Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

frfa- Frank Ferenc a Békés megyei Pártbizottság első titkára Ifegy nemzeti ügy megvalósí­tásán, a szocializmus építésén munkálkodunk. E célkitűzés nemcsak a kommunisták érdeke, s elérni csupán a párttagság munkájával, erőfeszítéseivel le­hetetten. De, hogy milyen gyor­san haladunk előre, az — a he­lyes politika mellett — attól függ milyen a kommunisták ak­tivitása, politikai és szerveró te­vékenysége. Vannak, akiit: a párttagok ak­tivitását kizárólag azon mérik, hogy mennyien végeznek kőnk. rét pártmunkát az alapszerve­zetben. Ennek alapján elégedet­tek, vagy elégedetlenek a kom­munisták munkájával. Mások úgy teszik fél a kérdést: meg­felel-e a párttagság aktivitása a növekvő követelményeknek? Egyértelmű válasz e kérdésre alighanem tévútra vezetne. A párttagság cselekvését alap­vetően meghatározza a politika, amelynek megvalósításán fára­doznak. Ha a párt politikája jól fejezi ki a kommunisták és valamennyi dolgozó érdekeit, akkor a párttagság tevékenyebb. Az is igaz, hogy a politika nem egyformán hatja át valamennyi párttagot, ennél fogva nem azo­nos módon ösztönöz cselekvésre. A helyes politika mellett a poli­tikai és általános műveltség színvonala a rendszeres tájékoz­tatás, az alapszervezeti vezető­ségek munkája, a taggyűlések színvonala — mind olyan té­nyező, amely befolyásolja a kommunisták aktivitását. Az elmúlt huszonöt esztendő, de főképpen az utóbbi tizennégy év tapasztalatai, sikerei arról ta­núskodnak, hogy a párttagság részt vesz a politika kialakításában, terjesztésében, védelmében és megvalósításában, a dolgozók mozgósításában. A kommunis­ták ezrei és százezrei álltak csa­tasorba a néphatalom védelmé­ért és megszilárdításáért A párttagság nagy munkát végzett a dolgozó parasztok szocialista útra vezetésében. A kommunis­táknak döntő sezrepe volt ab­ban, hogy a gazdaságirányítás jelenlegi rendszere megértésre talált, s kibontakozóban van. Békés megyében — csakúgy, mint onszágszerte — a párttag­ság túlnyomó többsége részt vál­lal azoknak a feladatoknak az ismertetésében és megoldásában, amelyek a szocializmus teljes felépítéséből, a XX. kongresszus célkitűzéseiből reá hárulnak. A megye politikai, közéleti tevé­kenységének ők a legaktívabb résztvevői, az egészséges politi­kai közhangulat formálói. Fő­ként a kommunisták következe­tes politikai munkájának az eredménye hogy a lakosság kö­rében az ellenséges hírverésnek feszült helyzetekben sincs bázi­sa, s józan magatartást tanúsít Párttagságunk zöme becsület­tel helytáll a termelőmunká­ban ,páldamutatóan teljesíti fel. adatát az iparban, a mezőgazda­ságban, s az élet minden terü­letén. ök kezdeményezik rend­szerint az új termelési eljáráso­kat, ők szervezik a szocialista brigádokat, s élen haladnak a vállalt kötelezettségek valóra- váltásában. A kommunista gaz­dasági vezetők és szakemberek, munkások és szövetkezeti tagok döntő többségp elismerést és megbecsülést vívott ki magának, s a partnak, szakértelmével, munkájával. A kommunisták példamutatása a termelés szfé­rájában, a sró és a tett egységes tevékenységükben, mozgósítja az üzem, a gyár, a szövetkezet egész kollektíváját. A tények mindennél ékeseb. ben beszélnek. Békés megyében az elmúlt évben 1521 újítást ad­tak be. A