Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-06 / 131. szám
A KISZ felhívására: Megyénk fiataljai is segítik az árvízkárosultakat Nyughatatlanok Nincs visszataszítóbb, mint a mindent megkérdőjelező, nagy- bangon handabandázó ember. Nem róluk írok. „A nyughatatlan ember?” Mi erről az én véleményem? Nehéz kérdés. Általában ugye arra mondják, hogy nyughatatlan, aki természeténél fogva nem tud megnyugodni a környezete szokásaiban, vezetői döntéseiben. Ennek az értelmezésnek bizony kissé rosszalló íze van. Csak egy árnyalat: nyughatatlan = összeférhetetlen. Ez az embertípus anarchiára hajlamos, nehezen vezethető, antiszociális alkat. De ha konstruktívan — nem találok rá jobb kifejezést; alkotó módon nyughatatlan valaki, mert nem nyugszik bele a különböző közéleti torzulásokba, szót emel a begyepesedés, a számító, polgári életforma társadalmilag káros megnyilvánulásai ellen, ha az új technológiák bevezetéséért „nyughatatlan- kodik”... és mondhatnám tovább ... társadalmilag sokkal értékesebb, mint, aki az égegy- világon mindent készpénznek vesz, elfogad. Csakhát... csak- hát.. A dolog nem ennyire szétválosztottan jelentkezik. Akinek érdekeit sérti egy-egy ilyen „pozitívan” nyughatatlan ember — márpedig a társadalmi fejlődést lassító, elkényelme- sedett, megfelelő szaktudás nélküli egyénekét sérti; ha egyébbel nem is, azzal igen, hogy felkavarja a jó langyos vizest — nem azt mondják a nyughatat- lankodóra, hogy ez a Kiss, ez a Nagy milyen jól szolgálja a szocializmus ügyét, hanem azt sütik rá, hogy egészségtelenül türelmetlen, összeférhetetlen, kötözködő — szóval, hogy rossz természetű, —, nyughatatlan. Világos ez: senki sem vallja be magáról, hogy elkényelmesedett, szakmailag devalválódott, mert nem tanult, stb. ..., hanem hebehurgyának, karrieristának, miegyébnek titulálja azt, aki közvetlenül vagy esetleg csak közvetve az érdekei ellen cselekszik. No, ezek után kell-e még válaszolnom a kérdésre, hogy miért vallom én is magam nyughatatlan embernek?... (Tiszai) A KISZ Békés megyei Bizottságának felhívására egymás után. jelentkeznek megyénk KlSZ-aalpszervezetének fiataljai, hogy segítőkezet nyújtsanak az árvízsúitatta területek lakóinak. A Békéscsabai Kötöttáru- gyárban és a konzervgyárban minden fiatal felajánlotta egynapi bérét. A Pamuttextilművek gyárából hárman jelentkeztek, hogy két héten át a helyszínen nyújtsanak segítséget az újjáépítésben. Szeghalomban a vases fémipari btsz, a ruhagyári részleg fiataljai dolgoznak egy- egy napot az árvízkárosultak javára. A Biharugrai Halgazdaság munkát biztosít azoknak, akik felajánlást tettek. A Gyulai Kisüakásépitő Ktsz, a KISZ- esek kezdeményezésére, 5 lakás felépítését vállalta. Szarvas város fiataljai eddig 50 ezer forintot gyűjtöttek és az ÖRKI-ből egy 25 fős építőbrigád vállal munkát az árvízsújtotta területen. Az orosházi városi KISZ- bnzottság felhívására a keresettel rendelkező fiatalok 50, a keresettél nem rendelkezők 10 forintot fizettek be a Vöröskereszt számlájára. Békésen a veA békéscsabai bábház fennállása óta nemigen veit akkora forgalom a baleseti osztály 42-es szobájában, mint az elmúlt napokban. Ugyanis szélvészgyorsasággal terjedt el Békéscsabán a hír: Zalatnay C5- nit baleset érte és a kórházban fekszik. Persze bejutm hozzá nem volt könnyű dolog; A kórház cerberusának szinte izomláza volt már, annyiszor tárta szét karját sajnálkozva: — Sajnos, nem lebet kérem. gyesipari ktsz dolgozói, a KISZ felhívására egynapi keresetüknek megfelelő összeget: összesen 12 ezer forintot juttattak el Szabolcsba Az ugyancsak békési. kereskedelmi KlSZ-alapszer- vezet egy 10 tagú építőbrigádot küld a Nyírségbe. Pénzzel segítenek a Mezőberényi Pamutszövő, szőnyegszövő és gépjavító fiataljai. Mezőkovácsházán a K3SZ- esek a szó szoros értelmében házrói-házra járva gyűjtöttek és a befolyt összeg egy részéből, 110 ezer forint értékben ruhaneműt, ágyneműt, takarót vásároltak és juttattak el a Vöröskereszthez. A Szabadkígyósi Mezőgazdasági Technikum és Szakmunkásképző Iskola tanárai és tanulói a gyakorlati napokon végzett munkáért járó pénzt — több mint 