Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
Gyermekeink Kedves napra virradtunk ma: a Nemzetközi Gyermeknap évről évre visszatérő, sokaknak felejthetetlen ünnepére, mely ma már egyike a legszebb ünnepünknek. Az édesanyák, édesapák számára nincs szebb csengésű szó, mint az, hogy: gyermekem. Mennyi öröm és boldogság, mennyi törődés, átvirrasztott éjszaka és vidám hancúrozás emléke sűrűsödik e szóban. Ezek az emlékek féléiévénedvek még akkor is, amikor már felnőtt, kirepült a családi fészekből, megáll a saját lábán, s nem tart igényt a szülői gondoskodásra. Szeretetünkkel körülvesszük már akkor is, amikor még a világon sincs, s azután lessük első mosolyát, első szavát és lépéseit. Pétiké jár... Kaffka Margit nagyszerűen érzékeltette ebben a gyönyörű versben az anyai, a szülői szeretetet. Szebben talán ki sem lehetne fejezni. Most feléjük fordul a tekintet, a figyelem, feléjük árad sok-sok édesanya, édesapa, számtalan ember szeretete. Nem mintha év közben nem törődnénk velük, hiszen mindent, amit építünk, teremtünk a hosszú évek során, értük tesz- szük: gyermekeinkért, hogy még szebb, boldogabb életet éljenek, s munkánkkal azon fáradozunk mindig, hogy felettük felhőtlen legyen az ég, de ez az egy nap csakis az övéké minden évben. Nem véletlenül rendezték meg megyénkben az elmúlt hetekben a gyermekvédelmi napokat, éppen e nagy ünnep előtt. A cél az volt, hogy a társadalom figyelme mindinkább feléjük forduljon, azok felé is, akik e sors szeszélyei, az emberi gonoszság, felelőtlenség folytán nem élvezhetik a szülői szeretetet. Az állami gondozottak, a veszélyeztetett gyerekekről volt szó ezekben a napokban, hogy gondoljunk 'rájuk is, s a szeretetből jusson nekik, nemcsak ezen az ünnepen, hanem a szürke hétköznapokon, amikor az élet rohanó Buzdító Csingilingi csengő szól, tanul) pajtás mindig jól. Mert ha tudod a leckét, ötöst is kapsz holnap még! És az ötös jó dolog, akik kapják boldogokl Sok-sok anyu erre vár, elrepült a kismadár ... | 1(1 1970. MÁJUS 31. tempójában néha hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk rólük. A Nemzetközi Gyermeknap mindenkié. Köszöntünk tehát minden gyermeket, a legdrágábbakat, hogy szeretetünket ma is és az év minden napján élvezzék. K. J. Ünnepélyen Nevetni jó Barátság Négy fiú, két lány - és az a bizonyos ág Szarvason a IV. kerületet régen a szegények negyedének titulálták. Volt is ebben valami, mert itt épültek az úgynevezett ONCSA-házak, melyekben nem volt ritka a 8—10 gyerek sem és itt lakott a szegény, sokgyermekes családok zöme. A szegénység a nyomor eltávozott, de a „hagyományokhoz” hűek maradtak jó néhány an: ma is a sokgyermekes családok dominálnak a kerületben. Ha valaki a tanácsnál ilyenek iránt érdeklődik, szinte biztos lehet abban, hogy ezt a kerületet mondják. A Partizán utca 71-be látogattam el Czigléczky Mihályékhoz. Takaros, szépen gondozott kis ház, de oly, kicsi, hogy az embernek szinte furcsa hallani: kilencen lakják. Hat gyermek és három felnőtt. A nagymama is itt lakik már több, mint másfél éve. Négy fiú, két lány — kétéves a legkisebb — az a bizonyos ág, mely a két családfő vállát húzza. Hogy mennyire, az a beszélgetésünkből derül ki. És mindenről nem is tudnak tájékoztatná, hiszen arra az az egy-két óra nem lenne elég. Csak vázlatos kép alakul ki előttem, de ez is érzékelteti helyzetüket. Igaz, azt a szót, hogy szegénység a múltbeli értelemben nem ismerik, de gond van bőven, elkelne a segítség. A kis Házban egy szoba teli van régi stílusú ágyakkal — de ott van a televízió is, az egyetlen modem, mai világot jelképező bútordarab. Ahogy jöttek a gyerekek, úgy lett kevés az egy szoba, hozzá kellett toldani valamicskét. Így lett a konyhából még egy hálószoba — a szó igazi értelmében, mert azt is ágyak uralják — a speizból konyha — helyette újat építettek — és új üvegezett verandával gyarapodtak, ahol más hely híján étkeznek, vendéget fogadnak, s itt töltik szabad, pihenő óráikat. Szabad idő? Pihenés? Erre bizony kevés jut. Az apa alig 40 éves, az édesanya erős, dolgos, mozgékony asszony. Éppen kukoricakapálásból tértek haza. Nem ez a fő munkájuk —- Czigléczky Mihály segédtraktoros a tanácsnál, a