Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-07 / 105. szám

Eltűnnek a fehér Holp József Szarvasról, a könyvtárakban szerzett tapasz­talatairól tudósít bennünket, mintegy felhívja arra a fi­gyelmet, hogy mennyire nőtt az olvasók száma a szarvasi járás­ban. Hogy miként jutott erre a megállapításra, azt a követke­zőképpen írta meg: Nemrégiben jártam Gyomén, a nyomdában és elgyönyörköd-1 tem az egyes részmunkákat vég­ző gépek pontosságában és a munkások gondos tevékenységé­ben. Örömmel láttam, hogy mi­lyen féltő szeretettel készítik a könyveket, s ez adta az ötletet, hogy végigkövessem a könyvek útját egészen az olvasókig. El­sősorban az izgatott, hogy mit olvas egy járás és város ifjúsá­ga, felnőtt lakossága. Érdeklő­désem alapján kitűnt, hogy pél­dául a szarvasi könyvesbolt ta­valyi forgalma 1 millió 600 ezer forint volt, s egy főre 40,9 fo­rint vásárlás jutott. Ez igen szép szám, s bizonyítja, hogy egyre több az olvasók létszáma a bolthoz tartozó körzetben. A könyvesbolti és könyvtári dolgozókat faggattam, ezután, milyen könyveket visznek, kik a felkapott írók? íme a tapasz­talatok: Radnóti, József Attila, Ady, Petőfi, Vörösmarty, Jó­kai, Mikszáth, a maiak közül: Baranyi Ferenc, Váczi Mihály, Szabó Magda, Raffai Sarolta, Bárány Tamás, Fejes Endre és Berkesi. Ezenkívül .még sokan olvasnak különböző szakköny­veket. A fiatalok egy része szí­vesen vitatkozik a művekről, ér- j Száguldó kerékpárosok i Nem ismeretlen téma, de több ol- < vasónk kérésére ismét foglalkozunk vele. Annál is inkább, mivel a jó j idő beálltával semmi sem indo- i kolja, hogy egyesek fittyet hány­va a KRESZ szabályainak, a jár­dán kerékpározzanak. • Igen, róluk van szó, a száguldó kerékpárosokról, akik sokszor oly veszélyesen közlekednek a járdán, hogy gyalogos legyen a talpán, aki a kellő pillanatban ki tud térni e jármüvek elöl. Nem egy esetben magunk Is tapasztaltuk ezt. Esős, sáros időben érthető, hogy kerék­párral nem lehet a kövezet nél­küli úttestre menni. Ilyenkor a gyalogosok is elnézőbbek. De na­pos, száraz Időben bizony jogos a felháborodásuk, amikor unos-un tá­lán járdán száguldozó kerékpáro­zókkal találkoznak. Különösen ott veszélyesek, ahol iskola vagy óvo­da van az utcában. Nincsenek te­kintettel a kisgyermekekre sem, holott számukra legveszélyesebb, hiszen nem tudják eldönteni a kellő pillanatot a kitérésre s elő­fordult már, hogy éppen akkor ug­rottak a jármű elé, amikor a ke­rékpáros nem is gondolta volna. Jó lenne, ha legalább az isko­lák és óvodák környékén sűrűbb j lenne az ellenőrzés, s ha tetszik, ha nem, a bírságolás is. h BÉKÉS MimiSzri 1970. MÁJUS X foltok deklik mai kultúránk termékei. Szarvason 1969-ben 1262 tizen- j négy éven aluli, 1299 ennél idő- j sebb és 790 középkor feletti osz­tályhoz tartozó olvasó iratkozott j be a könyvtárba. A helyi könyv- | tár 27 ezer 442 kötettel rendel­kezik. A járás községeiben a leg­több olvasó Csabacsűdön van. itt az elmúlt évben az egy ol­vasóra jutó átlag 51 kötet. A la- ; kosság 23,5 százaléka tagja a könyvtárnak. A járás községeiben és Szarva- son is törődnek a könyvtárak j fejlesztésével, éppen azért, hogy ; a növekvő igényeket mindjob­ban kielégítsék. Békésszentand- rás, Gyoma és Kondoros új könyvesboltot kapott. Rövidesen tágasabb helyre költözik a szarvasi bolt és ugyanígy a vá­rosi könyvtár is megfelelő he­lyet kap 1971-ben. Az ellopott köles , .Békéscsabán, a Tanácsköz­társaság útja 9 szám előtt van egy árva hirdetőoszlop. Funk­ció nélkül. Vállalatunk január óta leéri bérbe a Magyar Hir­dető Békés megyei Kirendelt­ségétől. Többször kaptunk is Ígéretet. Az üzlet megkötésére azonban még eddig nem került sor, mert úgymond: a hirdető­oszlop kulcsa elveszett. Kér­jük a tisztelt szerkesztőséget, szíveskedjék a Magyar Hirde­tőnek javasolni, hogy mi a te­endő ilyen esetben.” A megyei moziüzemi válla­lóit for dilit hozzánk ilyen ké­réssel, s javaslataink a követ­kezők: 1. Karikaturistánk megleste és azonnal rögzítette is azt a pillanatot, amikor a tolvaj ép­pen meg akart lépni a kulcs­csal. Javasoljuk: indítsanak nyomozást, ki volt a tettes. 