Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
A NÉZŐ NVOMÁBAN Üj feladatok előtt — Kertmozi, kinopresszó — Visszahódítani a nézőt Nagy Ferenc, a megyei moziüzemi vállalat igazgatójának tájékoztatója A gyulai vár játékok Próba közben. Szakács Eszter és Szersén Gyula a Trónkereső egyik jelenetében. A tömegtájékoztatási eszközök térhódításáról szólva gyakorta esik szó egy különös jelenségről, nevezetesen arról, hogy e térhódítás következményeként éppen a legfontosabbnak tartott tömegkommunikációs fórum a film, veszít bázisából. Statisztikák bizonyítják, hogy a világ valamennyi filmszínházának látogatottsága csökken, s meddőnek tűnik mindenféle erőfeszítés; arról lehet legfeljebb szó, hogy a megcsappant mozinéző-tábor létszámát stabilizálják, arról már aligha, hogy a hajdani néző- csúcsokat tovább növeljék. Ha eredményekről beszélnek, relatív eredményeket értenek: végtére is az is nyereség ha a fokozatosan fogyó mozinéző-tábor évenként csak 2—3 százalékkal és nem 10-e! csökken, vagy éppenséggel sikerült megállítani ezt a negatív folyamatot. E sorok megírásakor került kezünkbe a Békés megyei Moziüzemi Vállalat tájékoztató jelentése, amely megállapítja, hogy néző csúcsot legutóbb egy évtizede, 1960-ban mértek, ekkor ugyanis mintegy 140 millió néző fordult meg a hazai filmszínházakban. 1969 végén ez a szám 82 millió 256 ezerre csökkent, ami 41,4 százaléknak felél meg. A megye hasonló adata 41,3 százalék. A vállalattól folyamatos erőfeszítést igényel, hogy ezt a 0,1 százalékos lemaradást behozza. (!) Szóval a filmszakmában korántsem rózsás a helyzet, s ráadásul a jobb statisztika érdekében még olyan „reformokhoz” sem folyamodhatunk, mint a nyugati filmforgalmazás. Köztudott, hogy az amerikai, angliai filmgyárak csökkentették költségvetésüket, kevesebb és olcsóbb filmeket gyártanak, s a filmszínházaknak fájdalmas műtétet kellett végrehajtaniuk önmagukon. A nyugati filmszínházhálózatok egyikében- másikában sikerült megállítani a „nézőhullást”, más kérdés, hogy milyen áron? Angliában például az utóbbi években valamelyest emelkedett a nézőszám. Felvetődhet a kérdés, Angliában miért jobb a helyzet, mint nálunk? De jobb-e egyáltalán? Az angol mozihálózat öncsonkítást követett el; sok ezer kisebb, nagyobb filmszínházat csuktak be, hiszen többségük pangott az ürességtől. Vagyis az említett nézőszám-növekedés illuzórikus, ugyanis a létszám csak a kevesebb tagot számláló hálózathoz képest nőtt meg, valójában változatlan maradt. Ami hazánkat illeti, nyilvánvaló, hogy ilyen műtétekre nem vállalkozhatunk, mert amit nyugaton kizárólagosan, vagy legalábbis elsősorban a rentá- bilitás dönt el, az nálunk másodlagos. Nem azért, mintha a gazdaságosság lényegtelen szempont lenne, hanem, mert alapvető művelődéspolitikai feladat, hogy a közművelődési objektumokat fenntartsuk, erősítsük, még anyagi veszteség árán is. A film korunk legfontosabb művészeti ága, mondotta Lenin, arra a hallatlan tudatformáló — ízlésnevelő hatásra gondolva, amelyet a film kifejthet. Hogy nézőtábora mégis csökkent, az korántsem e hatás megszűntéből adódik, hanem olyan jelenségekből, mint a látogatótábor, illetve ezzel párhuzamosan a készülő filmalkotások műfaji és szín- vonalbeli differenciálódása, az újabb