Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
KOROSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kényes kérdések a falusi könyvterjesztésben Úgy látszik megszoktuk, hogy a falusi könyvterjesztésről csak dicsekedni illik. Beszámolni arról, hogy jó két évtizeddel ezelőtt honnan indultunk és hol tartunk most, s megállapítani, hogy minden gond, nehézség, visszahúzó erő ellenére a falusi könyvforgalom évről évre fejlődik. És amikor egy évben — mint 1969-ben történt —, két százalékkal csökkent a szövetkezeti könyvforgalom, máris kiderül, hogy a falusi könyvterjesztés gondjai a kényes kérdések közé tartoznak... Az első számú kényes kérdés, amire választ illene adni, miért is csökkent hát a szövetkezeti könyvforgalom 1969-ben 3 millió forinttal? Abból a közismert köz- gazdasági tényből indulok ki, hogy a könyvterjesztéssel való foglalkozás a fogyasztási szövetkezetek számára a gazdasági irányítás régi rendszerében veszteséges volt. Ám ez akkor nem okozott konfliktust. „Amit a könyvre ráfizetünk, megkeressük a zöldpaprikán, meg a dinnyén...” — néhány évvel ezelőtt még ezt mondta nekem az egyik nagy szövetkezetünk főkönyvelője. Ugyanaz, aki a gazdasági reform küszöbén már így vélekedett: „Rendben van, csináljuk mi ezután is a könyvterjesztést. De, akinek erre szüksége van fizesse meg. Nekünk nincsen ráfizetni valónk.. Az akkor elvégzett számítások be is bizonyították, hogy a szövetkezeti könyvkereskedelem közgazdasági szabályozói az új gazdasági környezetben módosítást igényelnek- A Pénzügyminisztérium el is fogadta, hogy a szövetkezeti könyvkereskedelemnek — amint ez objektív helyzetből következik —, nagyobbak a költségek, mint a városban tevékenykedő könyvkereskedelmi szerveknek. Ezért a gazdasági irányítás új rendszerében a szövetkezeti könyvterjesztést hatszázalékos ártámogatásban részesítették. Amikor a fogyasztási szövetkezetek a gazdasági reform első esztendejének, az 1969. évinek mérlegét elkészítették, nem kis bosz- szúsággal voltak kénytelenek „észrevenni”, hogy könyvesboltjuk az állami ártámogatás ellenére is ráfizetésest, Méghozzá nem azért, mert túl sokat költöttek — mondjuk — propagandára (ellenkezőleg: túl keveset költöttek!!, vagy mintha egyéb költségekkel bántak volna pazarlóan. Annak, hogy gyakorlatilag minden négy szövetkezeti könyvesbolt közül három deficittel zárta az esztendőt, egyik oka az, hogy a könyvforgalomhoz, a falusi bizományosi hálózat fenntartásához nagy könyvkészletek szükségesek. A nagy készlet miatt alacsony a forgási sebesség, magas az eszközlebötési járulék, a kamatteher, nagy a költség. Meg aztán a szövetkezeti könyvforgalom nagy részét — mivel a bizományosok jutalékot kapnak — ez a jutalék is terheli. A főkönyvelők elkezdtek számolni és az eredmény az lett, hogy kiadták a rendelkezést: csökkenteni kell a bizományosok számát, csökkenteni kell a könyvkészleteket, elsősorban a gyorsan fogyó könyvek forgalmazásával kell törődni... Hogy mit jelent a „gyorsan fogyó” könyvek eladásának szorgalmazása? Nyilvánvalóan nem egyebet, mint a gazdasági szempontoknak a művelődéspolitikai törekvések elé helyezését. Ráadásul ezért még oqak kárhoztatnunk sem szabad a szövetkezeti vezetőket: azt csinálják, amire a közgazdasági szabályozók „kényszerítik” őket. Helyben vagyunk: a feladat aligha lehet más, mint olyan közgazdasági szabályozó rendszer kidolgozása és megvalósítása, amely szolgálja — és jól szolgálja — a művelődéspolitikát. A második számú kényes kérdés: ha mindé,, immár több, mint egy év óta ismert és egyértelműen bizonyított, miért nem történt azóta semmi változás a köz- gazdasági szabályozókban? A szakmai körök válasza e kérdésre az, hogy e probléma rendezését meg kellett előznie egy másiknak, a kiadók és a költségvetés közötti kapcsolatok rendezésének, hiszen az állam nem kis áldozatot vállal azért, hogy a könyvárakban a papír, és nyomdai költségék növekedése ne jusson kifejezésre. Most, amikor ezt, mint alapkérdést megoldották, lehet majd foglalkozni a falusi könyvterjesztés gondjaival is. A harmadik kényes kérdés: a SZÖVKÖNYV fizetésképtelenségének van-e szerepe a szövetkezeti könyvforgalom stagnálásában, illetve kis méretű csökkenésében? A válasz: igen, van szerepe. Nyilvánvaló, hogy az új könyvek beszerzésének az a hirtelen csökkentése, amelyre a SZÖVKÖNYV kényszerült, éreztette negatív hatását az egész szövetkezeti könyvterjesztő hálózat munkájában. És még az sem vigasztal bennünket, hogy gondjainkkal nem voltunk egyedül. A sajtóból értesültünk ugyanis arról, hogy az iparcikk