Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-28 / 123. szám
A szerkesztő jegyzete Talán már kevesen emlékeznek rá, hogyan is vert gyökeret lapunkban az olvasók leveleit hétről hétre közreadó Szerkesszen velünk. Másfél évvel ezelőtt — előzetes beharangozás után — került fel először az azóta már megszokott fejléc a csütörtöki lap 3. vagy 4. oldalára. Hetenként átlagban 8 levelet közöltünk, illetve válaszoltunk meg, s ez azt jelenti, hogy a Szerkesszen velünk csaknem másfél éves fennállása alatt több mint félezer ügyesbajos dologban emelt szót. Volt rá eset, hogy egy-egy témát többször is tollhegyre tűztünk, s így állandó levelezőpartnerünkké vált az AKÖV, a Köztisztasági Vállalat, a Víz- és Csatornamű Vállalat stb. Korántsem állítjuk, hogy minden, a Szerkesszen velünk címére érkezett panaszos levél orvoslásra talált. Az általános recept szerint a panaszos levéllel felkerestük az „illetékest” és az ő válaszával adtuk közre az olvasó levelét. Aki gyakran forgatja lapunkat, annak nem újak az elmondottak. Ügy véljük azonban, hogy emlékeztetőként és a figyelem újbóli felkeltésére nem haszontalan dolog többször is elismételni: a Szerkesszen velünk az aktualitások jegyében íródik, s az itt megjelenő cikkek készítői a szó szoros értelmében a közélet ütőerén tartják ujjúkat. És —■ ne tűnjön dicsekvésnek — talán éppen ezért az egyik legolvasottabb része a Szerkesszen velünk, a Békés megyei Népújsának. Válaszolt a TÜZÉP A Tüzelőgondok tavasszal című írásunkra a TÜZÉP Vállalat válaszolt. Idézünk a levélből: „Vállalatunk a 10 százalékos szén árkedvezménnyel kapcsolatban sem hirdetésit, sem cikket nem közöltetett. Annak idején valószínűleg az egész országra vonatkozó MTI-közflemény tévesztette meg a levél íróját. A 10 százalékos árkedvezményt vállalatunk a TÜZÉP Egyesülés keretközlő levélben foglaltak alapján vezette be, meghatározott szénfajtákra és brikettekre, meghatározott mennyiségre és időtartamra. Az engedélyezett mennyiség nagy részét már értékesítettük. Az árkedvezmény nem a legkeresettebbekre vonatkozik, ami érthető, hiszen így van ez más szakmában is. A jelenlegi engedményes árral történő értékesítés' különben főleg azt a célt szolgálja, hogy a SZOT tüzelőakcióját időben befdjezSíró óvodások Óvónők és szülők bosszankodnak Békéscsabán amiatt, hogy a napközis konyha rendszerint későn szállítja ki az óvodákba az ebédet. Nem egyszer előfordult már, hogy a kicsinyek 1 óra után ülhettek asztalhoz, s még akkor is hiába vártak arra, hogy a tányérba leves, főzelék és egyéb étel kerüljön. Különösen szombaton okoz ez bosszúságot a szülőknek, akik szeretnének időben hazamenni, együtt lenni gyermekeikkel. Jó néhánynak az autóbuszhoz is kell alkalmazkodnia. A legtöbb ilyen panasz, észrevétel a Kölcsey utcai óvodában hangzik el, ahova csak. nem minden alkalommal késve érkezik az ebéd. Az óvónők elmondották, hogy sokszor — különösen a kiscsoportosok — már szinte féláíomban fogyasztják az ebédjüket, hiszen étkezés után a szokásos alvás következik, mégpedig rendszerint pontos időben. Volt olyan eset is, hogy a kisgyermek már nem tudott megfelelően étkezni, és elaludt. Mint ahogy azt