Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-20 / 143. szám
— Nem az a kérdés, hogy mikor jött ki, hanem sokkal inkább az, hogy mikor szökött ki ide a gátra. Nem kellene dolgoznia, de erősködött, hát maradt. Egy lapát homok V_; - J A gárda is segít Békéscsaba uifccáin az elmúlt napokban kék zubbonyos fiúk és lányok tűntek föl. A laikus polgári védelmiseknek nézhette őket. Az Ifjú Gárda tagjai ők: munkásfiatalok és középiskolások, mintegy ötvenen. Tizenötödikén, riadó volt, délután 4-kor már az iskolákat jár. ták. Újságokat, propaganda- anyagot vittek a Csabára telepített árvízkárosultaknak, s megkezdődött az igények, problémák, komoly és apró-cseprő ügyek feljegyzése. A kérések az Ifjúsági és Üttorőházban székelő parancsnoksághoz futnak be, az ügyeletesek azonnal intézkednek: betegek állapota iránt érdeklődnek, elveszettnek hitt hozzátartozót keresnek meg, orvost hívnak, gyógyszert szereznek A 11-es számú iskolában a kötöttárugyár gárdistái felru. háztak egy családot; a „Vízmű”- ben egy idős néni beteg fiát kereste, az ifjúgárdisták végigkutatták a megye összes kórházát, mag ráakadtak. A lányok árvízkárosult kásmámákat látogatnak meg, s bekísérik a gyerekeket az Ifjúsági Házha — a Körös-parti „felhőkarcoló”-t tel. jesen az idetelepített fiataloknak foglalták le. A Ifjúsági Ház a játékok mellett filmvetítéssel és egyéb programmal is kedveskedik a vendégeknek a Tizek Klubjában pedig tegnap este a sarkadd Karinthy Klub talált otthonra. A nehéz helyzetben, mint mindig, most is akad humorosabb pillanat is. Az 1-es számú iskolában, a már vajdát is választott cigányok minimum ellentengernagynak titulálják a vállpántos gárdistákat. A gárda készen áll. Reggeltől estig teljesítenek szolgálatot, keresnek és találnak megoldást a sok problémára, hogy könnyebb legyen a kitelepítettek élete. Tehenek A francia állattenyésztők haragszanak a vasutakra. Kijelentettéki hogy av villamosított vonatok egyáltalán nem képesek kiváltani érdeklődést a tehenekből, sőt mélabúra hangolják őket, következésképpen kevesebb tejet adnak. Régi szép idők, amikor még az öreg gőzmozdonyok pöfékeltek, amelyeknek „ingerlő- hatásuk volt a tehenekrel Érdeklődés Péterke odamegy édesapjához és megkérdezi: őst Papa, miért mozog a Föld? Az apja dühödten feleli: ~ Te pernahajder, már megirvt ittál a szilvapálinkámból? Orvosnál A mama fiatal Iá- | nyával felkeresi az orvost. A lány nem szívesen vetkőzik le. s Vetkőzz csak le nyugodtan as mondja a mama. ea Eí- végre a doktor is olyan férfi, mint a többi. Éppen egy héttel ezelőtt, amikor a Sebes-Körös a legfalán- kabbul harapdálta a partot, a gáton küzdő katonák között taEgy levél nyomán indultam el Békésre, a Berényi út 73 szám alatti házba. „Szomorúan közlöm, hogy kislányom még mindig nem dolgozik. Miég mindig ott vagyunk, ahol négy évvel ezelőtt tartottunk Mindenhonnan csak ígéretet kaptunk... Itt ez a nagy kislány és nem tudom, mi lesz vele”. A takaros kis ház kapuja zárva. — Lipcsémé dolgozik, a cipész ktsz-ben megtalálja — igazítanak el a szomszédok. A ktsz ebédlőjében ülünk le beszélgetni. A szomszédos helyi, sógben cipészkalapácsok csattognak. Lipcsémé, kezét ölébé ejtve, mesélni kezd, de minduntalan visszatér Csöpihez, az idősebb lányhoz, aki — akaratán kívül — oly sok gondot okoz a családnak. — Négyéves volt, amikor gyermekparalízises lett. A fél oldala megbénult. Képzelje el, mit éreztem akkor. Az orvosok azt mondták: ki fogja nőni. Sokat javult, -nem mondom. Járni is tud már, csak egy kicsit biceg az egyik lábára, s a bal keze is gyenge, ügyetlen. Négy éve járta