Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-11 / 135. szám
Rogers a SALT-ról Harcok, tiltakozások, nyilatkozatok Indokínai helyzetjelentés Szerdára virradó éjjel a felszabadító erők tüzérsége 13 amerikai és dél-vietnami katonai célpontot támadott rakétákkal, illetve aknákkal. Quang Tri tartományban Da Nangtól 40 kilométemyire délre 30 akna érte az „americal" hadosztály állásait. B—52-es amerikai bombázók kedd éjjel négy hullámban intéztek támadást a fegyvermentes övezettől délre fekvő területek és két hullámban a kambodzsai határvidék ellen. A kambodzsai kormánycsapatok visszafoglalták a hazafias erőktől Siem Reap repülőterét. A saigoni kormányhadsereg egységei négynapos küzdelem után elfoglalták a dél-vietnami Ha Tien kikötővárostól keletre kambodzsai területen fekvő 371 számú magaslatot. • A vietnami háború elleni tiltakozásuk kifejezésére Rolf Rendtorff professzor, a heidel- bergi egyetem rektora és az egyetem több fakultásának dékánjai nem voltak hajlandók részt venni azon a fogadáson, amelyet Polk tábornok, a NATO közép-európai fegyveres erőinek parancsnoka adott Heidelberg- ben. * Az amerikai külügyminisztériumban kedden bejelentették, hogy beszüntették az eljárást Willingham kapitány ellen, akit a My Lai-i tömegmészárlásban való részvétellel vádoltak. Az indoklás csak annyi, bogy a döntést „a szerzett bizonyítékok alapján” hozták meg. Az ügy fővádlottjának, Calley hadnagynak a perében augusztus 24-re tűzték ki a tárgyalást. • Adam Malik indonéz külügyminiszter a Gromiko párizsi látogatása alkalmával kiadott szovjet—francia közleményt kommentálva kijelentette: a közleménynek az a megállapítása, hogy az 1954 évi genfi egyezmény alapján kell törekedni az indókinai válság megoldására „reményeket kelt a kambodzsai kérdésről megtartott djakartai értekezlet célkitűzéseinek elérését illetően”. (MTI) U Thant BNSZ-főtitkár kedden fogadta Olof Palme svéd miniszterelnököt. A találkozó után Palme nyilatkozott a sajtó képviselőinek és elmondotta, hogy az ENSZ-főtitkár előtt elsősorban Vietnam háború utáni újjáépítésének és az ezzel kapcsolatos nemzetközi segély- programnak a kérdését vetette fel. Rogers amerikai külügyminiszter kedden a képviselőház külügyi bizottságának ülésén a Becsben folyó szovjet—amerikai tanácskozásokról számolt be. Kijelentette: derűlátóan ítéli meg annak lehetőségét, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodásra jusson a stratégiai fegyverzetek korlátozásában. Rogers szerint habár Bécs- ben néhány területen közös megközelítési alap jött létre, a két fél álláspontja között még mindig igen nagy a különbség. A külügyminiszter az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatban az ismert amerikai álláspontot ismételte meg. Eszerint Washington csak abban az esetben helyesli a biztonsági értekezlet összehívását, ha előzőleg biztosítják, hogy a tanácskozáson jelentős eredmények születnek. Egyelőre — fűzte hozzá —a siker lehetősége még nem biztosított. (MTI) A svéd miniszterelnök ezután kifejtette kormánya felfogását a vietnami háború kérdésében és hangoztatta, hogy a háború ellenzése elvi kérdés, támogatta a svéd miniszterelnök az európai biztonsági értekezlet összehívásával kapcsolatos javaslatot és helyeselte Finnország kezdeményezését. U Thant és a svéd miniszterelnök találkozója Hivatalos hatalomátvétel Argentínában A Buenos Aires-i elnöki palotában hivatalosan is átvette a hatalmat az argentin hadsereg három fegyvernemének vezetőiből alakult triumvirátus, amely hétfőn lemondásra kényszerítette Ongania elnököt. Pedro Gnavi tengernagy, az argentin haditengerészet főparancsnoka, aki a junta elnöki tisztét tölti be, az elnöki palotában lezajlott ceremónia után üzenetet intézett a nemzetihez,' amelyben minden szépet és jót | ígért. Az admirális kilátásba helyezte, hogy „igen rövid időn belül visszatérés következik be a köztársasági és demokratikus intézményekhez”; Az admirális megismételte a hétfői hatalomátvételkor elhangzott bejelentést, amely szerint a triumvirátus legfeljebb j tíz napig gyakorolja az állam- [ I fői hatalmat és a legrövidebb időn belül kijelölik az új köz-1 társasági elnököt A junta elnöke bejelentette az állami apparátus racionalizálását és korszerűsítését is. Ongania volt elnök sorsáról nincs megbízható hír. Egyes jelentések szerint még mindig családjánál, az olivosi elnöki nyári rezidencián tartózkodik, más hírek viszont tudni vélik, hogy már visszatért Buenos Airesbe és visszaköltözött abba a lakásba, ahol az elnöki tisztség átvétele előtt élt. (MTI) Argentínában a hadsereg megdöntötte Ongania elnök hatalmát. Képünkön: katonai egységek szálljak meg a „Cuyo” telefonközpont épületét, ahonnan a nemezetközi telefonvonalakat ke- MÜk- (TELEFOTO—AP—MTI—K8) Tízpontos megállapodás A mm an ban Tízpontos megállapodás jött létre szerdán hajnalban a Jordán iái hatóságok és a palesztínai szervezetek között. A megállapodás célja, hogy a lövöldözésnek véget vessenek és „visszatérjenek Jordániában a normális élethez” — közölte az am- maní rádió. Ez a megállapodás már a harmadik a felek között 24 óra leforgása alatt. Az ammanl királyi palotában, ahol