Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

r Hz MSZMP KB határozata a IV. ötéves terv irányelveiről A Központi Bizottság megál­lapítja, hogy a szocialista építő- munka az 1966—1970 években a párt politikai céljainak meg­felelően sikeresen előrehaladt, a IH. ötéves terv fő előirányzatai teljesülnek. A népgazdaság ter­melőerői jelentősen bővülnek, a termelés, a fogyasztás és a fel­halmozás folyamatosain nő, mi­közben erősödik a termelési vi­szonyok szocialista jellege. A gazdasági reform elősegíti a gazdasági tevékenység haté­konyságának fokozását, a mun­Az 1366—70 években a gaz­dasági fejlődés iránya megfelel az ötéves tervnek, a növekedés mértéke pedig nagyobb a ter­vezettnél. A terv időszakában a nemzeti jövedelem 39—40 szá­zalékkal növekszik a tervezett 19—21 százalékos növekedés he­lyett A szocialista szektor to­vább erősödik, részaránya a nemzeti jövedelemből a tervidő­szak végére megközelíti a 98 százalékot. Az állami vállalatok és a szövetkezetek nagy része di­namikusan fejlődik, önálló kez­deményezéssel törekszik a tel­jesítmény növelésére és a mun­ka minőségének javítására. En­nek döntő szerepe van a gaz­dasági fellendülésben. A gazdasági növekedés lénye­gesen gyorsabb az előző ötéves időszakénál. Nagy fontosságú tény, hogy emellett fokozatosan javul a gazdaság egyensúlya. Ebben az időszakban sikerült a gazdasági növekedést úgy sza­bályozni, hogy elkerüljük a na­gyobb aránytalanságok keletke­zését, s a fő arányok megfelel­nek a tervnek, a növekedés ja­vuló egyensúlyi állapot mellett folyik. A nemzeti jövedelem ter­melése és felhasználása kellő összhangban történik. A terv­időszak végére elértük a népgazdaság külső egyensú­lyi helyzetének javítására ki­tűzött célokat, ennek eredmé­nyeként javult és egyenleteseb­bé vált a lakosság ellátása és fogyasztása. Változatlanul fenn­marad azonban a beruházási te­vékenység kiegyensúlyozatlan­sága, a beruházások hatékonya ságára vonatkozó gazdaságpoli­tikai céljaink irányába csak kismértékű az előrehaladás. A magyar népgazdaság nem­zetközi kapcsolatai szélesedtek és fejlődtek. A külkereskedelmi áruforgalom a nemzeti jövede­lem növekedését meghaladó mértékben, kb. 50 százalékkal bővült. A vállalatok külkereske­delmi aktivitása — különösen a gazdaság irányításának reform­ja után — nőtt, a versenyképes­ségük javult. A legutóbbi évek­ben több termelési, együttmű­ködési megállapodás született, s a KGST-országokkal — elsősor­ban a Szovjetunióval — folytar tott külkereskedelmünk alapját képezte gazdaságunk fejlődésé­nek. Kereskedelmi kapcsolata­ink a fejlett tőkés- és a fejlődő országokkal is gyors ütemben bővültek. A szocialisita iparban erősö­dött a törekvés a hatékonyabb termelésre és az országunknak kedvezőbb termelési szerkezet- változásra. Öt óv alatt az ipar ' termelése a tervezett 32—36 százalékos növekedéshez hason­lóan, 34 százalékkal nőtt, de a nemzeti jövedelemhez való hoz­zájárulása a termelést meghála- dó mértékben, 40 százalékkal emelkedett, ami az ipari haté­konyság javulásának egyik fon­tos jele, és kifejezi az ipari ter­melés szerkezetében végbement és tervezett céljainkkal egybe­vágó irányú változásokat is. Az irányítási reform után különö­sen a termelés gyártmányössze­tételének javulása, a termékek műszaki színvonalának fejlődé­se kapott lendületet. Az ipari munka termelékeny­sége növekedett, azonban nem érte el a tervezett mértéket, s miség alkotó munkájának ki­bontakozását A Központi Bizottság népgaz­daságunk további tervszerű fej­lődése érdekében szükségesnek tartja, hogy a következő ötéves nem tudta megfelelően ellensú­lyozná a munkaidő csökkentésé­vel kieső munkaidőalapot. A termelés növekedésének csak 55 százalékát fedezték a termelé­kenység javulásából. A terme­lékenység tervezettnél lassúbb fejlesztése a termelőmunka