szocialista brigádok­ban 18 ezer 347 fő dolgozik. Az iparban, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben összesen 3223 „Kiváló dolgozó” jelvény­nyel rendelkezőt tartanak nyil­ván. Miután ezek között jelen­tős a kommunisták száma, ez is azt bizonyítja, hogy párttagsá­gunk nagyon is cselekvő része­se, aktív megvalósítója pártunk politikájának. Gazdasági fejlő­désünk, s ennek alapján a dol­gozók életszínvonalának emel­kedése tehát önmagában is kéz. zelfoghatóan bizonyítja a párt­tagság aktivitását így van ez az élet más terü­letein is. Kibontakozhatott-e a szocialista kultúrforradalom a kommunisták nélkül? A helyes művelődéspolitika meghatározza, de automatikusan nem valósítja meg a néptömegek kulturális felemelkedését. Kulturális éle. tünk fejlődése, a dolgozó em­berek politikai, szakmai és álta­lános műveltségének emelkedése elválaszthatatlan annak a sok­sok kommunista propagandistá­nak, mérnöknek, tanárnak és tanítónak az áldozatkész mun­kájától, akik e feladatok kidoi- gozáoában és megvalósításában egyaránt oroszlánrészt vállalták, és másokat is erre buzdítottak. A megye pedagógusainak húsz százalékát kitevő kommunista nevelők többsége igen aktívan dolgozik fő pártmegbízatásának teljesítéséért: az ifjúság szoci­alista szellemű oktatásáért, ne­veléséért. Üj életünk kialakítása során —, amely nem mentes zökke­nőktől, hibáktól sem — keletke­ző, vagy régi ellentmondások feltárásában és a társadalmi gyakorlatban felmerülő visszás­ságok leküzdésében egyaránt a kommunisták járnak az óién és másokat is ösztönöznek a fo­nákságok bírálatára Nem vall-e a párttagság növekvő aktivitá­sára hogy a legutóbbi vezetőség­választások során 4361 elvtárs 8 ezer kritikai észrevételt, javas­latot tett az illetékes pártfóru­mokon? Érezhető-e a párttagság bátorító szava abban, hogy az elmúlt évben 1522 bejelentés, észrevétel, javaslat jutott el il­letékes megyei szervekhez? Igen! Az tehát, hogy a szocializmus termelőerői gyorsan fejlődnek, a szocialista gazdasági viszonyok erősödnék, népünk anyagi és szellemi nívója emelkedik a szi­lárd munkáshatalomban, kifeje­zi, hogy párttagságunk tettre kész, s cselekvésre inspirál minden szocialista hazáját sze­rető embert. Megyénk kommu­nistái — mint másutt is — min­dig az első sorokban menetel­nek, küzdenek és harcolnák. Ezért tekintély, tisztelet övezi őket, azok körében, alak az ő hívó szavukra csatlakoztak az új világ építéséhez. Így ölt testet a munkásosztály élcsapatának, a pártnak irányító, vezető szerepe, ezért fogadja el lakosságunk minden rétege a kommunisták szavát. De vajon, elégedettek lehe­tünk-e a kommunisták aktivitá­sával? Élühk-e kellően azokkal a lehetőségekkel, amelyek a párttagságot fokozottabb aktivi­tásra ösztönzik? Ezt nem állít­hatjuk. Békés megyében a legutóbbi pártértekezleten, illetve vezető- ségválasztó-taggyűléséken 1621 pártbizottsági tagot, 3439 alapszer­vezeti és csúcsvezetőségi tagot választottak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pártbizottsági és vezetőségi tagok egy részének tevékenysége leszűkül a testüle­ti. ülésekre, s kevésbé munkál­kodnak a választott szervek ál­tal hozott döntések megismerte­tésében és végrehajtásában. Akadnak olyanok iß, akik — mi­után nem rendelkeznek megfe­lelő információval a