nagyhatású tömegkommunikációs eszköz, a televízió megjelenésre, stb. Mégis, hullámvölgy ide, hullámvölgy oda, engedményeket nem tehetünk. A filmművészetre, a mozihálózatra szükség van. Nyilvánvaló, a fentiekből is következik, hogy éppen a pangás időszakában fokozott feladatok várnak a mozihálózatra; a megoldandó és megoldott problémák értéke dupla nagyságrendű. Ha Mohamed nem megy, akkor az a látszólag képtelen helyzet áll elő, hogy a hegy megy a Mohamedhez. Vagyis a filmművészet ideiglenes pozíció vesztése időszakában újszerű feladatok várnak a moziüzemekre. Nagy Ferenccel, a Békés megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójával és Szabad Líviával, a vállalat propagandaosztályának vezetőjével a megújulás lehetőségeiről beszélgetve kiderült, hogy ebben az évben kedvezően alakult a megye mozijainak látogatottsága és a biztató ütemű növekedést a megye gazdaságát is sújtó árvíz törte meg. Ennek ellenére a felszabadulás ' 25. évfordulója és a Lenin-centenárium tiszteletére vetített jubileumi filmek látogatottságában rekord született; közei 200 ezer néző volt kíváncsi megyénkben a jubileumi filmalkotásokra. Békéscsabán — s ez összefügg az előbb emlegetett mo- hamed-elmélettel —, a közelmúltban létrehozták a Fehér Galamb-étteremben üzemelő kinopresszót, amely csak azért nem válhatott presszóvá is, mert a vendéglátóipari vállalat a gyermekközönség láttán attól tartott, hogy megsérül az étterem berendezése, s ezért megszüntette a sikeresen startoló lakótelepi mozit. Mindenesetre a moziüzemi vállalat rugalmassága elnyerte jutalmát, a közönségigény nyomán új otthonába, a Trefort utcai építők kultúrotthonba költöztették az egyszál keskenyfilmes gépből álló mozit. A helycserék ellenére a kezdeményezés bevált. Hasonló jellegű, a nézőt „követő”, igényeit kiszolgáló mozit létesítenek július közepén a gyulai szabadtéri színpadon is. A hangulatos kisvárost a nyári időszakban számos túrista és 10 naponként 400—400 fős beutalt üdülő keresi fel, továbbá az új Gyulavári határátkelőhely forgalma a biztosíték, hogy a sörözésre, kávé- iszogatásra is lehetőséget adó rendhagyó kertmozi sikert arasson. A jövőben is fokozottan építenek a nemzetiség lakta községek speciális igényedre; korábban tárgyalásokat folytattak a csehszlovák filmforgalmazó vállalattal, hogy szlovák szövegű, nem szinkronizált filmeket szállítson a megyének. Ezek a tárgyalások időközben megszakadtak, s most kívánják felújítani. Üj irányt vesz a megyei filmklub-mozgalom is: az eddig stagnáló egyébként remek módszertani forma felfrissül, ugyanis speciális tanfolyamon klubvezetőket képeznek ki, akik október első felétől kezdve a legmodernebb, de a megye mozijaiba el nem jutó filmalkotásokkal ismertetik majd meg a filmbarátokat. Sokszor felvetődött már, hogy miért nincs művészíilmek mozija Békéscsabán? Olyan filmszínház, amely a megyeszékhely rangjához illően ritka filmcsemegékkel is szolgálna, esetleg új alkotásokat mutatna be, jóval az országos premier előtt. Nos ennek jcVnleg az az akadálya, hogy meglehetősen kevés kópia kerül évenként forgalomba hazánkban, számsze- rint mintegy 150. Mindaddig, amíg ez a szám nem nő, nincs lehetőség differenciálásra, vagyis arra, hogy olyan filmeket szerezzenek be, amelyekre