Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-02 / 153. szám

Csak most tudjuk milyen érték a törpe vízmű Tassy Lajos Magyarbán he­gyesről a község vízellátási gondjairól, az eddig tapasztalt nehéz helyzetről tudósít ben­nünket és arról, hogy milyen ál­dás a törpevízmű létesítése. Pe­dig korábban, amikor arról volt szó, hogy létre kell hozni és szükséges a lakosság anyagi hozzájárulása is, nem mindenki fogadta örömmel. Írásának szívesein adunk he. lyet, mivel ma is tapasztalható egyes községekben, hogy á la­kosság bizonyos százalék«, vona­kodik az anyagi áldozattól, ami­kor vízmű létesítéséről, egy tár­sulás megalakításáról van szó. Tassy Lajos megírja, hogy a község közkútjai egyetlenegy kivételével az utóbbi évtized­ben már fertőzöttekké váltak, s még az állatokat is csak forralt vízzel lehetett itatni. A község ivóvíz-ellátása szinte tragikussá vált volna, ha nem lettek volna olyan áldozatkész vezetők ás aktív emberek, akik segítették « törpevízmütársu 1 ás létrejöttét. A társulás már 1967-ben meg­alakult, s még abban az évben) megkezdték a vezetékek lefek­tetését is, valamint a hidrogló- busz felállítását. A társulat tag­jai 2000 forint hozzájárulást fi­zetnek. Az államtól és a tanács­tól kapott anyagi támogatás se­gítségével június 19-én a vízmű megkezdte működését. Amióta jó ivóvizet fogyaszt­hatnak a lakók, azóta tudják, hogy a törpevízmű létrehozása nemcsak a község fejlődését jelenti, hanem elsősorban az egész lakosság egészségéinek vé­delmét is. Intézményesítették a szénynghaporút Lapunk „Szerkesszen velünk” legutóbbi számában közöltük Kiss Nándor gyulai olvasónk le­velét a szúnyoginvázióról, melyhez kommentárt Is fűztünk javasolva: intézményesíteni kel­lene a s/.ú nyo K! iá borút. A KÖJÁL-tól kaptunk tájé­koztatást arról, lyjgy már jó eló-j re felkészültek a szúnyogirtásra,' figyelembe véve az évenként is­métlődő gondokat és az árvíz után kialakult állapotokat Is. Várható volt — mondották a KÖJAL-nál —, hogy az idén még nagyobb szúnyog I n vázió lesz megyénk egész területén. Különösen a Berettyó és a Kö­rösök környékén vannak nagy kiterjedésű helyek, mocsaras, iszapos részek, amelyek szinte melegágyai e kellemetlen jószá­goknak. Éppen ezért a járások és városi tanácsok intézménye­sen megkezdték a szúnyogirtást. Ehhez a KÖJÄL szakemberei Járdát kérnek a Padrach utcába A békéscsabai Padrach Lajos utoa páios oldalának lakói alá­írással tekintélyes terjedelmű levelet kaptunk. Ebben részle­tesen közük a városi tanácshoz és a Hazafias Népfronthoz 1968- ben küldött levelüket, melyben megindokolják a kérésüket. Többek között azt írják, hogy a páros oldal lakói milyen körül­mények között kénytelenek köz. lekedni, elsősorban az őszi, téli hónapokban, amikor az utca nagy részét belvíz borítja. Fél­reértések elkerülése végett döntőbb, sok kisgyermekes anya lakik itt, elsősorban nekik okoz nehézséget a közlekedés. Mindezeket még sem vette fi-, gyelembe sem a várost tanács, sem a Hazafias Népfront V. ke­rületi bizottsága, mert járdát ugyan építenek, de nem a páros, hanem a páratlan oldalon. Ezt kifogásolják olvasóink és kérik, segítsünk benne. Sérelme­zik azt Is, hogy a városi tanács bár 1969-ben kérésüket nem tudta teljesíteni, 70-re ígéretet tett arra, hogy igényüket fligye­M Ougyilkosjelöltek Talán kissé erős a fenti meg­állapítás — vélnék sokan. Saj­nos azonban az idei nyár bal­eseti statisztikája is bizonyítja: nem túlzás. Feltűnően sok ugyanis azoknak a száma, akik a tiltott helyen való fürdés, vagy éppen virtuskodás következté­ben a vízben lelték halálukat. Nap mint nap olvashatunk a sajtóban, hallhatunk a rádióban hasonló tragédiákról. Megyénk bővelkedik fürdési lehetőségekkel, folyókban és strandokon egyaránt. S a vidám fürdőzők között akadnak úgy­nevezett bátor emberek — főleg fiatalok —, akik többet akarnak produkálni másoknál, feltűnési vágyból vlrtuskodnak, játszanak a halállal. Évről évre megismét­lődő tragédiák bizonyítják me­gyénkben is, hogy sokan fittyet hánynak a figyelmeztető táb­láknak és olyan helyeken für- denek, ahol tiltva van. Duzzasz­tóművek