6 ezer forintot — ajánlottak fel. A KISZ megyei bizottságához eddig 600 olyan fiatal jelentkezése érkezett be, akik vállalták, hogy építőtáborokban vesznek részt az árvízsújtotta lakások helyreállításában. A jelentkezések tovább folynak. & ’3jm De hát a Zalatnay-rajongó- kát nem olyan fából faragták, hogy az első sikertelen kísérletre abbahagyják a próbálkozást. Különféle " machinációkkal bejutva egymásnak adták a 42-es kórterem kilincsét. Néhányan épp a betegágy körül tartózkodtak, amikor megtörtént az az eset, amelyet aztán széltében- hosszában meséltek a városban. Ugyanis a balesetnél köny- nyebb sérülést szenvedett a Metró- zenekar egyik illusztris tagja, Frenreisz Károly is, aki arról is híres, hogy a leghosz- szabb hajjal dicskedhet az együttesben. És a hosszy haj miatt kerekedett a galiba. A baleset után, a viziten, a főorvos érdeklődött Oini hogyléte felől, majd a szomszédos ágyhoz lépett, amelynek paplana alól álmosan és borzasán bújt elő Frenreisz: — És maga néniké, hogy érzi magát? Hinnék a sztorinak óriási sikere lett a városban. Amikor mi meglátogattuk Cinit, már semmi nyoma nem volt rajta a balesetnek. — Talán egy kicsit örülök is neki, hogy így történt, mert néhány napig pihenhetek. — Mi lesz a program a kényszerű pihenő után? Nagy sóhaj: Annyira zsúfolt, hogy nem is tudom, hogyan lesz erőm és időm mindegyiknek eleget tenni. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: Berlinben tv- szereplés, Bodeaux-ban részt veszek a szeptemberi Magyár Hetek rendezvényein, eleget kell tenni az angliai szerződésemnek, fellépek a Sopotban megrendezendő fesztiválon is, nem beszélve az itthoni kötelezettségekről. Ha erre még lesz egyáltalán időm.;. Béla Ottó Foglalkoznak Telem... 18 éves vagyok.. Ettől, szerény elképzeléseim szerint is vagy ötmillió ember azt hiszi, hogy foglalkozni kell velem ... Bemegyek dolgozni és ne adj’ isten, egy kicsikét sápadtabb, vagy pirosabb, elegánsabb, vagy topisabb, jókedvűbb, vagy szomorúbb vagyok a szokottnál és ettől egy pillanat alatt megvadulnak a „felnőttek . . Szeretném elmagyarázni, mert kérdezik, hogy nincs sefnmi bajom, nem égett le a hágunk, nagyapám sem ugrott a Dunába, én se forgatók disszidálást terveket a fejemben, meg amúgy is, ahhoz képest, hogy hétfő van viszonylag kiváló a közérzetem... Nem, az istennek sem. Ha itt helyben tubarózsák hajtanak ki 6 fülemből, akkor sem fogják elhinni; hogy semmi balhé nincs velem. Elhatározták, ezen semmi sem változtathat. Foglalkozni fognak velem. Humanizmusból, vagy egyszerűen azért, ynert olvasták a Nép- szabadságban: \;;az ifjúságot nevelni kell...” 18 éves vagyok, az idegeim, mint a hajókötél, de ettől kikészülök. Mert amíg csak. az osztályon kérdezgetnek, addig valahogy ki- bekkelem az ügyet. De aztán megkeres a KlSZ-titkár, a szakszervezeti, az o. v.y s ha kis szerencsém van a fö- ov. is.-„Hallom, valami probléma van magával. Igazán. Szeretnénk segíteni, ez a dolgunk, meg hát az emberszeretet is kötelez. Mondja csak el bátran, ml történt, ne féljen, nem hagyjuk magára .. Mit lehet mondani? Mondjam azt, hogy ősz- szesen annyi bajom van, hogy azt hiszik, valami bajom van? Mondjam azt, hogy mutassák be nekem az uszodából azt a kétméteres, vállas szőke srácot? Mondjam azt, hogy nem értem ezt a Jane só-filmet? Hogy szeretnék Varsóba utazni, de lehet, hogy azóta már megnősült az a piszok, Janek? Mi a fenét •mondjak nekik? Valami problémát fel kell dobni, ez világos. Foglalkozni akarnak velem . •. a Fáj a fejem... = nyöszörgőm majd széthasad Mindenki megnyugszik. „Beteg a gyerek”; hallom a hátam mögött. Megúsztam. Senki se akarja megváltani a telkemet. öt perc pihenő. Holnap kezdődik elölről M. A 42-es kórterem betege A pénzből mindig kevés van. Még annak is kiürül a bukszája, aki dolgozik és meg-felelő keresettél rendelkezik. Hát még egy egyetemistának! Legszebb éveim szomorú kísérője volt a pénztelenség. Az ösztöndíj nem volt sok, szüleim pedig csak nagyon vékonyan tudtak anyagilag támogatni. Persze, nem fiatal az, akit ilyen apróság kedélybeteggé tesz. Voltunk éjjel vagont kirakni, este mentünk kisegítő