Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-11 / 84. szám

Peíbárf Jenő a közlekedő emberről

Megnyílt a gázkazán-kiállítás Békéscsabán

Mozgalmas eseményekkel foly" tatódtak csütörtökön Békéscsabán a műszaki fejlesztési hetek. A rendezvények sorából kiemelkedett Pelbárt Jenő r. alezredesi nek, a Belügyminisztérium Közlekedési Csoportfőnökség megelőzési alosztályvezetőjének a közlekedő emberről szóló előadá_ sa, amelyet mintegy százötven érdeklődő előtt tartott meg.

— Mindig szívesen jövök el

a sérülések 12,1, a halálos balesetek 10,3 százalékkal. A magatartást jellemezve, öt csoportra osztotta a gépjárművezetőket. Mégpedig a biztonságos közlekedőkre, a közlekedésre képtelenekre, a gondatlanokra, a' bravúroskodásra hajlamosakra és az agresszívekre, azaz az erőszakosakra. Természetesen a legutóbbiak a legveszélyesebbek. Tavaly például ők okozták a balPelbárt elvtárs beszél a közlekedő emberről. Mellette balról: Molnár Imre, a megyei rendör-fökapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetője, jobbról: Szabó Lajos, a MTESZ megyei szervezetének elnök

ségi tagja.

Békéscsabára — kezdte előadását —, mert az 1950-es évek elején néhány szép esztendőt töltöttem a városban, majd a témára j fordítva a szót, több megdöbben- j tő adattal érzékeltette: miért i

szükséges nagyobb rendet és fegyelmet tartani a közlekedés-j ben. Az elmúlt tíz évben megháromszorozódott a közúti közlekedésben részvevők száma. Tavaly már 192 ezer 300 gépkocsi és 555 ezer 881 motorkerékpár közlekedett az utakon. Ezen felül csaknem 750 ezerre tehető j azoknak a turista gépjárművek- I

eseteknek csaknem 50 százalékát, s áldozataik között szép számmal voltaic 14 éven aluliak és 60 éven felüliek.

Ügy véljük, teljesen egyet lehet érteni azzal a következtetésével, hogy a közlekedés biztonságát mindenekelőtt meggyőzés, sei a szükséges esetekben viszont csak a szigor fokozásával lehet megteremteni, illetve javítani.

A nap másik jelentős eseménye, a Technika Házában, az ÉTI gázkazánok és alkatrészek kiállításának megnyitója volt,

Részlet az ÉTI gázkazán- és alkatrész-kiállításról.

nek a száma, amelyek növelték a forgalmat.

Bizony elszomorító, hogy a közúti közlekedési balesetek következtében 1969-ben 29.619-en sérülték még, a helyszínen vagy utána nem sokkal 1472-en haltak meg. Bár — mint mondotta — a balesetek számának növekedése nem szükségszerű. A statisztika szerint tavaly mégis lényegesen felülmúlták az előző évit:

amelyen a Békés megyei Vegyesipari Vállalat az 1969. évi BNV-n, valamint a szegedi és a Pécsi Ipari Kiállításon díjnyertes termékeit mutatja be — szak- tanácsadással. A kiállításnak már az első napon sok nézője volt, köztük Joó Oszkárné, a MTESZ vidéki titkára és Pelbárt Jenő, hogy csak a rangosabbakat említsük.

P. P.

FIGYELEM!

Cserélje ki dunnáiból, párnáiból a régi, avult tollat

Friss kacsatollat árusítunk.

1 kg-os csomagolásban 108,— Pt-os áron. Békéscsabáin, Lázár u. 19 sz. alaitt levő bőr- és cipőkeUék szaküzletünkban.

A régi tollat megveszi tollfelvásárlónk. Békéscsaba, Kókaii u. 62. sz. alatt.