oszlopairól, hidakról ugrálnak a vízbe és volt már j példa arra is, hogy az éjszakai | órákban jókedvűen, kissé italo- j san hazatartó társaság egyik tagja ruhástul ugrott a vízbe, csak azért, hogy megmutassa: ki a legény a talpán. Szerencsére ekkor még nem történt baleset, csak egy kis ijedtség. A páciens pedig a kis­sé még hideg fürdőzéstől kijó­zanodva, víztől csöpögő ruhá­ban, gyorsan haza ballagott. Jő lecke volt, megfogadta: többé nem teszi. De kcll-e ilyen lecke? Szük­ség van-e arra, Hogy valaki ját­szón az életével? Mennyi tra­gédia, bánat és szomorúság szü­letik az ilyen virtuskodásból! | Itt a nyár, a fürdés szezonja. Óvakodjunk a veszélyes, tiltott j helyektől, és óvjuk gyermekein­ket is, hogy kevesebb legyen a meggondolatlan fürdőzésből ere­dő tragédia. í Már elmúlt az árvízveszély a megyében, s Körösladány, Sar­kad, valamint a többi községek lakói visszaköltöztek otthonuk­ba, élik a megszokott hétközna­pokat. Ám sokan nem felejtik ej az átélt órákat, izgalmakat és azt sem, hogy a bajban milyen segítséget kaptak. Köszönő le­velek sokasága érkezik nap mint nap szerkesztőségünkhöz, amelyekben a kitelepítettek kö­zül sokan kérik; tolmácsoljuk köszönetüket azoknak, akik se­gítettek. Tóth Pálné kötegyáni olvasónk így ír: Még sokáig emlékezni fogunk arra az éjsza­kára, amikor mindenünket itt­hagyva el kellett mennünk Kö- tegyánból. Minket Gyulára te­lepítettek volna, de úgy hatá­roztunk, hogy két apró gyerme­künkkel továbbutazunk a nagy­szülőkhöz. Békéscsabán hosszú időnk volt az átszállásig, meg­kértem hát egy szolgálatban le­vő rendőrt, legyen segítségemre abban, hogy valahol ennivalót főzzek három és féj hónapos kis­fiamnak. Segített. Ezért nagyon hálásak vagyunk, s kérem, mondjanak köszönetét e megér- i íő rendőrnek. Sajnos, a nagy iz- I adnak segítséget, illetve irányít­ják Is a munkát. Gyulán a Jó- zscf-Szanatórlum környékén kü­lönösen nagy gondot fordítanak a szúnyogirtásra, ezenkívül tár­gyalások folynak arról, hogy a nagy kiterjedésű helyeken, amennyiben lehetőség és mód van erre, repülőgépekkel végez­zék el a szükséges munkákat. gólomban a nevét nem kérdez-1 tem, annyit tudok, hogy június I 14-én teljesített szolgálatot a vasútállomáson. Hajdú János Püspökladányból több száz munkatársa nevében ír: Szeretnénk, ha kérésünk helyet kapna a Békés megyei Népújságban, hogy köszönetét mondhassunk a polgárvédelmi egészségügyi nőknek, akik be­csülettel és lelkiismeretesen helytálltak a Fokközi Sebes-Kö­rös-gáton. Különösen Kesztyűs Istvánná vésztől egészséaőr munkáját illeti elismerés. Min­dig ott volt, ahol segíteni kel­lett. Ha valami bajunk történt, jó érzés fogott el, hogy van ki­ben bízni. Ha nem volt víz, azonnal intézkedett, szerzett ivó- poharakat is. és amikor sürgő­sen gyógyszer kellett, éjszaka is elment a gyógyszertárba, ö és társai minden dicséretet megér­demelnek. Köszönet áldozatos munkájukért. A nyolcvannégy éves Vince József né sarkad! olvasónk őszin­te háláját fejezi ki levelében a békéscsabai szlovák kollégium igazgatója, Hrabovszki Pál és helyettese, Kiszely Mihály, ra­ti an gsúlyozzák, hogy panaszuk csakis a téli időre vonatkozik, de éppen azért fordultak kére­lemmel, hogy még egy telet nem szeretnének ilyen körülmények között átélni. Az indokok között szerepel olyan is, hogy a páros oldalon sok a gödör, s ez a la­kosság úgy próbálta feltölteni, hogy az út széléről szedett fel földet, ami még az utcaképet is í rontotta. Ezenkívül a páros ol- [ dal árnyékosabb, így ez úttest | nehezebben szárad, mint a pá­ratlan oldalon. Ami pedig a leg­Csipes Antal naponta Gyulára autóbuszozó olvasónk írja: „Szarvasmarha-csorda jár a Gyuláról Kótegyházára vezető közúton,, reggel Gyula irányába és este vissza. A tehenek szomo­rúan lógatják a fejüket, de még szomorúbb az a gépjárműveze­tő, aki ugyanabban az irányban halad — illetve haladna —, mint a csorda, mert vagy kény­telen átvenni a cseppet sem für­ge tehenek haladási sebességét, lamint a kollégium többi dol­gozója iránt, akik a kitelepitet- tekkel a legnagyobb figyelem­mel és udvariasan bántak, gon­doskodtak megfelelő