Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-28 / 150. szám

KOROS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Á színvonalasabb Iskolákért Ilyenkor, tanévzá­rás Után mindig az az elsődleges kérdés, ja­vult-e az oktatás szín. vonala, többet tudineik-e a mai fiatalok, mint a ré­gebbiek. A válasz persze nem könnyű, mert nehéz az összevetés. Az osztályzatok még iskolán belül is eléggé viszonylagosak, nemhogy lehetőséget adnának gene­rációk vagy évjáratok össze­hasonlítására. Valami el­igazítást az egyetemi felvé­teli vizsgáik, illetve az évek óta vizsgáztatók adhatná­nak. Csakhogy eléggé elté­rőek a vélemények, mert egy részük némi javulásról, más részük kifejezett ha­nyatlásról beszél. Aztán, ha közelebbről vizsgáljuk a kérdést, kiderül: a tan­anyag tartalma a reform következtében jobb, korsze. rűbb lett, inkább a tudás mélységével, tartósságával, az ismereteik önálló alkal­mazási készségével vannak problémák. Az okokat keresve, pedig arra a következtetésre jut­nak, hogy az új tamtervek- hez hiányzik még a megfe­lelő tanári rutin: az isme­retanyag nem kielégítő sze­lektálása és a rangsorolása következtében túlterheltek a diákok és a tanárok, s ezért nem jut elég idejük a gyakorlásra, a tananyag rögzítésére; nem tartunk lé­pést a kor igényeivel, nem szorgalmazzuk eléggé az in_ tienzív oktatási formákat; nem szélesítjük megfelelően a tehetség és az érdeklődés szerint differenciált kép­zést; nem építünk a fakul­tatív oktatás előnyeire. És még foytathatnánk a szín- vonalbeli fogyatékosságok okaiért felsorolt észrevéte­leket — a többségükben jó javaslatokat! — de talán ennyiből is kitűnik, hogy milyen sokoldalúan lehet megközelíteni a problémát. Persze kérdés, hogy a meg. levő tárgyi és személyi alappal, a jelenlegi körül­mények között mi a rea­litásuk a javaslatok megva­lósításának. Az biztos, hogy a szín­vonaljavítás elsősorban a pedagógusokon múlik. Ezért elengedhetetlenül szüksé­ges például a tanári tevé­kenység racionalizálása. Ilyen magas óraszámok mel­lett képtelenség elvárni a nevelőktől, hogy maguk legyenek az iskolák könyv­tárosai, szertárosai, szem­léltetőanyag-előkészítői, sőt — mai gyakorlat! — admi­nisztrátorai is. Ezekre a feladatokra, éppen a diplo­mások erejével, energiájá­val való takarékosság cí­mén a nálunknál gazda­gabb országokban is techni. kusokat, kisegítőket állíta­nak be. Azután a pedagógusok iskolánkívüli társadalmi te­vékenységét, pontosabban annak értelmezését is ren­dezni kellene. Gyakran hal­lani beszámolókban, hogy a pedagógusok mi mindennel segítik a társadalmi szer­veket, de e munkák között meglehetősen kevés az isko­lával összefüggő. Valahogy fordítani kellene a dolgo­kon, s e társadalmi szervek­nek kellene segíteniük az iskolákat feladataik ellá­tásában, s a nevelők, mint e munka koordinátorai első­sorban a kézzelfogható fel­adatok nyújtásával, feltá­rásával segíthetnék legjob­ban a speciális tevékeny­ségeket kereső társadalmi szervezeteket. S ha a pedagógusok meg­becsüléséről szólunk, nem szabad megfeledkeznünk az anyagiakról sem. S itt nem­csak arról van szó, hogy mikor kapnak több pénzt — tudják, hogy gondjaikat is­meri a kormány. Sokkal in­kább az egyenlőtlenséget fájlalják, azt, hogy azonos korcsoporton belül legfel­jebb száz vagy ritkábban kétszáz forint különbség Feldmann Tibor van a hivatásuknak élő, önmagukat továbbképző, a gyerekeket szerető nevelők és a semmivel sem törődő, csupán az órákat jól-rosszul megtartó pedagógusok kö. zött. Rendkívül nagy színvo­nalemelő hatása van az ok­tatás körülményeinek, jó feltételeinek