a megállapodást aláírták, a rádió szerint „fontos találkozóra került sor” a Husszein király vezette jordániai és az Arafat vezette Palesztina! fél között. Megállapodtak abban, hogy minden katonai egység és parti- zánalakulat visszatér támaszpontjára, illetve táborába. — közös őrjáratokkal fogjál ellenőrizni a tűzszünet és a biztonsági előírások betartását; — mindkét fél szabadon bocsátja az összecsapások során őrizetbe vett személyeket; — Közös bizottságot állítanak fel a zavargások okainak kivizsgálására; — együttműködnek azoknak az elemeknek a felkutatásában, akik esetleg széthúzást szítanak a hadsereg és a partizánok között. (MTI) Az EFTA és a Közös Piac Kontinensünk nyugati felén egyre nagyobb figyelem irányul június utoljára amikor is „családi fotóra”, tehát együttes fényképeztetésre gyűlnek egybe a hat közös piaci ország és a szervezetbe felvételüket kérő Anglia és három társa — Dánia, Norvégia és Írország — külügyminiszterei. Ezzel a formális eseménnyel veheti kezdetét a csatlakozási tárgyalások hosszadalmasnak ígérkező folyamata. A decemberi hágai közös piaci csúcstalálkozó kompromisz- szumos megállapodása alapján július elsejével megkezdődnek a britekkel a tárgyalások, még ha csak egy mosoly-fotó erejéig is... Hiszen nem sokkal előtte, június 18-án zajlanak le a brit választások, amelyek ugyan mit sem változtathatnak a közös piaci kérelmezésen — merthogy mindkét nagy angol pórt a csatlakozás mellett van, bárha a választók kétharmada ellene! —, viszont ilyenformán az ősznél előbb komoly és aprólékos tárgyalásokról egyszerűen gyakorlati okok miatt sem lehet szó; a nyári szabadságok szintén perdöntőek... Ezekben a hetekben azonban az érintett fővárosokban a valóban nagy eseményre készülnek. Könnyű volt ugyanis — legalábbis viszonylag könnyű — Hágában meghirdetni a kezdetet, annál nehezebb megjelölni a jelenleg egymás vetélytársa- ként működő két nyugat-európai integrációs szervezet jövőjét. Nem vitás, hogy a Közös Piac ellenlábasaként létrehozott EFTA össze sem hasonlítható sikeresebb vetély társával; hiszen még egyetlen eredménye, a hét tagország egymás közti kereskedelmének növekedése is szoros összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy a közös piaci megkülönböztetés kiszorította őket a hatok piacának egy részéről... Az EFTA nem is tűzött ki maga elé igazi integrációs célokat, csupán a Közös Piacból kimaradtak lépéstartását próbálta biztosítani. S a szervezet halálos ítéletét abban a pillanatban írták alá, amikor — Angliával az élen — néhány tagja csatlakozási kérelemmel fordult Brüsszelhez, az ottani közös piaci bizottsághoz. A dologban viszont éppen az a sajátságos, hogy amit létével és versenyével el nem ért az EFTA, talán meghozza azt éppen a halála: minél közelebb- nek látszik a brit csatlakozás megvalósulása, annál lehetetlenebbnek minősíthető a kibővülő Közös Piacon kívül rekedő kis nyugat-európai országok dilemmája. Hiszen választásra kényszerítik őket semlegességük és gazdasági alapérdekeik között. Anglia és NATO-tag partnerei könyen beléphetnek a mind több politikai jellegű együttműködést fejlesztő s ma már a katonai kooperációról is egyre nagyobb hangsúllyal beszélő Közös Piacba. Semleges státusuk megőrzésével a svédek, svájciak vagy az osztrákok ezt nem tehetik. Vitathatatlan: komor konfliktus körvonalazódik Nyugat-Európában. A Közös Piacon belül a franciák ragaszkodnak eddigi kedvezményeikhez, s a maguk szája ízére kívánják „tökéletesíteni” a hatok szervezetét — még mielőtt abba a britek és más kívülállók beleszólhatnának. A napokban, a római NATO-ülésszak után került sor — az olasz fővárostól nem messze, Bagnaia hegyi üdülőhely egyik 15. századbeli villájában a hat közös piaci külügyminiszter tanácskozására. S ezen a politikai együttműködés kereteit körvonalazták, kezdve a miniszterek rendszeres konzultációjától a külügyminiszté- riumi tisztviselők afféle „cseregyerek” formájú kölcsönös — és persze időleges — alkalmaztatásáig. Mindenesetre a franciák máris kikötötték, hogy ha majd a témakör ismét napirendre kerül, július derekán, a csatlakozókat a következő külügyminiszteri értekezlet másnapjára szabad csak meghívni — az érdemi vitában tehát egyelőre nem vehetnek részt. Pedig mondani sem kell. hogy éppen a politikai egység problémái mennyire érdekesek a leendő új tagok számára. A fentiekből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy Párizs a politikai konzultációk általa is javasolt rendszerével hajlandó volna elfogadni immár a nyugatnémetek régi tervét a politikai unió megteremtésére. A franciák csupán az angolok esetleges beleszólása előtt akarnak rendezni minden kérdést a hatok portáján, nehogy később meglepetés érje őket. Amíg tehát London a kapuk előtt várakozik, a kibővülés és a belső alakulás mikéntjéről tovább tart az évek óta folyó Párizs—Bonn kötélhúzás a Közös Piacon. S az Economist szerint a briteket máris aggasztja, hogy amíg az idei második félévben nyugatnémet elnöke lesz a közös piaci miniszteri értekezleteknek, addig e posztra francia kerül — éppen a csatlakozási tárgyalások kritikus szakaszában — 1971 első felében. A. J.