Békéscsabai ÁFÉSZ

Unkátok, előadások - Nagy érdeklődés a nőklubok iránt — Vetélkedők a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére

Tisdósttónk jelenti Dobozról;

Leninünnepségre

készülnek

Április 22-re, Lenin születésének 100. évfordulójára Dobozon a hazafias népfrontbizottság javaslatára, eredeti helyére visszaállítják a községi tanács- háza elé azt a három, egymásra helyezett szárazmalomkövet, melyről 1919. január 5-én Somló Dezső, a Kommunisták Mar gyarországi Pártjának alapító tagja, központi szervező, a nagygyűléshez beszédet mondott. Erről az eseményről a Vörös Üjság 1919. január 11-i száma is megemlékezett. Innen, a szárazmalom-kövekről mondott szónoklat után indultak a kommunistáit, a jelenleg felsős napközi otthonnak helytadó, akkori iskolába, hogy Somló Dezső elvtárs jelenlétében megalakítsák a KMP dobozi szervezetét, melynek titkára, a most március 20- án 86 éves korában elhunyt Szatmári Tamás volt

A szárazmalomkőből visszaállított emlékhelyet márvány- táblával jelölik meg, melynek leleplezésére Lenin születésének 100. évfordulójának estéjén kerül sor, amikor az ifjúság fáklyás felvonulást rendez, majd az irodalmi színpad ad ünnepi műsort.

Rácz Sándor

B M&Y

Vezérigazgatósága

értesíti az utazóközönséget, hogy április hó 12-én a „kommunista vasárnapira való tekintettel a Budapest környéki vasútvonalakon az ünnepi műszakokhoz többletvonatokat közlekedtet A vonatok közlekedéséről az állomások részletes felvilágosítást adnak. (MTI)

A megyei nőtanács végrehajtó bizottsága békéscsabai ülésén megtárgyalta az 1969—1970-es évad nevelői tevékenységét, a szakkörök, a megyei pedagógiai bizottság, valarpint a szülői munkaközösségek működését.

A nevelői tevékenység, amint erről az írásos jelentés beszámol, az elmúlt évad a felszabadulás 25. évfordulója, valamint a Lenin-centenáriumra való készülődés jegyében zajlott le. A nőtanácsok arra törekedtek, hogy minél kiterjedtebb legyen a munkájuk, s hatékonyan működjenek együtt a népművelési szervekkel, intézményekkel a nők politikai, szakmai és általános művelődéséért. E célból az MNOT a Hazafias Népfronttal, a SZOT-tal és a KISZ-szel közös kiadványokat is megjelentetett. Megyénkben elsősorban a falvakban és tanyaközpontokban élő asszonyok, lányok érdeklődési körének megfelelő előadásokat és ankétokat szerveztek. Általános tapasztalat volt, hogy sokkal szívesebben vettek részt kisebb összejöveteleken, ahol egy-egy témát behatóbban lehetett megvitatni. Az előadások is inkább vitaindítóak voltak, s alkalmat adtak a beszélgetésre, s ezek során tisztázták az esetleges téves nézeteket.

Nagy érdeklődés kísérte a gazdaságpolitikai témájú előadásokat. Ezenkívül sokakat érdekelt egy-egy pedagógiai, egészségügyi tárgyú előadás. Népszerűek voltak a különböző találkozók, melyeket az évfordulók tiszteletére rendeztek. Békéscsabán, a 25 évesek és a nőmozgalom veteránjai találkoztak az Ifjúsági Házban. Az MNDSZ alapító tagjai, a nőmozgalomban kiemelkedő miunkát végzők, valamint tsz-asszonyok, nőtanácstagok, népi ülnökök, szocialista brigádvezetők és kismamák részére rendezitek ankétokat. Az elmúlt évadban nagy érdeklődés volt a klubok programja iránt, s sokkal inkább ezeken vettek részt az asszonyok és lányok, mint az előadás-sorozatokon. Egyik-másik klub, mint a mezőhegy esi, eleki igen gazdag programot állított össze. Többek között írók—olvasók-találkozóját, divatbemutatót, kozmetikai tanácsadást, kirándulást szerveztek. Bár az érdeklődés egyre növekszik, a nőtanácsok nem tudják mindenütt létrehozni a klubokat, mivel sok helyen nincs ilyen célra megfelelő helyiségük.

Népszerűek voltak továbbra is a már hagyományos szakkörök. Ezek munkájának javulásához hozzájárult, hogy a nőtanács a szakkörvezetők részére tanfolyamot tartott. Ezt a célt szolgálja a mezőkovácsházi járási tanács művelődésügyi osztálya, a járási művelődési ház és a nőtanács által közösen szervezett díszítő- és hímző szak- körvezetők hároméves tanfolyama, melyet ebben az évadban kezdtek el. Ezeken negyven szakörvezető vesz részt. A szakkörök közöl továbbra is a kézimunka, a hímző szakkör a legnépszerűbb. Ezenkívül szerveztek szabó-varró és sütő-főző köröket is. Több helyen zsűri értékelte az elkészített munkákat, máshol viszont divatbemutatót, hangulatos záróünnepséget vagy kiállítást rendeztek.

