Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-31 / 178. szám
Feltöltődött árkok, betömődött átereszek Kétszáz kilométer vízelvezető árok — Társadalmi munkára lenne sziikség Még a harmincas években, az inségmunkák idején épült ki Békés közel 200 kilométer hosszú csapadékvíz elvezető árokrend- lizere mely több ezer átereszt is tartalmaz. Ezek karbantartásával, felújításával azóta alig foglalkoztak. Így az árkok feltöltődtek, eliszaposodtak, az átereszek eldugultak, s a csatorna, rendszer nagy része nem tudja ellátni feladatát. Mieg kell azt jegyezni, hogy ebben gyakran a lakosság is hibás, amikor szemetet, salakot dobál az árokba vagy szándékosan eltörni az átereszt. Az árkok karbantartáoa méterenként 8 foiintba kerülne a tanácsnak azonban csak néhány tízezer forint áll erre a célra rendelkezésre. De még, ha meg is volna a szükséges pénzkeret, a i munkaerőhiány bizonyára lehe. I tétlenné tenné a karbantartások megfelelő elvégzését. Az említett összeg azonban még a főbb gyűjtőcsatornák felújítására és karbantartására is kévén, ezéx-t égetően nagy szükség lenne a lakosság segítségére. Évi néhány óra társadalmi munkára lenne asupán szükség ahhoz hogy a saját háza előtt mindenki rendben tartsa a vízelvezető árkokat, mert a jelenleg majdnem hogy siralmas helyzeten változtatni csak így lehet... Pontos idő? ■ öva kell Intenem mindenkit, aki a pesti Emke-sarok mintájára Csaba központjában, valamelyik óra alatt akar találkozni partnerével. Eit« a rendevúru ugyanis eleg nehéz lenne pontosan érkezni Mert, hogy a Tanácsköztársaság úti csemegebolt előtti órák közül néha egyik, néha másik, néha mind a kettő áll, (mostanában állandó jelleggel fél tizenegy múlt pár perccel), még hagyján. De a Csaba-szálló falán üzemelő kronométer hosszabb idő óta jár ugyan, viszont, hol 37 és fél, hol negyven egynéhány percet siet. Hogy miért éppen 30—40 percet, ezen már sokat gondolkodtam. Lehet, hogy az óra karbantartását végző illetékesek azt gondolják: nem tesz semmit, ha valaki a randire ennyivel korábban érkezik. Az is lehet, hogy valamiféle csabai helyi IdőszámL tas van kialakulóban a középeurópai és a kelet-európai zónaidő között. A dolog azonban veszélyes. Képzeljük el ugyanis, (elképzelni azért lehet), hogy az órát netán megjavítják. A sielest viszont mindenki annyira megszokta, hogy aki pontos akar lenni, a Csaba-szálló időszámításához, mindig hozzáad 30—40 percet. Nemcsak randevúról késhet el .de lemaradhat a vonatról, késve érhet a munkahelyére es meg csak arra sem hivatkozhat, amire a kisiskolás szpkott, ha elalszik: „Késett az óiránk”. Legfeljebb azzal felelhet főnöke szemi-ehányására: „Azéi-t kés- j tem, mert pontosan járt a Csa- ■ ba falán az óra.” A megoldásra egyébként raj- j zolónknak volt egy pompás ötlete: 4 BlKtS mssa 1970. JÚLIUS 31. Gabonatárolási előkészületek Felkészülték a gabona táixolá- sára a békési járásban. Békésen 1)10, Mezőberényben 730 vagon a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat raktárkapacitása. Mivel azonban más járások területén termő gabona tárolására ts számítanak, szabadtéri tároló- helyeket is be fognak rendezni. A termelőszövetkezetek raktárkapacitása mintegy 1900— 2000 vagon. Bértárolásra áronban nem történt szerződéskötés a tsz-ek a GFV között, csupán szóbeli megállapodás van, 260 vagonnyi mennyiségre. Gondosan elvégezték azonban a rak- tárterök fei-tőtlenítésót, előkészítését a gobana fogadására. Alkossunk törvényt — Képes és képtelen kalandok Előzetes a Magyar Ifjúság július 31-1 30. számából A július utolsó napján megjelenő Magyar Ifjúságban ismét az ország sok tájáról készített anyagokat találhat az olvasó. A címoldalon — és belül Is — a