rajzolónk is ábrázolja. Javaslatunk az lenne, hogy’ a napközis konyha vegye figyelembe a kicsinyek helyzetét, a délutáni alvás szükségességét és korábban szállítsa ki ezekre a helyekre az ebédet. Csecsemő-néző ipari televízió a kórházban „Nemrégiben a gyulai kórház j szülészeti osztályán jártam, ahol j 'nem engedtek be a betegszobá- j ba. Tudomásom szerint akkor i semmiféle ragályos betegség nem volt. A folyosón egy pihe- J nő alkalmatosságot, ahova le le- j hetett volna ülni, sem találtam. A fentjáró kismamák részére sem biztosítottak látogatási engedélyt. Ezek után kérdem a gyulai kórház igazgatóságát, jól van-e ez így? Szerintem a látogatók többsége helytelennek tartja. Kérem a Békés megyei Népújság szerkesztőségét, hogy tegyen igazságot. Szász János, i Elek”. Igazságot nem tudunk tenni, ' de annyit megtettünk, hogy felhívtuk a gyulai kórház gazdasági igazgatóját; Szilágyi Istvártt, hogy válaszoljon levélírónk panaszaira. Az igazgató elmondotta, hogy a szülészeti osztály előterében — ahol a látogatók tartózkodhatnak — két pad áll, de a folyosón is vannak székek. Az igaz, hogy a látogatókat nem engedik be, egészségi okok miatt az újszülött osztályra. Ezt miniszteri rendelet írja elő. De hogy a látogatókat teljesen ne rekesszék ki — hiszen nyilván azért mennek a kórházba, hogy legalább néhány pillanatra megnézzék az újszülöttet — az országban elsőként itt alkalmazzák majd az ipari televíziót, hogy azon ke resztül láthassák az érdeklő dők a kismamát és gyermekét. Ennek felszerelése jelenleg még tart, de rövid időn belül már működni fog. zük, hogy a téli tüzelő minél nagyobb hányada a fűtési idő kezdete előtt a vevők birtokába kerüljön. Vállalatunk békéscsabai vasúti telepén nincs sorbanállás. Nyitáskor természetesen 30—40 vevő is összejön, de egy—két óra múlva már csak néhányan lézengenék a telepen. Ez is csupán azért történik, hogy az esetleg érkező borsodi darabos szenet szétkapkodják. Mert egyéb szenet egész nap meg lehet vásárolni, várakozás nélkül is. Tüzelőanyag bőven van telepünkön. Jelenlegi készletünk a következő: 332 vagon szén, 11 fajtából, 75 vagon brikett, két fajtából. Ismételten felhívjuk vásárlóink figyelmét, valamint a tüzelőutalvánnyal rendelkezőkét, hogy a beérkező összes szén körülbelül 16 százaléka borsodi darabos, tehát nyilvánvaló, hogy ebből vevőink 16 százalékának tudjuk csak az igényeit kielégíteni. A borsodi szén arányán változtatni a jövőben sem tudunk. A tüzelőanyagok minőségi ösz- szetételét nem vállalatunk, hanem a termelés határozza meg. A tüzelőanyagok házhoz szállítását mi magunk is szeretnénk megoldani, azonban a szállításra hivatott AKÖV nemhogy a magánvevőknek, de még a vállalatunknak sem szállít rendszeresen, hiszen szerződésünk nincs. Reálisnak tekintve a helyzetet, tudomásul kell vennünk, hogy még hosszú ideig magánfuvarosok fogják házhoz szállítani a tüzelőanyagot. Ezen nemhogy a TÜZÉP Vállalat,, de az arra hivatottak sem tudnak változtatni”. r Úthengert kérnek a békésiek A békési Dobozi és az Asztalos út lakóinak kérését tolmácsoljuk, amikor e néhány sornak helyt adunk. Azt írják, hogy a községben a fürdő utcájának folytatásaként