Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
Nem mondtam senkinek meg K ülönős betegségünk, pott íróasztalra ült. Leg- magyar irodalomról beszélt, amíg valaki köz- végül Veres Péter lökte be és megjegyezte: Mondtam tünk van, olyan az ajtót, úgy ahogy mon- már nénány szerkesztőnek, cselekedeteit nem dóm: lökte, mert a követ- közöljenek olyan verseket vesszük számba, amelyek kező pillanatban cövekként ugyan a nagy egészben csak cseppek, mégis bennük vibrál minden. Amíg meleg a teste, szemeinek fénye van, dobog a szíve, ezek a ^parányi” dolgok nem tűnnek fel, úgy vesszük, mint a napkeltét, a szomjazó rétre hulló esőt, ennek is, annak is jönnie kell. Miután pedig már nem dobog a szive, kihűl a teste, üveges a szeme, felvillannak bennünk a „parányok”, mint az esti égen a csillagok. Eddig én sem mondtam el senkinek, miféle taállt előttünk, és mintha a megelőző este vált volna el az otüevőktől, s most valahol a dűlő végében Ismét találkozna velük, odaszólt: Eső kék a herére. Megelevenedett előttem a Gyepsor. avasz derekán, 1945-ben Szarvason, ahol akkor laktam, népgyűlés volt a piactéren. Voltunk vagy ötezren. Először a tá- volabbiakat pásztázta szemével, majd a dobogókőr- nyékieket. MegrebbenT is, melyeik nem érik el Illyés Gyula művészi magaslatát, ne tartsanak az ilyentől, ez csak hasmára válik az irodalomnak; nem lehet előre tudni milyen tehetség rejtőzik mögöttük, mégha nem is jut, és nem is juthat minden költő Illyés Gyula magaslatára. Azt értettem ebből, és értem ma is: mindig keresni kell a kincset, megéri, mert abból soha nincs elég. Cserei Pál Pefrovszky Pál Kígyósi park lálkozásaim voltak Veres tem, hiszen ilyen alkalom- Péterrel. Most feljegyzem, mai, akik nem a dobogón talán a nyomtatott szavak vannak egybeolvadnak, s öregbítik a maradandósá- ő meg rámszólt: Hazajöttél got. Mert, hát nuert is ten- m^r? Mire mondtam volna, ném egyéb okok miatt? hogy ^ a hátl2sákot kötKésó tavasszal, 1942-ben, tettéit fel velem, sikerült a Szabad Szó szerkesztősé- iemaradnom, nem hajtottak gében olyan falusi embe- el a Tisza irányába, mert rek-féle összejövetel volt, közben át-átrándultam ahová én úgy kerültem, Öcsödre, az anyósomhoz, hogy Papp Sándor barátom már nem figyelhetett rám, (akit a nyilasok agyonver- a gyűlési beszédre szólítotok, 1944-ben), látogatóba *ák felhívott a fővárosba, és Abban a két szóban, együtt mentünk el oda. Én hogy „hazajöttél már?” vidéki ifimunkás lévén, ő benne volt akkor a régi pedig pesti, ezért ismerte a rend bukása, s az a hit, dörgést ezekben a berkek- hogy bármilyen nagy a ben. pusztulás, bármilyen sok Fehér Lajos (aki most 82 éhes száj, van erőnk, miniszterelnök-helyettes) hogy újra élet legyen szü- szorgoskodott ott, ő fogadta lőföldünkön, s gyűlési be- az érkezőket; szék csak né- szédében többször mondta hány volt.. Mi ketten hol sok máson kívül: csirkét ide, hol oda támaszkodtunk, keltessünk, ittuk az el-elröppent száva. ~ Azt hiszem a szónoklat kát, s közben összesúgtunk. ma®'a 82 v°lt: Rajtunk mú- ugyan kinek tartják fenn az lik> hogy élni tudjunk, egyetlen karosszeket, amely A hatvanas évek eíeegy hosszúkás asztal végé- /\ jén Békéscsabán ben volt, miközben a leg- f—V járt, irodalmi eskülönbözőbb helyekre tele- ten az ő műveiből pedteik, akik bejöttek, Dobd olvastak fel. Szünetben. István egy falhoz tolt ko- amíg tébláboltunk, az élő Az