Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-26 / 148. szám

Tanácskozik az országgyűlés

(Folytatás az 1. oldalról)

húsellátás volt hiányos. Az iparcikkek kínálata viszont a II. és III. negyedévben némely áru. csoportban romlott (korszerű ruházati cikkekből .televízióból, hűtőszekrényből) és csak az év utolsó hónapjaiban, illetve az 1970. első negyedévében következett be általános javulás.

A fogyasztói árakat az elmúlt évben gyakran bírálták. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a lakosság fogyasztásának legalább háromnegyedét kitevő alapvető élelmiszerek és legfontosabb iparcikkek ára nem emelkedett, sőt egy részük ára csökkent. Ugyanakkor a fogyasztási cikkek egynegyedének árai valóban jelentősen, 5—6 százalékkal emelkedtek. Egyes ruházati cikkek és egyes importáruk árai ennél is nagyobb mértékben növekedtek. Az ilyen példák azonban nem általánosíthatók. A lakossági vásárlások árszintje végül is 1,4 százalékkal emelkedett, s ez pedig a tervezett kereteken belül maradt.

A fogyasztói árszínvonal változását sokoldalúan kell értékelni. Nagyobb cikkcsoportok átlagára ugyanis emelkedik a vásárlások összetételének a korszerűsödésével is.

A fogyasztási cikkek árának védelmére és a lakosság áruellátásának javítására — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozatai lapján — a kormány fontos intézkedéseket tett.

. Az intézkedések hatása a kereskedelmi forgalom ez évi növekedésében már megnyilvánult. Ez év első öt hónapjában a forgalom 10,5 százalékkal emelkedett és a belkereskedelem készlete május végién 18 százalékkal haladta meg az előző évit. Az év eddig eltelt időszakában a munkás-alkalmazotti, valamint a paraszti fogyasztói árszínvonal a tervezettnél kisebb mértékben nőtt. Az alapvető élelmiszereik átlagárai nem változtak. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy a kedvező termés következtében a burgonya- és zöldségárak az év első hónapjaiban alacsonyabbak voltak az előző év azonos időszakáénál. E cikkeik részaránya viszonylag magas a kisebb keresetűek és a nyugdíjasok fogyasztásában. Így e rétegeknél az általános fogyasztói árszínvonal nem változott.

Az elmúlt évben a lakosság életkörülményeinek rendszeres javítását szolgálták a közös társadalmi szükségletek kielégítésére fordított költségvetési kiadások. Ezek összege 53 milliárd forint, az 1968. évinél 4,3 milliárd forinttal magasabb. A költségvetési juttatások tekintélyes része, csaknem 40 százaléka közvetlenül pénzben: nyugdíj, családi pótlék, készpénzsegély, ösztöndíj formájában jutott a családokhoz, több mint egyharmada pedig a lakosság egészségügyi ellátását, az ifjúság tanulását és a tudomány- politikai feladatok megvalósítását szolgálta.

Egy év alatt több mint 55 ezerrel emelkedett a nyugdíjasok és járadékosok száma, a jogosultak bérszínvonalának emelkedése növelte a nyugdíjak átlagos öszegét is. Az előző évinél 52 ezerrel több, ösz- szesen 144 ezer anya vette igénybe a gyermekgondozási segélyt.

Az égészségügyi intézmények2 BÉKÉS HWISzr.

1970. JÚNIUS 26.

ben javult a műszer-ellátottság, a felszereltség színvonala emelkedett, megkezdődött az intenzív terápiás osztályok hálózatának kialakítása. Az oktatási intézmények felszereltségét is korszerű műszerekkel és oktatási eszközökkel javítottuk.

A közös társadalmi feladatok megoldásáért a tanácsok a korábbinál kiegyensúlyozottabban, szervezettebben gazdálkodtak. A nagyobb gazdasági önállóság következtében megnőtt a helyi kezdeményezés: megépült 1.100 ezer négyzetméter szilárd burkolatú út,1,100 ezer négyzet- méter járda, 35 törpevízmű elkészült 16 ezer közvilágítási lámpa, 347 kilométerrel bővült az elektromos hálózat. Az országgyűlés által 1969-re megállapított költségvetési szabályozók, illetve az állami hozzájárulás megfelelő alapot nyújtott ahhoz, hogy a tanácsok feladataikat, a rájuk bízott területeken zavartalanul megvalósíthassák. A tanácsi költségvédekezés, az át- és visszatelepítések költségei már eddig meg. haladják a 400 millió forintot.

Az alsó-tiszai és körösvidéki károk felmérése még folyamatban van, a károk teljes összegének megállapítására azonban csak az árhullám teljes levonulása után kerülhet sor.