2. Ha mégsem sikerülne el­fogni, úgy ajánlatos valamelyik lakatost megkérni egy új kulcs készítésére. 3. Ha ez sem sikerülne, úgy nincs más, minthogy a mozi­üzemi vállalat saját hirdető- táblát épít. Annak biztos lesz kulcsa is. Húsz motoros és a huszonegyedik Bereznai Béla szarvasi olvasónk I több más történet társaságában' küldte el a Szerkesszen velünk cí­mére az alábbi sztorit. Hogy pon- | tosan mikor történt, az nem de­rült ki a levélből, de tanulsága j mindenképpen időtálló. Húsz motoros húzott el mellettem j nagy sietve, amikor egy teljesen tönkrement motorkerékpár-tömlő­vel bajlódtam, lakott területtől 15 I kilométerre. A huszonegyedik í azonban mellémhúzódott, megállt ! és megkérdezte, hogy mi a baj, se- j gíthet-e valamiben? Amikor megnézte a lyukas gu­mit, azt mondta, hogy ezen bizony i már nem lehet sallerral segíteni, j A zsebéből kivett egy noteszt, ami­be másolópapírral beleírta mind­kettőnk címét és nevét, majd ide­adott egy jó gumit, hogy szerel­jem be és ha hazaérek, küldjem el a címére. Megjegyezte, hogy szívesen segítene beszerelni is, de szolgálatba kell mennie. Aztán, mi­előtt köszönetét mondhattam vol­na a kéretlen, de jókor jött segít- | ségért, gyorsan továbbrobogott. Hogy a mellettem elhúzott mo- j torosok (éppen húszat számoltam meg) kik voltak, azt nem tudom. Azt azonban, aki segített sokáig ; nem felejtem el: Csizmadia And- * rás rendőr törzsőrmester, aki eb­ben az időben Köröstarcsán telje- j sitett szolgálatot. Kátyus utak Orosházán Nagy József orosházi olva- sónfk az utak rossz állapotáról ír, s kéri segítségünket „Orosházán, a Thököly utcá- 1 ban lakom, innen járok dolgoz- ni a tanyavilágba — írja —, van egy segédmotoros kerékpá­rom, jó időben ezzel szoktam közlekedni. A napokban is ezen indultam el, de nem tud­tam felülni, mert az utca amy- nyira gidres-gödrös, hogy még kerékpárral is csak körülmé­nyes lehet végigmenni. A hiba abból származik, hogy sáros időben zetorök és traktorok mennék végig az úton, amely utánuk olyan lesz, mintha fel­szántották volna. Az lenne a legjobb, ha kiköveznék, de ha az illetékeseknek erre nincs anyagi fedezetük, legalább annyit tegyenek meg, hogy az erre alkalmas géppel gyalultas- sák simára. A mellettünk levő Deák Ferenc utcában is hason­ló a helyzet, ott rosszabb az út, mint egyes tanyai dűlőkön, ahol egyik-másik tsz néhanap­ján mégis csak simára gyalul­tat ja, hogy megkönnyítse a közlekedést. Valamelyik nap kint jártam Bónumban, az orosházi Vörös Csillag Tsz megszűnt téglagyá­rának környékén. Hasonlóan rossz a helyzet: lovaskocsival például képtelenség végigmen­ni, mert derékig süllyed. Egy kenyeret szállító autó nemrég úgy megfeneklett egy gödör­ben, hogy csak lánctalpas trak­torral tudták kihúzni.” Segíteni sajnos ezen mi nem tudunk, de szívesen helyt adunk lapunkban e kérésnek, hátha találnak mégis megol­dást az arra illetékesek és rendbe hozzák a kérdéses uta­kat, a lakosság és az ott közle­kedők megelégedésére. Marci bácsi és a gyerekek Igen kedves levelet Kaptunk a békéscsabai Lenin Termelőszövet­kezet egyik tagjától, Krátky Andrásnétól. A termelőszövetkezet el­nökéről irt őszinte, me­leg szavakkal. Szívesen helyt adunk levelének, hiszen Zsilák Márton elvtársat mi is nagyon jól ismerjük. A levél­ben arról olvasunk, hogy az elnök sok mun­kája mellett soha sem feledkezik meg a gyer­mekekről. a legkiseb­bekről sem, akik az óvodában töltik napjai­kat. Mint levélírónk közli, Marci bácsi nem­rég a Szovjetunióban járt, jutalomképpen és részt vett a Lenin-ün- nepségeken. Amikor hazaért, első dolga volt az óvodásokat megláto- gani, s szabad perceit is szívesen itt tölti. Sze­reti a kicsinyeket. Le­vélírónk kisfia révén szerzett e látogatásról tudomást, aki nagy bol­dogan mesélte édes­anyjának, hogy milyen kedves szóval köszön­tötte a kicsinyeket a tsz-elnök. A szülőknek nagy öröm, hogy a szö­vetkezet vezetője a leg­kisebbekről sem feled­kezik meg, s szívén vi­seli sorsukat. 