emberi agy kolosszá- Biztos vagyok benne: el Jog bői" címmel. Hát nem cső- lis alkotásokra képes. Sze- jönni az idő, amikor újra dálatos ez a technika! Már rintem ott kezdődött az sózhatóvá teszik! Kiterjesz- korábban filmre vették az egész, amikor egy Koper- tette a kriminalisztikát a előadást, hogy később, egy nikusz nevezetű eretnek úri- világegyetemre. Csillagá- alkalmas időpontban za- ember puszta ésszel megái- szók megállapították, hogy vartalanui közvetíthessek, litotta a Napot és elindí- a század elején felfedezett Elhárítom feleségem va- totta a Földet napkörüli Plútó valójában nem is csorára invitáló szólítását, pályáján. Azóta a mozgó- igazi bolygó, hanem csak a hogy majd az előadás után, Csodálatos ez a technika séges Takács Marika és lépcsőnél is érdekesebb Neptun szökött holdja! Hi- mert máris feltűnik a széptechnikai csoda az állólépcső, melyen energia nélküli!) egyetlen natf'dtaii' kőéül lehet'. járni ts Földet. ___t . É s Kopertilküüz Óta rfll^nin- pénbű^-ro6bá«S» ába! A szélhámosságnak a világűrben sincs határa! Feltalálta a 4,. tudósok, szerint _ Jtidrohanem kedvesek és előzékenyek is. Tudják, hogy itt a vacsoraidő, beszüntetik az adást, míg megvacsorázom ... Már a kávén is túl vagyok ... Nem értem, miért van még mindig vacsora- szünet. Talán a stúdióban még nincsenek kész? De- hát... Nem akarok tolakodó lenni javaslataimmal. Egyszer tőlünk nyugatabbra egy ilyen alkalomkor a televízió reklámműsort dobolt be, hogy kitöltse a szünetet. Emlékszem, eQV temetkezési vállalkozó reklámját sugározták: „Legolcsóbban Thee Schellernél temettetheti el magát!” Jó, bekonferálja az első jelene_ nálunk nincsenek ebben dent kitalált az ember, ki a tudomány segítségével leigázza a természetet! Hogy csak egy-két példát említsek: Előbb hajózhatóvá tette a tengert, aztán ihatóvá. lett minden. Történt ugyan- vészeti Alap segítette, jut- is, hogy egy fiatalkori szó- tatta megrendelésekhez a bor-kompozíciómat tehetsé- szobrászokat is. Búza Barges munkának tartották, és na kezdettől fogva tevéke- Sarkad község ösztöndíjé- nyen részt vállalt 8 Képző- vai a Képzőművészeti Fő- művészeti Alap szervezésé- iskolára iratkozhattam. Ek- ben, vezetésében. Ma is akkor láttam csak, milyen él- tívan dolgozik a művésztár. maradt volt abban az idő- sadalomnak e jelentős főben a vidéki élet. Mint a rumán, azonkívül sokoldalú távoli Viharsarokból jött közéleti tevékenységet is emberke, nagyon idegenül folytat Mint a fővárosi ta- óreztem magam a városban nács tagja, számtalan esetnevelődött társaim között. Rövidesen észrevettem, hogy nem olyan behozhatatlan a hátrányom, lassan megjött a szakmai önbizalben fáradozik választói érdekében. És közben természetesen sorra készülnek mű tásaim éppen a fafaragások. Ezekben megpróbálok a kor szellemétől áthatott olyan közérthető műalkotásokat létrehozná, amelyek nem nélkülözik a szakmai felkészültség tartalmi és külső jeleit sem. A Pécsi Jarrnus Pannonius Múzeumban van a Földrengés cimű fafaragásom, amelyről úgy érzem, hogy talán ez az eddigi legsikerültebb munkám. A háború borzalmai' ihlették a Gond és a Rémület című műveimet. Gyermekkorom ,. . örök élményeiből fakadnak termében a különböző al- . lovas témáim. Egy ilyen kotások. Bámulatos, hogy a mám is. Különösen, amikor szobrászmüvészet szinte va- a főiskola elvégzése után lamennyi ágában milyen olaszországi ösztöndíjat