Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
II gázkazángyártástól a szerveslrág ya-g yűitésig Milyen is az a vegyesipar? Ha egy külföldi vevő gyomai ÉTI-gázkazánt vásárol a Béke* megyei Vegyesipart Vállalattól, bizonyára csodálkozik, hogy miért gyártja a csupa vasból, fém. bál és műszerből álló portékát a vegyesipar. A magyar megrendelőket kevésbé érdekli az ilyesmi. Fontos hogy használható legyen az áru, ami pedig egyáltalán nem kétséges. Igazolása ennek az a sok trófea, ami talán már el sem fér egy vitrinben. Ám. hogy mégis vegyes az az ipari tevékenység, amit a válla, lat folytat, azt megtudhatjuk akkor ha egy kicsit szétnézünk a békéscsabai úgynevezett Kovács-malomban. Kisebb-na- gyobb műhelyeket találunk itt amelyekben egy-egy részleg dolgozik. Vannak szobafestők, mázolok, gáz- és fűtésszerelők lakatosok, motortekercselők, asztalosok, műkövesek és kőművesek. De ez még nem minden. Más helyen dolgoznak az, ugyancsak a vállalathoz tartozó kárpitosok, kerékpúrmüszeré- szek és gumijavitók, üvegcsiszolók. Végül hadd említsük még meg a szerves trágya gyűjtő és feldolgozó részleget, melynek egyetlen közös nevezője van a többivel, az, hogy ugyancsak szolgáltatás a feladata. Kifizetés a „paradicsombér A vállalat központját és néhány részlegét több mint másfél éve a „paradicsomból” űzte ki a sors. Akkor történt az osztódás vegyesiparra és hír- adótechnikára. Az újszülött maradt, a szülő pedig a helyét keresi. Meg is találja most már a malomban, csakhogy megfelelő telephely kialakításához pénz keli Vajon érdemes-e a gyomai gyáregyseget és a többi részleget fejleszteni? A kérdésre a termékek iránti pillanatnyi kereslet alapján nem lehet választ adni. Kiss János Igazgató véleménye alapján az ÉTI-gázkazánra igen nagy jövő vár. Egyébként a vállalat árbevételének 50 százalékát már ma a gázkazánok adják. A szolgáltató ágazatban a szervestrágyagyűjtő és feldolgozó részleg kerül az első helyre. Ebből ugyan nem származik haszna a vállalatnak, ám a tevékenysége az egész megyében nélkülözhetetlen. A gépek, berendezések azonban elhasználódtak, nagyobbrészt kicserélésre szorulnak. És ml van a malomban? Kmáos András a vállalat termelési osztályának, egyúttal a békéscsabai részlegek munkájának az irányítója. Fiatalember, gépésztechnikus, a szakmája esztergályos, jól ért az elektromossághoz és — a jellemzéséhez tartozik még — igen jó szervező. Négy művezető a közvetlen beosztottja, mégpedig Marik András elektrotechnikus, Krizsán Antal gépésztechnikus, Máté András építőmester és Sebestyén György mezőgazdász. A vegyesiparban szakmailag mindegyikük uralja a maga területét. _ Munka bőven van, bárcsak cementjük is annyi lenne a kőműveseknek és műköveseknek. A fűtés-szerelőknek pedig 4 B(KÍS HlCTBSsa 1970. JÜL1US 26. az 500-as radiátor hiányzik — állapítja meg Krnács András. Azt is elmondja, hogy a gáz- és fűtés-szerelők az asztalosok, a műkövesek, a lakatosok és az üvegesiízolók kétszer annyi megrendelést kapnának, mint aminek a teljesítésére képesek. Ezeket a részlegeket fejleszteni kellene, de szűkek a műhelyek, emiatt nincs rá lehetőség. Lássuk tehát a részlegekéi! A gáz- és fytésszerelők heten vannak. Vezetőjük Domokos László, aki egyébként Kiváló dolgozó. Beosztottjai jól képzett szakemberek. A részleg egy éve jött létre, máris több elismerést kapott a megrendelőktől. Nemcsak a munkájáért, Hanem az udvariasságáért, korrekt magatartásáért. A dolgozók munka közben ügyelnek arra, hogy ne okozzanak kárt a berendezésben, s a szerelés befejezése után — megrendelésre — teljesen rendbehozzák a lakást. Az asztalosrészleg vezetője Kovalcsik Mihály, aki a Köny- nyűlpar Kiváló dolgozója, ö ugyan az asztalosmunkát egyáltalán nem tartja „könnyűnek!’, amiről bárki meggyőződhet. . Ez a részleg 1—2 év alatt sokat fejlődött, s ma már 22-en dolgoznak benne. Az Allator- vostudományl Egyetemnek, a Magyar Tudományos Akadémiának, valamint a Kertészeti és Szőlészeti Egyetemnek készít laboratóriumi, előadótermi