szervezettségének és a munka- fegyelemnek hiányosságaira mu­tat. A mezőgazdaság termelése — az ötévi átlagokat összehason­lítva — a felszabadulás óta most éri el legnagyobb ütemét. A mezőgazdaságban dolgozók szá­mának csökkenés© ellenére a termelés 16—17 száza­lékkal növekszik a tervezett 13 15 százalék helyett. Az eredmé­nyek döntő forrása volt, hogy a szocialista nagyüzemek gazdasá­gilag és szervezetileg jelentő­sen fejlődtek. A háztáji gazda­ságokban azonban még máig sem sikerült úgy kihasználni az állattartás lehetőségeit, ahogyan azt pártunk politikája megköve­teli. Mezőgazdaságunk fejlődésé­nek fő jellemzője, hogy a nö­vénytermelésben csökkentek a termésingadozások és nőttek a termésátlagok, de még viszony­lag nagy az állattenyésztés el­maradása. Ennek folytán a me­zőgazdasági termelőerők lehető­ségei még mindig nincsenek kellően kihasználva. A termelőágazatok dinamikus növekedése révén meggyorsult az elmaradott területek gazdasá­gi fejlődése. Az új ipari üze­mek — az ipartelepítési elvek­nek megfelelően — nagyobb­részt vidéken létesültek. Előre­haladás történt a mezőgazdasági és az ipari területek fejlettségi színvonalának kiegyenlítődésé­ben. Az öt év nemzeti jövedelmét a tervezett arányban forditottpk a felhalmozásra és fogyasztásra. A népgazdasági felhalmozás öt év átlagábán, a nemzeti jövede­lem 24 százalékát képviseli, a fogyasztás pedig 76 százalékát A tervidőszak folyamán a fel­halmozásból a számításba vett­nél nagyobb mértékben nőttek a készletek és a befejezetlen be­ruházások állománya. Ezért a felhalmozási terv szerinti ará­nyának fenntartása érdekében, a központi szerveknek fékezniük kell a készletnövekedés ütemét, és sokoldalú összehangolt in­tézkedésekkel csökkenteniük kell a befejezetlen beruházások állományát AIII. ötéves terv életszínvonal­politikai céljai teljesültek. Az öt év során minden társadalmi rétegeik jövedelme és fogyasztása nőtt, összességében a tervezett­nél nagyobb mértékben. A mun­kások és alkalmazottak reáljö­vedelme a tervezett 14—16 szá­zalékkal szemben 30—32 száza­lékkal, a reálbér pedig a terve­zett 9—10 százalék helyett 16— 17 százalékkal emelkedett. A parasztság személyes reáljöve­delme a tervidőszak végére el- .érte a munkásokét. Ez közreját­szott abban, hogy az egészség­telen mértékű elvándorlás meg­szűnt a faluról, A lakosság áruellátása lénye­gesen jobb az előző tervidősza­kénál, de a fogyasztási cikkek termelése, importja és kereske­delme, továbbá a szolgáltatások fejlődése még nem képes a mai gyorsabb jövedelememelkedés mellett kellő összhangba hozni a gasabb minőségi követelményeit állítsuk előtérbe. Fejleszteni kell a termelőerőket, rendszere­sen tovább kell javítani a dol­gozók életkörülményeit, elő kell segíteni egész nemzetünk fejlő­dését. kereskedelem kínálatát a lakos­ság keresletével. Az 1968—1970. években meg­valósult az ipari és építőipari dolgozók munkaidejének heti 44 órára való csökkentése. Pártunk IX. kongresszusásnak határoza­tát sikerült átvinni az életbe és érdemlegesen javítani a magyar munkásosztály életkörülményeit. A munkaidő-alap csökkenése nagy feladat elé állította a gaz­dasági vezetést, ebből átmeneti nehézségek is keletkeztek, jó né­hány vállalatnál nem teljesítet­ték a termelékenység növelésé­A Központi Bizottság megál­lapítja hogy a népgazdaság 15 éves távlatú terve prognózisának kidolgozása folyik, a végleges elkészítéshez még további vizs­gálat és nemzetközi egyeztetés szükséges. AIV. ötéves terv a le­hetőségeknek megfelelően hasz­nosítja a hosszú távú tervezés eddigi eredményeit, valamint a tudományos-műszaki fejlődésre készített népgazdasági prognó­zisokat. A hosszú távú tervezőmunka a következő másfél évtized fej­lődésének irányát, jellemzőit és problémáit tisztázza, azzal a céllal, hogy segítse és megköny- nyítse tervgazdálkodási