Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-27 / 149. szám

Magazin A békéscsabai Zamenhof eszpe­rantó csoport június elején új he­lyiségbe költözött.’ A Megyei Műve­lődési Központ szakköreként műkö­dő csoport az Ifjúsági és Üttörő- házban kapott új otthont. A résztvevők minden hónap má­sodik és negyedik hétfőjén tart­ják összejövetelüket a ház harma­dik emeletének tizenhatos szobá- jában, ahol minden eszperantistát és az eszperantó nyelv iránt érdek­lődőt szívesen látnak. Az árvízkárosultak megsegítésé­ből is kivette részét a csoport, mert együttesen úgy határoztak, hogy a tagdíjak egy részét a bajba­jutottaknak ajánlják fel. i A nagy magyar eszperantista-író, Baghy Gyula Verda koro (Zöld szív) című művében olvashatjuk: Az eszperantó emberi megértés. A modem emberek kedvelik a kultú­rát és eszperantót tanulnak, tanul­ják az „emberi megértést”. Az esz­perantó nemcsak nyelv, de az em­beri szív kulcsa is, és a szív jó, fontos része az egész embernek... F. Gy. Mohamed Ne vádoljon bennünket senki , .W sem azzal, hogy a ( \\ nyári uborkasze­11 ,/S zon vélt esemény. telensége miatt adjuk közre mai számunkban kép­regényünk első részét. Szegény Mohamed egyébként, aki illető­ségére nézve oroszlán, sokkal több figyelmet érdemel annál, minthogy történetének megjelen­tetése helypótlónak tűnjék:. A 13 fészes sorozat két matrózról és az állatok királyának eme díszes képviselőjéről szól. A mese Afrikában kezdődik, majd egy hajón, s végül Budapesten folytatódik. Hőseink ezalatt jó néhány olyan eseménynek lesz­nek a részesei, amelyek joggal tarthatnak igényt a nyájas ol­vasó érdeklődésére; A történet hitelességéért fe­lelősséget nem vállalunk, de azt garantáljuk, hogy Mohamed tör­ténete jó szórakozást ígér. ■ ■ 5 Szegény Mohamed m m Szöveg: Cs. Horváth Tibor ! Rajz: Gugi Sándor Szétnyílt újjaink: tízágú virágok, fény szelídül pillantásainkhoz, sétálói lábaink nyomából szobrot épít a szél, tövéhez furulyázó angyalokat: madarakat ültet Énekeljünk, fiúk! Verséinek vékony könyvét lapozgatva az olvasóból akarat­lanul buggyan ki a megállapí­tás: költő jelentkezett! A teljes fegyverzetben, a mesterség min­den fogásának birtokosaként* s az ősök templomépítő bölcsas­/jZ máz a mjáv A hőmérő higanyszála a 30-as fölé tornászta magát, s e napok­ban mi is lehetne az ember ál­mainak netovábbja, mint e9V lavór hideg viz?! Visszavonha­tatlanul nyár van, s teljesen egyetértünk azzal, aki irigyli az eszkimókat.. Persze, az örök hó és jég birodalmában nem lehet fürdőruhára vetkőzni. Ha jól utánagondolunk —- e képet néz­ve — már nem is irigyeljük any. nyír a az eszkimókat. séglve] verselő T8 éves fiú be- robbanása a magyar irodalom­ba szenzációt jelentett. Tiszta lobogású költeményeinek tüzet valódi indulatok szítják, mély­ről jött, s már gyermekfejje] messzire ért Bari Károlynak hívják. A bükkaranyoei cigánysoron él, 6 testvére van. „Madárcsontú, égőszemű és zárkózott — hall­gatag fiú” — irta róla Domo­kos Mátyás, az Élet- és