és könyvtári berendezéseket, de a lakossági megrendelés is jelentős. Kovalcsik Mihály arra a legbüszkébb, hogy a munkájuk miatt reklamáció még nem fordult elő. Dicséri társait: — Itt kérem mindenki igyekszik és többek között Reisln- ger Gyula, Butyka József és Kovács István Kiváló dolgozó. A vállalat a részleg jövőjére j is gondol. Támogatja László Pál érettségizett fiatal szakmunkást, hogy elvégezze a faipari technikumot. Műkövesek, üvegcsiszolók A műkövesek munkahelye most a temető. A síremlékeket télen a műhelyben készítik el, nyáron pedig a helyszínen felállítják. Az udvaron jónéhány síremléket lehet még látni, de akadnak virágtartók is, amelyek a város utcáinak, terelnék díszítésére szolgálnak. Olyan szép a formájuk, hogy télen, virág nélkül is jól mutatnak és tervezőjük, Novák Pál műköves ízlését dicsérik. ö egyébként kilencedmagá- vai dolgozik Most olyan üvegmozaik elkészítését tűzte célul, amely alkalmas falburkolásra. A kísérletek biztatók. A lakatosrészlegben Zsíros János lakatos vezetése alatt — tizenhatan dolgoznak. Műhelyükben főként nyílászáró szerkezetek, az asztalosok bútoraihoz fémrészek, valamint közületi és magánmegrendelésekre különféle cikkek készülnek. — Csak győzzék! — vélekedik Krnács András, bár kiderül, hogy az lehetetlen. A keresletet nem tudják kielégíteni. A 11 tagú üvegcsiszoló részleg Holecz Ferenc vezetése alatt a Jókai utcában dolgozik. Szűk a műhelyük, ahol nem megfeledő a villamosenergiaellátás sem. A nagy kereslet minél jobb kielégítésére a vállalat ösztönzőbb bérezést alakított ki. Műszaki fejlesztés nélkül azonban a termelés tovább nem fokozható. Krnács András úgy tartja, hogy ez a vállalat egyik legégetőbb problémája. Ml várható a jövötöl? Kiss János igazgató egy csomagot tesz elém: K — Ez az új telephely (malom) szociális és Irodaépületének a tervdokumentációja A kivitelezés 7 millió forintba kerül. Hogy mikor jut rá pénz, az a jövő titka. A legfontosabbnak a gyomai gyáregység fejlesztését tartja. A gyártási technológia és az anyagmozgatás km- ' tételéhez, valamint a raktárépítéshez 5 millió forintra volna szükség. — Kár lenne konzerválni a meglevő helyzetet — vélekedik s ennek indokolására elmond- hogv 1968-ban 891, 1989-ben 1334, 1970. I. félévében pedig 853 ÉTI-gázkazánt adott el a vállalat. A számok beszélnek. Mind több és több lakás épül és a gyomai gázkazánt egyre többen megismerik külföldön is. A ver. senyképesség feltétele azonban, hogy olcsóbban lehessen előállítani és értékesíteni. A fejlesztéshez telhát pénz, pénz és pénz kell. Akár a gyomai gyáregységről, akár a részlegekről van szó. A vállalatnak azonban olyan nagy összeg, mint amilyenről az előzőkben volt szó, nem áll rendelkezésére. Hogy mennyit érdemes mégis áldozni rá, azt bizonyára majd a megyei tanács eldönti. S éz nem kis részben attól függ, hogy egyáltalán mennyi az Ilyen célra felhasználható pénz. Am valószínűnek látszik, hogy a vegyesiparba való befektetés nem lesz rossz üzlet. Pásztor Béla1 Meteorológiai állomáson A dénesmajori Vádi gátőrházban mini meteorológiai állomás működik. Az itt szerzett adatokat naponta küldik be a Körös- vidéki Vízügyi Igazgatósághoz, ahol ezeket folyamatosan feldolgozzák. Fotó: Béla a Műcsarnokban Szinte mjndnyájan, akik tanúi, részesei voltunk az elmúlt 25 esztendőnek, úgy véljük, ismerjük többé-kevéobé a városainkat, éc jól megfigyeltük változásaikat. Szinte szólásmondássá lett, hogy sok-sok évi távoliét után alig ismerjük fel a várost, a kerületet, a teret, ahol valaha annyit jártunk. És mégis, itt, a Műcsarnok termeiben „Az építőn 25 éve Magyarországon” c. kiállítást szemlélve, eltöprengünk: ennyit építettünk?! Pedig négyszázegynéhany — igaz, jó érzékkel kiválogatott és megszerkesztett — nagyméretű fényképfelvétel az egész. De sejtetni engedi, amit az ember egyébként, pusztán a számokból, adatokból nem képes igazán érzékelni. Az építkezések mértékét és — hibáival együtt is — nagyszerűségét. Az első teremben új lakóépületek, egész