Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-24 / 120. szám

T * j\ x * K. ■ cA—<2?• A « R * K °d Képről— Nem tudom, hogy fogsz lefogyni, hiszen a kertimunkától sokkal szómjasabb leszel, mint az iro­daitól. „Magas láza volt, doktor úr, és én elszaladtam önért”. BIZALMAS TELEFON. (Kesztyűs Ferenc karikatúrája) Plasztik-papír A „Rigelo Pák AB” svéd cég újszerűén csomagolja a sört. A belül plasztik, kívül papír borí­tású palack rendkívül könnyű — mindössze 21 gramm — és nyolc hétig tűri a sör szénsav­tartalmának nyomását. Haszná­lat után a palack kézzel össze­gyűrhető és bármilyen kályhá­ban elégethető. A szállítást nagy mértékben megkönnyíti, mert a tervek szerint a palackokat nyolcával csomagolják átlátszó borításban, s a nagykereskede­lem négy ilyen borítékot — á 32 palack — kap szalaggal át­kötve. Az ilyen szállítás olcsó, sőt miinél nagyobb távolságot vesz igénybe, annál olcsóbb. P. Z6. gmjSESM* 1970. MÁJUS 24. sörösüveg Pályaválasztás Azt hiszik sokan, hogy a pá­lyaválasztás a „tineegerek” problémája csupán. Arra csaik kevesen gondolnak — kivéve a vándormadarakat, hogy felnőtt korban is gondot okozhat a pá­lya. Zsuzsi kérdezi egyik reggel: — Hol voltán az este, apu? Az érzelmi hangsúlyból ítél­ve az aput kis „a’’-val mondta. — Csabán. — Minek? — A megye íróinak volt ösz- szejövetele. Ünnepi, a felszaba­dulás tiszteletére. — Mit kerestél te ott? — Tudod, hogy szoktam írni ezt, azt... — És te is írónak számítsz? Nem is tudtam . .. (Mézga Krisz­ta modorában.) — Nem, nem ... — magyaráz­kodtam szégyenkezve. Csak meghívtak. — Tudod mit, apu? Ezt már tágra nyitott szem­mel, félig nagy „a”-val mondta. — Mit? — Csapjál föl írónak! És elmondta, hogy miért... Azt hozzátette, hogy ő ugyan nem lenne író, mert az íróhoz mindig elmennek, és mindig kell neki mondani valamit. És mutatják a tévében, és nem tud mondaná semmit, csak da­dog ... • • • Valamelyik nap ráértem egy kicsit, és elkezdtem gondolkoz­ni a javaslaton: csapjak föl író­nak. Néhol hallottam ugyan már emlegetni, hogy elmúltak azok az idők, amikor a kultúrotthon- ban kellett föliratkozni, ha vala­ki Író akart lenni, de mondom, hátha sikerül valami a saját erőmből.,. Aztán adódott egy nyugodt- nak ígérkező délután. — Na, most! — mondtam. — Gyerünk, írjunk egy kis főmű­vet! Hozzákezdtem. Csak úgy írtam ... ! Az Első Magyar Hajtő, és Vas- villa Ktsz elnöke fáradtan, kedvetlenül, hallgatta az ala­csony, kissé kövérkés, kreolos arcú férfit, aki teátrális mozdu­latokkal kísérve adta elő mon- dókáját, emígyen: — Van szerencsém felkínálni önnek Csongrádi Csongor — ez én vagyok, szíves engedelmével —, és négytagú társulatának másfél órás, falrengetően mu­latságos műsorát. Szünetekkel, tapsokkal, újrázásokkal együtt ez három órai garantáltan ki­tűnő szórakozás. Potom három­ezerért! És micsoda színvonal, uram! Direkte úgy van össze­válogatva. hogy jutalommúsor- nak is alkalmas a jól dolgozó szövetkezeti tagok számára... Az elnök dühösen legyintett — Jutalommüsor, ezeknek?! A műhelyek piszkosak, rendet­lenek, ha a lelkem kiteszem, akkor sem tudom elérni, hogy kitakarítsanak. Épp most küld­te ki a KÖJÁL a harmadik bün­tetést emiatt. A nyélgömbölyitö részleg három héttel lemaradt az exportterv teljesítésében, és úgy látom, semmi remény orra, hogy ezt még behozhassák. A smuccoló műhelyben felháborí­tó pocsékolás folyik, mázsaszám dobálják a hulladékba az érté­kes importanyagot... És dőlt, dőlt a panasz a sze­gény nekikeseredett elnökből. Csongrádi Csongor megpróbálta néhányszor latbavetni még rá­beszélő képességét, de belátta, hogy hasztalan. Sűrű hajlongó- sok közepette elköszön* hát az elnöktől. A portán azonban eszébe vil­lant valami, és gyors léptekkel visszasietett az elnöki szobába... * * * Másnap rendkívüli közgyűlé­sen közölte az elnök az Első Egyszerre csak abbamaradt. Mégpedig nem is akárhogyan. — Na ... ! Mi... ! Ne ... ! Hülye ... ! — és á hozzá tarto­zó csitt-csatt hallatszott be a szobámba, mire én lelkesen föl- ugórva úgy a földhöz csaptam a kezem ügyébe kerülő vekkert, hogy nagyobb csönd lett, mint kellett volna. De nem sokáig. Mert a csendre beszaladt a konyhából Ancika (ő a család­anya), és látva az anyagi kárt, azonnal pályaválasztási tanácsot adott: — Meg vagy te bolondulva? Menj az őrültek házába! Hát már nem lehet tőled megszólal­ni, ha írni akarsz valamit? Csap­jál föl csendes őrültnek, vigyed a papírodat meg a ceruzádat, aztán írjál... ! • * * A két javaslat gondolkodóba ejtett. De egymagámban nem tu­dok dűlőre jutni, hogy sorrend­ben minek csapjak fel először. A pályaválasztási tanácsadó se­gítségét kérem. Magyar Hajtű és Vasvilla tag- ságáml, hogy három hét múlva egy hondurasi delegáció látogat­ja meg az üzemet. A szenzációs hír felvillanyozta az embereket, és a következő napokban olyan lázas sürgés-forgás volt minde­nütt, amilyet a szövetkezet fennállása óta sohasem tapasz­taltak. A látogatás napjára minden műhely ragyogott a tisztaságtól, minden gép virággal, valamint magyar és hondurasi zászlócs­kákkal volt feldíszítve A nyél- gömbölyítök nemcsak az elma­radást pótolták addigra, hanem terven felül még 319 villanyelet I Érdekességek j KOLBÁSZ mini-komputer 5 ! A számítógépek egyre inkább ! E elterjednek a mindennapi élet- : E ben. Nyugat-Németországban E ■ megkonstruálták és már gyárt- • S ják is, sőt árusítják azokat az 5 E elektronikus bolti mérlegeket, j 5 amelyek néhány pillanat alatt : ■ kiszámítják és megmutatják a ■ ■ lerne, t áru súlyát és árát — ■ E grammra és fiúérre. A mérleg jj 5 egy Duisburg-i cég gyártmánya 5 ■ és a méréssel egyidejűleg meg- • ■ jelenő blokkon a vevő nyomban ! E ellenőrizheti is az adatokat. p. zs. 5 FŰTHETŐ RUHA E Két Glasgow-i skót mérnök j ; olyan ruhaanyagot állított elő, j ■ amely fűthető. Az anyag össze- i ■ gyűrhető, eltéphető, vizben áz- ; • tatható, de „fűtése” nem szűnik I : meg. Az anyag alkotórészei: ny- , ; Ion, terilén, szén és rézdrót. A ; ■ ruhát, melyet ebből az anyag- : : ból szőttek, megfelelő áramba ; ■ kapcsolják és ezzel olyan fűtő- ■ ■ testté alakul át, amely mérsé- • : kelt és egyenletes meleget ad. : E h. j. 5 gömbölyítettek, kimondottan hondurasi exportra. A smitcco- lóműhely KISZ-istái pedig 120 000 babahajtüt készítettek társadalmi munkában termé­szetesen hulladékanyagból. A négytagú delegáció roppant elégedett volt a látottakkal, a kíséretükben levő tolmács — alacsony, kissé kövérkés, kreo­los arcbőrű férfi —, alig győzte fordítani az elragadtatott nyi­latkozatokat. Az üzem megtekintése után a delegáció és a tagság hajnalig tartó evés-ivászatot rendezett a magyar—hondtirasi barátság elmélyítése érdekében. * * * Csaknem reggel volt már, mi­re a delegáció visszaérkezett Budapestre. A város szélén be­tértek egy korán nyitó kocsmá­ba. A tolmács rendelt öt félde­ci cseresznyét, majd ezt a szó­zatot intézte a delegátusokhoz, ékes magyar nyelven: — Remekeltetek, srácok! Ugye megmondtam, hogy ha Csongrádi Csongorra hallgattok, nem jártok rosszul! Megvan a három ezresünk,' és tetejébe még az a fejedelmi lakoma! És ez csak a kezdet, ezt a produk­ciót még szériában játszhat­juk. Holnap Kocsonyáson, hol­napután Tüzkeréken lépünk fel. A szerepkör azonos, csak a jelmezek változnak: Kocsonyá­son Hong Kong-iak, Tűzkeré- ken marokkóiak leszünk. Há­rom nap múlva nyugati újság­írók egy csoportjaként a dobzse- lászlófalvai téesz cukorrépa­földjeire látogatunk, a répasze­dés meggyorsítása érdekében. Idejében gondoskodjatok meg­felelő szerelékről, szemüveg, pi­pa, fényképezőgép mindenkinél '■'gyen... Csirió! Radványi Barna A fiatalember megkérdezi az orvost: — Doktor úr, nem tartaná he­lyesnek, ha néhány napig ágy­ban maradnék? — Arra nincs szükség. Elég, ha néhány éjszakát az ágyban tölt. « » • — Bob, az éjszaka kifosztjuk ezt a lakást — mondja a betörő- társának New Yorkban a 7. Avenue sarkán. — Megőrültél? Hiszen ez a profi világbajnok lakása! Fasír- tot csinál belőlünk! — Nem ismered a profikat! Ezer dolláron alul az ujját sem mozdítja! • * • Két barát beszélget. — Hát bizony, a házasság nagy lottó! — mondja az egyik. — Az igaz, de valakinek a lottóban is csak kell nyernie ... « • • Az angol tengerészeti iskolát meglátogatja egy admirális, és megszólítja az egyik diákot: — Meg tudná nekem «erezni a brit tengerészet két nagy emberét? — Nelson.és bocsásson meg, admirális úr, de nem értet­tem jól a nevét! * * • Hajótörés után két hajótörött találkozik az óceán kellős köze­pén. — ön is hajótörést szenve­dett? — Igen, de már egy éve. — És azóta úszik? — Igen, de mi van ebben kü­lönös? — Nem unalmas, hogy állan­dóan úsznia kell? — Hétköznap nem, de vasár­nap nagyon... • • • Az orvos félrehívja a férjet: — Meg kell mondanom ön­nek az igazságot. Fájdalmas, de így van: a feleségének már csak néhány napja van hátra. — Ne aggassza magát, doktor úr, Ha ennyi évet kibírtam ve­le, akkor ezt a pár napot is ki­bírom még. * • • Az angol férj váratlanul ha­zatér a vidéki kiküldetésből. Amikor megpillantja zavarba jött, fülig piros feleségét és az ágy alól kikandikáló férfi fél- cipót, elővesz egy éles borotvát — Mit akarsz csinálni? —kér. dezi rémülten az asszony. — Ha ebben a cipőben nincs senki, akkor megborotválkozom! • * * A pap tilos jelzésnél hajtott át kerékpárjával az útkereszte­ződésen. A közlekedési rendőr megállította: — Nagyon sajnálom, de meg keli bírságolnom ön» a közleke­dési szabályok megsértéséért. — Kedves fiam — válaszolt a pap —, az Isten mindig velem van és talán ő súgta, hogy vág­jak neki. — Ebben az esetben dupla bír­ságot keli fizetnie, szentatyám, mert azért is büntetés jár, ha egyszemélyes kerékpáron ketten utaznak. • * * Vevő: — Kérem, adjon nekem valamilyen könyvet. Eladó: — Könnyebb olvas­mányt? Vevő: — Nem számit, kocsi­val vagyok. * * • Megszólal a telefon: — Vedd fel a hallgatót! — mondja a férj a feleségének. — Ha engem keresnek, mondd azt, hogy: „Nagyon sajnálom, de a férjem nincs itthon”. Az asszony felveszi a telefont, meghallgatja, mit mondanak a vonal túlsó végén, majd így szól: — Nagyon sajnálom, de a fér­jem itthon van. — ördög' vigyen, hát nem fi­gyelmeztettelek ... ? ! — De kedvesem — nyugtatja a feleség a férjet —, viszont nem téged kerestek...

Next

/
Thumbnails
Contents