Vályi Péter ezután így folytatta:

— Ismeretes, hogy a negyedik ötéves terv összeállításának munkálatai befejezéshez közelednek. A terv koncepciója az, hogy gazdaságunk fejlődése, a termelőerők intenzív bővítése a következő öt évben biztosítsa az életszínvonal egyenletes növelését a társadalom minden rétegénél. Stabilizálnunk kell az egyensúlyi viszonyokat a belföldi ellátásban, a pénzügyi helyzetben, a külkereskedelemben.

Az eddigi tapasztalatok alapján az az álláspont alakult ki,

hogy a jelenleg működő rendszer alapvető módosítást nem igényel: hatása a gazdaságra összességében kedvező volt. A szabályozó rendszer alapvető elemeinek változatlanságát indokolja az is, hogy a IV. ötéves terv céljai az eddigi gazdaságpolitika következetes folytatását jelentik. Ez a törekvés lehetőséget nyújt arra, hogy a vállalatok ne csak rövidtávú programokat dolgozzanak ki, hanem perspektivikus elképzeléseket alakítanak ki fejlődésükre.

Az életszínvonalról east mondotta:

Életszínvonal-politikánk jellemző vonása az a törekvésünk, hogy a személyi jövedelmek rendszeresen emelkedjenek, a ténylegesen végzett munka szerint differenciálódjék a dolgozók keresete és ez találkozzék az emberek igazságérzetével is.

vetés bevételi többlete 1,9 mii- : liárd forint, a fejlesztési alapé : pedig 3 milliárd forint volt, ■ ami az eredményesebb gazdái- ; kodást segítette.

■ |

Ezután az állami költségve- • tés alakulásáról beszélt, majd » így folytatta:

Az 1969. év gazdasági ered- ; menyed összességükben kedve-1 zőek, tapasztalható volt mégis I némely esetben az i969-es ered. f mények tartózkodó, a gazdasági I fejlődés természetes ellentmon. j dásánaik szűk szempontok sze- ■ rinti megítélése.

A pénzügyminiszter foglalko- : zott az árvíz-problémákkal is: :

— Sajnos a váratlan és ked- ; vezőtlen események a gazdaság : ez évi fejlődését némileg zavar- ■ ják és rendkívüli erőfeszítéseket ! követelnek az egész országtól — • mondotta. — A tavaszi belvizek, • de különösen a Tiszán és mel- : lékfolyóin levonuló nagy árvi- j zek miatt nagy károk keletkez- í tek. *

A június közepéig történt fel- j

mérések, részben becslések sze- j

rint, az árvízkárok, a védekezés ■

és a gátak helyreállítási költsé- !

geinek összege megközelíti a 3,3 ■

milliárd forintot. Ebből a meg- ■

semmisült és megrongálódott:

létesítmények helyreállítása:

több mint 2 milliárd forintot :

■

igényel. Ezen belül számolni j kell 5500 megsemmisült lakóház I újjáépítésével, 4000 sérült lakó- • épület helyreállításával, mintegy [ 29 000 állatférőhely pótlásával, j közlekedési és hírközlési léte- : sitmenyek rendbe hozásával. A

Máté György:

Fejezetek

Indokína múltjából

3. Még egy „civilizátor": Amerika

Madách Imre a Bach-kor- szakban irt, kevésbé ismert színművében, a „Civilizátor”- ban szerepel a bárdolatlan betolakodó: Strohm, aki a házigazda akarata ellenére civilizálni akarja Miska gazda házát. Ezen a címen fosztja ki a szerencsétlen embert, el akarja rabolni tőle családjának nőtagjait. Undorító és enyveskezű őrökkel rakja tele földjét, míg aztán Miska gazda háza népével összefogva ki nem teszi s hívatlan civilizátorok szűrét.

Efféle civilizáció-küldetést hirdetve lépett az 1954-es genfi-egyezmény után az Egyesült Államok hódító serege Franciaország helyére az egykori Indokína földjére. Az Egyesült Államok expedíciós hódító hadseregének világnézete azonban különbözik az Európát leigázó német hódítókétól és nem teljesen azonos az Indokínát a múlt században leigázó franciákéval sem.

A német hadseregnek Hitler és vezérkara gazdagságot, világuralmat ígért. Erkölcsi tartása azonban összeomlott, amikor az ígért célok reménytelenné váltak. Franciaország katonai erőit másféle indulat fűtötte. A francia katona attól tartott, hogy a gyarmati területek elvesztése lerontja életszínvonalát. A katonai és politikai sikertelenségeik sorozata azonban halálos csapást mért erre a szemléletre is.