rendsze. rünk alapjának, az ötéves ter­veknek a kidolgozását. Vagyis tisztázza, hogy milyen legyen a gazdaság növekedési üteme, mi­lyen technikai fejlesztés és nép- gazdasági struktúraváltozás kí­vánatos, miképpen fejlődnek % nemzetközi gazdasági kapcsola­tok és milyen lesz a jövő szo­cialista társadalmának általános képe. A IV. ötéves terv az alábbi hosszútávú fejlődési irányok alapulvételével készült: Alapvető célunk a szoci­" alizmus teljes felépítése hazánkban. Ez sokoldalú fejlő­dést követel, ezt kell szolgálnia a gazdaságpolitikának. Ennek érdekében: — gyorsítani kell a termelő­erők fejlesztését és a gazda­sági hatékonyság szempontjából közelítem kell a gazdaságilag fejlett országokhoz. Ezért a következő időszak központi feladata az egész gaz­daság intenzív fejlesztése, a társadalmi munka termelékeny­ségének és a népgazdasági jöve­delmezőségnek a javítása; — a mainál magasabb fokú általános és szakképzés1, és ki- terjedtebb foglalkoztatás alap­ján az egyéni képességek foko­zottabb kibontakoztatásának kell teret engedni; — az anyagi javak fogyasztá­sának magas — a mainál cél­szerűbb és választékosabb >—. színvonalát és a mai értelem­ben vett lakásprobléma meg­szüntetését kell -elérni; — a mainál teljesebb körű kulturális ellátást és fejlettebb szociális, egészségügyi gondos­kodást kell kiépíteni. A következő másfél évti- ■ zed központi kérdése szá­munkra a tudományos-technikai fejlődés vívmányainak jobb hasznosítása lesz, mert ez a fel­tétele annak, hogy meggyorsul­jon a termelőerők fejlődése, vei kapcsolatos vállalásukat. Ennek tanulságait hasznosítani kell az iparban és a későbbiek­ben a gazdaság más ágaiban is. A Központi Bizottság megál­lapítja, hogy a reáljövedelem tervezettnél gyorsabb fejlődése kedvező, mert összhangban van a gazdaság növekedésével. Ugyanakkor gazdaságunk sajá­tos problémáját mutatja a reál- jövedelem összetételének alaku­lása. A bérek emelkedését szű­kíti és korlátozza egyfelől a bé­ren kívüli szociálpolitikai jutta­tások gyorsabb növekedési üte­me, másfelől a foglalkoztatot­tak számának még mindig je­lentős növekedése a mezőgazda­ságon kívüli területen. Mindez bizonyos mértékig ellentmond annak a kívánalomnak, hogy erő­södjön a bérrendszer ösztönző ereje, hogy a bérek jobban dif­ferenciálódjanak a munkatelje­sítmény szerint, hogy nagyobb anyagi megbecsülést biztosítson a jobb munkáért és fokozottab­ban elismerje a dolgozók törzs­gárdájának munkáját. és vállalatok érjék el a világ mind újabb és újabb termékek legjobb színvonalát, és ezúton népgazdaságunk általános szín­vonala közel kerüljön a gazda­ságilag fejlett országokéhoz. Mindezek érdekében: — növelni kell a dolgozók készségét a korszerű technika, valamint a hatékony szervezési- vezetési módszerek elsajátításá­ra és alkalmazására. Ennek feltételeként az oktatás színvo­nalát emelni, a továbbképzés rendszerét fejleszteni és a veze­tés korszerű technikával való ellátottságát javítani kell; — ezzel összhangban, a Köz­ponti Bizottság irányelveit ha­tékonyabban érvényesítve olyan káderpolitikát kell folytatni, amely a szocializmusért felelős­séget érző tehetséges szakembe­reket a gazdasági irányítás kü­lönböző vezetői posztjaira jut­tatja; — a nemzeti jövedelemből tudományos kutatásra és techni. kai fejlesztésre fordított erőfor­rásokat növelni kell, a távlati fejlesztési céljainknak megfele­lő kutatásokra koncentrálva felhasználásukat. A hazai és nemzetközi kutatások eredmé­nyeinek gyakorlati alkalmazását meg kell gyorsítani; — a termelést és a szolgálta­tásit egyre inkább, olyan struk­túrában kell fejleszteni, hogy hazai adottságainkat a nemzet­közi együttműködés keretében jól hasznosíthassuk, kijelölve a strukturális fejlődés döntő elő­feltételeit képező távlati fejlesz­tési célokat és megoldásra váró műszaki feladatokat. 