dolgozik, kaptam. , _ Portrék, egészalakos fi- Rómaban Ferucció Feköztéren elhelyezett művem a, Kazincbarcikán levő Ku- ruc-lovas. Az íjászlány című szobrát a Szépművészeti Múzeum razzi professzor volt a pél- ^üÍtplÍSák^TfalÍgá- juWleumi wállítósán lát' daképe, a világhírű mes- ^ Vetnék teremtő'fin tértől tanult a legtöbbet. táziája nyomán. Umu_ Hazatérve elkészítette azt a domborítások és keramikus- Néger leány című portrét, művészi alkotások mellett amellyel nagy sikert aratott nagyszámú érmet is készí- az 1938-as Velencei Biennálén. Hiába voltak a nem. _ Szeretem mindazokat zetközi elismerések, itthon az anyagokat, amelyek a mégis a puszta megélheté- művészi felhasználás során fzobrot kés*üeni és örülne, sért kellett küzdenie. megtartják eredeti anyag- “ egyik szűkebb pátszeru mivoltukat. Számom, naja — Békés megye — Jelentősen megváltozott a ra legkedvesebb ilyen valamely városát díszíthet- helyzet a felszabadulás anyag, a fa. Nem véletlen, né. után, amikor a Képzőmű- hogy legsikerültebb alko- Andódy Tibor hatja a közönség. Felszabadulásunk évfordulójára Baktalóránfcházának és a Budapest XVIII. kerületnek készített felszabadulási emlékművet. Jelenleg Kossá István mellszobrán dolgozik. Szeretne két lovas gítségével meg lehet állapítani, hogy milyen vastag a földkéreg. Jó, jó. Csak azt ne derítsék ki véletlenül, hogy hány darabból áll! A tudomány sajnálatosan kezdi felülmúlni önmagát és olyan bonyolulttá teszi a mlágot, amelyben már szimpla kérdés, hogy óránként milyen sebességgel múlik az idő. Megvallom, a tudomány és technika e gigászi vívmányaiból annyi mindent nem értek, hogy kénytelen vagyok hinni mindenben, amit látok. Ülök a karosszékben, s az emberi géniusz 12 hónapos OTP-részletre vásárolt víirmányán át elém tárul a lakásomtól több ezer kilométerre elterülő Azték stadion, melyben a szovjet és mexikói válogatott fiúk össze-vissza szaladgálnak. Hihetetlen, hogy mire képes az emberi agy! Kilencven percen át, megszakítás nélkül láthatom — karosszékemből — a mexikói B- középet, hallhatom százötezer sombreros néző hangorkánját, Vitray őket is túl- kiabáló orgánumát és bosz- szankodhatom azon, hogy még a futball-vílágbajnok- ságón sem láthatok gólt. Hát nem nagyszerű ez! S utána: mégcsak fel sem leéli állnom fotelemből, egy ugrás az éteren át és máris fővárosunk jelentkezik, ahonnan felvételről előadást közvetít a tv „Szeretek beszélgetni — irodalmi est szovjet szerzők műveltet ... Aztán a ’második közepénél tart, amikor oldalról apró kockák kezdik ellepni ruháját. Majd fehér csíkok futják be őt, vízszintes irányban. Sze a profilban magánszektorok, de van debreceni szocialista krematórium. Miért nem hirdethet az, ilyenkor! Például igy: „Ha van már televíziója, ne gyűjtse pénvan, mert egyszerre csak eltűnik a képernyőről és helyette sötétség lepi el a plexit... Kicsit várok, türelmesen, hátha ugratás az egész. De nem! Alig pár perc múlva ismét jelentkezik a tv-stúdió egy felirattal: „adáshiba". Nagyon meghatódom. A leégetjük percek alatt. Ele- venen-égetésnél tv-nézők- nek 20 százalékos árengedmény!” Persze még mindig tart az adáshiba. No, hiába leskelődnek tudósaink a világegyetem kulcslyukán a galaktikára. Nem kell annyira elbízni magunkat: ami Földünk csak egy vidéki televíziónál nemcsak hozzá, égitest maradt. értő, okos emberek vannak, Varga Dezső Molnár Antal Zsuzsi
