Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-07 / 105. szám

Cigányok az iskola A tanár bácsi kedvesen simogatja az osztály egyik legjobb tanulóját jó feleletéért. Érnek az írásnak nem az a célja, hogy teljes igénnyel mu­tassa be a cigánylakosság álta­lános helyzetét, a társadalom­ba való beilleszkedését. Csupán része, töredéke annak a kézzel­fogható fejlődésének, mely az I életkörülményeik alakulásában beállottak, az eltelt huszonöt év alatt A cigánykérdés megoldása ösz- ezetetk ellentmondásos, egész társadalmunkat, így megyénket Is külön foglalkoztató, komplex intézkedéseket igénylő, társa­dalmi feladat. Jelentős szemlé­leti változásra van még szükség a felnőtt magyar lakosság kö­rében is. Még eléggé általános a cigányság iránti differenciá­lás nélküli bizalmatlanság. Egyesek tiltakoznak, ha gyer­meküket cigánygyermek mellé ültetik az iskolában. Jól lehet, ha magunk mérlegeljük cigány, ismerőseink hovatartozásét ki­alakul bennünk legalább három kategória. Első csoportba a már beil­leszkedettek tartoznak. Főbb jellemzőik: rendszeres munka- vállalók az átlagosnak megfele­lő jövedelemmel és lakással rendelkeznek. Gyermekeiket ta­níttatják. Törekszenek a vegyes házasságra, öltözködésben is igényesebbek, korábbi életfor­májukat nemcsak elhagyták, hanem restellik is. A másodikba, a beilleszkedes- ben lévők sorolhatók. Ezek többsége már a telepen kívül vagy éppen a telepen normáli­sabb lakásban ól, többen állan­dó jellegű, vagy legalábbis al­kalmi munkát vállalnak. Kul­turális, gazdasági helyzetük még az átlag alatt van, gyerme­keik sokat mulasztanak az isko­lából. A harmadik csoportba a be nem illeszkedettek még igen je­lentős aránya tartozik. Lakás- körülményeik és környezetük mostoha, munkát egyáltalán nem vagy csak alibinek vállal­nak. Egyrészük vándorol, gyer­mekeik alig tarthatók bent,; vagy be sem vihetők az iskola-1 ba. Koldulásra, kisebb lopások­ra, garázdaságra általában, egy­részük súlyosabb bűnözésre is hajlamos. Velük van a legtöbb baj, s a legnehezebb tenniva­lónk. És ha elfogadjuk ezt a kategorizálást, máris kézzelfog­ható a beállott fejlődés. Egyik nagy eredmény, hogy már be lehet hozni őket az iskolába. Ezúttal mi is egy olyan isko­lát látogattunk meg Szén te tor­nyán, ahol csak cigánygyerekek tanulnak. Meghívásra mentünk, Jávorcsik Pál ottani tanár le­vele alapján. Köszönő leveléből idézünk, melyet az iskolát se- @tő különböző szerveknek cím­zett (Jávorcsik Pál 37 éve pe­dagógus és kettő éve tanítja a szentetornyaí cigánygyerekeke­ket, I—II—III. osztályt össze­vontan.) Az alábbi sorok a le­veléből valók; Idejárnak azok a gyermekek, akik évek alatt sem tudtak az olvasás és betűvetés nehéz mes­terségével megbirkózni — ál­landóan buktak. Itt lassított ütemben, sok-sok gyakorlással, de nagy igyekezettel teszik ma­gukévá a tudomány alapvető kincseit. Mivel a tanulók vala­mennyien veszélyeztetett ottho­ni körülmények között élnek, és a szülők szűkös anyagiakkal rendelkeznek, a helyi társada­lom segítő kezet nyújtott. A szentetornyaí gyerekek használt ruhákat és cipőkét hoztak, hogy segítsenek cigány pajtásaikon. De megmozdultak az üzemek is; tv-t ajándékoztak. A gép­javító állomás autóbuszt bocsá­tott a cigánygyermekek rendel­kezésére, hogy a környéket be­járják, megismerjék a távolab­bi községeket, városokat és fo­lyót is lássanak. A Bamevál konzerv vei segítette őket. Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ a gyermekek hiányos ruházatának pótlására anyagi támogatást nyújtott. Mindezért köszönet.” Nem vagyunk hívei — úgy ál­talában — az adományozásnak, inert könyöradományokkal nem oldható meg a cigánykérdés. Ez esetben azonban mégis helyesel­Nagy vállalkozás — útkeresés Kondoroson ni lehet, mert a gyermek in­gyenes étkeztetésben, tanszer­éé ruhasegélyben, csak rendsze­res iskolábajárás esetén része­sül. így el is járnak az iskolá­ba. Ebben a kislétszámú (17) külön osztályban a gyengébb ké­pességűek is eredményesen el­sajátíthatják a tantervi mini­mumot anélkül, hogy osztály­társaik előtt kisebbségi érzésük lenne. Ez viszont jó pedagógiai ösztönző. Ám, szóljon erről a pedagógus; Jávorcsik Pál. — Tanulmányi átlaguk gyen­ge, esetleg közepes (2,5—2,7), de •ez is állandóan javul egy-két tizeddel. Csökkent a mulasztott napok száma is. Már olyan ta­nulóval is dicsekedhetnek, mint Simondán Mátyás II. osztályos, aki sohasem hiányzik és jól fe­lel. Egy tanulóórát mi is meghall­gattunk. Ismerik a számológé­pet, már-már számolgatnak is, olvasnak és a táblára a betűt is felrajzolják! Csodálattal né­zik az iskola-tv adásait. Igaz, a szegedi kirándulásról nem mindegyik gyermeknek maradt a fejében a nagy folyó neve; Tisza. Azt viszont tudják, hogy Budapest az ország fővárosa. Es arra a kérdésre: ki mi akar lenni, néhány válasz: Pali piló­ta, Matyi sofőr, Feri hajós, Ma­ri boltos, a másik Mari pedig tanítónő. Az eddig felsoroltak azt mu­tatják, hogy a cigányok egy ré­szének a körülményváltozással a tudata is alakulóban van. Ott- létünk alkalmával méginkább érthetővé vált a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának a jegyzőkönyvben tett megállapí­tása: „Miden dicséret megilleti azokat a pedagógusokat, akik a cigányokat tanítják.” Jávorcsik Pál nemcsak tanít, j de bízik is nevel tejei ben. Hiszi, i hogy nem kallódnak el, hanem j hasznos tagjaivá válnak társa­dalmunknak, s velük már csök­ken a második és harmadik csoport száma. Ebédhez szólt a csengő, Sző­ke lai Antalné fehér abrosszal leterített asztalhoz ülteti a gye­rekeket és fogy a gőzölgő hús­Egy írissen rakott be­tonjárda mellett halad gépko­csink. A kondoros! Dolgozók Tsz 3-as számú üzemegységének köz­pontjába tartunk. Amíg- oda érünk, Rajki János üzemegység- vezető elmondja, hogy ez az új betonjárda a termelőszövetke­zeti tagok pénzéből épült. Az üzemegység dolgozói kereken 34 ezer forintot „dobtak össze”, amiből cementlapokat vásárol­tak. Azután maguk kihordták, hámokat vittek alá és lerakták. A községi tanács is segített, így majdnem 13 ezer járdalapot fektettek le három és fél kilo­méter hosszúságiban. Most már jöhet a rossz idő, a sáros út, ví­gan kerékpározhatnák a 80 cen­timéter széles betonon, egészen az üzemegység központjáig, sőt onnan tovább, nyugati irányba, az Endrődi útig. Az üzemegység központi épü­letén még friss a meszelés. Nem. régen lehetett tavaszi nagytaka­rítás. Az épület és környéke pél­dásam tiszta, rendezett. Olyan, amilyen egy országos hírű ter­melőszövetkezethez illik. Az üzemegység központjával átel- lenben apró akácleveleket bor­zol a májusi szél. Lassan tava­szodig bár még hűvös az idő, a napfény azonban életre csalo­gatja az alsó rügyeket. Kissé ar­rébb fóliaváros húzódik. Tízezer négyzetméter alapterületű. Szor­gos kezek még a télen készítet­ték, akkor állították le az alu­míniumvázakat, február végén pedig ráhúzták a fóliasátrakat. Amikor felmelegedett a talaj, szikleveles paradicsom-palántá­kat pikíroztak alá és azután leL ki Ismeretesen, nagy-nagy oda­adással gondozták. Bizonyítani akarták, hogy a palántanevelés­hez nem feltétlen szükséges trá­gyával fűtött melegágy vagy mechanikai úton előállított me­leg. A vállalkozás jól sikerült, sőt annyira jól, hogy ezt a me­rész