Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
Kovács Pityu délutáni műszakos volt, és még fél kettő előtt köszönt el otthonról. Trappolva szaladt le a lépcsőn a harmadik emeletről. A fordulóknál belekapaszkodott a korlátba s egy lendülettel a következő lépcsősorra lökte magát. A házmester mindig morgott, amikor észrevette, hogy úgy dübörög, mint a ló. Most is kidugta a fejét az ajtón, mert Kovács Pityu cipősarokvasa pengett a lépcsőkön, mintha acéldarabkákkal ütöget- ték volna azokat. De mire földszinti lakása ajtaján kinézett, már nem látta, csak nyújtogatta a nyakát, az isten sem látott ilyen köly- köt, elillan, mint a kámfor. Aztán ismét lépcsőkopogást hallott, megrázta a fejét, ez nem Kovács Pityu, ezek lassúbb koppanások, meg felfelé haladók. És visszahúzódott. De alig fordult be az ajtón, újabb trappolás vágott a fülébe, a fene egye meg, talán az ördög játszik vele. S kilépett újra a folyosóra. Akkor tolta arrébb a szemétkupától biciklijét Kovács Pityu. A házmester morogva csóválta a fejét, száguldozik, mint a sátán. A második emeleten az özvegy nyugdíjas vasutasné, Zsófi néni hajolt rá a folyosó korlátjára és jobb kezével gesztikulált, menjen már vissza, nem kívánja ő ingyen, hogy felvitte a kosarát, meg olyan kedves volt, szó nélkül elvette tőle, amikor összetalálkoztak a lépcsőházban. Kovács Pityu ajkára mosoly húzódott, indíts pajtás, és elvl- harzott a biciklivé’ Zsófi néni meglátta a házmestert, reszkető hangját megerőltetve engedte ki, hogy milyen jó lelkű fiú a Pityu, valahányszor találkozik vele tele kosárral a lépcsőházban, mindig felviszi a kosarát és nem fogad el soha egy fillért Bem. A múltkor egy marék cseresznyét vett ki a kosarából, hogy legalább azt adja oda neki, de azt sem fogadta él, úgy tuszkolta a kabátja zsebébe. A házmester visszaszólt, csak meg ne ártson a kölyöknek a dicséret. Zsófi néni elfordult a korláttól, motyogott magában, hogy milyen értetle- nek az emberek, ő azt mondja, amit tud, ezt már ne akarja jobban tudni nála a házmester™ flz Üzemig Kovács Pityunak ötször kellett más és más utcába bekanyarodni. Most a második kanyarnál fékezett, s féllábbal a kövezetre lépett, mert meglátta Kelemen Ferkót, akivel egy iskolában járták végig a nyolc általánost. Aztán elváltak egymástól, Kovács Pityu gépipari technikumiban tanult, Kelemen Ferkó gimnáziumban, s most számfejtő egy kereskedelmi cégnél. Hanyagul állt meg Kelemen Ferkó a bicikli mellett, s rácsapott Kovács Pityu vállára, „na mi van apafej!” Amaz rándított egyet a vállán, dolgozni megy, s visszakérdezte: „És te?" — Strandra. — Szabadságon vagy? — Nem vagyok én! Kovács Pityu furcsán nézett rá, ne tartsa őt bolondnak, hogy munkaidőben strandolgatni jár. Aztán ujjával megpöccintette amannak az állát, mindig kormol, jópofáskodik, többet akar mutaitnt, mint amennyi. A vásárban sátrat ütött cirkusz kikiáltója elpirulna, ha véletlenül olyan szó buggyanna ki az ajkán, mint sokszor Ferkónak. Amaz kihúzta magát, álljon meg a menet, elég egésiz délelőtt dolgozni a dög! esz- tő júliusi melegben. Majd úgy készült, feleségének azt mondta, délután négy óra körül hazamegy, s akkorra főzze meg az ételt. Most megeszik két kiflit, megiszik rá egy kisfröccsöt és rendben van. Csak hét forintot vitt magával, amiből reggel vett egy csomag cigarettát. Kelemen Ferkó hunyorított, álljon meg a menet, reggel stimmel a kifli, sokan azt esznek, esetleg hozzá tejet, kávét, bár anélkül is megteszi. De ért. Az ott termett mindjárt, ne zavartassák magukat, ha esetleg óhajtanak még egy üveg hárslevelűt, hiszen eltelik addig egy fél óra, amíg a gépkocsivezető visszatér. Kelemen Ferkó köszönte, dehogy is kérik, Álljon meg a menet, még az előbbit sem fizették ki. Az üzletvezető elhárította a tiltakozást, hová gondolnak, ezzel ő tiszteli meg a kedves' vendégeket. Kelemen Ferkó újra tiltakozott, hogy álljon meg a Cserei Pál elbeszélése; KESERŰ TABLETTA elbiggyesztette az ajkát, ahhoz nem kell gógyi, hogy valaki logarléccel számol, meg vídiakést élez, mert Pityu abba van