napirenden szereplő kérdésekről, nem kap­nak kellő bátorítást, vagy észre, vételeikre, javaslataikra nem reagálnak — egész cikluson át szavukat sem hallatják. Nagyon lényeges, hogy a választott funk­cióval járó kötelezettségek mel­lett, a testületek tagjai hogyan aktivizálódnak a munkában, mert az ő tevékenységük, pél­damutatásuk jelentősen befo­lyásolhatja az alapszervezetek valamennyi tagjának cselekvé­sét. Ezért csak helyeselni lehet a gyulai és más járási pártbi­zottságok azon törekvését, hogy tanfolyamokon és időközönként nemcsak a párttitkárokkal, ha­nem a vezetőség más tagjaival is — reszortokként — tanácskoz­nak és útmutatást adnak a konikrét teendőkről. A párttagság egészének akti­vitásában fontos szerepe van a propagandistáknak. A megyében 1445 propagandista tevékenyke­dik a pártaktatásban. (KISZ- és a szakszervezeti propagandis­tákkal együtt, számuk megha­ladja a 2500-at.) Örvendetes, hogy a propagandisták több mint fele tapasztalt, vezető be­osztású dolgozó. Politikai és ál­talános műveltségük állandóan emelkedik. Míg 1962—63-ban a propagandisták 58,8 százaléka rendelkezett közép- és felsőfo­kú iskolai végzettséggel, addig ma 84,3 százalékuk. Az elmúlt öt év alatt 11,2 százalékról 33,9 százalékra növekedett az egy­éves vagy ennél magasabb, és 32 százalékra az öthónapos párt- iskolát végzett propagandisták száma. A pártmunka láncolatában je. lentős helyet foglal el a párt- csoport,s felelősségteljes munka hárul a pártcsoportvezetőkre. A megye párttagsága 2603 pártcso­portba tömörül, ugyanennyi pártcsoportvezetővel. Sajnos, ezeknek csak kis rész» tölti be feladatát. Ma még rikán fordul élő, hogy a pártcsoportvezetőket érdemileg felkészítik és beszá­moltatják. Ennél fogva még ke­vesebb a ténylegesen, és jól mű­ködő pártcsoport. Pedig a párt­tagok közvetlen eszmecseréje, konkrét feladatokkal való meg­bízatása nélkülözhetetlen a párt. asopartok munkájában, az akti­vitásra ösztönzésnek egyik leg­hatékonyabb formája. A párt­csoportokban még sok a forma­litás, az egysíkúság, s ez is oka annak, hogy a megyében a párt­tagok 40 százalékának nincs konkrét pártmegbízatása. A pártcöoportok —, s mindenek­előtt a pártcsoportvezetők — munkájának megjavítását az egyre növekvő és szerteágazó feladatok, a politikai tömegmunka követelményei sürgetik, A párttagság aktivitá­sának fokozása jórészt azon mú­lik, milyen gyorsan és eredmé­nyesen változtatunk a pártcso­portok jelenlegi helyzetén. A politikát kép vicéi ni, végre­hajtására mozgósítani természe­tesen nemcsak a párton belül lehet. Ez a feladata annak a 19 ezer 454 párttagnak is, akik a megye állami, szakszervezeti, ifjúsági és népfront-szervezetei­ben dolgoznak. Többségük ele­get is tesz e követelménynek. Az is tény azonban, hogy egyes párttagok, tanácstagok, szakszer­vezeti tisztségviselők nemhogy fellépnének jogtalan irreális kö­vetelésekkel szemben, hanem ezt maguk is helyaslik, támogat, ják. Mások viszont a józan ké­relmeket, javaslatokat is visz- szautasítják. Egyes elvtársaink, akik a szakszervezeti mozgalom­ban teljesítenek pártmegbízatást, olyan munkavédelmi követelése­ket támasztottak, amelyek min­den realitást nélkülöztek, de nem harcoltak kellő határozott­sággal a valóságos érdekekért, az ellen például, hogy némely területen a nők