11071 Rnni ili nQUflM vorconu HaZI pnlijJl JIJ |JdVd Völoöll; Az orosházi leánykollégium-1 bői tudósítást kaptunk a házi népdalversenyről: „Örömmel állapítottuk meg, | hogy az országos jellegű meg- j mozdulás, a „Röpülj páva”, a mi kollégiumunkban már túl- j jutott a 10 éves jubileumán, j Kollégiumunkban ugyanis a ha-! gyományok közé tartozik az . évenkénti nép- és mozgalmi dal gyűjtési és éneklési verseny. Ha rövid a kardod... Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel — tartja a közmon- | dás —, ám Simon József (Békés­csaba, Kulich lakótelep 16. ép.) ezt mondaná: Ha rövid a járdád, toldd meg húsz lépéssel! Miről is van szó? A Vásártér 16-os és 20-as épü­lete között — az állomás felé ha­ladva — jó 20 méter járda hiány­zik. Sokan járnak arra és jó idő­ben a por, rossz időben a sár ke­seríti a környék lakóit. Ráadásul a 20 méteres „senki földjéig" a már meglevő járda is tönkrement, mivel sövénytelepítés, illetve sze­gélykő-lerakás címén gödröt ás­tak. A földet, jó szokás szerint a gyalogjáróra szórták és ott is hagyták. Igaz a lakók igyekeztek betemetni az árkot, de még így is, ha esik az eső, bokáig süllyed a lába a sárban. És ráadásul, ezután következik még a kritikus 20 mé­ter. A közmondás igazsága vitatha­tatlan, csakúgy, mint olvasónk pa­naszának jogossága. Éppen ezért, nem lenne-e jobb, ha a járdát, a 20—30, sárban, porban tett lépés helyett járdával toldanák meg?! Ebben az évben, április 22-én tartottuk meg ezt a sokéves múltra visszatekintő versenyt, összekapcsolva a Lenin-centená- rium ünneplésével, melyet év elején akcióprogramunkban is feladatként jelöltünk meg. Kis ünnepség keretében em­lékeztünk meg Lenin születésé­nek 100. évfordulóján, az embe­riség nagy gondolkodójáról, po­litikusáról, államférfijáról, ki­nek élete és munkássága meg­szabta a történelem alakulását, korunkban. A megemlékezést szavalat, majd a dalverseny kö­vette. A zsűriben Dinnyés István ta­nár, kollégiumi nevelőink, a leány- és fiúkollégium képvise­lői foglaltak helyet. A verseny szabályai értelmében pontozták az összegyűjtött magyar népda­lok, mozgalmi dalok számát, a verseny másik részében egy kö­telezően előírt és egy szabadon választott magyar népdal szép eléneklését. A hallgatóság nagy figyelem­mel és tetszésnyilvánítással fo­gadta a versenyzők szereplését. Első helyezést ért el Balázs Ani­kó, aki szép, tiszta éneklésével a zsűri és a hallgatóság tetszését egyaránt megnyerte, s több mint 200 népdalt gyűjtött össze. Az első három helyezett könyvju­talmat kapott, a többi résztve­vő emléklapot. A mi „Röpölj páva” verse­nyünknek is az volt a célja, ami az országos mozgalomé: a nép­dal megszerettetése és művelé­se. A verseny után nyugodtan elmondhatjuk: mi, fiatalok is szeretjük a népdalokat”. Kiss Éva A rakoncátlan vízvezeték „Szépfalusi János kétegyházi lakos, valamint szomszédjai az­zal a panasszal fordulunk a tisz­telt szerkesztőséghez, hogy a kétegyházi törpevízmű nem mű­ködik, s ennek mi az oka, mi­ért nem szolgáltatja a vizet?" így kezdődik kétegyházi olva­sónk levele, majd felsorolja azokat a napokat amikor elő­fordult, hogy nem volt víz, bosszantónak tartja, mivel a vízvezeték bevezetése anyagi­akban jelentősen érintett sok kétegyházi lakost, többek között olvasónkat is. „Az épület belső helyiségeibe való bevezetés 4000 forintba került — írja — a bekapcsolás plusz még kétezerbe, s az évi átalány vízfelhasználás 500 fo­rint. Tehát jogosan várjuk el, hogy használhassuk is. Előfor­dult olyan kellemetlenség, hegy bekapcsoltam a villanyboylert, s amikor felmelegedett a víz sajnos a fürdés elmaradt, mert nyomáshiány miatt a meleg víz nem folyt ki. Kérem a tisztelt szerkesztőséget, hogy a vízveze­tékkel rendelkező kétegyházi lakosok nevében tolmácsolják az illetékeseknek panaszukat, mielőbbi kivizsgálásra” — feje­zi be a levelet. — Mi ezek után reméljük, hogy a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat ré­széről a kivizsgálás és az in­tézkedés megtörténik.

Next

/
Thumbnails
Contents