belehaiba- rodva, ahhoz kell a gógyi, hogy észrevegyék a menő fejek, s akkor simábban gördül a taligája, strandolni is mehet. Kovács Pityuból kitört a nevetés, sok a sóder, majd meglendítette a biciklit, indíts pajtás... Kelemen Ferkó, ahogyan azt előre megbeszélték, a strandon találkozott Herényi Kárásszal, a kereskedelmi cég igazgatójának tízéves fiával. Az igazgató, Berényl Károly említette Kelemen Ferkónak, hogy a sportkörökben biztosan sok ismerőse lehet, hiszen fiatal és sűrűbben jár sportrendezvényekre, mdnt 6, s ha tud egy jó úszómestert, szóljon neki, szeretné, ha Karesz fia megtanulna úszni. Kelemen Ferkó hunyorgott egy ideig, bizony jobb, ha most kisebb korában megkezdi Karesz, ő is ilyen korban kezdte tanulni az úszást. Meg nem lehet tudni, nem rejlik-e benne úszóteheteég, mert ahogyan ő megfigyelte, olyan mozgása van a Karesznek, mint a gyíknak. Bár neki nincs úszómester! vizsgája, nem járt rendszeresen az edzésekre, mert kajára valót kellett keresnie, de ismeri a fortélyokat, szakkönyveket is olvasott. Ha rábízná az Igazgató Kareszt, az alapozást már meg is kezdhetnék, s közben egy jó úszómesterrel megtárgyalja a dolgot, s az majd magasabb fokom folytatná Karesz tanítását.. Berényi Károly Igazgató fejében, mintha szikra pattant volna, észrevette ő már, hogy Jó ötletei vannak Kelemen Ferkónak, jó lesz jobban figyelni rá. Aztán, majd elnevette magát, csípje meg a kánya, csakugyan ügyes fickó, a személyzetis, Kardos Mihály mesélte neki, együtt járt vele az egyik faluban, közben dél lett és Kelemen Ferkó szól neki, menjenek a vendéglőbe, ebédeljenek meg. Kardos Mihály húzódozott, nem délbem csak nem fognak kiflizni, minek nézik őket. Volgával vannak és mint a koldusok marják a kiflit, míg mások eszik a birkapörköltet. Kardos Mihály nagynehe- zen beadta a derekát, rendben van, de hát neki csakugyan nincs pénze. Kelemen Ferkó hanyagul odafordult hozzá, álljon meg a menet, nem kérdezte ezt Kardos Mihálytól. Ezután bementek a vendéglőbe, Kelemen Ferkó kiválasztott egy sarokasztalt, ahová nem tűzött az erős Júliusi napfény. Aztán intett a pincérnek, vigyen nekik fél-fél deci konyakot, addig kiválasztják a kaját. Birkapörköltet ettek mind a ketten. Amikor' a pincér szedte össze a tányérokat, késeket, villákat, Kardos Mihály kért egy kisfröccsöt. Kelemen Ferkó felemelte a kezét, álljon meg a menet, egy üveg hárslevelűt vigyen nekik. Amíg a pincér vitte a bort, Kardos Mihály fogplszkálót morzsolgatott az ujjal közt, és a másikhoz fordult, rendben van, de a fele költséget otthon megtéríti Kelemen Ferkó hanyagul pöckölte le égő cigarettájáról a hamut, szót sem érdemel az egész. Miután megitták az üveg bort, Kardos Mihály szólt, hogy jó lenne rendezni a cekket, mert neki még egy boltegységbe el kell mennie, megnézni rendben van-e az is és nem akar haza se később érni, mint ahogy megígérte, mert kihűlne az étel s a felesége azért fortyog legjobban. Kelemen Ferkó Intett a pincérnek, s miután az odament, a hátsózsebébe nyúlt, aztán a homlokára csapott, álljon meg a menet, a másik faluban a kereskedelmi előadó irodájában csúszhatott ki a pénztárcája, mert ott voltak előzőleg. Közben Kardos Mihályra nézett, hogy amíg az egy boltegységben volt, ö felkereste a kereskedelmi előadót. Micsoda kellemetlen helyzet, szóljon a pincér az üzletvezetőinek, legyen türelemmel, amíg a pilóta elmegy a pénztárcámenet, nem akarnak ők terhére lenni az üzletvezetőnek, de ő már megy is szólni a pilótának, hogy lehetőleg minél előbb visz- sza térjen. A gépkocsivezető értette mit kell tennie, amikor Kelemen Ferkó elmondta az esetet, mert a másik falu kereskedelmi előadójának irodájában nem jártak akkor nap. Ezért kdkocsizott öt kilométert az országúton, és ott egy nagy lombú diófa alatt lefeküdt a fűre, s egy fél óra múlva jelentkezett a vendéglőben, hogy sajnos nem találták a pénztárcát. Ekkor már a negyedik hárslevelűt fogyasztották. Kardos Mihály fészkelödni kezdett, micsoda botrány lesz ebből, s 6 a személyzetis, részese annak. De nemsokára megnyugodott, hál’ Istennek, rendben van, mert Kelemen Ferkó felugrott, álljon meg a menet! ilyen blamázs; ott kell an- :*»>. lennie valahol. A gép- 'ezető felhúzta a vállát, nem tudták megtalálni. Az üzletvezető megfogta Kelemen Ferkó kezét, csak nem tételezik fel róla, hogy velük szemben bizalmatlan, ne is gondoljanak már rá. Köszöni, hogy megtisztelték vendéglőjüket. Ha ízlett az étel, bizonyára máskor is felkeresik, ha arra járnak... A kacagástól fuldoklóit Kovács Pityu, amikor az esztergapad mellé állt a műhelyben, és Kelemen Ferkóval való találkozásáról mesélt. Még, hogy Ferkó mondja neki, mihez kell gógyi, amikor a hatodik általánosban akadozva olvasta össze a szavakat, a suszter „fasz-eget" vert a cipó- talpba. De már akkor jól tudott kormolni, mert az óraszünetekben jneg veszettül cigánykerekezett az Iskola udvarán vagy kézen állva ment le az öt lépcsőfokon a folyosóról az udvarra és vissza. S lassan „jópofa” lett és ügyes fickó”. Hát a bohócnak Illik a jópofáskodás az a szakmája, és a cirkuszban látványosság kell, azt várják a nézők. A gépműhelyben Kovács Pityun kívül valamennyien hallgattak egy Ideig; az esztergakések szaporították a finom acélforgácsot. A szavak itt nehezebben formálódnak, mint á csapágyak. Darvas Tibi oda-odapillan- tott Kovács Pityura, s csak nagysokára szólalt meg, hogy amit Pityu a bohócról mond az igaz, esakhét, az okosok szentségét, nemcsak a cirkuszban tetszik az Ilyesmi. Nem tudja, Kelemen Ferkó apja milyen ember, mert ahogy hallotta, ezt is ismerniük kell azoknak, akik valakit megbíznak valamivel, bár az ő szülei azt beszélik, amolyan kalmárkodó. S azt sem tudja, hogy milyen szak mája lehet, mert erről az ő szülei sem tudnak, csak azt, hogy valamikor céllövöldéje volt, vásárról, vásárra járt vele. Egyszer aztán a földművesszövetkezet tollvásárlójaként búk. kant fel, most meg gebin- ben méri az italt az országúti csárdában. Azt akarta különben mondani, hogy Ferkó apja mindig szem előtt volt, mert örökké te- kergett, s ha valamilyen üzletes ember kell, minek keresgélnének a fejesek, ott van kéznél, hát odateszik, ahol szükség van olyanra. És Kelemen Ferkó is mindig tekereg, ugyanúgy szem előtt kezd lenni, az okosok szentségét, mint az apja. Pedig annyi idős, mint ö, meg Pityu, huszonhárom éves. Tgaz, Hogy a csapágyakat berakják a gépekbe, őket eltakarják a műhely falai, szavukat meg elnyeli a gépek moraja. fl többiek egyetértőén dünnyögtek; Kovács Pityunak émelygett a gyomra, minek találkozott azzal a hülye Ferkóval; süket volt, hogy beszélt róla a műhelyben, amazokat beoltotta vele. Aztán még ők fizetnek rá, mert nem megy nekik úgy a munka, ahogy kellene, és kevesebbet keresnek. Azon gógyiznak, hogy a kormoló mindig talál valakit, aki megtolja a taligáját. Az apjának mondta már, minden kor- moló keserű tabletta a melósoknak, szóljon erről valamelyik okosnak, -rá talán hallgat, mert régi mozgalmi. Az meg mérgelődött, hogy mi a szép isten jár az eszében, dolgozzon tisztességesen, ne vigyen szégyent a családra. Ö nem hőbörgéssel keresi a kenyerét, a szép istenét neki, hanem azt figyeli, milyen tégla, cserép kerül ki a gyárból a keze alól. Harminc év óta ezt teszi, és még tízig csinálja, akkor megy nyugdíjba. Nem is irigy rá senki, az égetőkemence körül nem lebzsel egy Kelemen Ferkó sem. És a szép Istenét neki, nem Pityura tartozik, sem Darvas Tibire, de még őrá sem azokat tisztességre tanítani, hanem a feljebbvalókra, mert azok körül lebzselnek. Ne legyenek azok vakok, különböztessék meg a jót a selejttől. Amikor megemlített egy dolgot a feljebbvalójának, az megveregette a vállát, máskor Is tegye meg észrevételeit; annak az ügynek pedig utánanéz, amelyről szólt. De nem utána kell nézni, hanem elébe kerülni, hogy szembenézzen vele, a szép Istenét neki, és igazítsa helyre az ügyet, így kellene Kelemen Ferkéét is... Kovács Pityu hirtelen belerikkantott az egyhangú morajba, „indíts pajtás, mert elalszunk!” Amazok megrebbentek, az ördög bújjon Pityu bőrébe, még a halottakat is felriasztaná... Andruskó Károly Pipahuja