iß. Nagy cso­portokban például nem le­het eredményesen nyelvet tanulni, s viszonylag kevés idő jut a matematika vagy a fizika gyakorlására. Ezért egy újabb szakasz kezdeté­nek kell tekintem, az okta­tási kormányzatnak azt a, részben már gyakorlatba átültetett elhatározását, mi. szerint az idegen nyelvek­kel kezdve, s a természet- tudományos tárgyakkal folytatva, fokozatosan hoz­zákezdenek az intenzív, kiscsoportos oktatás beveze. téséhez, azaz egy-egy tanuló- csoportnak az említett órá­kon való kettéválasztásá­hoz. Ami pedig a tár. gyi feltételeket illeti: mi­ként földrajzot nem lehet térkép nélkül, s irodalmat könyvek hiányában oktat­ni, úgy a többi tárgy szem­léltető eszközeit sem nélkü­lözhetik az iskolák. S ebben a vonatkozásban jelenleg nagy-nagy hiányok vannak. Nemrégiben megvizsgálta az iskoláikban a Művelődés- ügyi Minisztérium az általa alapvetően fontosnak és nélkülözhetetlennek tartott tanszerekkel, kísérleti esz­közökkel, szemléltető anya. gokkal való ellátottságot, s kitűnt, hogy ezeknek 54,7 százaléka hiányzik. Pedig alig kell bizonygatni, hogy milyen fontos szerepet ját­szanak ezek az eszközök a világos fogalomalkotásban, a tanulói aktivitásban, az ismeretek rögzítésében, s az alkalmazási készség kiala­kításában. Igaznak tűnik, hogy a tárgyi feltételekben bekövetkező minden egyes százai ék-javulás egyenes arányban növelné a színvo­nalat. És a tehetség, valamint az érdeklődés szerinti nagyobb differenciálás is hozzájárul­na az oktatás színvonala­sabbá tételéhez. Mert vall. juk be: a középfokú oktatás tömegessé válása némileg csökkentette a színvonal kí­vánt mértékű növekedésé­nek ütemét. Különböző okok miatt — de minde­nekelőtt tanulmányi elma­radásból következően — az első osztályba iratkozottak- nak így is csaknem egy- harmada lemorzsolódik a négy év alatt, miközben a tehetségesebb és az érdek­lődőbb tanulók ereje, ener­giája gyakran nincs teljesen kihasználva. Ebből a néző­pontból vizsgálva, minden­képpen üdvözölni kell a ta­gozatos osztályok szaporo­dását. Sőt, úgy tűrik, idő­vel szükségessé válik to­vábbi differenciálás is. Kí­sérletként meg lehetne pró­bálkozni például bizonyos tárgyak fakultatív oktatásá­val, hogy a jobbak többet és nehezebbet vállalhassa­nak. mint a közepesek. Persze minden isko­lai színvonalemelési törek­vés — sok egyéb között — felvet egy nagyon lényeges kérdést. Nevezetesen azt, hogy viszonylag rövid időn belül megvalósítható-e va­lamennyi iskolában. Ponto­sabban : megvalósítható-e a rosszabbul ellátott külte­rületi, falusi, avagy éppen­séggel tanyai iskolákban is? Mtert, ha csupán jól felsze­relt, kiválóan képzett tan­testülettel rendelkező városi iskolákban lehet eredmé­nyeket elérni, akkor az óhajtott színvonal-emelke­dés kontraszelekcióhoz fog vezetni; Itt van például a már említett differenciált okta­tás. önmagában nagyszerű dolog lenne a bevezetése. Ám kérdés: hol van ma iga­zán lehetőség arra hogy differenciáljunk a tehetség szerint, azaz külön osztályt nyissunk már az általános iskola felső tagozatában az irodalmat, a történelmet vagy a matematikát ked­velő és értő diákoknak, hol tudnánk megfelelő szakta­nárokat biztosítani a fakul­tatív tárgyakhoz? Nyilván­valóan a nagyobb városok­ban, s ott is csak a nagyobb iskolákban. Napjainkban a falusi kisiskolákban még az a gond, hogyan szerez­zenek egyáltalán szaktaná­rokat, hogy a számtant ne az énektanár tanítsa vagy fordítva. Ilyen körülmények között a differenciált okta­tás, vagy a fakultatív tár­gyak bevezetése sem hozna lényeges változást falun, de olyan előnyöket