Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-26 / 148. szám
Találkozások Miért kardoskodik Kardos Mária? Először akkor találkoztam vele, amikor meg-megrebbenő szemmel körülnézett a nagyteremben és izgatott várakozással nyugtázta, hogy ő a legfiatalabb. Nem azért, mintha ez különösebb előjogokat biztosítana számára, sőt még csak hiúsági kérdést sem csinálhatott belőle. Húszesztendős korban egy lányt még nem igen foglalkoztatja az évek múlása. Már akkor tudta, hogy fel fog szólalni. De nem jelentkezett elsőnek — meghagyta ezt a jogot az idősebbeknek — még akkor sem, amikor az ülést vezető elnök „tessék hozzászólni elvtársak!” biztatása után néhány percig az ilyen felszólítást követő egymásra várás hagyományosan kínos csöndje ereszkedett a teremre. A KISZ járási bizottságának titkárán kívül ő volt az egyetlen valóban fiatal hozzászóló az MSZMP szeghalmi járási pártbizottsági ülésén, ahol a párt- és a KISZ-bizottság tagjai a Központi Bizottság ifjúságpolitikai határozatának végrehajtását vitatták meg. Kardos Mária — mert róla van szó — Körösladány község területi KISZ-alapszervezetének titkára, tréfásan komolyan szólva, tűzről pattant leányzó. A szeghalmi járási pártbizottság együttes ülésén — amelyről korábban már részletesen beszá. moltunk lapunkban) alaposan „odamondogatott” néhány, az ülésen is részvevő funkcionáriusnak. Miért is kardoskodott Kardos Mária? Rövid mondandóját — a hozzászólásra jelentkezők többségétől eltérően — nem a gondosan előre megírt papírlapról olvasta fel, hanem rögtönzött, illetve a hely és a légkör ihlette szavakkal mondta el mindazt, ami már ki tudja mióta érlelődik benne, s ami véleménye szerint gondot jelent a fiataloknak és hátráltatja őket az előrehaladásban. Az Űj Barázda Tsz KlSZ-alapszer- vezetónél például azért mennek gyengén a dolgok, mert a vezetők, ha a fiatalokról van szó, többnyire a majd szóval kezdik a mondatot. A Magyar—Vietnam Barátság Tsz-nél, Mária szerint a fiatalokkal törődnek a legkevesebbet. Kellene egy ifjúsági ház is, ahol végre otthonra lelne a ladányi ifjúság. Ez a hely nemcsak segítene a községhez kötni a fiatalokat, hanem fellegvára is lehetne a felfokozott szórakozási, művelődési igények kielégítésének. A felszólalás részletes elemzésétől, illetve az abban foglaltak ellenőrzésétől eltekintünk (az ülésen egyébként sem tiltakozott senki), pusztán azt szeretnénk bizonyítani, hogy valahogy ilyen módon kell hozzálátni a határozatokból adódó tennivalók he. lyi aktualizálásához; hogy a határozatban kijelölt irányvonalak általánosságát és a mindennapi élet ügyes-bajos, ám nagyon is valós dolgait az embert- kereső, a jövő nemzedékét se- gítve-tanitö, lehetőséget nyitó szándéka hidalja áit. Mitagadás, a húszéves lány hozzászólását nagy érdeklődés kísérte, részben azért, amit mondott .részben azért, ahogy 4 BtKÉsnmjs^?. 1970. JÜNIUS 26. mondta. Ügy látszik. szokni kell még a csípősen bíráló szavakat, a frázisokra hangolt füleknek. Másodszor akkor találkoztam vele, amikor két barátnőjével (a községi KISZ-bizóttság titkárával, illetve a gimnázium KISZ-alapszervezetének titkárá. val) beszélgetett. Próbáltam közben jegyzetelni, de a gyors szóváltások, kontracsaták rögzítéséhez magnetofon kellett volna, így mindössze néhány mondat- foszlány maradt a közel egyórás eszmecseréből. — Tavaly társadalmi munkát hirdettünk, hogy a bevételből rendbehozzuk a KISZ-szobát. Tízen jöttek el. Hiáoa agitáltam. Volt, aki azt mondta, hogy hagyjam békén, mert őt csak a Szabad Föld, meg az Ifjúsági Magazin érdekli. — Talán azért, mert nem bízott abban, hogy övé is lesz az a szoba. — Lehet... Sok mindennel vegyünk így. — Beszélünk, írunk a fiatalokról, de nem elsősorban velük beszélünk, nem elsősorban nekik írunk. — Év végén az osztályfőnök azt mondta, hogy akinek valamilyen sérelme vagy panasza van az iskolával kapcsolatban, az írja fel egy cédulára és adja le. Amikor a cédulákat összeszedték, csak egyetlen egyen volt feljegyzés. Azt isi én írtam. A többi üres volt. — Passzivitás... — Nemcsak az. A bátorság hiánya. — Bátorság? A bátorság fogalma a legtöbb fiatalnál egyet jelent a fegyveres harcban mutatott bátorsággal. így tudják, így érzik, mert ezt tanították velük. Minden egyéb smafu. — Az a látszat, mintha néhány jobb sorsra érdemes KISZ- vezető lenne csak olyan izig-vé- rig mai fiatal, mint ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. — Ez így nem igaz. — Lehet. De szóból ért az ember, és aki