Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-17 / 140. szám
A harmadik éj szaka Szombaton, órákban össze- j ült a megyei árvízvédelmi operatív bizottság. A folyókon kialakult helyzetet vizsgálták és ízzel kapcsolatban azt, hogy mely községeket veszélyezteti közvetlen a Körösök esetleges töltésszakadása. A kiürítést rendelték el Körösladány és Dévaványa községekből. Mialatt folyt a tanácskozás telefonhoz kérték Takács Lajost, a vízügyi igazgatóság védelemvezetőjét — Anyagot és embereket kérünk a gátra — hangzott a telefonban —, mert a Sebes-Köröst Körösladánynál meg lehet fogni! A közmunkára vezényléssel az operatív bizottság nyomban egyetértett és még azon az éjszakán több ezer embert mozgósítottak a Kettős-Körös térségéből, Körösladány védelmére. Mezőb erényben TOO embernek küldtek értesítést, de csak 350 kapta kézhez. Háromszázötvenen, de lehet, hogy 450-en is voltak, akik. a hangos bemondó felhívására keltek fel az ágyból, vettek magukhoz egynapi élelmet és siettek a tanácsháza elé, a gyülekezőhelyre. Azon az éjszakán Körösladány térségében olyan emberi erőt összpontosítottak, hogy bátran szembenézhettek a vízzel. Megtámasztották a megcsúszott partot, s hozzáláthattak tíz kilométeres szakaszon — egészen a Hármas-Körösig —- a nyúlgát építéséhez. A Kettős-Körös töltése Doboz ég Békés között, jobb oldalon is megcsúszott. Majdnem 50 centimétert süllyedt, amikor odaérkeztek a doboziak, hogy megállítsák. A munka lendülete olyan nagy volt, mint Makónál* amikor az ár védekezés legnagyobb buzgárját fogták el. Az emberek kettesévéi öt méterenként álltak a töltés oldalán és kézből kézbe röpítették a homokzsákokat. Bordás támaszt raktak a megcsúszott töltés aljába. A süllyedés megállt A doboziak sen dolgoztak. Tóth Károly, a dobozi községi tanács vb-titkára 500 javakorabeli munkaképes férfit irányított á töltésre. De nemcsak az emberék szorgoskodtak a védvonalon, hanem azok is, akik odahaza maradtak, összeszedték a lakásokon fellelhető zsákokat, megtöltötték földdel és kirakták a községen áthaladó műútra: szedjék fel a vontatósok és vigyék ki* erősítsék a töltést Otthonaik . Védelmére sorakoztak fél a doboziak. Valamennyiük neve ide kívánkozna. Ezt a terjedelemre való tekintettel nem tehetjük, de közülük néhányat mégis megemlítünk. Kiss Mihály, a harisnyagyár dobozi üzemének művezetője, Dézsi Lajos, a békéscsabai GELKA szerelője, Debreczeni István, a Békéscsabai Patyolat gépkocsivezetője. Az árhullám kritikus pontjai vasárnap tovább növekedtek. A Fekete-Körös bal partján, Mályvád közelében majdnem szakadás lett abból a csúszásból, amit végül is az ott tartózkodó emberek megfogtak. A baj kivédésében nem volt funkció, nem volt beosztás, csak gyors munka, s aíki ott volt, hordta a követ vagy éppen a zsákot cipelte. Jámbor István, a párt gyulai városi bizottságának első titkára ugyanúgy dolgozott, mint az ÁKSZ-osz- tag bármelyik tagja. Igaz, hogy amíg e küzdelem folyt, az emberi élet biztonságának óvására ki kellett üríteni a területet, mert ha szakadt volna a töltés, akkor az áradás ágyban találta volna a deltában lakó embereket. Résen kellett lenni. A kiadott intézkedés mindenféleképpen helyes volt, jó volt, időben valósult meg. A Fekete-Körösön védelmi munkák anyagellátó központja a Gyulát Sarkaddal összekötő műút mentén alakult ki. Több tízezer zsákot töltöttek itt meg a sarkadiafc és a Gyuláról ide irányított közerők. Az egyik csoportnál megálltunk. Szót váltottunk az éppen cigarettaszünetet tartó emberekkel. Ekkor már késő délután volt, a Nap lenyugodóra készült. Az emberek magukra vették ingeiket, hogy a szúnyogok ellen védjék testüket Egyik-másik feszélye- zetten mozgott, mert