nagykereskedelmi vállalatok egy része ugyancsak gyakorlatilag fizetésképtelen volt ebben az időszakban. És nyomban felvetődhet a következő kényes kérdés: a SZÖVKÖNYV fizetés- képtelenségének oka menynyiben írható az objektív körülmények számlájára és mennyi abban a szubjektív tényező? Magyarán: ha igaz, hogy vezetni annyi, mint előre látni, miféle vezetés az, ha nem látta előre a bekövetkező eseményeket? Hogy az erre adandó Válaszom ne csak magyarázat legyen, hanem mentség is, kénytelen vagyok arról az áldatlan helyzetről beszélni, amelyet a kiadók és a nyomdák jelenlegi kapcsolata idéz elő: teljesen képtelenek vagyunk rugalmasan igazodni a piaci helyzet változásaihoz, ami pedig — mint ismeretes—, a gazdasági reform során alapvető körülménnyé váít. A SZÖVKÖNYV a rendeléseinket olyan időpontban adta fel a kiadónak, amikor még nem tudta — nem tudhatta —, hogy a fogyasztási szövetkezetek erőteljesen csökkentik megrendeléseiket. Mint ahogyan most, amikor a könyvek iránti érdeklődés fokozódik, sem tudják elég gyorsan átállítani a váltókat.. Mit hoz a jövő? Végére hagytam a jövő alakulására irányuló kényes kérdéseket: várható-e a szövetkezeti könyvforga- lom növekedése most, amikor a SZÖVKÖNYV pénzügyileg — lényegét tekintve saját erőfeszítései eredményeképpen — talpra- állt, ám a közgazdasági szabályozók változatlanok? Vagy a további stagnálás — visszafejlődés a törvény- szerű? Nos, minden jel arra mutat, hogy e fejlődés elengedhetetlen feltétele, a köz- gazdasági szabályozóknak a művelődéspolitika követelményedhez való igazítása. Éneikül bizony a stagnálás is jó eredménynek fog számítani. IC". Ha a falusi kőnyvterJesztés kényes kérdéseiről beszélünk, mondanivalónkat nem korlátozhatjuk a közgazdasági vonatkozású problémákra. Sőt, ha gondjainkat mérlegre lehetne tenni, a szociológiai kategóriákban levők alighanem lehúznák a mérleg serpenyőjét. Mert az igazi kényes kérdések éppen ezek: bár a könyv a Magyar Nép- köztársaságban olcsó áron, könnyűszerrel elérhető, miért nem élnek az emberek tömegei ezzel a lehetőséggel. Miért nem jelent a könyv szükségletet mindenki számára? Aztán: miért nagyok még mindig a könyvterjesztésünk térképén levő fehér foltok? Hadd válaszoljak e sok kérdőjelre újabb kérdésekkel: lehetséges, hogy türelmetlenek vagyunk? Hogy nem akarjuk tudomásul venni, milyen hosszútávú küzdelemre kell berendezkednünk. Bizony, évszázadok mulasztását nemcsak az iparosítás, a lakáshelyzet, vagy az egy főre jutó nemzeti jövedelem vonatkozásában kell „behoznunk”, de a könyv megszerettetésében is. Annál is inkább mivel — Marx óta ismert tény —, hogy a tudat csak késve követi a lét változásait. Illyés Gyula az Ingyen lakoma című tanulmánykötetének bevezetőié, ben ezt írja: „.. A Betű még nem talált úgy el a néphez, mint egykor a Dal. Ott sem, ahol már évszázadok óta működnek az iskolák faluhelyt is. Az analfabétizmus legyőzőben: de az olvasni nem tudás még alig. így van: az írás hamarabb hódított, mánt az olvasás.. .* Ami persze nem jelenti — nem jelentheti — azt, hogy ölhetett kézzel várjuk, míg a tudat magától megmozdul, amíg a Betű úgy eltalál a néphez, mint egykor a Dal... Varga Sándor • SZÖVKÖNYV igazgatója Vitorlások Tóth Valéria textilképe Zsadányi Lajos: PILLAN A T Siklik a kígyóperc« nesztelen oson. Figyel a nap zsákmányt lesve a lombokon. Piros szemét most nyitja ki a nyár. Ugrik a fény s izzadni kezd a tengeriszár, Szerelnék közérthető műalkotásokat létrehozni Látogatás Búza Barna műtermében déssel a magyar szobrász- művészet első vonalába ér. kezeit. — Tulajdonképpen nem tudnám megmondani, hogy örököltem, vagy tanulással szereztem-e jelenlegi tudásomat — mondja a művész. Édesapám tehetséges festő volt, egy ideig a nagybányai festőiskola tagjai közé számított, valószínű tehát, hogy tőle örököltem a szép iránti szeretetet. De nékem is nagyon sokat kellet tanulnom, amíg eljutottam arra a szintre, amikor már 11 jf Jfg ■ jSH az embernek nincs< nek J! l I szakmai gondjai, ha a művészi elképzeléseit meg % „ -.SllP akarja valósítani. B .|É | jlll v<:'sztön, a Toldi utcában Rl í Wm f ' Mezítláb jártam vízért, Pli I W 'JÍmr |W||| rtfú jj mint más gyerekek, az isPy WTY Ili iillla kólában is éppen olyan te* „Jf. '9 BEjP Jjff többiek. Lehet, hogy egy HU kicsit még többet is, hiszen nem voltam valami jó taBudapesten, a Százados művész. A mester életútja nuló. Ügy látszott, hogy úti művésztelepen él és dől- megyénkből — Vésztőről — „békés” polgári pályát vá- gozik Búza Barna szobrász, indult és töretlen ívű fejlő- lasztok, de mégis másképp
