Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

Gyermekeink Kedves napra virradtunk ma: a Nemzetközi Gyermeknap év­ről évre visszatérő, sokaknak felejthetetlen ünnepére, mely ma már egyike a legszebb ün­nepünknek. Az édesanyák, édesapák szá­mára nincs szebb csengésű szó, mint az, hogy: gyermekem. Mennyi öröm és boldogság, mennyi törődés, átvirrasztott éjszaka és vidám hancúrozás emléke sűrűsödik e szóban. Ezek az emlékek féléiévéned­vek még akkor is, amikor már felnőtt, kirepült a családi fé­szekből, megáll a saját lábán, s nem tart igényt a szülői gon­doskodásra. Szeretetünkkel körülvesszük már akkor is, amikor még a világon sincs, s azután lessük első mosolyát, első szavát és lépéseit. Pétiké jár... Kaffka Margit nagyszerűen érzékeltette ebben a gyönyörű versben az anyai, a szülői szeretetet. Szeb­ben talán ki sem lehetne fejez­ni. Most feléjük fordul a tekin­tet, a figyelem, feléjük árad sok-sok édesanya, édesapa, számtalan ember szeretete. Nem mintha év közben nem törőd­nénk velük, hiszen mindent, amit építünk, teremtünk a hosszú évek során, értük tesz- szük: gyermekeinkért, hogy még szebb, boldogabb életet él­jenek, s munkánkkal azon fá­radozunk mindig, hogy felettük felhőtlen legyen az ég, de ez az egy nap csakis az övéké minden évben. Nem véletlenül rendezték meg megyénkben az elmúlt he­tekben a gyermekvédelmi na­pokat, éppen e nagy ünnep előtt. A cél az volt, hogy a társadalom figyelme mindin­kább feléjük forduljon, azok felé is, akik e sors szeszélyei, az emberi gonoszság, felelőtlen­ség folytán nem élvezhetik a szülői szeretetet. Az állami gon­dozottak, a veszélyeztetett gye­rekekről volt szó ezekben a napokban, hogy gondoljunk 'rá­juk is, s a szeretetből jusson nekik, nemcsak ezen az ünne­pen, hanem a szürke hétközna­pokon, amikor az élet rohanó Buzdító Csingilingi csengő szól, tanul) pajtás mindig jól. Mert ha tudod a leckét, ötöst is kapsz holnap még! És az ötös jó dolog, akik kapják boldogokl Sok-sok anyu erre vár, elrepült a kismadár ... | 1(1 1970. MÁJUS 31. tempójában néha hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeled­kezzünk rólük. A Nemzetközi Gyermeknap mindenkié. Köszöntünk tehát minden gyermeket, a legdrá­gábbakat, hogy szeretetünket ma is és az év minden napján élvezzék. K. J. Ünnepélyen Nevetni jó Barátság Négy fiú, két lány - és az a bizonyos ág Szarvason a IV. kerüle­tet régen a szegények negyedé­nek titulálták. Volt is ebben va­lami, mert itt épültek az úgyne­vezett ONCSA-házak, melyek­ben nem volt ritka a 8—10 gye­rek sem és itt lakott a szegény, sokgyermekes családok zöme. A szegénység a nyomor eltá­vozott, de a „hagyományokhoz” hűek maradtak jó néhány an: ma is a sokgyermekes családok do­minálnak a kerületben. Ha va­laki a tanácsnál ilyenek iránt érdeklődik, szinte biztos lehet abban, hogy ezt a kerületet mondják. A Partizán utca 71-be látogat­tam el Czigléczky Mihályékhoz. Takaros, szépen gondozott kis ház, de oly, kicsi, hogy az em­bernek szinte furcsa hallani: ki­lencen lakják. Hat gyermek és három felnőtt. A nagymama is itt lakik már több, mint másfél éve. Négy fiú, két lány — kétéves a legkisebb — az a bizonyos ág, mely a két családfő vállát húz­za. Hogy mennyire, az a beszél­getésünkből derül ki. És min­denről nem is tudnak tájékoztat­ná, hiszen arra az az egy-két óra nem lenne elég. Csak vázlatos kép alakul ki előttem, de ez is érzékelteti helyzetüket. Igaz, azt a szót, hogy szegény­ség a múltbeli értelemben nem ismerik, de gond van bőven, el­kelne a segítség. A kis Házban egy szoba teli van régi stílusú ágyakkal — de ott van a televízió is, az egyetlen modem, mai világot jelképező bútordarab. Ahogy jöttek a gyerekek, úgy lett ke­vés az egy szoba, hozzá kellett toldani valamicskét. Így lett a konyhából még egy hálószoba — a szó igazi értelmében, mert azt is ágyak uralják — a speizból konyha — helyette újat építet­tek — és új üvegezett verandá­val gyarapodtak, ahol más hely híján étkeznek, vendéget fogad­nak, s itt töltik szabad, pihenő óráikat. Szabad idő? Pihenés? Erre bi­zony kevés jut. Az apa alig 40 éves, az édesanya erős, dolgos, mozgékony asszony. Éppen ku­koricakapálásból tértek haza. Nem ez a fő munkájuk —- Czig­léczky Mihály segédtraktoros a tanácsnál, a felesége