Indokína új civilizátorai, az amerikai katonák, váltig állítják, hogy nem akarnak hódítani. Azt mondják, hogy csak segítségül jüttek Dél-Vietnamba, LaosZba és Kambodzsába, hogy ezeket a területeket „megvédjék a kommunista támadástól”. Az amerikai katonák e tevékenységükért nagy zsoldot kapnak, különjövedelmet élveznek a feketepiacon. Ha szolgálati idejük lejárt, hazatérnek Amerikába, ahol aztán élvezik a veteránoknak kijáró jelentős kedvezményeket, kitüntetéseket, a frontharcosoknak felkínált jó állást és nyugdíjat.

Az indokónai rablóháború ellen tudvalevőleg az egész világon, így magában az Egyesült Államokban is jelentős tiltakozás folyik. New York-ban, Washingtonban, Chicagóban tízezrek tüntetnek Nixon különféle háborús akciói ellen. Ez azonban a kisebbség. Az amerikai átlagemberre jellemző, hogy kritika nélkül elfogadja, amit mindenkori vezetője mond neki és szajkóként ismétli azok nyilatkozatait, a tvA tisztességesen dolgozók nagy tömege mellett vannak még nálunk ügyeskedők, akik görbe utalkon kiugróan magas jövedelmet tudnak szerezni. Sokan közülük nem kis munkát adnak a bíróságoknak. Bár számuk viszonylag kicsi, mégis jobban kell államilag is szabályozni jövedelmüket, viszonyaikat, ellenőrizni kereseti forrásaikat.

Az egyéni spekulánsok mellett sajnos, akadnak ügyeskedő vállalatok és szövetkezetek is. Az 1969-ben lefolytatott pénzügyi revíziók a mérlegek valódiságának vizsgálata során nem egy esetben tártak fel ki- sebb-nagyobb manipulációs törekvéseket. A végrehajtott adóellenőrzések feltárták, hogy a vállalatok és szövetkezetek mérlegszerinti nyeresége mintegy 1,5 milliárd forinttal kisebb volt, mint az állami előírások betartása esetén, valamint az előírásoknak megfelelő nyereségadó befizetését megelcöve- telték és — szükség szerint — büntetéseket is szabtak ki.

A tanácsok gazdálkodási rendszerének értékelése után így fejezete be expozéját:

— Kérem a Tisztelt Ország- gyűlést, fogadja el az 1969. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést és hagyja jóvá a törvényjavaslatot.

Ezután az országgyűlés úgy döntött, hogy az 1969. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben együtt tárgyalja meg. Az elnöklő dr. Beresztóczy Miklós bejelentette, hogy a törvényjavaslathoz 11 képviselő jelentkezett felszólalásra.

Ezután megkezdődött a törvényjavaslat vitája. Riss Jenő, a terv- és költségvetési bizottság előadója után dr. Dabronaki Gyula államtitkár, a Központi Népi Ellnőrzési Bizottság elnöke, majd az ebédszünet utón dr. Fekszi István Szabolcs-Szatmár

(Folytatás a 3. oldalon)

kommentárok előadását, az újságcikkeket. A Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában harcoló amerikai katonák nagy többsége sem rendelkezik más tájékozottsággal. Ehhez járul a csapattesteknél kapott szélsőséges soviniszta tájékoztatás. Az amerikai katona, aki felgyújtja most a békés kombod- zsai falvakat, büszkén üzeni haza: Amerika szabadságát,

gazdagságát, felsőbbrendűségét védem a nagy messzeségben is, amelyet a kommunisták megsemmisüléssel fenyegetnek.

Hogy miféle missziót tölt be az Egyesült Államok e térségben, a Laosszal kapcsolatos magatartás is bizonyítja. Laoszban a genfi-egyezmény értelmében 1954. után, egy időre még megmaradhattak a francia támaszpontok. Az országban semleges nemzeti kormány alakult, Souvanna Phouma herceg vezetésével. Az 1958. májusi választásokon a forradalmi erők és szövetségeseik abszolút többséget kaptak a parlamentben. Az Egyesült Államok akkor lépett a porondra. Katonai és politikai tanácsadókat, fegyvereket küldött az országba a reakciós erők támogatására és 1960-ban polgárháborút robbantott ki. A zavaros helyzet tisztázására a laoszi probléma megoldására 1962-ben újabb genfi értekezlet ült össze. Itt megegyezés született: Laosz továbbra is semleges lesz. Az országban nem állomásozhatnak külföldi csapatok. Az egyezményt azonban az Egyesült Államok nem tartotta be. Azzal vádolta a laoszi forradalmi erőket, hogy hadianyaggal és utánpótlással segíti a