pincérnek. Hála tánctudásomnak, rám mosolygott a szerencse Mezei Mária művésznő képében, akivel véletlenül ismerkedtem meg. (Én vittem ki az üveg bort a Kis Lugas étteremben.) Beprotezsált a Fővárosi Operettszínháznál mint táncost. Amikor a főrendező ajtaja előtt megálltam, a szívem gombócként szorította a torkomat. — Mezei Mária művésznő küldött — feleltem, a főrendező —, milyen ügyben? — kérdésére. — Ja, igen. Emlékszem. Szóval maga népi táncos? — Igen, már öt éve — bátorodtam föl, mivel a táncra terelődött a szó. — Nálunk másfajta feladatok vannak — méregetett tetőtől talpig. / — Nálunk egyórás balett a bemelegítés — válaszoltam a ki nem mondott kérdésre. Kéthónapos próbaidőt szabott és én boldogan mentem haza a kollégiumba. Miért nem maradtam hivatásos táncos? Nem a tánc miatt, azzal nem volt problémám. Egyébként is a jazz-balett mindig érdekelt. Az egyetemet kellett volna otthagynom a színpadi tánc miatt. Inkább maradtam joghallgató és népi táncos. Soha nem bántam meg, hogy így döntöttem* A próbáink fél 7-tol fél 10-ig tartottak. Jóleső fáradtsággal szedelőzködtünk mindig próba után a szokásos sörünket meginni. A port mentünk leöblíteni, a csoportban történteket megbeszélni. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Miről beszélgettünk? A tánc szeretetéről, munkánkról, arról, hogyan tudnánk még többet nyújtani azoknak, akik a néptánckedvelők nagyszámú táborába tartoznak. Szenvedélyes viták színhelye volt az Apostolok söröző, a Corzó, a Csendes-étterem. Védtük a néptáncot, védtük még egymással szemben is. Ezeken a beszélgetéseken tudatosult bennünk egy-egy megoldásra váró feladat, a műfaj művészi eszközeinek legszerencsésebb ösz- szeválogatása. Gyapjas István — vagy ahogyan mi magunk között neveztük a „Gyapi” volt a vezetőnk, és irányítója az izzó légkört teremtő eszmecseréknek. Sokszor melegedett meg az az egy pohár sör, amely mellett órákig beszélgettünk. Mégsem néztek ist bennünket sehonnan. Es ezeknek a beszélgetéseknek volt köszönhető, hogy amit koreográfusunk megálmodott, mi a táncban azt igyekeztünk elmondani a közönségnek. Nem egy olyan táncjáték volt, amelyben a szólótáncosok igazi könnyekkel tudtak sírva táncolni, drámai hangulatot teremteni a színpadon úgy, hogy a produkció végén néma maradt a közönség és csak hosszú hallgatás után tört ki a taps. Ezeknek a beszélgetéseknek köszönhetem én is, hogy egy táncot már nemcsak eljárni, hanem már eltáncolni is tudtam. Ezek a „lelkizések” építő jellegűek voltak, nem pedig piszkálódások. Persze, elvétve voltak ilyenek is. De végül is; a táncos is ember. Jelinek Lajos e A Szarvasi Óvónőképző Intézet nyelvi és irodalmi szakcsoportja háziüninepség keretében egy kis nemzetközi műsort adott. Elhangzott próza, verses dal orosz, szlovák, német, francia, angol és eszperantó nyelven. Előadták azok a hallgatók, akik önként vállalták* hogy idegen nyelvi ismereteiket is továbbfejlesztik, vagy megtanulják az eszperantó nyelvet Amikor intézetünk fakultatív idegen nyelvi órái közé az eszperantót is felvettük, arra gondoltunk, hogy a mi végzős óvónőink már azt a* generációt nevelik, amely életének érettebbek felét a jövő évezredben éli. Bár nehéz elképzelni, hogy milyen lesz a társadalom és technika fejlettségi szintje 30— 48 év múlva, mégis szinte biztosra vehetjük, hogy az emberek egymás közti érintkezésének techno-fizikai lehetőséged hirtelen mértékben megnövekednék. Mivel pedig az emberiség fennmaradásának csupán egyetlen alternatívája létezik: a békés út, az emberek szó- és írásbeli érintkezésére egyre nélkülözhetetlenebb egy közös nyelv, éspedig a már meglevő és kiművelt mesterséges nyelű* az eszperantó lehet. Évenként átlagosan 15—20 hallgatóval ismertetjük meg az eszperantó nyelvet és ha a rövid képzési idő alatt nem is tanulják meg azt teljesen, továbbfejlődésükhöz az alapot, a lehetőséget megadjuk nekik. Tizenöten voltak azok, akik kis háziünnepségünkön befejezésül az Intemacionálét énekelték el eszperantó nyelven* ezzel is szimbolizálva annak nemzetközi jellegét és a nemzetek közötti megértés gondolatát. Scheibert Ferenc tanár