ki a nyolcadikat. Közepes tanuló volt. Sajnos, sehol nem tud elhelyezkedni. Higgye el, nem elsősorban a pénz miatt akarom, hogy dolgozzon. A férjem is és a kisebbik lányom is keres. Kijövünk a fizetésből. De Csöpi unatkozik, nem tud mit csinálni egész nap. Lipcsei Esztert a két házzal arrébb lakó nagyszülőknél találtuk meg. Éppen rádiót hallgatott — Imádom a tánczenét! Már nyelvemen volt a kérdés, hogy szeret-e táncolni, de őt ilyesmiről faggatni illetlenség lett volna. Eszter viszont úgy látszik, gondolatolvasó. — Táncolni is szeretek. Van egy barátnőm, azzal járok a bálba meg a presszóba. lálkoztunk vele. A sok egyenruhás között ő volt az egyetlen civil és ő volt a legfiatalabb is. A „mikor jöttél ki” kérdésre nem válaszolt, helyette, homokzsákkal a vállán egyik katona (felelet helyett) így javította ki a kérdésit: „mikor szöktél ki”. Szilasd László II-os vésztői gimnazistái, amikor futótűzként terjedt el a hír, hogy óriási a víz, szülei legszigorúbb parancsa ellenére meglépett otthonról és csatlakozva egy csapat katonához, a gátra ment. Mitagadás, először iszonyú nehéznek tűnt a homokzsák, de vitte, s ha kellett szerszámot ragadott. Egy lapát homok is számét-. Hogy mi lett az ügy végső következménye, azt nem tudjuk. Szilasi apuka jé lelkiismeretére bízzuk a döntést. Talán kisimulnak összevont szemöldöke körül a ráncok, ha megtudja^ hogy egy kicsit az a huncut és szófo- gadatlan Laci gyerek is tett valamit a víz megfékezéséért. Ö is, mint aranyi százan, ezren, úgy aggódtak a kritikus napokon, hogy zsákot, lapátot fogtak. Nem parancsra. Emberségből. És győztek övék az érdem és az elismerés. Ä következő kérdés már önként adódik. — És a fiúk? Van-e urivarló- ja? — Ismerek fiúkat, beszélgetünk, táncolunk, de ez még nem komoly. Magdi, a húgom ősszel férjhez megy. — Mit csinál egész nap? — Felkelek, takarítok, rádiót hallgatok. Néha a piacra is elmegyek, de ez egész napos programnak számít, mert kerékpározni nem tudok. Csák este főzök vacsorát, amikorra a többiek hazajönnek. A televíziót mindig megnézem. — Haragszik is rájuk az apjuk, mert állandóan a rádiót meg a tv-t nyúzzák — szól közbe a mama, és utána ismét csak arról beszél, hogy jó lenne, ha dolgozna a lány. Olyan munkahely kellene neki, ahol ülhet és a munka nem kíván nagy kézügyességet. Csöpit szemmel láthatóan kevésbé foglalkoztatja a jelenlegi helyzet, mint a mamát. Megszokta volna mér? Vagy csak beletörődött sorsába? Most legfőképpen az foglalkoztatja, hogy új ruhaanyagot kapott, de a varrónő csak két hét múlva tudja elkészíteni a ruhát. Pedig már most, vasárnap szerette volna felvenni. A mama újra csak ölébe ejti a kezét: — mi lesz veled — kérdi, nem szemrehányóan, inkább a jövőkutatók, csendes be. feléfordulásával. — Az apja is nehezen keresi a pénzt. Kubikos. Most lett megint kiváló dolgozó — mutat a konyhaszekrény felé, a felső polc két üveglapja közé dugott oklevélre. A kisebbik is férjhez megy, csak vele nem tudom, mi lesz. — Ugyan, anyu — vág közbe Csöpi, de aztán nem folytatja. A nyitott konyhaajtón át kinéz az udvarra és mintha már maga sem tudná, hogy mit is akart mondani. Brackó István Mi lesz Csöpivel? 