ne lenne szükség a megye minden filmszínházában. A jelenlegi képletből adódik, hogy minden filmet, minden kópiát mindenütt műsorra kell tűzzenek; a leendő művészmoziban vetítendő filmritkaságok egyszerűen nincsenek. Nagy Ferenc a tájékoztató befejezéseként a vállalat javuló propagandamunkájáról szólt, ezzel kapcsolatban arról, hogy egyre eredményesebb a községi tanácsokkal való együttműködés. A szeghalmi járási tanács a közös feladat, a „legfontosabb művészet” lényegét ismerve a napokban külön vb- ülésen foglalkozik a járás mozihálózatának munkájával, az esztétikai nevelés feladataival. Hasonló segítőkészség nyilvánul meg egyes termelőszövetkezetek, így a füzesgyarmatiak, a körösladányiak, a dévavá- nyaiak részéről, akik idén rekord mennyiségű filmbérletre szerződték... Ha az elmondottak után valamiféle összegzést akarnánk adni, az végeredményben csak szószaporítás lenne. Egy valamit azonban ismételten és örömmel nyugtázhatunk: azokra az egyáltalán nem kisméretű feladatokra, amelyek a kialakult helyzetben nagyobb erőfeszítést, tökéletesebb szakmai tudást, több fantáziát, kezdeményező kedvet és bátorságot igényelnék, nos mindezekre a moziüzemi vállalat alaposan felkészült. Bencsik Máté Szobafestést, épületmázolást, parkettacsiszolást a lakosságnak KEDVEZMÉNNYEL VÁLLAL a Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet „Fészek” lakáskarbantartó részlege. Békéscsaba, Csaba u. 2. Félhomály. Üres nézőtér magányos, vászonhuzattal bevont székekkel. Hol van már a premier ' nyüzsgése, zsibongása, izgalma, íze-hangulata? Az évad véget ért... Véget ért, hogy rövid szünet után újra feltámadjon, ha nem is itt, a Jókai Színházban, hanem a gyulai várban. A hűvös, ódon várfalak között, a büszke fanfároktól hangos, csettenő-lobbanó lobogóktól ékes bástyák tövében, a tenyérnyi várudvaron. A Jókai Színház színpadán színészek. Színészek civilben. Hogy a maszkírozást, korhű jelmezt mellőző avantgarde színjátszásban van ráció, arra itt a bizonyíték. A rövid ujjú nyári ing a farmernadrág, spanyol fazonú félcipő látványa csak percekig zavar, aztán modern öltözék ide, modern ruha oda, az emlékpróba kevés számú nézőjét magával ragadják a romantikus hevületű, barokkos dí- szességű, míves mondatok. Szigligeti darabjának, a Trónkereső első emlékpróbája máris felvillant valamit abból a hangulatból, amely a gyulai Várszínházban, a korhű díszletek, jelmezek, a stílszerűen komor várfalak között teljesül majd egésszé. De hát a premier még odébb van. Mindenesetre a budapesti és vidéki színházak vezető művészei, Lukács Margit. Szersén Gyula, Agárdy Ilona, Szóboszlay Sándor, Gellei Kornél, Fülöp Zsigmond, Horkai János, Iványi József, Horváth Sándor, Simon György, Fekete Tibor játéka, Miszlay István igazgató-rendező biztos kezű mestert sejtető instrukciói néha-néha máris olyan feszültségi fokra emelik a dráma egy-egy jelenetét, mintha valódi előadás és nem próba folyna. Még két hét a július 3.-i premierig, de itt. a Jókai Színház kongó ürességű nézőtere előtt már formálódik valami. Alakul, nő, elrendeződik, kiteljesül, hogy a papírra vetett holt színdarabból hús-vér töi-ténelmi játék váljék. B. M. Pihenő. Peczkay Endre, Körösztös István és Horváth Sándor a kispadon. (Fotó: Demény Gyula)