húzódik a Dobozi utca, ettől jobbra pedig az Asztalos utca van. Mindkettő Igen forgalmas, hiszen a fürdő miatt sok jármű közlekedik ezen a részen. Azonban itt járni most szinte lehetetlen, mert mindkét utcát mélyen „felszántották” a járművek. ígértek földgyalut és simítót, de ez csak ígéret maradt. Pedig a környékbeli 300 család tüzelőjének beszállítása miatt is szükséges lenne az úttest rendbehozása. Szeretnék, ha kérésük meghallgatásra találna és egy hengert vagy földgyalut kapnának, mint ahogy azt rajzó, lónk is elképzelte, s rövidesen járhatóvá válna ez az útszakasz. Reméljük, hogy békési olvasóink jogos kívánsága teljesül, hiszen amilyen nagy egy úthenger, olyan pici ez a kérés. Kapható mór az alabásfrom-gipsz A Szerkesszen velünk rovatban megjelent Vándorlás gipszért című Írásunk úgy látszik, sokakat foglalkoztatott, mert egyre-másra érkeznek az ilyen témájú levelek. Legutóbb az UNIVERZAL Kiskereskedelmi Vállalattól kaptunk választ, melyben közllk, hogy az utóbbi időben, sajnos, többszöri sürgetésre sem tudták a megrendelt gipszet megkapni. Bizonyítékul mellékelték a sürgető levelet is, melyet a TÜZÉP Vállalatnak küldtek, örömmel közölték azonban, hogy i kilós csomagolásban már sikerült beszerezniük a kérdéses árut. Végezetül a következőket irjékí „Eladónkat a helytelen viselkedésért figyelmeztetésben részesítettük, s bízunk abban, hogy az ezt követ időben a panaszosnak hasonló problémája nem lesz. Meg kívánjuk említeni még. hogy minden Igyekezettel azon vagyunk. hogy a fogyasztók Igélnyét a legmesszebbmenőkig kielégítsük. Sajnos, a gipszvásárlók teljes Igényének — rajtunk kívülálló okokból — eleget tenni képtelenek vagyunk.” Talált kulcs Lapunkban már többször írtunk egy hirdetőoszlop elveszett kulcsáról. A minap Mitykó Pál, békéscsabai olvasónk jelent meg szerkesztőségünkben egy kulcscsal. Gondolván ez az, amit keresünk, s ami miatt azok a bizonyos hirdetések nem kerülhettek az oszlopra. Mitykó Pál nemrég a békéscsabai műszaki bolt előtt találta a kulcsot. Meg, nyugtattuk, hogy ez nem azonos azzal, amiről írtunk. Ettől függetlenül, most közöljük a kulcs „személyleírását”, hátha valaki ráismer, hiszen külsejéről Ítélve fontosabb helyiség zárjából származik a hirdetőoszlopénál. Tulajdonosa bizonyára sokat bosszankodott már elvesztésén. Tehát a kulcs: biztonsági zárba való, úgynevezett „tollas kulcs”. Karikáján egy művészi fonású műanyag tartó wro, zöld, narancssárga színben. Hátha valaki ráismer. A szer. kesztőségben átveheti! fi 17. Hangos nevetés harsant fel körülötte. Révedezve, meglepetten nézett szét az ivóban. Ügy látszik ,annyira mélyen s oly sokáig merült el gondolataiban, hogy észre sem vette, amikor benépesült a nagyterem. Tessék, mosit meg rajta kacag mindenki. azt hiszik, be van rúgva, élvezik szilaj dallamú, furcsán hangzó szitkait. A söntés melletti nagy asztalnál Hains Müller ül a főhelyen, hátradől a székén, a térdeit csapkodva röhög. Ugyanúgy Ernest a jobbján. De az ordít is. Azt, hogy: Noch einmal! Noch einmal! Ingyen cirkusz kell a marháknak! Mellettük Eberhardt csak halványan mosolyog, a különleges megbízott viszont pohárral a kezében