őszinte szót hall, az többnyire őszintén is válaszol. A televizió korában nem lehet unos-untalan a Csipkerózsikát fújni. — Kevesen vagyunk. — Éppen ezért beszéljünk hangosabban ha kell, ha úgy érezzük, hogy igazunk van. Itt megszakadt a trió szócsatája, mert megkockáztattarr. egy kérdést. Nem volt-e valamelyiküknek eddig — hogyis mondjam — kellemetlensége a szókimondás miatt? — Értetlenül kapták fel a fejüket és hiába próbáltak kutatni emlékezetükben, valamiféle „ej, ej, ti izgága fiatalok” megjegyzés után. Ha nincs, hát nincs. Vagy nagyon megértő a környezet, vagy mégsem olyan kemény az a kritikus hang?! Harmadszor, az árvíz utáni visszatelepítés hajnalán talál, koztam Kardos Máriával. Az első napot leszámítva ő is a Körössel dacoló, asszony nélküli község lakója volt a kritikus napokban. Mit csinált? Tette amit tenni kellett, amit lehetett. Bent a tanácsházán, a konyhán, a kávéfőző mellett. Hajnalban, még az első kitele- pítetteket hozó autóbusz megérkezése előtt a község árvízvédelmi bizottságának holtfáradt vezetője faggatta — kíváncsiságból és kicsit azért is, hogy magát ébren tartsa — hol vannak, mit csinálnak a körösladányi fiatalok, szervezett-e valamilyen akciót a KISZ? Közben bakancsoss gumicsizmás lábak koppantak a kövön, jöttek, mentek az emberek, volt aki a gátra készült, volt, aki a hozzátartozókat várta. Hogy Mária mit akart válaszolni, azt nem tudom, mex’t közben egy papírokat lobogtató férfi szólította, magyarázott neki valamit, aztán útjára engedte. ö meg, mintha ez akkor a világ legtermészetesebb dolga lett volna, kezében a papírokkal, fejében a frissen hallott utasításokkal, egy pillanatra megállt a folyosó nyitott ablaka előtt, megigazította a haját és sietett tovább. Brackó István Nem csak szávai Szerkesztőségünkbe nap mint nap sok levél érkezik a megye valamennyi részéből. A levelekből kicsendülő egyszerű szavak azt a segítséget, gondoskodást köszönik meg, amelyben a ki- telepítetteket részesítették a befogadó városok, községek vezetői, lakói. A Sarkadkeresztúri Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága a lakosság nevében Gyula város vezetőinek, lakosainak mondott köszönetét, akik az árvíz okozta nehéz napokban az emberség szép példáját mutatva befogadták Sarkadkeresztúr kitelepített lakosságát. A Körösladányi Tanács Végrehajtó Bizottsága mindazoknak, akik derekasan helytálltak a Sebes-Körös gátjain és megvéd- ték a községet az elöntéstől. Hajdú Sándor és 9 társa Kö- tegyánból Avramucz Ádám két- egyházö. lakosnak köszönték meg, hogy a veszély idején házába fogadta őket. Azok száma is napról napra nő, akik az árvízkárosultaknak ajánlanak fel segítséget A Békés megyei vasutasok — bár nagy részük részt vett a kitelepítési és árvízvédelmi munkákban — 360 ezer forintot gyűjtöttek össze a károk enyhítésére. A KIOSZ Békés megyei titkársága több mint 40 ezer forintot fizetett be az ár-vizes csekkre, de ezenkívül sokan vannak olyanok, mint Gál András szabadkígyósi cipészkisiparos, aki három pár férficsizmát, két pár női cipőt, két pár bakancsot és egy pár férficipőt készített és ajánlott fel az árvízkárosultak megsegítésére. Ezenkívül tíz építő kisiparos vállalt munkát tanulóikkal együtt az újjáépítésben Sza- bolcs-Szatmár megyében. A mezőgazdasági beruházási vállalat Békés megyei kirendeltségén több mint tízezer forintot gyűjtöttek össze és vállalták, hogy az árvíz sújtotta Fehérgyarmat mezőgazdasági termelőszövetkezetei részére 8 millió forint értékű tervezési munkát készítenek el ellenszolgáltatás nélkül. Ünnepélyes fesztivál-nyitány Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes a Kőrös Hotelben rendezett fogadáson Uhl jár Mihállyal, a városi tanács elnök éveL Jelenet a „Napsugár” bábegyüttes Bartók: Magyar népdalok című művére bemutatott báb-táncjátékából. Vidám hangulat az ismerkedési esten az Ifjúsági és Üttörő- hásban, (Fotó: Demény) A II. Békéscsabai Nemzetközi Bábfesztivál ünnepélyes megnyitója szerdán este volt a Jókai Színházban, majd a békéscsabai városi tanács vb és a fesztivál szervező bizottsága fogadást adott a Körös Hotelben a résztvevő együtteseik vezetőd és tagjai részére. A fogadáson Uhljár Mihály, a városi tanács elnöke mondott pohárköszöntőt. A fogadással egyidőben az Ifjúsági és Üttörőház hangversenytermében ismerkedési estet és fesztivál-bálát rendeztek, me. lyen a megyei művelődési központ Sygma-együttese működött közre. A fesztivál ma a bemutatókkal folytatódik a Jókai Színházban.