Szegedi Szabadtéri Játékokról ad képes tudósítást a lap. A „Képes és képtelen kalandok” újra különböző tájakra vezérel el. Az építőtáborozásokról is olvashatnak a Magyar Ifjúság e számában: riport mutatja be a Nábrád és Tunyogmatolcs táján a villanyvezetékek helyreállításán dolgozó fiatal önkénteseket, h képek mutatják be Tímár Mátyásnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének látogatását a Asszonyok a téglagyárban — tálán most kezdték a műszakot? — kérdem a gyulai téglagyár nyei-sgyártó brigádjának lerakóitól, mert fáradtságnak semmi nyoma sincs rajtuk. Délután 2 óra felé jár az idő és olyan tempóban dolgoznak, hogy az egészen bámulatos. A hat nő szinte kórusban válaszol: — Hogyne! Már reggel hattól csináljuk. Aztán egyikük is másikuk is azzal próbálja tnagyax-áznd a nagy sietést, hogy a gép hajtja őket. Mosolyog ezen Bogár Imre, a gyárvezető. — HEJ, A MINDENSÉGÉT! Csak pár percre állna le a nyers tégla szállítása, mái'is ki- 1 abálnák: „Hát mire várunk,! tapsra? Nem lógni jöttünk!” Elő- foxdult már ilyen. Jobban félek í a hangjuktól, minit a tűztől. Az asszonyok egyáltalán nem veszik rossznéven a gyárvezető- j tői, hogy Így vélekedik. Féljen j is, ha nem biztosítja nekik a: munkát. Ök keresni akarnak. — Néha már vissza kell fogni J őket, annyira hajtanak — foly-; tatja a gyárvezető. — Dolgozná- I nak minden vasái-nap, hogy jusson elég tégla az ái-vízsújtotta videkekte, de ami sok, az sok. Havonta legalább egy vasárnapra szükségük van. KI GONDOLNA, hogy ennyit bírnak ezek az asszonyok? Meri sámoljunk csak! Ma például a csilléről egyenként több mint tízezer nyers téglát raknak le szárításra. Egy-egy nyers tégla pedig majdnem 5 kiló. ötvenezer kiló körüli tehát az a súly, amit megmozgatnak egy műszakban. Hogy képesek ilyen teljesítményre? Juhász Magdolna 1967-ben, 17 éves korában került a gyárba. Nem akarták felvenni, azt mondták neki, hogy gyenge ilyen munkára. Azóta Itt dolgozik. A többiek is fiatalon kezd- ■ ték és megedződtek. Annyira, hogy például a betegség egészen ismeretlen fogalom náluk. — Néha azért megyünk az orvoshoz. Kérdezi: „Honnan jöttek?” Mi mondjuk: a csokoládé- gyárból. mert látja. így lesülünk a napon. Vizsgálat után pedig kidob minket: „Hiszen olyan egészségesek, mint a makk. Mit akarnak?” — Pihenni doktor úr — válaszoljuk, mire ő Is elneveti magát, aztán jövünk szépen dolgozni — magyarázza az efféle eseteket Juhász Magdolna, miközben jókat derülnek mindnyájan. Az meg már egészen bámulatba ejt, amikor Kaiser Ferenc- né elárulja, hogy ő még másodállást is vállal. — Hol? — kérdezem. — Az OTP-nél takarítok délután 5-től este 9-ig. — Miért csinálja? — KIS PÉNZÉRT, de arra Is szükség van. Az idén egy lakodalom volt és egy lesz a csálád- ban. A fiamé és a nagyobbik lányomé. A kisebbik lányomnak pedig karácsonykor lesz az eljegyzése. A legtörékenyebbnek Csathó Lászlóné látszik, ám 6 is csupa derű, vidámság. Amikor dolgozik, legtöbbet az öt gyermekére gondol. — Aranyosak. A legkisebb 4, a legnagyobb 13 éves. Mint az orgonusíppk — mondja anyai büszkeséggel. Dicséri a férjét is, aki itt a gyárban kemenceajtó- falazó. — Sokat segít otthon. Naponta bevásárol és nagyon szeret főzni. Az asszonyok szorgalmának meg is van a jutalma. Senki sem tagadja, amikor Csomós Istvánná kijelenti: — Itt már talán mindnyájan saját házban lakunk. Arra ugyan nagyon ügyelnek, hogy a teljesítményükért járó pénzt egy fillérig pontosan elszámolják nekik. Amikor a műszak végén Pikó János művezető megkérdezi, hogy hány nyers téglát raktak, Kovács Rozália egyszeriben válaszolja: — Hatvanezer 300-at. — Nem biztos az — heccelő- dik Pikó János. — No, akkor számolja meg darabonként! — biztatják