3 Távlati orientációnk a ■ KGST-országokkal való szocialista gazdasági integráció megteremtése. Továbbra is in­tenzíven részt kell venni a gaz­dasági integráció programjának kidolgozására irányuló munká­tokban. Az integráció kifejlődé­sét elő kell mozdítani az együtt­működés élmény ítésének vala­mennyi lehetséges formájában, a tervegyeztetés fejlesztésével, a A IV. öitéves terv politikai cél­jául a Központi Bizottság a szocialista társadalom építésé­nek előbbrevitelét jelöli meg, nak — a fejlődést fékező és a helyzetet nehezítő tényezők. — Különösen lassan javul a beruházások hatékonysága. Mind az állami, nagyberuházá­sok, mind a vállalati beruházá­sok terén megfigyelhető még a „többre vállalkozás — lassú ki­vitelezés” gyakorlata-. — Az egy foglalkoztatottra ju. tó termelés a mezőgazdaságban kielégítően, az iparban csak las­san javult. Az ipari termelékeny­ség emelkedési üteme egyenetlen volt, 1968—1969-ben jelentősen csökkent és csak 1970-ben nö­vekszik ismét kellően. — A gazdasági életben még mindig számos fogyatékosság tapasztalható, amely mögött egyszerűen emberi hanyagság, felületesség vagy közönyösség keresendő. A tervidőszak ta­pasztalatai azt mutatják, hogy a reform elveinek jobban be kell hatolniuk a vezetési és szerve­zési munkába, gyorsítani kell a vállalati belső irányítási és fe­lelősségi rendszer korszerűsí­tését, tovább kell fejleszteni az alsóbb vezetők és a dolgozók el­lenőrzésének és számadásának rendszerét. A III. ötéves terv időszakában mutatkozó fejlődés, valamint a gazdasági reform révén korsze­rűsített tervgazdasági rendsze­rünk kedvező feltételeket te­remt a hetvenes években a to­vábbi előrehaladáshoz, a szoci­alizmus teljes felépítésének folytatásához. tések együttes megvalósítasa- val, a termelési kooperáció bő­vítésével, a kereskedelmi mód­szerek, a valuta és a hitel funkcióinak korszerűsítésével. Az integrációs lehetőségek ré­vén képesekké kell válnunk a magas szintű technika,, kifej­lesztésére, hatékony alkalma­zására és a nemzetközi ver­senyben való helytállásra. Adottságainkkal össz­■ hangban szélesíteni kell kapcsolatainkat valamennyi eu­rópai országgal, amellyel ez le­hetséges, továbbá a világ más részeivel. Bővíteni kell a fej­lődő országokkal, továbbá fej­lett tőkésországokkal való ter­melési, tudományos, technikai együttműködésünket, a kölcsö­nös előnyök és a politikai szu­verenitás alapján. Társadalmunk fejlődését ■ továbbra is oly módon kell irányítani, hogy az ország területeinek gazdasági fejlettsé­ge a specializálódás és a munka- megosztás elvét követve, foko­zatosan kiegyenlítődjön. Ennek megfelelően s — a nagyipari jellegű köz­pontokat ott kell kialakítani, ahol a telepítés a legnagyobb gazdasági hatékonyságot ered. ményezi; — a mezőgazdasági területe­ken és megyékben a gazdasági struktúrát agrárcentrikus jel­leggel kell fejleszteni; — mindenütt lehetőséget kell teremteni a helyi adottságokat hasznosító kis. és középüzemek gazdaságos működésére, beleért­ve a nagyiparral való termelé­si kooperációt; — a megyék és egyes területek népességének jövedelmi viszo­nyait a foglalkozási struktúra szerint kell fejleszteni, az álta­lános életkörülményeket közelí­teni kell egymáshoz. A IV. ötéves tervtörvényt a fenti elvekkel összhangban kell elkészítem és az országgyűlés elé terjeszteni. s ennek megfelelően: a szoci­alizmus anyagi-technikai bázi­sának továbbépítését; a szoci- (Folytatás a 4. oldalon) kasok, a parasztok és az értei- tervben a gazdasági munka ma­L S gazdasági fejlődés fő vonásai az 1966-1970 időszakban Az 1966—1970 években hatot­tak — és még jelenleg is hat­lí. II népgazdaság fejlesztésének távlati követelményei közös érdekeket szolgáló fejlesz­III. Irányelvek a IV. ötéves terv­törvény elkészítéséhez és megvalósításához

Next

/
Thumbnails
Contents