Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-13 / 110. szám

Csökken a balesetek száma -Egy év alatt25gépleállítás Az ÉDOSZ vizsgálata A három napon túl gyógyuló balesetek száma egy év alatt 7,1, a kiesett munkanapok szá­ma pedig 1,8 százalékkal csök­kent, állapították meg az ÉDOSZ Elnökség keddi ülésén. Az 1000. főre jutó balesetek száma is kevesebb: 44 helyett 38. A halálos balesetek száma azonban csak kettővel csök­kent, a 10 halálos baleset kö­zül — és ez figyelmeztető — 11-et járművek okoztak. Az el­nökség megállapította, hogy az iparban a legtöbb balesetet to­vábbra i« a kézi munkaeszkö­zök okozzák, de sök bajt okoz a figyelmetlenség is, mert a balesetek 16 százaléka akkor történik* amikor a dolgozók megbotlanak és elesnek. A ra­kodásnál sincs minden rend­ben, a balesetek 11 százaléka ilyenkor történik. A szakszervezet munkavécteL mi felügyelősége egyetlen év alatt 96 üzemet ellenőrzött. A balesetek számának csökkené­séhez az a testület is hozzájá­rult, miután 25 esetben élt a számára biztosított joggal és leállíttatta a munkavédelmi szempontból kifogásolható gépi berendezéseket. Három esetben javasolták pénzbírság kiszabé­Röv idesen két villanyrendőr „lép szolgálatba” Békéscsabán Békéscsaba város főútjainak helyreállításával szabályozzák az utak közlekedési rendjét is. Ezzel egyidejűleg — várhatóan június elején — két villany- rendőrt szerelnék fel a város legforgalmasabb és a közleke­dés szempontjából legveszélye­sebb helyein. Forgalomszabá- lyozó jelzőlámpát szerelnék fel a Lenin út és a Szarvasi út ke­reszteződésénél, valamint a Ta­nácsköztársaság út és a Szent István tér találkozásánál. A lámpákat egyik bajai vállalat készíti. A két villanyrendőr a városnak félmillió forintjába kerül. sát, többször pedig fegyelmi el­járást kezdeményezték. Nyolc gyáregységnél átfogó munkavé­delmi vizsgálatra került sor, a szakszervezet megbízottai véle­ményt mondtak a vállalat gaz­dasági vezetésének munkavé­delmi módszeréről is. Az elnökség azt is megálla­pította, hogy az elmúlt évek­ben sok bajt okozó speciális élelmiszeripari sérülés, az üvegvágás az utóbbi időben kevesebb gondot okoz. Az ipar­ban — részben a szakszervezet sürgetésére — az üvegek mo­sását gépesítették, és a töltést, a lezárást is automata gép vég­„Indián falu" a BNV-n A BNV-n az idén is megnyí­lik a tavaly már népszerűvé vált „indián falu”, ahol külön­leges pecsenyéket és sokféle italt szolgálnak fel. A 13. ke­rületi vállalat egyébként ön- kiszolgáló éttermével és szako­sított pultsorával szerepel még, ahol a lacikonyha ínyencsége­in kívül hidegtálak, tájjellegű borok is kaphatók. Halkonzer­vek, külföldi Italok és édes­ségek mellett — bár a szezonja már elmúlt — lesz bőven dé­ligyümölcs is. Hosszú pavilonsorokkal, az állami gazdaságok fajboraival és kávészalonnal jelentkezik a vendéglátó vállalat. A cigány- zenés Vajdahunyad, a hazai és import sörökkel valószínűleg a külföldiek teljes tetszését is el­nyeri. a Kettős tanyasi unnsp iskolában Az iskola dégeket. előtt Zahorán János Bélmegveri kubikosok Jó híre messze eljutott már. A Simon kubikosbrigádnak ne­ve van a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói kö­rében, sőt talán azon túl is. Tagjai öt évvel ezelőtt még a | belvízrendező társulatnál dől- goztak Bélmegyeren. Egyszer j aztán megjelent náluk az épí tőipari vállalat.., Simon Já- j nos nem kertelt: — A mi fajtánkat a pénz irá­nyítja -— szegezte le először, aztán megkérdezte: — Mennyit fizetnek ? Végül is megállapodtak: az | előzőnél valamivel több lesz a | keresetük, naponta hazaszállít­ják őket Bélmegyerre és kikö­tötték azt is, hogy a vállalat gondoskodik a rendszeres mun­káról. Az emberek így érveltek: — Mi nem az időt akarjuk tölteni a munkahelyen. Nekünk pénz kell. Azt pedig tudjuk, hogy adni kell a társadalomnak, ha kapni akarunk. Ez a beszéd érthető és vilá­gos volt. Komoly is. Garantál- j ismerőén bólogatott, ízlett neki. Jól csúszott rá a portugál vö­rösbor. Az apja borkereskedő, ő Párizsban tanul a Sorbonne-on. Ha apja itt jár, mindig letesz nála egy-két tucat palackbort. A harmadik üveg bor után — elfogyasztva kísérőnek a mara­dék barackpálinkát — már tö­kéletesen megértettük egymást. Sok poharat ürítettünk a portugál—magyar barátságra. West side Stori Párizs egyik legelőkelőbb mo­zijában, a Star moziban ját­szották a hires Bemstein-mu- sicalt, ynmár 376. hete. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek és én is beálltam a jegyért tü- lekedők csoportjába. Tíz új frank volt a belépő, de meg­érte. Maga a mozi is egy látvá­nyosság volt. Vörös plüss min­denütt. A padló, a szék, a fal, a mennyezet. Egy szögfejnyi hely nem maradt csupaszon. A három és fél órás film fe­lejthetetlen emléke marad mindazoknak, akik a modern musicalt szeretik. Nekem is. Kár, hogy nálunk még csak színpadon játsszák. Láttam ide­haza is, de a film nekem job­ban tetszett. Az jutott eszembe, vajon lesz-e film nálunk, amelyet egy mozi 376 héten keresztül, nap: három előadásban játszani tud? Ismerkedés beázott nadrággal Ültünk a gyorsvonaton. A kupéban egy francia házaspár. Hároméves forma kislányuk közöttünk csetlett-boüott. Fá­radtak voltunk, ezért idegesí­tett a kis emberke hancúrozá­sa, mégis próbáltunk barátsá­gos kéget vágni a dologhoz. Gügyögtünk a kislányhoz, ba­rátkoztunk vele. A kislány fá­radhatatlan volt. Mentőötletem támadt. — Gyere ide, a bácsihoz. Na, ne félj, neon harapom le a fejed — hívtam a kislányt. Az végigmért és úgy látszik, így döntött magában. Ez az én em­berem. Az ölembe vettem, így legalább nem hancúrozik a lá­bunk alatt. Gügyögtem neki, ő nevetgélt. Hirtelen megdermedtem. Itt valami nem stimmel! Meleg nedvességet éreztem a comb­jaimon. Átpasszoltam a kis­lányt és szomorúan állapítot­tam meg: Nem volt sikerem a francia ifjú hölgynél. Egyszóval: lepi­silt. Jelinek bajos ták, hogy ők nem szegik meg a megállapodást. A 25 tagú brigádból most he­ten éppen a békéscsabai kétszer ezervagonos gabonatároló építé­sének előkészítésén dolgoznák. Köztük van a brigádvézető is. Kemény a föld, mint a kő. Autók, traktorok dagasztották, préselték össze, aztán kiszárí­totta a nap. Nehezen megy be­le a csákány hegye, pedig ret­tentő erővei sújt rá Bai Gábor. — Most a szakmai tudásun­kat mutatjuk be — tréfálkozik, amikor ismét magasba lendül a karja. — Szakmai tudás, vagy izom kell hozzá? — kérdezem. — Ez is, az is. De kis kenyér jutna annak a Földhányó Já­nosnak, aki nem ért hozzá — válaszol széles mosollyal. A szivattyú gépházának az alapjait ássák ki. Vagy tízszer 10 négyzetméter az egész. A ku­bikosokra ma már nagyobb földmunkát nemigen bíznák. Helyettük a gép dolgozik. Tu­lajdonképpen ők már nem is igazi kubikosok. Tevékenységük nagyobb részt egészen más. Rendszerint egy-egy építkezés­hez a felvonulást készítik elő. Értenek a vízvezetékszereléshez, a kisebb kőműves- és ácsmun­kához, valamint a betonozás­hoz. Építettek már utat és vas­utat is. — Itt tanultuk a vállalatnál. Előbb megmutatták, hogy kell csinálni, később segítséggel dolgoztunk, ma pedig már ön­állóan is — mondja a brigád­vezető, aztán elővesz egy ciga­rettát és odaszól a többieknek: — Na, gyújtsatók rá! Így illik, ez az íratlan sza­bály, Együtt dolgoznak, egyszer­re tartanak rövid cigarettaszü­netet. — Mi voltunk az egykor so­kat szidott kétlakiak. Kubikol- tunk, szombaton és vasárnap pedig a haszonbérbe vett 2—31 holdon dolgoztunk a családdal együtt — emlékszik vissza Si­mon János, aki nem szeret szé- pítgetni semmit. — És ma? — Mindnyájunknak van egy kis kertje, disznót, baromfit nevelünk, hogy a fizetést ki-1 egészítsük. Mert ilyen munka i mellett ennie kell az embernek. Az pedig pénzbe kerül. Lukács Imre meg is jegyzi mindjárt: — Az étvágytalan uraságok itt hamar rendbejönnének. Kli­nika helyett ajánlanám nekik