Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
Az eta*. sok munkával. lemondással gyűjtögették a forintokat, hogy lakást, meleg családi fészket teremtsenek a kicsinek. Sikerült. Igaz, részben rokoni segédlettel, mivel ők pótolták a még hiányzó pénzt, ahhoz, hogy a kétszobás OTP-lak ás meglegyen. És most ; megérkezett Erika, éppen akkor, : amikorra várták. Nemsokára ! költöznek, s a család új tagja j az új otthonban teszi majd meg : első lépéseit. Érthető, hogy az • édesanya most kétszeresen bol- I dog. 5 ■ ■ Anita — Péter — i Tamás József Attila: MAMA Az új élet érkezését megelőző hónapok a várakozás, a tervez- getés és az átszellemülés hónapjai is. Egész lényében megváltozik, átszellemül az édesanya azzal a befelé figyeléssel, mely. lyel a jövevény minden rezdülését érzi. Talán ez a várakozás adja meg azt az utánozhatatlan tulajdonságát, ami nem - található meg másban bármennyire is szereti a gyermekeket. Mészáros Mihályné az elsőt várta ilyen befelé fordulással s BítiS HlSMZSsr. 1970. MÁJUS már akkor is sok-sok szeretettel az ismeretlen iránt. Most ez a szeretet egész lényéből, a kis Erikára árad, akit alig néhány napja foghatott először karjaiban. A kórház szülészeti osztályán találkoztunk vele. s beszélgettünk a várva várt kisgyermekről, a családról. Mindketten nagyon szerettek volna gyermeket, hiszen nélküle nem élet az élet, nincs is értelme. Ezt vallják nagyon őszintén, s az édesanya különösképpen sok-sok szeretettel beszél erről. Modem emberek, a szó igazi értelmében. Két és fél éves házasok, s az első időtől kezdve az volt a gondolatuk, hogy gyermel is legyen, de a józan gondolkodás, előrelátás figyelmeztette őket. A két és fél év alatt sokCsinos, mosolytól ragyogó sze- £ mű, barna fiatalasszony a há- ] rom vidám kis lurkó édesany- í ja. | — Kis betyárok mindannyian. ■ különösen a fiúk — mondja [ nagy-nagy melegséggel a hang- £ jában. Pedig, ha valaki sokat * szenvedett gyermekeiért, az j Gyebnár Antalné. Most mégsem i adná őket a világ minden kin- i csőért. Anitát nagyon várták. Talán | éppen azért, mert nem lehetett. : Súlyos betegségből gyógyult az [ édesanya, s az orvos nem tané- | csolta. Mégis vállalta. Íme egy i példa a sok közül arra, hogy egy ■ asszony két dologért képes az j életét kockáztatni: azért, hogy i legyen, s azért, hogy ne legyen j gyermeke. Gyebnámé az előbbit ] válaszolta. Hogy mi következett i ebből? Sok-sok izgalom, aggó- j dalom és szenvedés, szomorúság j az első időkben. A kockázatos i vállalkozás mellett Anita ráadá- : sül kétoldalú csípőficammal született. Az áldozatot, a fájdalmat, amit az édesanya elviselt e nehéz időkben, szavakkal ecsetelni. szinte lehetetlent Anita ma már öt éve. erős, egészséges, eleven, mindenre fogékony kislány. Különösen rajzolni szeret nagyon és szülei büszkék e kibontakozó tehetségére. Mondani sem kell, hogy milyen nagy szeretettel halmozzák el. A boldogság mégsem volt tökéletes, legalábbis így érezték. Egy fiú kellene — mondták. Anita egyedül van. Meg különben is, az apa, nagyapa mindig fiúról álmodott. A fiatalasszony vállalta a másodikat is. És jöttek. Ketten egyszerre... — Nem, tévedés — tiltakozik — nem egyszerre, Péter 35 perccel előbb jött. Ez a sorrend: Péter és Tamás. Nem szabad eltéveszteni. Hogy miért vállaltam az újabb szülést? Mert annyira szeretni valók a gyermekek, s az ember önmagát is látja bennük. Persze kettőre nem készül, tünk fel, nagy meglepetés volt Hogy melyiket szeretem? Furcsa kérdés, — mindkettőt. Mindennap, mindig nyújtanak valami újat mert habár ikrek, nem egyformák. Mindkettő egyéniség. Péter fekete szemű, csendes, érzékeny lelkű, — Tamás szeme kék, vidám sok beszédű és huncut is. Ezután már csak a gyerekekről tudunk beszélgetni. Nézem és hallgatom oly szeretettel jellemzi mindegyiket, hogy szavai nyomán magam is megszerettem őket bár még nem volt alkalmam látni. Anyuka most megy értük az oviba. Öt gyermek, öt unoka és a nagymama nagyon boldog Svád Rudolfné mér nagymama és a napokban a legboldogabb Már hogyne lenne .amikor sorra jönnek a levelek, köszöntők az öt gyermektől, s öt unokától Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva, Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, \ ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra, [ Engem vigyen föl a padlásra. £ ■ ■ ■ ■ : ■ Csak ment és teregetett némán, £ nem szidott, nem is nézett énrám \ s a ruhák fényesen, suhogva, i keringtek, szálltak a magosba. £ Nem nyafognék, de most már késő, : most látom, milyen óriási 6 — : szürke haja lebben az égen, kékitöt old az ég vizében. ■ : Meskó Anna Anyák napján A legdrágább csók. anyák napján. A legkisebbek épp oly szeretettel köszöntik, mint a nagyok, a felnőttek, akiket a világra hozott, s akiket nagy gonddal, törődéssel nevelt fel. Most 68 éves. Mégsem fáradt, nem pihen, odaadással segíti gyermekeit, hogy könnyebb legyen, s unokái semmiben sem szenvedjenek hiányt. Ö a pótolhatatlan nagyi, aki az unokát előkészíti az iskolába, mert apu, meg anyu dolgozni ment, a legkisebbet elkíséri az óvodába, főz, (Fotó: Demény Gyula most takarít és még arra is jut ideje hogy virágokat ápoljon, mert a gyerekek nagyon szeretnek játszani a füves, virágos udvaron. Honnan futja minderre? Mi az az erő, amely élteti? A gyermekek iránti szeretet: Édesanya. Nem hivatalos ünnep a mai, de mindenki ünnepel, minden gyermek, legyen az óvodás, ifjú vagy felnőtt, most őket köszöntik s velük együtt mi is: az Édes. anyákat! ÉDESANYÁK Kasnyik Judit