azonos munkáért nem kapnak azonos bért. A me­gyében közel 1400 szocialista brigádvezető dolgozik, jelentős részük párttag. A velük való foglalkozás, törődés nincs arány­ban azzal a nemes törekvéssel, amelyet e párttagok képviselnek és szorgalmaznak. S ha akti­vitásuk olykor csökken, néha kedvüket vesztik, a pártszerveze­teknek, a szakszervezeti szervek­nek kell segítségükre sietni, ele­jét venni a sérelmeknek. A szo­cialista brigádmozgalom szintén olyan terület, amely kitűnő le­hetőséget teremt a párttagok ak­tivizálására a politikai, a ter­melési és a kulturális munká­ban. Megéri tehát, ha időnként meghallgatjuk a szocialista bri­gádok tagjait, informáljuk őket, taggyűléseken is foglalkozunk tevékenységükkel. A párttagság aktív munkára serkentésének természetesen még sok más formája, lehetősé­ge van. Fontos hogy a párttagok érdemi, ellenőrizhető megbíza­tásokat kapjanak. Ténylegesen ismerjük el pártmunkának mindazt, amit a kommunisták a párt politikájának terjesztéséért, védelméért és végrehajtásáért tesznek: párton belül, a terme­lés szférájában, a kulturális fronton és az élet minden terü­letén. A párttagok ne ccak köz­ponti információkkal rendelkez­zenek, hanem legyenek tájéko­zottak az üzem, a vállalat, a ter­melőszövetkezet, a város, a fa­lu gondjairól, problémáiról, fej­lesztéséről, a cselekvésre inspi­ráló feladatokról. Az alapos fel­készítés, a segítés és a rendszeres beszámoltatás az aktivitás növelésének elen­gedhetetlen feltétele. Ebben na­gyon sokat tehetnek a taggyűlé­sek, ha valóban politikai fó­rummá válnak, kiküszöbölik a helyenkénti formalitásokat, kö­zömbösséget; ha jól választják meg mondanivalójukat és jól osztják el a feladatokat a kom­munisták között; ha bírálják azokat, akik nem állnak ki kö­vetkezetesen pártunk politikája mellett és elhanyagolják a párt­életet. A pártvezetőségek, pártbizott­ságok újjáválacztására készü­lünk. Ez jó alkalom — anélkül, hogy erre az időszakra korlátoz­nánk —■, hogy számot adjunk munkánkról, arról, hogyan tel­jesítették a kommunisták fel­adataikat. Pártunk X. kongresszusának irányelvei, a Szakszervezeti Sza­bályzat tervezett módosítása va- vamennyi pártszervezetben és pártértekezleten megvitatásra kerül. Ez nemcsak nagy bizal­mat jelent, hanem felelősséget is követel valamennyi párttagtól. Ezért úgy véljük, hogy e doku­mentumok taggyűlési vitája előtt indokolt a kérdésről a párt- csoportokban is eszmecserét folytatni. S, ha ezt jól, színvona­lasam végezzük el, akkor még aktívabbá válhat párttagságunk tevékenysége. Bizonyosra vehető, hogy pár­tunk X. kongresszusa — a szoci­alizmus teljes felépítésével ösz- szefüggésben — további nagy feladatokat határoz majd meg — a többi között — a negyedik ötéves terv végrehajtását. Ennek valóra váltása még fokozottabb cselekvést igényel valamennyi kommunistától és pártonkívüld- től. A párttagság aktivitása azonban akkor lesz kielégítő, ha mindenki maradéktalanul meg­oldja a reá háruló feladatokat, ott, ahova a párt állította, s ele­get tesz annak, amivel a párt­szervezet megbízta. S ha majd számon kérik a kötelezettségek teljesítését, akkor lehetőleg ne akadjon egyetlen párttag sem, aki azt elmulasztotta. Megjelent a Pártélet 1970., 7. szá­mában. mjMisz 3 1970. JÚLIUS 12.

Next

/
Thumbnails
Contents