az ing dörzsölte vörösre égett bőrét A folyók vízállása iránt érdeklődtek, miközben Szabó Imre csatomaőr* munkavezető elmondta, hogy vasárnap tízezer zsákot töltöttek meg és 30 járművei szállították a Fekete- Köri» védvonalaira. A munkavezető elismeréssel szólt a töltő-brigádról. — Ha erről írnak, akkor erről a csoportról feltétlenül emlékezzenek meg — ajánlotta. És felírtunk néhány nevet Pomucz János művezető, Lengyel Sándor művezető, Dobra Károly raktáros. Gyepes István művezető, valamennyien a Gyulai Harisnyagyárban dolgoznak. ( Közöttük találtuk Szilágyi István segédmunkást is, akit a művezetőkből álló brigád munka közben tiszteletbeli művezetői rangra emelt. — Miért olyan sok a művezető ezen a munkahelyen? — kérdeztük Pomucz Jánostól. — A harisnyagyárban nem állhat meg az élet. Kell a zokni* A munkásoknak ott kellett maradniuk, hogy ne legyen hiány a termelésben, mi pedig ide jöttünk és társaink is ide jönnek* hogy megvédj ük a töltést. ft,|.U Békés, Mezőberény, Ujflilfl, Köröstarcsa és Körösladány között vasárnap éjszaka is nagy volt a forgalom. Teherautó teherautót ért. Anyagot szállítottak a veszélyeztetett vonalakra. Köröstarcsánál, a Kettős-Körös hídján 12 tonna terheléssel haladhatnak át a járművek, ez áll a híd előtt elhelyezett közlekedésrendészeti tilalmi táblán. A nagy forgalomtól a híd feljárója a folyóvíz jobb oldalán megsüly- lyedt. A szintkülönbség 10—15 centiméter lehetett, amikor a község vezetői odaállítottak egy önkéntes rendőrt, aki az átkelésnél óvatosságra intette a gépkocsivezetőket Ennek az intézkedésnek rendkívül nagy haszna volt, hiszen a száguldó járművek a huppanó következtében féderlap- és tengelytörést is szenvedhettek volna. Körösíadányban a Sebes- Körös balpartján, a híd tövében Hugyák Imre, Hugyák János, Nánási Sándor, Nagy János, Czakkel Lajos, Hugyák Sándor és Gur mai Béla a harmadik éjszakát töltötte talpon. Még a csizma sem volt lent a lábukról, ahogyan pénteken reggel felhúzták. Nem pihenhettek, mert a Sebes-Körös áradó vize fenyegette a települést. Ezért minden erővel az ár ellen mentek. Az ingó, szakadásra készülő védvonalat hatalmas erők támasztották meg. Szombaton és vasárnap hétezren védték a gátat, s csitították a Sebes-Körös rohanó árját, Körösladánynál. Dupsi Károly ÜZEMETEK A GÁTRA Ványai és körösladányi asszonyok, gyerekek, öregek Kondoroson Kondoros, a tanácselnök irodája. A Magyar Vöröskereszt képviselőit tájékoztatja Tóth Pál elnök és Mokrán János, a tanácstitkár, a községbe telepített dévaványaiak és körösladá- nyiak sorsáról. A község vezetői mindenről luxinak, a legkisebb észrevétel, panasz vagy óhaj már előttük fekszik, és intézkednek. „Gyors és hathatós segítség, ez a célunk. Eddig sikerült is i megvalósítanunk” mondja a tanácselnök, és máris kész a j rögtönzött sajtótájékoztatóra. j *,592 kitelepítettet kaptunk' vasárnap hajnalban. Zömmel Dévaványáról jöttek, de akad-' nak közöttük körösladányiak is.1 Az új iskolában, a régi isko-1 Iákban, az óvodában és a legkisebbek a bölcsődében kaptak j helyet. Ma délre mindenki megtalálta a helyét, ismerősei, ro-1 konai társaságában, a körülményekhez viszonyítva, jól érzik magukat. A férfiak közül többen munkát kértek. A kérést megoldottuk, a termelőszövetkezet szívesen fogadja őket és megfelelő díjazást kapnak. Kell Friss hír a remetei védvonalról A Fekete-Körös legveszélyesebb szakaszán, a remetei őrház térségében tovább folyik a védekezés. A töltés megtámasztásánál, a tiszai és a marosi árvíznél gyakorlatot szerzett Békés megyei polgárvédelmi alakulat katonái dolgoznak. A legkritikusabb pontra 15- én délután Budapestről megérkezett az ár- .és belvízvédelmi készenléti szolgálat osztaga is. Fazekas Mihály osztagvezető főmérnök elmondta, hogy verőállványukkal 300 méteren készítenek szádfalazást. A védekezést jelentősen nehezíti, hogy a homokzsákokat a remetei vasúti hídtól —, ahová vasúti szerelvényen hozzák — 500 méter távolságra csak kézi erővel lehet helyszínre juttatni. E munkánál kedden éjszaka csaknem 500 Tótkomlósról kirendelt ktsz. és termelőszövetkezeti tag dolgozott. Hétfő éjszaka bekapcsolódott a védelembe a szentesi műszaki alakulat is. A katonák motorizált kompja is szállította a homokzsákokat. Tegnap dereglyékkel zúzalék-követ szállítottak a gát erősítésére. itt, Kondoroson is a dolgos kéz”. A több mint félezer ember étkezését, tisztálkodását példamutatóan megszervezték. A helyi ÁFÉSZ és a napközis konyha készíti a reggelit, ebédet és vacsorát, nincs panasz rájuk. A fürdőbe minden kitelepített ingyen mehet, rendelkezésükre áll a strand, a kádfürdő. „Két Játék az iskola udvarán. mosógépet is beállítottunk a fürdőben, fehérnemű -mosás ra, szintén ingyen.’’ A tanácsházától az új iskoláig rövid az út. Asszonyok jönnek a postáról. „Levelet küldtünk haza, a férjünknek, aki ott maradt a gáton”* Az asszonyok hálásak, és meghatottak. Egyszerre mondják valamennyien, hogy a kondoro- siak nagyon kedvesek, a pedagógusok aranyosak, éjjel-nappal ott vannak velük „Finom emberek az itteniek” mondja özv. Rivnák Lászlóné, aki három családos gyerekét keresi, nem tudja hol lehetnek. De azért nyugodt, mert biztonságban érzi őket* Mindenki szeretné, ha a riporter feljegyezné a nevét: hátha a hozzátartozók olvassák majd az újságot, és megnyugszanak. „Kell most a nyugalom a gáton, ha tudják, hogy velünk nincs semmi baj, nyugodtabbak lesznek az emberek.” Tímár Károlyné is otthon hagyta Dévaványán a férjét, ő Is reménykedik, hogy az ember kezébe kerül majd ez az újság. Borók Elemémé, özv. Csatári Mihályné ugyanebben bíznak. Csatári néni sem tudja, merre vannak a nagyfiai, nagylányai, de azt üzeni nekik, ne aggódjanak, ismerősök, jószomszédők között várja a legszebb napot, amikor majd újra hazamehet, amikorra már elmúlik ez az iszonyú veszély. Bérezi Mifaály- né férje is a gáton küzd az árral, ő is üzeni, jól van. Látszólag csendes a kondo- rosi utca. Délután négy óra körül már hosszabbodnak az árnyékok, és készülődik valahol az este. Ez lesz a ványaiak és a ladányiak harmadik éjszakája Kondoroson. Az új iskolában rend és tisztaság. Vadai István igazgató az első számú őre ennek a rendnek, és vele együtt az iskola valamennyi nevelője. A tantermekben csak az idősebbek, a fiatalok az iskola udvarán beszélgetnék, néhány virgonc fiú labdát is kapott, töltsék csak az időt. A hat-tíz évesekkel Vadainé játszik. Kihozták a napközi játékait, az most mind a vendégeké. Nagy fa alatt készülnek a homokpogácsák. Az idegen néni kedves, és jószívű. A kicsik már elfelejtették a két nappal ezelőtti rohanást, azt az éjszakát . i. Újra csak az asszonyok. írjuk fel a nevüket, hátha elolvassák otthon. Tóth Károlyné, Bakarcs Sándomé Körös- ladányba üzen, Kovács Károlyné, Ágikájával szintén itt van* Kondoroson, és nincs semmi bajuk. „Ha apád meglátja az újságban, örülni fog.” Most csak ennyi kell a boldogsághoz, az örömhöz. És az, hogy a pusztító áradást legyőzze az ember, minden áron. Földi Sándor bácsi: „Én 1890- ben születtem, de ilyen nagy vízről nem is hallottam. Ha csak a 25-ös árvíz nem volt ekkora. Tudnak valami újabb hírt?’’ Reménykednek és bizakodnak. Öregek, fiatalok, gyerekek. És arra gondolnak: ha fordítva lenne, ha a kondoro- siaknak kellett volna Ványára meg Ladányba költözni, ők ugyanígy nem sajnálták volna tőlük a segítséget, a jó szót, a gondoskodást. Sass Ervin