ezt — mutatja a kezében tartott ásót. Vele együtt derülnek a töb­biek is. Ő egyébként a legvé- konya'bbnak látszik, de ebédre 10 deka szalonnát, 6—7 deka kolbászt és két tojást evett. Ám szabadkozik, hogy az semmi Bai Gábor .ióvat túltesz rajta. — Bn nem méregetem. Meg­sütök egy ilyen tenyérforma szalonnát — mutatja Bai Gábor széttárt ujjakkal a kezét, amely akkora, mint egy kisebbfajta malomkő, és megjegyzi: — Aki szégyellős. az jobb. ha nem nézi hogy mit ebédelek. És mint valami filozófus, ecseteli, hogy a disznó hogyan alakul át nála energiává, az meg árkokká vagy éppenséggel be ton fa Iáikká, ő pedig nem lesz kövérebb vagy soványabb, a kondíciója mindig egyforma ma rád. Megfagyaszthatja a hideg, elszán ihat ja a hőség, újra és újra megmarkolja a csákányt és ahová csap, ott fű nem nő többé. Szívelihájasodásban egyikük sem szenved, szikárak, izmo­sak, napbarnítottak. Polgári Mi­hály ra sem mondhatja senki, hogy — kispolgári. Megtalálja-e a számítását az építőipari vállalatnál a Simon- brigád ? Egy bizonyos, hogy mindenki sokat tanult öt év alatt. Köz­ben heten megkapták a Kiváló dolgozó kitüntető jelvényt. Többször pénzjutalomban is ré­szesültek. És a brigád immár negyedszer nyerge el a szocia­lista címet. A pénz persze, lehetne több is. No, de háj ki mondja azt, hogy elég van belőle? Rekeny István művezető nem zeng dicshimnuszt róluk. Csák ennyit mond: — Le a kalappal előttük. Arra nagyon kell ügyelnie, hogy betartsa azt a követelést, amit a brigád öt éve megsza­bott: legyen mindig munka! Mert ha nem lesz, akkor hátat fordítanak a vállalatnak. Persze, egyelőre nincs ilyen szándékuk, öt év alatt mind­két fél betartotta a megállapo­dást. Vonzó számukra az a bronzkoszorús jelvény is, amit nemrég vettek át. Szeretnék, ha az ezüstöt és az aranyat is itt érnék meg. Bizonyosnak tart­ják, hogy e törekvésüknek a megvalósulása nem rajtuk mú­lik. Pásztor Béla igazgató tanító fogadja a ven- (Fotó: Béla Ottó) A közelmúltban kedves és megható kettős ünnep színhelye volt a békéscsabai kerektanyai általános iskola. Ekkor adta át Kada József őrnagy a vám- és pénzügyőrség ajándékát, egy televíziós készüléket dr. Ter- pitkó András a Vám- és Pénz­ügyőrség Országos Parancsnoká. nák megbízásából. Az értékes segítséget, amit ez a készülék je­lent az iskola tanulói számára, Zsilák Mária és Jaratyik Judit köszönték meg, és ígéretet tettek arra, hogy jó tanulással hálálják meg a gondoskodást Ezután ke­rült sor a másik kis „háziün­nepségre”, amelyen az iskola igazgató tanítóját, Zahorán Já­nost köszöntötték, aki negyed­századdal ezelőtt kezdte meg itt, a tanítást. A városi pártbizott­ság nevében Fekete Jánosné, a propaganda- és művelődési osz­tály vezetője, valamint Gajdács Pál, a városi tanács művelődési osztályvezetője és a Szabad­ság Tennelőszövetkezet párttit­kára. Kékedi Pál kívántak to­vábbi eredményes munkát, jó egészséget a jubiláns tanítónak: Méhkeréken a nyolcadikosok fele ipari tanulónak jelentkezett A méhkeréki román tanítási nyelvű általános iskolában eb­ben a tanévben két osztály fe­jezi be tanulmányait. A 43 ta­nulóból 27-en jelentkeztek to­vábbtanulásra : középiskolába heten, a többiek pedig ipari szakmunkásképzőbe. A közép­iskolákba jelentkezőkből négy készül a gyulai román gimná­ziumba. Az idén, akár tavaly, egy ta­nuló sem jelentkezett mezőgaz­dasági szakmunkásképzésre. A 16 továbbtanulásra nem pályá­zó gyermek szakképzettség nél­kül marad. Ezek többsége hát­rányos helyzetű. A szülők ne­hezen vállalnak értük áldoza­tot, pedig sok közöttük a jól tanuló gyermek is. A mező- gazdaság szakképzettség nélkül is jó megélhetést biztosít szá­múkra. Alkalmazunk gyakorlattal rendelkező főkönyvelőt, kőműveseket, kubikosokat segédmunkásokat. Jelentkezés: Városi Tanács V. B. Kivitelező, Karbantartó Üzem, Szarvas, Szabadság u, 28. ___________________ 17224 1 970. MÁJUS 13. 3

Next

/
Thumbnails
Contents