kezdeményezést országos hírű egyetemi tanárok, a zöld­ségtermesztés hazai nagy meste­rei is megtekintették. A fólia alatti palántane­velés gondolata szinte egyik év­ről a másikra valósult meg Kon­leves, a pulykaaprólék és a fi­nomfőzelék. És utána újra kez­dődik a tudománnyal való küsz­ködés... Rocskár János Ha belenéznek is a fényképezőgép lencséjébe, azért fogy az ízletes ebéd. Fotó; Demény Gyula doroson. Az eredmény rendkívül jó. A fólia alatt szebb palánták fejlődtek, mint a hollandi ágyak­ban vagy pedig a melegházban. Ég ami a legfontosabb: enegria nélkül, pusztán a nap melegé­vel. ami ingyenes. Nagy megta­karítást értek el. D® nemcsak a palántanevelés­ben törekszenek itt az újszerű­ségre. A vöröshagyma termesz­tése is némi reformra szorul; Korábban az drágította a vörös­hagyma termesztését, hogy sok kézi munkaerőt igényelt. Több helyen emiatt ráfizetéses volt termesztése. A kondorosiak mindezek ellensére nem mond­tak le a hagymázásrói. Keresték és talán meg is találták a mód­ját annak, hogy holdanként 9 ezer forinttal olcsóban termesz­szék a vöröshagymát. A megta­karítás túlnyomó része az élő­munka ráfordítás csökkentéséből ered. A kísérletezés ma már túlnőtt a kisparcellákon. Üzemi méretűvé vált. Az egyik kerü­letben tízholdas hagymatáblát mutatak be Unyatinszki János­nak, a MÉK vezető szakembe­rének, aki elismeréssel szólt a látottakról. Azután az is ki­derült, hogy ez a vöröshagyma­kísérlet védettséget kapott. Rajki János termesztés-technológiáját néhány héttel ezelőtt Budapes­ten, a Miezögazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumban is is. mertették. Helyeslő véleményt kaptak, így most mintha egy kicsit nagyobb lenne ambíció­juk. A kondoros! Dolgozók Tsz-ben tulajdonképpen azt szeretnék be­bizonyítani, hogy a Zsika osz­tályzatú dughagyma őszi, gépe­sített vetésével, tavaszi gondos ápolásával ugyanolyan minőségű és mennyiségű étkezési vagy ipari feldolgozásra alkalmas vö­röshagyma termeszthető, mint a nagyobb méretű dughagymából kézi ültetés útján. A Rajki Jáno6 vezette üzem­egységnek azonban nemcsak az előbb említett növények ter­mesztésében. a termesztés új út­jainak keresésében vannak érde­mei. Más növényekkel is élre- törtek, noha évekkel ezelőtt a többiekkel lemaradtak. Sem a búza, sem a kukorica, sem pe­dig a cukorrépa nem termett ezen a környéken olyan bősége­sen, mint tavaly. „Megbűvölték” a termőföldet mélyszántással istállótrágyázással, műtrágyák­kal és vegyszerekkel. Az ered­mény; a terméshozamokban él- rejutottak. Búzából, cukorrépá­ból többet termeltek, mint a mellettük levők Meg is nőtt a becsületük a szövetkezet egésze előtt. Megnőtt a tettvágyuk. Most a tavalyinál is többet és jobb minőségű árut szeretnének termeim. Ezért is tervezték a kertészet továbbfejlesztését, bő­vítését. Paradicsomból 80 hol­dat ültetnek az idén, holdanként 300 mázsa hozamra számítanak. Paprikából, korai karfiolból is nagy területet művelnek. Tekintettel arra, hogy a kertészet munkaigényes ágazat, elhatározta a tsz vezetősége, hogy közelebb telepíti a község­hez. Így további jó munkaalkal­mat teremtenek az asszonyok­nak. Ahol jelenleg a fóliaváros áll. ott lesz majd az új kerté­szeti központ. Az Endrődre ve­zető út jobb oldaláról tehát eb­ben az évben elköltöznek. Sok minden indokolja ezt. Talán a legfontosabb: bio- és mechanikai úton előállított energia nélkül ezen a részen jól nőnek a pa­lánták. Tehát alkalmazkodnak a természeti adottsághoz, mesz- szemenően kihasználják a ker­tészet nagy kincsét, a tél végi napfényt. Dupsi Károly Bim Hierein K 197«. MÁJUS 7.

Next

/
Thumbnails
Contents