jelentene a városiakban tanulók szá­mára, amit nehéz lenne a mégoly tehetséges falusi di­áknak is ellensúlyozni. Tévedés lenne ter­mészetesen mindebből azt a következtetést levonni, hogy akár a fakultatív vagy a differenciált oktatás gon­dolatát, akár az egyéb szín­vonalemelési törekvéseket el kell vetni az egészséges társadalmi mobilitás bizto­sítása kedvéért. Sőt! Telje­sen világosan látni kell, hogy csak úgy tudunk gyor­sabban előrehaladni az élet minden területén, ha mind az alapozás, mind a közép­fokú oktatás színvonalasabb és megbízhatóbb lesz. A színvonal-emelkedés és a kontraszelekció összefüggé­seire, veszélyeire csupán azért kell felhívni a figyel, met, hogy egyrészt lehető­leg az iskolák különböző körülményeit figyelembe véve nyúljunk a színvo­naljavítás témájához, más­részt, hogy érezzük, lássuk az oktatás-nevelés feltételei javításának fontosságát. Ha például a tanyai diákoknak kollégiumot építünk, ha a fizikai dolgozók gyerekei­nek jobb tanulási feltétele­ket teremtünk, nem csupán személy szerint az érdekel­tekkel teszünk jót, mert többek között az is lehetővé válik, hogy a munkásság és a parasztság érdekeinek sé­relme nélkül magasabb fok­ra lépjünk az egész okta­tásban. Összefoglalva: íme, egyetlen téma, az oktatás színvonala, s ez is lencse­ként összegyűjti az iskolák megannyi gondját. Mert mi. tagadás, gondokról, problé­mákról szóltunk. De most, amikor iskolaévet zártunk, eltelt idővel előre is tekint­hetünk, s a hosszabb távú tervezés szinte megköveteli a bátrabb elemzést. Egyéb­ként is csak naív ember képzelheti, hogy valaha is meg lehet oldani minden gondot. Az élet minden fo­kán jelentkeznek ellent­mondások, de természetesen mindig más jellegűek. A felszabadulást közvetlenül követő évekbn fel sem ve­tődhettek a mai formában az említett problémák. Ezért a gondok minősége is jelzi feljettségünk fokát, előreha­ladásunkat tulajdonképpen a problémák változásaival is fel lehetne vázolni. Nem is lenne felesleges egyszer ezt is megírni. Tóth László Túrén István* Érik a hűx& Szőkül az élet. Húrjain nyár-dalt Remegve lebben messze a hajnal Álmodó csendje. Ébred a reggel, És a madár-kar harsogva zengi Üj riadóját június-napnak. Érik a biíza. Éhesen villan Acélos éle pengő kaszáknak: Kérges tenyérrel szorgos parasztok Vágják a rendet, ha itt az óra — S dúsan aratni készül a víg nyár. Rőt kohólángok fényes öléből Ércszínű város ontja a gépet, S hullámzó élet ring át halálba, Hogy újra éljen munkásizomban. S gyermekek csengő, friss kacajában. Űj kenyér ízét érzem a számban, S otthoni tájon zümmög a kombájn. Szívemet nyújtom, íme, fölébed, Falum határa, hol most Is járok, S végetlen-szőkén ring, ring a búza. Ezüst György Portré Ihász-Kovács Éva: Szélkeringö ■— Szélkeringő — pengesd, te fenyves, a virágok születnek a szélben fák tapogatóznak a sziklák magasába: edzett, erős fák, a naphoz közelebb egy gondolattal. Társuk: szívem a köznapok rengetegébe, — piros csokor — mohák között dalról borongó: arról, hogy a nagy viharok idejében kapaszkodjunk össze, mi: ágak, virág és acélszívűek, hajnali égbe-tekintők. Figyeljétek, ahogy felhő hangja a fák tetejéig, a vér színével rokonkiáltás: napra-zengő. felhőkig lombosodott, amíg egy napon majd a szél kiszakítja a csontok orgonái közül, s az é.iszaka hold-ezüst körfűrésze kettészeli pipacsos énekeim. Niklai Ádám: Ok és wmi ők elestek, a három nagy előd. És fölemelte őket Segesvár, Balatonszárszó, meg Abda. Mi meghalunk csak. Mint a könyvelők. S majd illedelmesen eiparentál egy napon pár szó a lapba’.

Next

/
Thumbnails
Contents