bedolgozó a háziipari szövetkezetnél —, de mindketten vállalták a kukori­cakapálást, mégpedig harmadá­ból, hogy az ősszel legyen mivel felhizlalni a két süldőt. Minden évben ennyit hizlalnak, ennyi kell, mert a család legfőbb gondja az étkezés. Nem szükséges különösképpen ecsetelni, hogy miért, elég egy­két jellemző adat a napi igé­nyükről. Kenyérből 3 kiló kell naponta, tejből 3 liter kevés, ha paprikás krumpli az ebéd, a 6 literes lábassal is elfogy. Friss húsra ritkán jut, leginkább csir­két vágnak, mert azt a nagyma­ma az udvaron és az utcán fel­neveli. — Még szerencse, hogy a vá­ros szélén lakunk — jegyzi meg a férj — s így jószágot tartha­tunk. Ez hát a könnyebbik ol­dala a gondnak. De amikor ru­hát, cipőt kell venni, főhet a fe­jem: miből? Havi 1600 a fizeté­sem, ehhez jön az 1020 forint családi pótlék. Aztán semmi több, mert a feleségem hol kap munkát, hol nem. Miár 3 hó­napja semmit sem hozott a szö­vetkezettől, azzal indokolták, hogy nincs munka. Pedig nagyon kellene még az a három-négy­száz forint is. Az OTP a legnagyobb se­gítségünk, amikor ruha-, cipő­vásárlás van, akkor veszek fél kölcsönt. Persze leginkább a szezon végi vásárokra időzítem, mert ekkor többet tudunk ven­ni. És ennyi gyereknek sok is kell. Főleg cipőből, mert azok kopnak a legjoban, mezítláb pe­dig egyet se járatok. Inkább ne­künk jusson kevesebb, de nekik mindenük meglegyen, ami kell — teszi hozzá önérzetesen. — Nem panaszképpen mondom, de tizenkét éves házasok vagyunk és nekem csak most tellett elő­szói- új ruhára. Amikor gyermekeiről beszél, szeme egy kissé elhomályosodik, oly szeretettel néz a legkisebbre: Ágira, aki itt sündörög körülöt­tünk, hogy le kellene fényké­pezni ezt a pillantást. E túl­áradó szeretetet később még job­ban megértem, amikor terveiről, a gyermekek magatartásáról, ta­nulásáról hallok. Szép sorsot szánt nekik, melyhez két keze munkájából annyit ad, amennyit csak egy ember elbír. A gondokat ecsetelve, joggal kérdezné valaki — és sokan meg is kérdik —, miért a sok gye­rek, most, amikor maguk dönt­hetik el — megvan erre a le­hetőségük —, hogy legyem-e vagy sem. A válasz: mert szere, tik a gyermekeket, szeretik, ha nyüzsögnek körülöttük, hiszen ifjú korukban is megszokták. Nagy családból származnak mindketten. Az édesanya tizen­egy gyermek között nevelkedett fel, az apa hatodmagával élt. Ezért aztán érthető a gyermek iránti ragaszkodás és érthető az az áldozatvállalás is, ami ré­szükről tapasztalható. A szom­batok, vasárnapok is ezért tel­nek el munkával. Az ilyen családokat se­gíteni egyik legszebb feladata lehetne a városban működő tár­sadalmi és tömegszervezeteknek. A szakszervezet ugyan már se­gített, s az iskola is, de ez ke­vés. Az előbbitől egyszer kap­tak némi segélyt, amikor az egyik kisfiú súlyos betegen, hosszú ideig feküdt a kórházban és sokszor kellett meglátogatni. Az utóbbitól az iskolások ruha­neműt kaptak karácsonykor. De jó lenne tovább is lépni a segít­ségadásban úgy, hogy a házi­ipari szövetkezet — ahol be­dolgozó asszony —, elsősor­ban azoknak az ügyes kezű asz- szonyoknak — köztük neki is — adna munkát, akiknek sok gyer­mekük van. Elképzelhető lenne olyan dolog — s ez országos intézkedés is lehetne —, hogy az OTP a nagycsaládosok vásár­lási kölcsöneit nagvobb kedvez­ményben részesítené. A tanács családvédelmi bizottsága necsak a veszélyeztetett gyermekek helyzetével, hanem az egyébként becsületesen, józanul élő, de gondokkal küzdő családokkal is többet törődne, esetleg javasol­ná a munkahelyek, — üzemek, vállalatok — részéről az anyagi támogatást. Czigléczkyék és a hozzájuk ha­sonló családok megérdemlik, hogy felfigyeljünk gondjaikra és a lehető legnagyobb támogatást megadjuk gyermekeik nevelésé­hez. Kasnyik Judit A PAMUTTEXTILMÜVEK BÉKÉSCSABAI GYÁRA felvesz 16 éven felüli női dolgozókat •• rr /. f / . rr szovo-atkepzos lánccsévólő munkakörbe Heti munkaidő 40 óra, betanulás idejére kedvezményes ebéd­térítést biztosítunk. Vidékről bejárók részére utazási költség, hozzájárulást Továbbá felveszünk 14 évet betöltött női dől. gozókat 6 órás munkakörbe. Kereseti lehetőség 8 órás munka­körben, ill. körökben a betanulás után 1400—1800 Ft, 6 órás munkakörökben 750—850 Ft havonta. *

Next

/
Thumbnails
Contents