ellátásuk­ról. Végül az ismeretlenség homá­lyába burkolózó oltxisónk kéré­sét tolmácsoljuk, aki Vésztőről ír. A körösladányi szociális ott­hon lakóinak ellátásáról ad tá­jékoztatást. s mint írja' Maga győződött meg arról, hogy a csökkent szellemi képességű fia­talok és öregek a gyulai kórház idegosztályára kerültek, ahol a kórházi betegekkel eoyszlnvomt- lú, jó ellátást kaptak. Velük együtt maradtak az otthon ápo­lói is, köztük családos nők, fér­fiak, akik otthonuktól távol tel­jesítették kötelességüket, sőt sokszor napi 12 órát is dolgoz­tak, hogy az otthon gondozottéi­val a kórház dolnnzóinak ne le­gyen több munkájuk, „Ügy ér­zem — írja —, hogy ezek az ápolók nagyon sokat tettek baj­ba jutott embertársaikért és megérdemlik a nyilvános köszö­netét." Olvasóinkkal egyetértünk, és örömmel tolmácsoljuk kérésü­ket. lembe veszi. Ennek ellenére sem történt semmi. Sajnos, problémájukban segí­teni mi sem tudunk, hiszen an­nak eldöntése, hogy a kerület­ben melyik utcában építsenek járdát, hol szükségesebb, egye­dül az ottani tanácstagok és a Hazafias Népfrontbizottség joga. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy indokaik és érveik valóban figyelemre méltóak, s reméljük az illetékesek találnak mégis valamilyen megoldást. vagy megáll az út szélén és va- I lószínűségszámítást végez, hogy I körülbelül mikor éri el a csor- j da a célját és hagyja szabadon az utat. A Medgyesegyházáról vezető utat Kétegyházán különféle há­ziállatok uralják és — mivel az őrizetlen állatokra figyelmezte­tő KRESZ-tábla nincs kitéve —, kacsák, libák, tyúkok tetemei ma­radnak sok esetben a vigyázat­lan, vagy az errefelé nem isme­rős gépkocsivezető után. De térjünk vissza a tehenek­hez. Ezek a jámbor állatok nin­csenek tisztában a közlekedés szabályaival. Ez természetes. Ám azoknak, akik terelik őket tudniuk kellene, hogy a közút „köz” jellegének értelmébe az is belefér, hogy állataik mellett — és nem mögött — a járművek is elférjenek. Igaz, előfordult, hogy a hajtők szükség esetén az út egyik felére terelték a tehene- ket, más esetben azonban — — minden bizonnyal más haj­tők — a legnagyobb lelkinyuga­lommal hagyták, hogy az álla­tok az út teljes szélességét el­foglalva, hosszabb időre megbé­nítsák azok közlekedését, akik munkahelyükre naponta ezen az útvonalon járnak. Alii e dől. gőzök közül nem akar szégyen­kezve magyarázkodni, kénytelen a mostanában mindig pocsolyáé, gidres-gödrös földúton vagy ép­penséggel a szántóföldön „utaz­va” megelőzni a csordát. Eny­hén szólva érdekes látvány: szarvasmarhák a műúton, gép­kocsik a mezőn! Nem lehetne fordítva?! Kánikulai zsortölödés Bacsa István békéscsabai olvasónk nem tartozik a szerencsés emberek közé. Ez abból a levélből is kiderül, amelyet a Szer­kesszen velünk címére küldött: „Végre beköszöntött a nyár, örö­meivel és bosszúságaival. Ilyenkor az ember szívesen fogyaszt hűsítő Italt. Azaz fogyasztana, ha ez nem ütközne akadályokba. A minap is tikkadtan hazatérve a munkából, nekiláttam, hogy szó­dát csináljak, Sajncs, igyekezetem kudarcot vallott, Az otthon levő 3 darab patronból egyik sem szuperált. Másnap vettem egy új dobozzal, amiből négy volt csak használható.” Osztozunk olvasónk bosszúságiiban és ezúton tárjuk a nagy nyilvánosság elé panaszát. Talán a répcelaki gyárig is elhallat- S2iik majd ez a kánikulai zsörtölődés. Az igazság kedvéért azon­ban meg kell mondanunk, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt mi Is végeztünk egy alkalmi kísérletet összekötve a kelle­mest a hasznossal, szódagyártásba kezdtünk, hogy a 10-ből vajon hány patron válik be? Ügy látszik, szerencsénk volt. Két teljes dobozzal kellett felhasználni ahhoz, hogy egy rosszat találjunk. Betegre Ittuk magunkat szódavízzel, de tiszta lelkiismerettel ál­líthatjuk, hogy mi mindent megtettünk, Ügy látszik, hogy a pat_ j ronvásárlás főleg szerencse kérdése, s a gyár igazán nem hibáz­tatható azért, ha Bacsa István a peches vásárlók közé tartozik. | Vagy talán mégsem helyes ez a logika?! Köszönd az ismeretlen ismerősöknek Szarvasmarha, kontra gépjármű

Next

/
Thumbnails
Contents