5. Finálé helyett Sok emberrel találkoztam táncoséveim alatt. A francia munkásokkal együtt éltettem a francia —magyar barátságot, kínáltaik a híres savanyú vízzel jugoszláv parasztemberek, ettem olajbogyót a görögök asztalánál, pólkáztam jódlizó lányokkal osztrák kisvendéglőben. Voltam átló és ülő fogadásokon, villásreggelin és díszebéden. Táncoltam három iskolai katedra dobogóján ás nagyoperái színpadon. Táncoltam félszáz ember előtt és nyolcezer embert befogadó sportpalotában. A táncos számára egy fellépés, egy emlék. És nem tudom azt, hogy a tartományi kormányzó fogadása hagyott-e mélyebb nyomot bennem vagy egyik kis magyar falu vendégszerető emberi közössége. Jó érzés volt, amikor mentem a görög tenger_ parii kisvárosban és beinvitál- ták valamelyik házba, mutatva ezzel is barátságukat. Jó érzés volt, amikor előadás után egy kis dunántúli falu legényei mind fizetni akartak egy pohár italt, beszélve a néptánc szeretetérőt. Mindig emlékezetesek maradnak a jogászbáli palotások, a fesztiválok de Fiiéi, a táncba- hivogatók. Elbúcsúztam az ELTE tánc- együttesétől tizenkét évi munka után. Az utolsó fellépésem szeptemberben volt Ausztriában. Nagy öröm volt számomra, amikor tudomásomra jutott, hogy együttesünk megkapta a Kiváló Együttes címet. „Csizmámat a szögre akasztottam". Tizenkét év hosszú idő. öreg táncos vagyok, jogász és családos ember. A fiam öt- % éves. Lehet, hogy belőle is népi táncos lesz? Lehet. Hiszen annyi szépet, mint amennyi szépet én kaptam a tánctól, más művészeti ágban sem kap többet az ember. Ez az én elfogult nép- táncost véleményem. Ha azt kérdezik tőlem, végleg abbahagytam-e a táncot, igennel és nemmel felelek. Igaz, a Balassi Együttes meleg szeretettel fogadott. A lehetőség itt is adva van, tovább táncolhatok. Sajnos, egyre nehezebben tudom vállalni a rendszeres próbára járást. Megfelelő teljesítmény nyújtásához pedig folyamatos, lelkiismeretes munka szükséges. Ez viszont a napi munkám mellett, nehezen megy. Tehát ®z aktív táncot, ha tetszik, ha nem, abba kellett hagy• nőm. De a tánc iránti vonzódást soha nem hagyom abba. Szerelmese lettem és örökre az is maradok. Hiszem, hogy nagyon sokan vannak pártolói, művelői e szép hagyománynak, a magyar folklórnak. Az egyszerű paraszt- embertől az egyetemi professzorig mindenki. aki tiszteli és szereti a magyar népzenét, a magyar népi hagyományokat, szereti a magyar folklórt. A séket én is táncolom, a beat- muzsika nekem is szórakoztató. De lemezjátszómon hallgatom Csaj- kovszkij b-moll zongoraversenyét, hallgatom a népzenei felvételeket is. A magyar népzene, folyton megújulva él, színesedve, páratlan gazdagságával elkápráztatva mindazokat, akik. itt élnek és dolgoznak. És azok. akik a mélységét is megismerik, egy nagy élménnyel lesznek gazdagabbak. Jelinek Lajos Mini-rejtvény-Mini-rádiói. Amint azt legutóbbi számunkban is ígértük, megkezdjük mini rejtvény-pályázatunkat. Tíz héten át, tíz feladványt adunk közre. A helyes megfejtők között hetenként három-három könyvet sorsolunk ki. Aki mind a 10 rejtvény megoldását beküldi, azok között a KISZ Békés megyei Bizottsága által felajánlott első díjat; egy mini-rádiót sorsolunk ki. A megfejtéseket minden hét szerdájáig a Békés megyei Népújság címére: Békéscsaba, Szabadság tér 17 „Mini-rcjtvcny—Mini-rádió” megjelöléssel kell beküldeni. A megfejtéseket, illetve a nyertesek nevét a megjelenést követő szombaton közöljük. 1 1 3 5 7 9 11 . 13 15 17 19 □ s s s s c 1 2 4 6 8 10 12 14 16 0 18 20 A függőlegesen beírandó meg. fejtések hárombetűsek, két egymás melletti szó második betűje mindig közös. Helyes megfejtés esetén a második sorba kerülő öt betű vízszintesen olvasva egy orosz fizikus — a drótnélküli hírközlés úttörőjének — nevét adják. Meghatározások: 1—2. Tavaszi hónap rövidítése, 3—4. öreg ember, 5—6. Nem kevés. 7—8. Solohov-regény címében szereplő folyó, 9—10. A máj váladéka, 11—12. Az egyik szülő, 13—14. Szeszes ital, 15—16. Az ember szájában van, 17—18. Az első nő, 18—20. Latin köszöntés.