Iroda­lomban. Vajon ki ez a fiú: akit a nyers szegénységet füstölgő falak, széltépte tetők indították a napégette mezőkre; akinek pacsirták fészkelnek a nyelve alatt; akinek kékké fagyott körmei alá költözött a tél; aki fényért és szeretetért ácsorog a város kapuja előtt, akinek vál­lárrá a hajnalok tornyai dől­nek; akg villámoktól lopott karddal csatázik, az ős-köd-vár- ban ördög-lóval, vad sárkány­nyal?! Ki ez a fiú, aki tudtán és akaratán kívül lett költő, akinek a szép szó nem más, mint természetes kifejezésmód, akiúgy ír, olyan őszinte egysze­rűséggel, ahogy a madár dalol, ahogy a fű nő. Példaképeim nincsenek — vallja magáról a költő — a népdalok egyszerű őszinte ér­zelemvilága az, ami a legköze­lebb áll hozzám..; Hiszek a köl­tészet ember- és társadalomfor­máló erejében. Olyan verseket szeretnék írni, amelyek nap­jaink gondjairól, az emberről, rólam, az eltitkolt és a világ élé tárt vágyainkról, egyszerű örömeinkről, szép virágókról szólnak.” Bari Károly 1952-ben szüle­tett. A Holtak arca fölé című 11 ezer példányban (!) megje­lent kötete záróversében így írt *,énekeljünk az életről, füle­mülék imájával //kihímzett reg­geleinkről, énekeljünk vidáman, fiúk!” Költő jelentkezett. Nem dö­römbölt az ajtón, nem rikol­tott falat repetsztő éneket, csak egész emberöltőnek tűnő 18 esz­tendejének hangszerén megszó­laltatta azt a dalt, amely a hozzá hasonlóknál sóhaj, ököl­csapás vagy káromkodás, és akkor csendesen, szinte észre­vétlenül, magúktól tárultak ki a kapuk. B. I. Mini-rejtvény—Mini-rádió 2. Tízrészes rejtvénypályázatunk első feladványát 313-an fejtet­ték meg helyesen. Megfejtésként egy orosz fizikus: Popov nevét kellett beküldeni. A szerkesztőségben megtartott sorsoláson kihúz­tuk a három szerencsés megfejtő nevét. Könyvjutalmat nyert: Fejes Margit, Orosháza, Földvári u. 41. Spiák Mária, Mezőkovácsháza, Árpád u. 120. és Szfics Lászlóné, Békéscsaba, Magyar Hirdető. A nyereményeket postán küldjük. A mini-rejtvény — mini-rádió pályázatba még menet közben is be lehet kapcsolódni, de a rádióért folyó versengésben csak azok vehetnek részt, akik a határidőig mind a 10 feladványt helyesen fejtik meg. A megfejtéseket szerdáig kérjük a Népújság címére (Békéscsaba, Szabadság tér 17) „Mini rejtvény —■ mini rádió” jel­igével ellátott levélben eljuttatni. Az alább felsorolt szavakat az ábra függőleges soraiba úgy kell beírni, hogy a középső vízszinten sorba kerülő betűk .összeolvasva híres Ázsia-utazónk (1784—1842) vezetéknevét adják megfejtésül. (A három beírt szó a helyén marad!) ARANY, DACOS, ELŐBB, ILONA, KASZA, POSTA, TARKA, TÜKÖR. ÓLOMGLÓRIA ■— A nevemet ne írd ki. Nem, még a kezdőbe­tűket sem. Írd személytelenül. Tudom, hogy szép vagyok, és azt is, hogy nagyon ritka dolog így, négy év kollégium után is „olyannak’’ lenni. Ártatlannak. Nem, nem szűznek. Ezért a szó­ért magáért is kinevetnek. Igaza van a könyvíró nőgyó­gyásznak, odahaza maga a téma nem tabu. Legalábbis, amíg úgy tudják, hogy a gyerek nem hallja, vagy