Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

■ ■ szívű dekorativitásával h ^ttgggv JHfiS!jflMnmf tógnt tó* emelő Hézső Ferenc, Fodor ML3B figZ"® 0W j^«P jBr József és Erdős Péter mel­JW9fc Ab Jap ÉM fflf JjjSMfr; mr jS$ lett • • • Sajnos, Szurcsik Já­JÉ /É fii ^pF Étű Én nos robusztus, erőtől duz­zadó művészetéből csak az- Öregasszony című révén KULTURÁLIS MELLÉKLET kaphattunk ízelítőt; másik két kiállított képe alatta mara<j megrendítő, régebbi Kaszás című műve és ra­Ifiállífácrnl Ifiállítácra s*Sa^ IlldlIlluuíUI ludlllldoíd úttal. Gondolatok a XIII. Alföldi Tárlatról bíSSS&S'iSÍ György ballada-illusztrációi, Csaknem egy hőnapig lát- rendszert kell teremteni, s lattal építkező Cs. Pataj Mi- , , fiatal háttá a tárlatlátogatók egy- érvényesíteni; a mai való- hály és Ezüst György; a 4?ín<ír Antal paraszti ih­re szélesedő, s ízlésformá- ságot úgy kell műalkotássá természetszerető lágyság és ietettségű képei • a szép lódásban egyre előrébb lépő lényegíteni, hogy az európai a konstruktív keménység szobrok közül messze kira­„szektája” a XIII. Alföldi áramlatok formai vívmá- összeötvözésének mestere. Tárlatra kiválogatott képe- nyainak alkalmazásával is Fontos Sándor — hogy csak két a békéscsabai Munkácsy szűketab pátriáról valljon az _Av,ári..af említsünk a Múzeumban. A művek — ecset, vagy a formázó — bennszülött» vásárhelyiek- ahogyan G. Vass István nemes regionális érzéseket, »^nszulott vásárhelyiek. okos szavú katalógus-beve- s gondolatoikat megszólal- a tarlat színvonalat meleg- zetője is hangoztatja — az Alföld mai képzőművésze­tének sokrétűségét doku­mentálják, s egyúttal fog- hatóan bizonyítják, hogy re­mény van az immár ha­gyományos tárlat országos rangúvá növesztésére. A zsúfolt falakat, a csa­bai múzeum kiállítótermét túlnövő mennyiséget, s el­sősorban m színvonal te­gyog Tóth Sándor költői ,,Feleségem”-je és Mlado- nyiczky Béla mészkőbe fa­ragott »Csabai Vénusza”. Dér Endre tatva, gondosan kerülve mindennemű provinciális sárbaragadtságot, parlagias­ságot. E célkitűzéseknek ma már feltétlenül Vásárhely legjobbjainak rangján ké­pes eleget tenni — többek között — a pasztelles szín- vílágú, derűs nyugalmú csabai utcarészletek, a pá- tosz tálán egyszerűségű, kintetében tapasztalható summázóan összefogott pa­Csohány Kálmán kiállítása Gyulán Az Erkel múzeum kiál- ra képletes, a valóságot át- lítáa csarnoka 1970. május formáló művész, mint volt: 2-án Csohány Kálmán gra- Arany Jánös ÉaUadát te- fika- és kerámiakiállításá- remt grafikában> nép. val nyitott, s adott a közön- _ . _ ., . , , , , ségnek szokatlan művészeti dalok ntmusat es gondolat- élményt. Körülbelül olyant, varázsolja újjá. De mint amikor egy nekünk nem a népi faragványok most bemutatott, sosem Iá- mintáit akarja megeleveníte tott emberről az a hirtelen ni —, azokat ő a pásztorok ként csatlakoznak a fteta- *2 ******* mívességében tisZ' labbak: a magyar közép- ismerősünk az. teM. Hiszen az ilyen atulte­generáció kiemelkedő fes- M<rrt Csohány művészété- tett népi motívumokból tője, a gyerekkor paraszti "4a sehol, utáné?és SZÜ~ elmenyeit, s a gyerek- telálkozhattunk — de mű- lethet’ nePies modorosság, kor a nemes parla- veinek . f - tok pótolhatatlan zamatá- a benső bél merít, azért, mert a müvek tanú- val terhes sűrítésekkel, a ugrást figyelembe véve — csakugyan az a meggyőző­désünk, hogy a 250 művet beküldő 62 művész rádöb­bent e seregszemle kínálta lehetőségek növekedésére. A „tizenhármas” szám sze­rencsét hozott a kiállítás rendeződnék: az idei tárlat fordulópontként értékelhe­tő. Miért? Mindenekelőtt rasztasszony-figurák lágy líraiságú vászonralehelője, Jakuba János, akinek halk, aszúvá-érlelten egyéni mű­vészetéhez remek kontraszt­sága szerint megizmosodtak azok a vidéki alkotóműhe­lyek, melyek természetes táplálói voltak eddig is e tárlatnak. Debrecen, Szol­nok, Szeged, Gyula, s nem utolsó renden az otthont mondanivalója és Csohány csak tiszta forrás­Agya, érzései, hetvár