felesége bedolgozó a háziipari szövetkezetnél —, de mindketten vállalták a kukoricakapálást, mégpedig harmadából, hogy az ősszel legyen mivel felhizlalni a két süldőt. Minden évben ennyit hizlalnak, ennyi kell, mert a család legfőbb gondja az étkezés. Nem szükséges különösképpen ecsetelni, hogy miért, elég egykét jellemző adat a napi igényükről. Kenyérből 3 kiló kell naponta, tejből 3 liter kevés, ha paprikás krumpli az ebéd, a 6 literes lábassal is elfogy. Friss húsra ritkán jut, leginkább csirkét vágnak, mert azt a nagymama az udvaron és az utcán felneveli. — Még szerencse, hogy a város szélén lakunk — jegyzi meg a férj — s így jószágot tarthatunk. Ez hát a könnyebbik oldala a gondnak. De amikor ruhát, cipőt kell venni, főhet a fejem: miből? Havi 1600 a fizetésem, ehhez jön az 1020 forint családi pótlék. Aztán semmi több, mert a feleségem hol kap munkát, hol nem. Miár 3 hónapja semmit sem hozott a szövetkezettől, azzal indokolták, hogy nincs munka. Pedig nagyon kellene még az a három-négyszáz forint is. Az OTP a legnagyobb segítségünk, amikor ruha-, cipővásárlás van, akkor veszek fél kölcsönt. Persze leginkább a szezon végi vásárokra időzítem, mert ekkor többet tudunk venni. És ennyi gyereknek sok is kell. Főleg cipőből, mert azok kopnak a legjoban, mezítláb pedig egyet se járatok. Inkább nekünk jusson kevesebb, de nekik mindenük meglegyen, ami kell — teszi hozzá önérzetesen. — Nem panaszképpen mondom, de tizenkét éves házasok vagyunk és nekem csak most tellett előszói- új ruhára. Amikor gyermekeiről beszél, szeme egy kissé elhomályosodik, oly szeretettel néz a legkisebbre: Ágira, aki itt sündörög körülöttünk, hogy le kellene fényképezni ezt a pillantást. E túláradó szeretetet később még jobban megértem, amikor terveiről, a gyermekek magatartásáról, tanulásáról hallok. Szép sorsot szánt nekik, melyhez két keze munkájából annyit ad, amennyit csak egy ember elbír. A gondokat ecsetelve, joggal kérdezné valaki — és sokan meg is kérdik —, miért a sok gyerek, most, amikor maguk dönthetik el — megvan erre a lehetőségük —, hogy legyem-e vagy sem. A válasz: mert szere, tik a gyermekeket, szeretik, ha nyüzsögnek körülöttük, hiszen ifjú korukban is megszokták. Nagy családból származnak mindketten. Az édesanya tizenegy gyermek között nevelkedett fel, az apa hatodmagával élt. Ezért aztán érthető a gyermek iránti ragaszkodás és érthető az az áldozatvállalás is, ami részükről tapasztalható. A szombatok, vasárnapok is ezért telnek el munkával. Az ilyen családokat segíteni egyik legszebb feladata lehetne a városban működő társadalmi és tömegszervezeteknek. A szakszervezet ugyan már segített, s az iskola is, de ez kevés. Az előbbitől egyszer kaptak némi segélyt, amikor az egyik kisfiú súlyos betegen, hosszú ideig feküdt a kórházban és sokszor kellett meglátogatni. Az utóbbitól az iskolások ruhaneműt kaptak karácsonykor. De jó lenne tovább is lépni a segítségadásban úgy, hogy a háziipari szövetkezet — ahol bedolgozó asszony —, elsősorban azoknak az ügyes kezű asz- szonyoknak — köztük neki is — adna munkát, akiknek sok gyermekük van. Elképzelhető lenne olyan dolog — s ez országos intézkedés is lehetne —, hogy az OTP a nagycsaládosok vásárlási kölcsöneit nagvobb kedvezményben részesítené. A tanács családvédelmi bizottsága necsak a veszélyeztetett gyermekek helyzetével, hanem az egyébként becsületesen, józanul élő, de gondokkal küzdő családokkal is többet törődne, esetleg javasolná a munkahelyek, — üzemek, vállalatok — részéről az anyagi támogatást. Czigléczkyék és a hozzájuk hasonló családok megérdemlik, hogy felfigyeljünk gondjaikra és a lehető legnagyobb támogatást megadjuk gyermekeik neveléséhez. Kasnyik Judit A PAMUTTEXTILMÜVEK BÉKÉSCSABAI GYÁRA felvesz 16 éven felüli női dolgozókat •• rr /. f / . rr szovo-atkepzos lánccsévólő munkakörbe Heti munkaidő 40 óra, betanulás idejére kedvezményes ebédtérítést biztosítunk. Vidékről bejárók részére utazási költség, hozzájárulást Továbbá felveszünk 14 évet betöltött női dől. gozókat 6 órás munkakörbe. Kereseti lehetőség 8 órás munkakörben, ill. körökben a betanulás után 1400—1800 Ft, 6 órás munkakörökben 750—850 Ft havonta. *