kórusban. EGY SZEMMEL SEM TÖBB és nem is kevesebb az. Szedelődzködnek és búcsúknak. Éppen elég is volt mára. A gyárvezető pedig számvetést készít: — Egy személyre 10 ezer nyers tégla jut, ezer után 12 forint 40 fillér, 10 ezer után pedig 124 forint jár. Ha 25 napot dolgoznak, júliusban akkor is többet kei-esnek háromezer forintnál. Ám, a vasárnapi műszak duplán számít. MIUTÁN AZ ASSZONYOK ! megfürödnek és átöltöznek, alig lehet rájuk ismerni olyan frissek, fiatalosak. Indulnak hazafelé, de az egyikük még mosolyogva visszaszól. — Holnap kezdhetjük elölről. Pásztor Béla jánkmajtisl Ifjúsági Építőtáborban. Oxszágos érdeklődésre tarthat számot a lap cikke a KISZ Központi Bizottságának legutóbbi üléséről, s az is, hogy folytatják az „Alkossunk törvényt” felhívásra beérkezett javaslatoknak a közlését. Egész oldalas riport szól a Magyar Górd ülőcsapágy gyár nagyszerű kezdeményezéséről. A Debrecenből érkezett hírre le- utazcrtt; újságíró és fotóriporter bemutatja, hogyan fogadták az üzemben a most végzett szakmunkástanulókat. Riport készült a Lenin Kohászati Müvekről a 200. évforduló alkalmából, és ez a Diósgyőr híres üzeméről ad hű képet. Kifejezetten . budapestieknek szól a telefon gyárt riport egy fiatal művészről, s a XIV. ke- . rületi Egra&sy úti KISZ „pinceklub” bemutatása. Igaz, az utóbbi ötlet a vidéki városok új lakótelepin la megvalósítható. (KA) a megyei KiSZ-bizotfság pénzügyi ellenőrző bizottsága A megyei KISZ-bizottság mellett működő pénzügyi ellenőrző bizottság tegnap egésznapos munkaértekezletet tartott. A be. számolót Csala János, a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke terjesztette elő. A megbeszélésen rénzt vett Eperjesi Béla, a megyei KISZ-bizottság gazdasági osztályvezetője. Az értekezlet megtárgyalta a járási és városi KlSZ-bizottsá- gok és úttörőházak pénzgazdálkodásának 1970 első félévi tapasztalatait és megállapította, hogy a bizottságok gazdasági munk.ája az elmúlt évekhez viszonyítva javult. Ezután elkészítették a pénzügyi ellenőrző bizottság második félévi munkatervét, amelyben többek között a nyári úttörő- és ifjúsági táborok gazdasági munkájának ellenőrzése is szerepel. ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■■■■■tBBBSIIIIBIBSV Finnországi útijegyzetek (2.) Helsinki9 a Keleti-tenger leánya Finnország félmillióé fővárosát nagyreszt tenger veszi körül, a tenger határozza meg elhelyezkedését, terjeszkedését, hátán hordja a sok száz hajót, gondoskodik a finn konyha I egyik legfontosabb nyersanyagáról a halról, így méltán nevezik a várost a „Keleti-tenger leányának”. Egyetlen metropolishoz sem hasonlítható város Helsinki. Sajátosan egyedi jelleget kölcsönöz a sok sziget, félsziget, öböl, a sok szikla a számtalan erdő között szinte szerényen meghúzódó házrengeteg. Tengerparti 'városban idegen számára legtöbbször a kikötő legbiztosabb támpont. Helsinkiben is így volt ez. mivel nemcsak a tájékozódást szolgálta, hanem sok-sok látnivalót is kínált. Többezer tonnás személy- és teherhajók szomszédságában kis halászbárkákból és csónakokból — tehát biztosan első kézből — vásárolhatnak a korán kelő háziasszonyok. Arasznyi halaktól a másfél méteres példányokig számtalan fajtából áll a kínálat, mellettük nyüzsgő rákok kelletik magukat, — a bőséges kínálathoz viszonyítva nem éppen a legolcsóbb áron. Ezen a halpiacán azonban ugyancsak éberen kell vigyázni az árura, mivel elég egyetlen pillanatnyi figyelmetlenség, s mindig ott röpködő sirályok máris megdézsmálják a halasládákat. A partón levő standokon a színek kavalkádját nyújtó virágárusok — a finnek nagyon szeretik a virágokat, növényeFes tőmű vész hippi a „Három kovács” szobor lábánál.