Az évad során népszerűek voltak a vetélkedők is, melyek témája hazánk 25 éves fejlődéséről, valamint Lenin életéről

szólt.

A pedagógiai bizottság, valamint a szülői munkaközösségek tevékenységéről Knapcsek Pál- né számolt be a végrehajtó bizottság előtt. Ezután Boros Gá- bomé, az MSZMP Központi Bizottsága 1970. február 18—19-i ülésén a nők helyzetével kapcsolatban hozott határozatáról és az ebből adódó nőmozgalmi feladatokról adott tájékoztatást.

K. J.

(imiiiminiiliiniinuiuinniNifiinnuHii

CORKIJ

8.

Részletesen kikérdezett a capi'i halászok életéről, keresetükről, a papok befolyásáról, az iskoláról; érdeklődésének széles skáláján őszintén elcsodálkoztam. Amikor felhívták figyelmét, hogy van itt egy papocska, aki szegényparaszt fia, nyomban követelte, hogy gyűjtsünk neki adatokait: milyen gyakran hajtják papneveldébe gyermekeiket a parasztok, s vajon a paraszt- fiúk vissza j önnek -e szülőfalujukba lelkipásztorkodni.

— Érti, ugye? Ha ez nem véletlen jelenség, akkor azt jelenti, hogy ez a Vatikán politikája. Ravasz politika!

Nem tudok elképzelni másvalakit, aki ennyire magasan állt az emberek fölött, és mégis távol tartotta magától az önhittség csábítását, és nem vesztette el az „egyszerű emberek” iránti 5 élénk érdeklődését.

Volt benne valami delejesség. Vonzotta a dolgozó emberek szívét, rokonszenvét. Nem beszélt olaszul, de a capri halászok, akik már találkoztak Saljapinnal és más híres oroszokkal, valami megérzésből Lenint azonnal külön helyre sorolták. Nevetése megnyerő volt, annak az embernek a „szivéből jövő” nevetése, aki bár remekül észreveszi a suta emberi butaságot és az elme akrobatikus furfangjait, élvezni tudja az „egyszerű szí- vűek” gyermeki naivitását is.

Egy öreg halász, Giovanni Spadaro, azt mondta róla:

— Csak becsületes ember nevethet így. ,

Lenin az égbolthoz hasonló, kék és áttetsző hullámokon csónakázva, az „ujjával” tanult halat fogni: zsineggel, horgászbot nélkül. A halászok magyarázgatták néki, hogy akkor kell rántani, amikor ujja megérzi a zsi. neg remegését:

— Cosi: drin-drin. Capisci? (Így: ...Érted?)

Lenin nyomban felrántotta a halat, megmutatta és gyermeki lelkesedéssel, a vadász szenve- lyével kiáltotta:

— Ahá! Drin-drin!

A halászok fülsiketítő s ugyancsak gyerekesen jókedvű hahotában törtek ki, és halásztársukat így nevezték el: „síg- nor, Drin-drin”.

Elutazott, amazok pedig egyre kérdezgettek:

— Hogy van signor Drin-drin? Nem csípi el, ugye, a cár?

Nem emlékszem, hogy Pleha- nov még Lenin előtt vagy után járt-e Capriban.

A capri emigráns kolónia nehány tagja — Öliger író, a szo- csi felkelés megszervezéséért halálra Ítélt Lorence-Metner, Pavel Vigdorcsik és azt hiszem, még ketten — beszélni akartak vele. Pleihanov elutasította őket. Joga volt hozzá: beteg volt, pihenni érkezett. Öliger és Lorenc azonban elmondták, hogy nagyon sértő módon utasította el őket. Az ideges Öliger azt bizonygatta, hogy Plehanov valami olyasmit mondott, hogy „belefáradt a rengeteg emberbe, aki mind beszélni akar, de cselekedni nem tud”. Amikor nálam járt, valóban nem akart találkozni az ottani kolónia egyetlen tagjával sem. Vlagyimir Iljics mindenkivel találkozott. Plehanov semmiről sem kérdezősködött, ő már mindent tudati, és á