és oásztorvüá“ mo- emlékeink legtisztább húr- emlékei mélyéből hívja elő , y P ö jait pendíti meg. Pedig hát rajzát, vonalait —, s nem tivumait magasren u í e nyilvári valamennyien más véletlen, hogy legdrámaibb ÄMenv^itö Scheuer ^ gyermekkort él. tünk át, mint ő. Hogy még. tel átlényegítő Schéner Mihály; a nyugalmat sugár­alkotásai közzé tartozik a „Vak Sámson”, meg a „Vak című rajza: a világ­zó emberi mozdulatlanság js kapcsolódunk élményei- ., , asszony-poéta ja, Koszta Ro- bez és művészi látásmódjá- any zália; a fojtott színvilággal, hoz csak magyarazha. tálán ember tud olyan biz­szolgáltató Békéscsaba mű- sommázón építkező Lóránt ’a természet _az évsza- t°nsággal tájékozódni az v észcsoportjai tapasztalha- János és Miklós István; a kok> a fQlci, a fák, a víz, a emberek valódi lénye felől, tóan felzárkózófélben van- kubisztikumot indulatos levegő, az égbolt — min- az éjszaka neszei, s az óv­nak az alföldi hagyomány plebejussággal ötvöző Ga- <jenkire ható varázsát tudja szakok illatai felől, mint első számú letéteményesé- burek Karoly; a drámát és megszólaltatni. Ebből kő- Csohány művészetének ezek nek bizonyult Vásárhelyhez. lirat megkapó biztonsággal, vetkezik, hogy művészete E csoDortok is tapasztal- nagy ,£oltter0k segítségével városi élményt nem nyújt. iát egymasnak-feszit© Lvptak Csohány paraszti származá- Pál és Bíró Lajos; a fölös sú, pásztói születésű hegyi aprólékosságokon felülemel- ember, — s bár jó ideje Bu­hatóan magukénak vallják Vásárhely „ars poeticá”-ját: rSjóra aíéUáló"né5S- kedni ké£>es- ^nyeges je- dapesten él, nem fog rajta nemzeti jellegzetességeink- gyeket kiválasztó, dekora- a városi életből az, ami él­ből táplálkozó művészeti jel- tíve, mégis robbanó indu- tereli az ember figyelmét a pok, amelyeken a város hal_ természet nagy csendjétől, s hatatlan mesterétől, legkö- a bérházak nagy fela nem zelebbj barátjától> filadelfi Mihály: vonja el tekintetétől az ég­bolt tágasságát. A nagy távlatok és nagy Györgytől rendülten. a hősei. Minden műve him­nusz a nagy csodákról —, az életről, és a halál furcsa döbbenetéről. Gyula városát közelebb­ről is megérintik azok a la­Kohán búcsúzott meg­Kiss Dénes: Balatonszárszón József Attila emlékezetére A fény millió késpengevillanással táncolt-tündökölt a nyári tavon Bennünket örökre egymásba kaszabolt valamilyen hatalom Szárszó Szárszó örök élet Szárszója: a költő fekszik itt a síneken A vonatok az ő testén járnak zokogva és rázkódva Többé nem viszi el ó't innét senki sem A parton állunk a múlhatatlan parton Mint árnyékok némán úsznak a hajók Szél moccan, hogy az est sóhajtson Szorítjuk üres öklünket: örökös útravalót Hanyatt fűben fekve egyedül magam az ég alatt s egy hűs barackfa ága füvek ölén s a gondolat tavasz-arcúsága hogy újra itt s hogy a mienk e szép tavasz s a fáknak rügyein ha csillog a Nap mind az ifjúságnak s mindenkinek kiáltanám hogy újra szép az ének és teljesebb e fénnyel is kívül s belül az élet s a szívben is a kőben is a reménység is épül kiáltanám mindenkinek oldódj te Föld és béküij IBM. emberi élmények iránti hű­sége, érzékenysége: ez okoz­za, hogy nemcsak magyar, de egyszersmind európai és ázsiai nyelven tud megszó­lalni —, megérti gondolata­it, gondjait és örömeit a vi­lág minden népe. Ez több­szörösen bebizonyosodott nemzetközi kiállításokon, biennalei szereplésein. Azt hihetné pedig az ember, hogy egy kis palóc temető, bandukoló süveges parasz­tok, betlehemesek, csillag- zuhító magyar éjszakáik, lá­pok és zsombékók emléke: a nemzetközi képzőművé­szet, a modem irányzatok akadályversenye közepette talán érdektelen. Nem így van. Szomjúság mutatkozik világszerte a képzőművé­szetben is, valami iránt, amit ősinek neveznek, amiben a hamisítatianság és az eredetiség találkozik a költőiség révén. Csohány költő. Annyira közérthető, és mégis annyi­B. Supka Magdolna Nemzedékek Tóth Valéria textilképe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents