Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-13 / 110. szám
Lesz-e Békéscsabán nővérszállás? A téma nem újkeletű. Évekkel ezelőtt a sürgető szükség hozta felszínre, vagyis a békéscsabai kórház ápolóinak, műtőseinek, asszisztenseinek helyzete. Akkor is volt pénz rá és most is, de akkor — ma már fölösleges lenne firtatni mi volt az oka — az építkezés elmaradt. Pedig, ha elkészült volna, talán — sőt egészen biztosan — ma kicsi lenne, mert újabb igények me-1 Iliitek fel, amit a fejlődés, a betegellátás korszerűsítése, új kórházi osztályok létrehozása hozott magával. Több szakképzett embert alkalmaznak, s természetesen ezeknek újabb hely, lakás, szállás kell. Az akikor sürgetett nővérszálló nem készült el. Bár most is van erre némi anyagi fedezet, kétséges, hogy a közeljövőben lesz-e egyáltalán, sor kerül-e az építésére. Szóljanak az érdekeltek Vajon mit szólnak ehhez a legilletékesebbek, az ápolónők, műtősnők és más dolgozók, akik albérletben laknak, évek óta fizetik a nem kis dijakat és várják, hogy végre megoldódjék, a gondjuk, kényelmes otthont kapjanak, kulturáltabb körülmények között pihenjenek, tanuljanak, s tölthessék az amúgy is kevés szabad idejüket. Huszárik Anna, a sebészet dolgozója: Most éppen nagy gondban vagyok, nem tudom hová megyek majd, újra albérletet kereshetek. Hét éve lakom egy helyen, havi kétszázért egy kis szobában. Jó, hogy külön bejáratú, de köves a padlója, villanyvasalót, rezsót nem használhatok. főzési, mosási, fürdési lehetőség nincs. Télen pedig annyit költők tüzelőre, hogy a fizetésem nagy része 'erre megy. Most mégis nagyon, rossz, hogy meg kell válnom ettől az albérlettől. A tulajdonos eladja a házat, ka kell költöznöm, de hová?... A nővérszállás nagyon kellene, régen is szó volt róla, mégsem lett belőle semmi. Pedig’, ha ott lakhatnék, akkor lényegesen kevesebbet költenék. Anna szavai után gyors számolás következik: hét év, hétszer 2400 forint. Összesen 16 ezer 800. Ha ehhez hozzátesszük azt, amit a téli hónapokban a többlettüzelőre költött, akkor közel húszezer forintra nő ez az összeg, egy garzonlakás építéséhez már induló tőke is lehetne... Szakács Anna műtősnővér: Tíz éve lakom albérletben, hely- lyel, közzel elfogadható körülmények között. De ez nem lehet végleges megoldás, valamit feltétlen tenni kellene a hozzám hasonlók helyzetének javítására.! . Legyen az nővérszállás vagy bármilyen más lehetőség. Én 300 forintot fizetek havonta az al- bérletért, s ez tíz év alatt bi-! zony tekintélyes összeg. Számomra viszont a nővérszállás i helyett jobb lenne a garzon,! szívesen beneveznék az ilyen építkezésbe is. A kezdők véleményét Pozsár Mária, az egészségügyi tanfolyam hallgatója mondja el: Havi 1200 forintból — ennyi a fizetésem — 250-et albérletre költők. Tessék elképzelni, hogy a levonások után mi marad a] megélhetésre. Korábban URH) forintból fizettem ezt az ősz- szeget, mivel a fizetésemet csak most emelték, az ápolási pótlék! bevezetése óta. Nekem és a hozzám hasonló fiataloknak máris jó lenne az a nővérszálló. j Garzon vagy szálló Zsíros Judit a legrégibb albérlő, 11 éve fizeti ezt az „adót”. Havi 250 forintot. Mégis úgy nyilatkozik, hogy a nővérszálló nem megoldás, garzon kellene, mert aki éveken át megszokta, hogy egyedül éljen — mégha rossz körülmények között- és drága pénzért is —, a 'maga birodalmában, az nem tudná megszokni a két-, négyágyas nővérszállót, különösen, ha három műszakban dolgozik, akkor már inkább maradjon az albér-1 let. „Miért nincs az egészség- ügyi dolgozóknak olyan építkezési kedvezményük — kérdezte végül —, mint a pedagógusoknak? Valami kis pénzt csak ösz- sze tudnánk hozni induláshoz, egy közös ház épitéséhez, sőt társadalmi munkát is vállalnánk.” Húsz üres állás Dr. Pirityi Károly kórházigazgató főorvos, dr. Juhász László városi főorvos, Mohácsi Mártonná. a kórház személyzeti vezetője és Hursán Györgyné vezetőnővér egybehangzó véleménye, hogy másodrendű kérdés; garzon legyen-e vagy nővérszállás. A legfontosabb: megoldani a jelenlegi gondokat, a tengerikígyó módjára húzódó problémát. Természetesen szerintük is a garzon lenne az ideális, de az egészségügyi középkáderek — sajnos más. jobb gyűjtőnevet nem találunk erre — helyzete már tarthatatlan. Csupán a kórházban dolgozók közül — az orvosi körzeteket, egyéb 1 intézményeket nem is számítva — huszonnyolc-harminc azoknak a száma, akik albérletben laknak. Havi 200—300 forintot fizetni, az aránylag kevés keresetből — bár most az ápolási pótlékkal emelkedett valamennyit —, és amennyi megmarad, abból élni, nem könnyű dolog. Részben ezért nem jönnek el erre a pályára, bár sokan megszerezték a szakképzettséget. Jelenleg a kórházban 18 nővéri és 2 gyermekápolónői állás vár betöltésre. Hiába hirdették meg azonban a pályázatot, amikor megtudják, hogy nincs nővérszállás, albérletbe kell menni, nem jelentkeznek. Nagy a fluktuáció is. Tavaly 71 dolgozó ment el a kórházból, s ezeknek egy harmada ápolónő. Eger, Salgótarján, Kékestető, Esztergom, Dunaújváros, Szeged nagyobb vonzóerőt gyakorol, mivel ott olcsó, kényelmes helyen lakhatnak a nővérek. Érdemes-e ideiglenes megoldást keresni Ha így áll a dolog — mái’ pedig ez a valós helyzet — akkor mi lesz a békéscsabai kórházzal? Nem kapnak utánpótlásit? Ez vi szont tovább növeli a nehézségeket. Az, hogy jelenleg még valamennyire el tudják látni a betegeket, az itt dolgozók önGyulai, gyomai és battonyai siker a teriiíeli szövetkezeti néptáncversenyen Május 9-én Hódmezővásárhelyen, a József Attila Művelődési Házban rendezték meg a szövetkezeti népi tánccsoportok területi versenyét. A kilenc együttesből öt Békés me’gyét képvi4 békés "muss?. 1970. MÁJUS 13. selte, s a döntőbe, a legjobb öt közé, akik részt vehetnek a pécsi országos fesztiválon, három megyei népi táncegyüttes kerül. A gyulai Körös-együttes fölényesen nyerte a versenyt, s nagy meglepetésre kitűnően szerepelték a gyomaiak és a battonyaiak is — az előbbiek a harmadik, az utóbbiak Etedig a negyedik helyen végeztek. A döntőbe még egy makói és egy hódmezővásárhelyi együttes került rajtuk kívül. feláldozó, valóban hivatástudattal áhított munkájának köszönhető, de ők is csak emberek, akiknek teherbíróképessége véges. A hiányzó húsz nővért nem tudják időtlen-időkig Etetőim. S ha kidőlnek a sorból? Be kell zárni valamelyik osztályt? Nem, erre nem kerülhet sor semmilyen körülmények között, De nem túlzott, ha azt firtatjuk hogyan áll a nővérszálló létesítésének terve. A baj az, hogy valóban stagnál. Kétmillió forint áll az építkezés rendelkezésére. Ez évekkel ezelőtt is megvolt, de ezenkívül semmi. A kórház vezetőinek, a városi tanács egészségügyi osztályának az a legnagyobb gondja, hogyan oldják meg a lehető leggyorsabban a jelenlegi helyzetet. Volna ideiglenes megoldás a Gyulai úton egy meglevő épület átalakításával. Ez év végéig kész is lehetne. Az elképzelés az, hogy ha négy, öt év múlva — a városfejlesztési tervben szereplő gar- zonlakások felépülnének, azokból vásárolnának a nővérek részére. Csakhogy a régi épület átalakítása is pénzbe kerül, s ezt ki vállalja? És ha el is készülne, a jelenlegi gondokat nem oldja meg. Sokkal inkább célszerű lenne egy új, korszerű épület létrehozása, ahol nem húsz, hanem hatvan-nyolcvan nővér kaphatna megfelelő szállásit, csakhogy ehhez sokkal több pénz és nem kétmillió kel lene. Viszont ezzel is lehetne kezdeni valamit, ha volna olyan vállalat, szerv, amelynek vezetői dolgozói patronálnák, anyagi támogatással segítenék e fontos intézmény létrehozását. Elképzelhető az is, hogy költségvetést, a tervet valamely pénzügyi és műszaki csoport társadalmi munkával elkészíte né. És sorolhatnánk tovább azokat a lehetőségeket, melyek megvalósításával, társadalmi összefogással létre lehetne hoz ni egy valóban korszerű, kényelmes otthont az egészségügyi dolgozók részére. Ez mindnyájunk ügye. hiszen végeredményben mindnyájunk egészségéről, a betegek megfelelő ápolását biztosító dolgozókról van szó. Kasnyik Judit Tárgyaló téremb ől: R vád: hivatalos személy elleni erőszak! A Szeghalmi Járásbíróság elő- j állításos eljárással egyévi sza- j badságvesztésre ítélte Tóth Kál-1 mán körösladányi lakost és 2 j évi időtartamra eltiltotta a köz- j ügyek gyakorlásától. A vád: hivatalos személy elleni erőszak. Tóth Kálmánnak — bár büntetlen előéletű —, többször meggyűlt a baja a hatósággal, mert amikor többet ivott a kelleténél, botrányosan viselkedett. 1970. május 1-én betelt a pohár. Ezen a napon a délutáni órákban felkerekedett feleségével és meglátogatta édesapját, majd közösen elmentek a moziba. Az előadás szünetében találkozott barátjaival és ez ok volt arra, hogy átugorjanak a szomszédos kultúrotthonba sörözget- ni. Az ital hamar megártott Tóth Kálmánnak. Felesége, valamint édesapja az előadás után mondogatták is: — Menjünk szépen haza és feküdj le. A szép szó azonban nem használt. Tóth tovább folytatta a délután megkezdett italozást. Már jól besötétedett, amikor ellenőrző kőrútján odaérkezett a rend- őrjárör. Tóth édesapja megkérte a járőr parancsnokát, hogy küldje haza a fiát, mert rá már nem hallgat. A törzsőrmester oda is szólt a fiatalembernek: — Elég volt már mára, menjen szépen haza, feküdjön le. Ügy tűnt, hogy hallgat a szóra, a család elindult hazafelé. A törzsőrmester bizonyságot akart szerezni, hogy a fiatalember valóban hazamegy-e és messziről kísérte. Gyanúja beigazolódott, mert Tóth hazaküldte feleségét és édesapját, ő pedig visszafordult a kultúrház felé. A járőr tagjai ezután külön-külön is kérték: menjen széE>en haza. Tóth vonakodva bár, de visszafordult, közben durván szidalmazta a rendőröket. Egy jó darabig elkísérték, s mondták, hogy most már menjen a felesége utam. Erre a vádlott az egyik önkéntes rendőr mellén megmar. kolta a kabátot és állón vágta. A járőr tagjai igyekeztek Tóth támadását elhárítani. A garázda férfi azonban a törzsőrmesternek ugrott és azt is meg akarta ütni. A rendőr gumibotot használva fékezte meg a részeg, garázda fiatalembert. A járásbíróság a büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményként értékélte azt a konok, kitartó ellenszegülést, amelyet a vele szemben intézkedő hivatalos személyekkel tanúsított. Enyhítő ^körülményként csupán a vádlott büntetlen életét, valamint beismerő vallomását vették figyelembe. Csongrád megyei óvónők a szarvasi óvónőképzőben A területi óvónők továbbképzése fontos tevékenységi terület a Szarvasi Óvónőképző Intézet munkájában. Május 6-án Csongrád megye és Szeged város körzeti felügyelői és vezető óvónői, 40 vezető beosztású óvónő-pedagógus kereste fel az intézet gyakorló óvodáját, hegy a készülő új óvodai nevelési program szellemében folyó kötetlen foglalkozásokat tanulmányozza az óvoda kiscsoportjaiban. A bemutató foglalkozásokat szakmai konzultáció és vita követte. Az intézet érdekelt oktatói és óvónői a korszerű kutatá. si, kísérleti eredmények és tapasztalatok alapján válaszoltak a területi óvodai nevelés gyakorlati szakembereinek kérdéseire. Az egész napos továbbképzési találkozó kölcsönös haszonnal járt képzési és óvodai nevelési szempontból egyaránt. Az intézet oktatói és óvónői nagy örömmel üdvözölték látogatók között az intézet végzett növendékeit, akik — mint vezető beosztású óvónők — maguk is szívesen keresték fel volt intézetüket, és igazi munkatársi légkörben beszélték el pályakezdésük sokféle problémáját Jaguárkaland 4. — Esta bien! — sziszegte a mesztic, és a következő másodpercben ökle nagyot csattant a hatósági közeg állán. A rendőr megtántorodott, aztán a falnak dőlt, lassan lecsúszott a keramit padlóra. Elájult. A merénylő áldozata fölé hajolt, előráncigálta a tokból a Coltot, belökte az üvegajtót, végigfutott a folyosón, fel a lépcsőkön, benyitott az irányítótorony rádiós szobájába, s amint bent volt. rögtön kulcsra zárta maga mögött az ajtót. Pisztolycső meredt a helyiségben tartózkodókra. És ebben a pillanatban odakint felvíjjogott a sziréna éles, kellemetlen hangja. A süvöltés még a párnázott ajtajú rádiós szobába is betört. — Uraim, aggodalomra semmi okuk! — szólalt meg a jövevény, bár zilált külseje, égő szeme, a szirénázás, no meg a Colt nem támasztotta alá nagy meggyőző erővel a szavait. — Békés szándékkal jöttem, ha okosan viselkednek, nem lesz bántódásuk. Legyenek segítségemre egy üzenet közvetítésében, ha ez megtörtént, átadhatnak a rendőrségnek. Rendben van? Három ijedt fej bólintott némán. — Nagyszerű! — nyugtázta az egyetértést a hívatlan látogató. — Melyik úr tartja a kapcsolatot az Avona társaságnak azzal a gépével, amelyik innen nyolchuszonötkor indult Sao Paulo felé? Az egyik rádiós feltartotta a kezét, jelezvén, hogy ez a járat az övé. A mesztic fiatalember hozzálépett. — Kapcsoljon össze a gép parancsnokával. Gyorsan, gyorsan, emberek élete forog kockán! Izgatott pillantást vetett az órájára. A rádiós sietve ráállt a Cartagena hullámhosszára, aztán átnyújtotta a fejhallgatós mikrofont. Kint változatlan erővel üvöltött a sziréna, kemény öklök döngették az ajtót, valaki feszítővas utón kiáltott. •** — Kedves hölgyeim és uraim — mosolygott az utasokra a bájos légikisasszony, Izabella Espla. — most repülünk ki Kolumbiából. Alattunk van az a földrajzi pont. ahol Kolumbia, Peru és Brazília határa találkozik... Most már Brazília légterében vagyunk, Akik az ablakok mellett ülnek, ha letekintenek. szemügyre vehetik a világ legnagyobb kiterjedésű őserdejét, és az Ama. zonast is megpillanthatják... Bocsánat, amint a jelzőtáblán látják, a gép parancsnoka magához rendelt. Mindjárt visszatérek, és folytatom az ismertetést... Megfordult, félrehúzta a függönyt,- átsietett a parányi előtéren, az ő kis birodalmán, belépett a pilótafülkébe. Érdekes, nem Himenez vezeti a gépet, pedig ilyen pompás légköri viszonyok esetén a parancsnok, Barilla kapitány, felszállás után rendszerint átadja a kormányt a másodpilótának. Ezúttal azonban a parancsnak maga ült az irányító helyen, helyettese oldalit húzódva a térképet tanulmányozta elmélyültem Amikor a lány becsukta maga mögött a vezetőfülke ajtaját. Himenez felnézett, az arca sápadt volt és az orra valahogy furcsán megnyúlt. — Iza kisasszony — mondta rekedten —, közölje az utasokkal, hogy kényszerleszállást hajtunk végre. Intézze úgy a dolgot, hogy ne törjön ki pánik. A parancsnok valami tisztást, vagy alkalmas partszakaszt keres, ahol talán katasztrofális következmények nélkül megkísérelhetjük a landolást. — De hát... de hát mi történt? Felelet helyett Himenez egy fülhallgatót nyújtott át a lánynak, és megnyomva a műszerfal mögé beépített magnetofon gombját, visszajátszotta a néhány Férccel korábban vett rádióüzenetet. Halkan, de tökéletesen érthetően az alábbiakat közölte a Bogotái irányító toronyból egy férfi hang: — Parancsnok! Amint lehet, szálljon le a géppel! A futóművön időzített bomba van, én szereltem rá. FeliE>e vagyok, a bosz- szúálló. A bomba negyedóra múlva robban. Ügy tudtam, hogy a maga gépén utazik Campoma- nes. a Konzervatív Párt alelnö- ke, az a vérszívó gazember, neki