lakótelep körös-körül. Egyszeriben megfoghatóbb a roppant szám: a 25 év alatt épült Jóval több mint egymillió lakás, a jelenlegi lakásállomány jó egyharmada. (És az építkezés üteme: a háború előtt, ezer lakosra számítva, két és fél lakás épült évente, az utóbbi években hat és fél, 1975-ben pedig már nyolc és fél kerül tető alá). Járjuk a kiállítást és erősödik a meggyőződésünk: megépül a 18 évre tervezett egymillió lakás. Itt látjuk magunk körül a félmilliónál jóval többet amely kilenc év alatt épült. Látjuk, s a képeknek rendkívüli az erejük. Meggyőződésünk arról a gyorsan növekvő technikai, szervezeti képességről Is, amellyel az építő. Ipar kétségkívül megbirkózik majd a további feladattal. Röpke óra egy kiállításon, és némileg másképpen látjuk a várost, az országot. Tanulságos óra. t>. J. Mindenkire egy Nap süt, csak nem egyformán (Ütijegyzeteimből) Nem akarok „bevágódni” a pékeknél, de azért csak elmondom, hogy a békési kenyér még a Szent Márk tér galambjainak is ízlett, (Nekünk Is addig volt jó, amíg abból tartott.) A tér galambjai kész fotómod ellek: kezedre, válladra, fejedre szállnak, ha madáreledel van tenyeredben. Egy halk kattanás a fényképezőgépeddel és már kész is a bizonyíték: igenis, jártunk a Szent Márk téren. *** Egész Velence, de főleg a Szent Márk-tér a nemzetek találkozóhelye és itt zajlik le a nem nyilvános, de békés divatvetélkedő is. A legkülönbözőbb maxi-variációk vonultak el előttünk, de nejem előtt is kinyilvánítottam: konzervatív vagyok, minipárti maradok. *** Üzlet és bár, üzlet és bár mindenütt. A bábeli nyelvzavar estefelé hangerőben is eléri a tetőfokot. Hiába, jók és olcsók az olasz borok. Mégis, hogyan maradt meg emlékezetemben Velence? Doge-palota, Canale-Grande. gondolák, vaporettóik, számtalan kis kanális, slkátorözön, a lábukat áztató jellegzetes velencei házak, fa táblás ablakaikkal, galambszázak, emberezrek, plusz egy fényes, az egész várost behálózó csillogó nagy bazár. Mintha Itt nem volnának hétköznapok.. s **• Reggel utcai árusok lármás serege özönli el a sétányokat. Rákok, polipok, halak tömkelegé, kagylóhegyek, gyümölcshalmok. bizsuk, topánkák, emléktárgyak giccsáradata, az áruikat olasz temperamentummal kínáló árusok, munkába siető emberek, nylon-szemetes- zsákokat cipelő dolgozók, iskolába menő gyerekek, ruhát teregető asszonyok, a sztrájkmozgalmat szenvedélyesen vitató hotelalkalmazottak. csomagon marakodó hordárok, kéregető cigányasszonyok: bizony Velencének Is vannak hétköznapjai. Voltak olyan ismerőseim, akik Moszkvából hazajövet rosszallóan, éppen ezért csak „bizalmasan” megsúgták, hogy: „képzelje el, a WC guggolás!” Hát most visszasúgom: Velencében, a világ egyik legnagyobb idegenforgalmi városában (és nyugaton!) a Santa Lucia állomáson szintén „guggol- da” van. Egyébként ha rajtam múlna; közegészségügyileg ezt rendszeresíteném. ' **• Jóvágású kikkatona jár-kel a vonaton. Kalapja mellett alakulatára jellemző, hatalmas ka- kastoll bokrétával. Egy négy év körüli édes kis bambinó minden áron szeretne belőle. Szép barna mamája minden további nélkül, olasz természetességgel kér belőle. A katona szó nélkül kihúzza a legszebb tollat és átadja a várakozással tele kis emberkének. Aztán mint aki meggondolta magát, kihúz még egyet és huncut mosollyal átnyújtja a meglepett, de rögtön szívből kacagó fiatalasz- szonynak,' aki mindjárt helyet is csinál maga mellett a katonának. Mindenesetre legközelebb kakastollat is viszek magammal. (Remélem, az alakulat parancsnoka nem olvas Népújságot.) **« Róma felé robog a vonatunk. A kisebb hegycsúcsokon téglából, kőből épült vakolatlan házak préselődnek szorosan egymás mellé. Olyanok ezek az ódon települések, mintha valamilyen mesebeli óriás játékos kedvében felmarkolt volna egy-egy falucskát a földről és ráültette volna a hegycsúcsokra. Festő ecsetjére való látványosságok a portyázó csapatok elleni hathatósabb védekezés végett a csúcsra épült települések. *** Velence és Róma között a