meredten bámul maga elé, nyilván megint tökrészeg. A hosszú asztal túlsó végén, illő távolságban gazdáiktól, az a két mexikói ül, aki az öngyilkosok parcelláin dolgozik. Gonzales és Camacho. Gonzales alacsony, szikkadt, menyétarcú, a másik hórihorgas, a képe ragya- vert. Egyikkel sem szívesen találkozna az ember sötétben... Hátul a jobb sarokban is mindem hely foglalt, vagy tízen ülnek a hosszú, keskeny asztal körüli lócákon. Csak az öreg guapi indiánt, Xingu apót ismeri közülük, meg a félszemű Krimoszt, a görögöt. A kisebbik ásztalnál három brazil mineiro, ők is bádog bögréből isznak miként Xinguék. Ügy látszik, az ivó jobboldali része — másod- osztály. Ugyanitt a harmadik kisasztal még gazdára vár... De már nem is kell várnia. Meg- lebben a bejárati háncsfüggöny, a Borelli fivérek lépnek be. Megállnak, szoktatják a szemüket a fényhez, és megvárják, amíg lecsurog róluk a víz. Körülnéznek, mosolyogva üdvözlik Madame Duvalt és a másodosztályú ismerősöket, aztán letelepednek az üres asztal mellé. Ninette már ott is terem, egy üveg pálinkát, két bögrét tesz eléjük. De Honda László már nem az új vendegeket nézi, hanem az elsőosztalyú társaságot. És így sikerül elkapnia Eberhardt pillantását, amelyet a két mexikóival vált, miközben alig észrevehetően az olaszok felé int. Azok bólintanák, aztán összekoccintják poharaikat. A kis kopasz magyar, akiről már rég elterelődött a közfigyelem, mindent ért. És a józan ész, sőt a zsenialitás ellenére dönt! Feláll, botladozik, lassan kitántorog a teremből, le a tornácon. De kint már riet, szalad, irány a barak. Odabent egy-kettőre felfedezi Ewans professzort, aki a prics- csen ül és jegyzetfüzetét olvassa. Honda néhány szót súg a fülébe. Az először csodálkozva néz rá, aztán vállat von, egy papfrdarabkára néhány sort ír, előveszi a csekk-könyvét, kitölt egy lapot, aláírja, kitépi, átnyújtja. Tíz másodperc múlva Honda László már a női szakaszban van, a Mamához lép, aki épp a másnapi edzésterv módosításán töpreng, az eső miatt. Anna asszony elolvassa a kezébe nyomott cédulát, tüzetesen megvizsgálja a csékket, ránéz a küldöncre, cei- bészesen hunyorít, rendben van; «** Az ivóban közben fel parázslóit a hangulat. Mindenki a két: hangoskodó mexikóit figyelte és fél szemmel a Borelli testvéreiket. — Szóval te azt állítod — kiabált magas fejhangon Gonzales —, hogy a digók macskát esznek? Camacho bólintott. — Azt — jelentette W mély basszussal. — Minden digó macákat eszik. Főleg nyersen. Szőröstől-bőröstől. A szőri» macskafarok a kedvenc nemzeti eledelük. — Hát ón ezt nem hiszem. És úgy hallottam, hogy patkányt zabáinak. — Jó, fogadjunk. — Itt a kezem. Tíz erű izeiro a tét. Rendben? — Rendben. De ka dönti el? — Ügy hallottam, hogy ezen a telepen is dolkozik két ddgó. Talán itt is vannak. Mégiscsak ők tudják a legjobban. Macska vagy patkány. Nagy különbség! Camacho nehézkesen felállt, a feje majd a mennyezetig ért. Körbejárt súlyos tekintete. Akkor megszólalt Emest. — Senhores, bocsánat, van olasz maguk között? Egy tudományos kérdésben kellene ítélkezni. Síri csend, senki sem felelt a kérdésre. A Madame és a lányok sietve iszkolnak a lengőajtó mögé.