nem érti. De a kis- magántulajdon létbizonytalan­sága — bocsáss meg, közgazda- sági technikumba jártam —_ a „mid lesz, ha már az se" — rám is hatott, amíg attól a környe­zettől meg nem szabadultam. És ez a belső felszabadulás maga sem ment olyan simán. Képzel:’ el egy nagy szemű, csodálkozó falusi kislányt, amint bekerül a nagyvárosba, kollégiumba, ide­gen lányok közé. Egészen más, újfajta társaság. Otthon? Leg­feljebb abban versenyeztünk, kinek van több Zorán-képe, és a fiúkról csak akkor esett szó, ha azt emlegették, mennyije van az apjának otthon... A ko- leszban pedig: két véglet. Nem, nem mindenki tartozik ezek kö­zé, de ezek a legfeltűnőbbek. Az egyik: akinek örök témája csak „az". Vihogva, becsempé­szett magazinoldalakat bámul­va, sugdolózva-titkolózva, fel­vágva, hogy ő már így volt, meg úgy volt, és amikor a fi­úkkal fociztunk, és az egyik véletlenül a melléhez ért. akkor egy csattanós pofon, és másfél óra zokogás utána. Aztán a másik társulat. Egy szó sem esett közöttük ilyesmi­ről, sőt tüntetőleg hallgattak már a pikáns vicceknél is, az­■: uiBiUBaBiiiuiiiiiiHmiiiiimiiiimii után a WC-ben véletlenül lát­tam, amint az egyik azt a hol­land fogamzásgátló tablettát ad­ja oda a másiknak, és elmagya­rázza, hogy hogyan is kell hasz­nálni ... Valahogy így hidegedtem el az egésztől... Háf ennyi kép- mutatással jár? Brrr... És az­után jött Ő. Tudom, hülyeség szentimentálisnak lenni. De va­lahogy imponált. Magas volt, elegáns és kedves, okos, megér­tő. Igaz, vagy nyolc évvel idő­sebb, de ez valahogy nem za­vart. Amikor többre célzott, nem is tiltakoztam, csak egy kis időt kértem, hogy meggondol­jam, rászánom-e magam? De ezt sem tudta kivárni. Nem bírt tovább magával, „elvégre ő is férfi neki nő kell” — és amikor ettől megijedtem, erőszakosko­dott. Azóta sem láttam, mert olyat mondtam neki, hogy egy pillanatra kijózanodott és elro­hant. Jártam táncolni, néha csóko- lóztam, a körülöttem keringő lovagokkal, nem mondom, néha jól is esett, de többnyire zavart. Ha tánc közben tül szorosan karoltak át, vagy túl szép volt egy holdas este... elvégre én sem lennék egészen fából... De mit csinálják, ha egyszer én sze­retni akartam ahhoz, hogy... Olyan szép volt álmodozni. A terveimet adjam fel, vagy az önérzetemet? Miért kell, hogy még mindig így legyen. A „gló­riám ...” csillog és sértetlen. Csakhogy nem aranyból van. Ólomból... Persze, lehet, hogy végül még egyenesebb leszek tő. le, mert azért is felemelem a fejem... De mondd, tényleg nincs harmadik út? Emelt fővel, de glória nélkül, az olyanoknak is, mint én...? (Sz. J.) áf/vrz Mi* // rcfsz cfcgr. s csat; . rex/vn VEDYEERT ßODNLTEl NENA/VAFJAN. isttlSßA VAUM/ NAGYSZERŰ' D/A DALRA VÁGYOTT £ UV/1 ENNE. NA EGYSZERA TENG ÉRPÁRT/ VAN I METIABU NEPET REM/FENE HALAIRA* 'ÚGY. fyl/NT REGEM._ AM/NOR MEGJOßßAN FŰTÖTTE A E/A TAI 03 HE VMLi t. A/EM/S ROSSZ OT/E FEI SEC £ "-ß/ZTA/TA MAGAT ES lUSTAN EELTAPÄ SZHODOTT.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents