Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-13 / 137. szám

r .......... ......— M agazin >-■ ___: ­Ö t deka paprika Hajnoczi Vilmos, a Békési Mezőgazdasági Szakmunkáskép­ző Iskola igazgatója felkereste a szerkesztőséget, hogy személye­sen számoljon be egy nem min­dennapi útról. Kollegájával ép­pen egy héttel ezelőtt járt a fe­hérgyarmati járásban, pontosab­ban Nagyar községben. Kettő­jüknek jutott az a hálás feladat, hogy az iskola tanulói által gyűj­tött élelmiszert átadják három Békésen tanuló nagyari diák családjának. A küldemény: 192 kilogramm lisztet, 48 kilogramm cukrot, 17 kilogramm sót, 4 törülközőt, két húskonzervet, fél kilogramm rizst, 5 deka papri­kát testvériesen háromfelé osztották és átadták a bajba ju­tott családoknak. A békési szakmunkástanulók mintegy 1400 forint értékű se­gítsége csepp a tengerben, de jól példázza azt az országos összefo­gást, amellyel hazánk minden lakója igyekszik segíteni az ár­vízsújtotta Szabolcs családjait. HOBBY Ä Népművelési Intézet és a Táncsics Könyvkiadó közös gondozásában új, érdekes ki­advány jelent meg. A Hobby című folyóirat, amely elsősor­ban a barkácsolóknak és min­denféle gyűjtőknek kíván segít­séget nyújtani, a héten került az érdeklődők kezébe. A 130 oldalas, színes Kizet tájékoztat arról, hogyan épít­sünk házilag kertet és kerítést, hogyan készítsünk könyvespol­cot, mit kell tudná a hangle­mezgyűjtésről, hogyan készít­hető távcső, mindössze 20 fo­rintért. A tervek szerint ne­gyedévenként megjelenő folyó­irat hasznos tanácsokkal szol­gál az autósoknak, fotósoknak, kirándulóknak is. Az egyik ér­dekes írás arról tudósít, hogy a technikai furcsaságok, kurió­zumok gyűjtése is lehet hobby, így például a mai közlekedési eszközök őseit mutatja be a cikk, többek között a ma már nevetségesen idétlen, nagy ke­rekű kerékpárt is. A Hobby című folyóirat ki­adása jó ötlet, hasznos kezde­ményezés, még akkor is, ha 22 oldalnyi hirdetést tartalmaz; Az ára viszont kicsit soknak tűnik, mert 12 forinttól még egy hob­bys sem váBk meg egyköny- n$an. Imre, a fáradhatatlan Mindig ott van, ahol a legne­hezebb a munka. Ha a többiek lankadnak, biztatja őket: — Gyerünk fiúk, nyomjuk meg egy kicsit. Nem olyan ne­héz ez — és mosolyog stuccolt bajúsza alatt. Könnyen teheti, Divat és didergés A naptár szerint június van, igenám, de ki látott már olyan júniust, amikor a fiatalok a strand helyett inkább moziba mennek, mert ott melegebb van és a miniszoknya is első­sorban a hideg és nem a rövid­ség miatt merész viselet. Mind­amellett van egy haszna az illetlenül zord időnek: nincs légy és a szúnyog sem bosz- szantja a kirándulót. És erről jut eszünkbe; van azonban új divat, melyből íze­lítőt a közelmúltban egy jő ötlettel • láfundált szabadtéri kempingkiállítás apropójaként adtak Békéscsabán. Több száz kíváncsi és a divatváltozásokra fogékony járókelő előtt csinos manökenek mutatták be, hogy milyen lesz az elegáns ruha 1970 nyarán. Nagy kár, hogy a természetfelelős nem kapott meghívót a divatparádéra, kü­lönben biztosan „rátett volna egy lapáttal”, hogy ne didereg­jenek a manekenek. hiszen száméra úgyszólván sem­mi sem nehéz. Katonatársai mondják is: „Könnyű neki, olyan a munkabírása, mint egy gépnek”. Már- harmadik napja állan­dóan esik az eső. Csúszós, la­tyakos a gát oldala. A nehéz terhet cipelő polgári védelmds- táík meg-megcsúsznak. A zalo- tai őrháznál folyó védelmi mun­káknál találkozom vele. Parancs noka mutatja meg. Éppen lefe­lé jön a gátról, hátán 80 kilós homokzsákkal. Miután terhétől megszabadul, megállítom. — Társaid azt tartják, fárad­hatatlan vagy. Igaz ez? Nagyon csendesen válaszol. — Nem, nem igaz! Ugyan­úgy elfáradok, mint a többiek. De ez maradjon köztünk — teszi hozzá hamiskásan. — Civil-foglalkozásod? — Diesel-szerelő vagyok a MÄV békéscsabai vontatási fő­nökségen. Itt pedig a KISZ- szervezet agitátora. Ügy gondo­lom, a gáton az a legjobb agi­táció, ha az ember keményen dolgozik. Ezért kérem, ne áruld él, hogy én is elfáradok, hiszen csökkenne az ázsióm. Körülöttünk nevető, fiatal ar­cok. Pocsad Imre, a maga ko­moly humorával ismét erőt önt a nehéz munkát végző Békés megyei polgári védetaústákba. B. J. P Megnyugtató válasz Ciprus szigetén, egy magas, meredek szikla tetején áll az a kolostor, melyet a látogatók csak a XIV. században készült csiga segítségével felvonható kosárban tudnak megközelíteni. Amikor nemrégiben egy kíváncsi turista megkérdezte az ügyeletes szer­zetest, mikor cserélik a vontató kötelet, ezt a választ kapta: „Va­lahányszor a régi elszakad.^ © Kis történetek, nagy élmények Volt egy szép táncunk, amit sokszor adtunk elő: a „Rába­közi”. Leányaink köcsöggel tán­colták a lánytáncot. A friss csárdás előtt — miután mi el­kaptuk a köcsögöt tőlük — a színpadot átívelve dobtuk visz- sza a közönség legnagyobb ré­mületére. Nem tudom, lei volt jobban megijedve, a lányok, hogy a kö­csögöt nem tudják elkapni, vagy a közönség. Nagyot lélegeztünk, mindig, amikor minden köcsög épségben a gazdájához került. Nem mindig sikerült. Érdemes lett volna megszámolni, hányat törtünk össze az évek alatt. Na­gyon sokat. A mi műso­runknak is nagy száma volt ttz „Üve­ges”. Akár a hazai, akár a külföldi kö­zönség előtt adták élő lá­nyaink, osz­tatlan sikert arattak. — Mit öntünk az üvegekbe? — kérdezték itthon és külföl­dön a rendezők. — Bort — váloszoltunk —, az az igazi. A fellépés után jólesett a korty bor. testvériesen megoszt­va egymás között. Máskor mál­naszörpöt, volt amikor vizet megfestve. Az utóbbit nem it­tuk meg. Hogyha nem bor ke­rült az üvegbe, nem rajtunk múlott. A rendezőkön. * * * Ha idehaza léptünk föl vala­melyik vidéki faluban, a gye­rekek, fiatalok csoportja kísért a fellépés színhelyére. Lyonban a fesztivál résztve­vőinek felvonulásán két sor rendőr. Amikor ezt szóvá tet­ték vezetőink, a mi biztonsá­gunkra hivatkoztak. Pedig mi azt tapasztaltuk, hogy a francia munkásemberektől nem kellett bennünket félteni. A legnagyobb szeretettel vettek körűi bennün­ket, ha találkoztunk velük. Hiába, kíséret és kíséret között különbség van. * ** Házasságok a táncban is köt­tetnek. így igaz. Volt olyan, ami. kor a tánc két főszereplője a menyasszony és vőlegény volt. A valóságban viszont nem. De volt vem egy eset, amikor az együtt töltött évek közelhoz­ták egymáshoz az embereket. Házasság lett belőle. Vcugy egy táncos lány és egy táncos fiú, volt úgy, hogy a zongoristánk és egyik lánytáncosunk. Mi táncost szeretettel kíván­tunk sok boldogságot és kiváló utánpótlást a néptáncnak. *■** Volt egy szólótáncom: a „Hu­szártánc”. Aranyzsinóros dol­mány, fényes kard, nehéz sújtá- sós csákó a fejemen. Nagyon szerettem ezt a táncot, kemény tánc volt, férfias. Egyik előadá­son történt: Járom a hu. szárverbunkot, peng a sar­kantyúm. Az egyik figura ■után elegáns mozdulattal belevágom a kardom a szín­padba. Miután körbetánco. lom, ki aka­rom húzni, hogy tovább járjam. Az első rántásra meg se moz­dul. Belevörösödve és beleizzad­va két kézzel rángattam ki a beszorult kardot a közönség leg­nagyobb derűje mellett. Ezek után az erőmet a táncra tartogattam és nem a kard le­szúr ásár a. Sokáig húztak táncos­társaim a baki miatt. * * * Sokszor kölcsönöztünk szalma- kalapot a jelmezkölcsönzőböl. Egyik alkalommal — és pont akkor nem tartottunk előzetes jelmezpróbát — csak a színpad­ra lépéskor derült ki, hogy baj van a kalapmértékkel. A fülünk tartotta és alig láttunk ki aló­la. Ezek után óvatosak lettünk. Újság nélkül nem indultunk előadásra. Legalább azzal egé­szítsük ki a hiányzó fejbőséget. Jelinek Lajos Ezt nem lehet kihagyni! Mini-rejtvény mini-rádió Felhívjuk olvasóink, s elsősorban a Mini-Magazint olvasó fiatalok figyelmét, hogy a jövő heti magazinban indul 10 hetes mini-rejtvény-páiyázatunk, ahol — stílusszerűen — mi is lehetne a első díj, mint egy mini-rádió?! Némi magyarázat előzetesen és kicsit kedvcsinálóként. Tíz héten át lapunk minden szom­bati számában közreadunk egy feladványt (keresztrejtvényt, betűintarziát, szám- és kép­rejtvényt), amelyet a követke­ző hét szerdájáig kell megfej­teni, illetve a helyes választ a szerkesztőség címére bekülde­ni. A helyes megfejtők között hetenként 3—3 könyvet sorso­lunk ki, s aki mind a tíz rejt­vény megoldását beküldi, an­nak neve bekerül a szerencse­kerékbe, s döntsön Fortuna, ki nyeri majd a KISZ Békés me­gyei bizottsága által felajánlott födíjat; egy mini-rádiót. Föl hát, rejtvénykedvelő fia­talok! A nyári vakáció idején is megér egy kis fejtörést a 10 fel­advány megfejtése. Feltétlenül számítunk a mezőberényi KISZ vezetőképző-iskola hallgatóira is, akik hetenként váltva egy­mást éppen tíz hetet töltenek majd a sátorvárosban. Tehát, mához egy hétre indul a játék! Mottónk; mini-rejt­vény mm mini-rádió.

Next

/
Thumbnails
Contents