Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-11 / 84. szám

A Galga-vidék népművészei A népi hagyományok ápolása közművelődésünk egyik fontos feladata. Ebből a tiszta for­rásból táplálkozva újhódnak meg a művészetek, és jutnak el olyan magaslatra, mint Bartók, Kodály a zenében. Békés megye népművészete a magyar nép történetéből is­mert pusztítások, telepítések, (tatár-, törökdúlás, stb.) kö­vetkeztében nem alakulhatott ki és virágozhatott olyan gaz­dagon, mint a Matyóföld, Sár­köz, mert ebben a mosto­ha életkörülmények, a lakos­ság számának és összetételének állandó változása, mozgása, mind negatív tényezőként sze­repelt. Pozitívumként elsősor­ban a megyébe- települt szlo­vákság népi hagyományai emelhetők ki. A megyed tanács vb mű­velődési osztálya az elmúlt év­ben a megyei művelődési köz­ponttal nagyszerű kiállítást rendezett a megyénkben élő fafaragók munkáiból. A ki­állítás látogatóinak száma meglepően nagy volt. A mezőkovácsházi járásban, Kaszaperen Szabó Imréné ve­zetésével népi hímző, és díszí­tő szakkör rriűködik, amely Békés megye hagyományainak felkutatásán és a minták újra­fogalmazásán, továbbfejleszté­sén munkálkodik. Ezek a kezdeti lépések ad­ták azt a gondolatot, hogy Bé­késcsabán minden évben be­mutassuk Magyarország egy- egy tájegységének néprajzát, népművészetét azzal a céllal, hogy az ismertetésen túlmenő­en gytímölcsöztetően hasson megyénk szegényes népi ha­gyományaira. kedvet kapjanak a szunnyadó erők a kibonta­kozásra, és új kezdeményezé­sek szülessenek színesítve, gazdagítva szocialista kultú­ránkat. Ebben az évben a Gal- ga-völgy néprajzát, népművé­szetét kívánjuk bemutatni. Á néprajzi kiállítás április 11-én este 6 órakor nyílik a Megyei Művelődési Központ 7. sz. termében és április 27-ig megtekinthető. A kiállítás egyik érdekessége a sok színű- sége, amely a Galga-patak melletti települések Ácsa, Püspökfalva, Galgamácsa, Du- rony, Galgahévíz, Túra. stb. mellett Kartal, Verseg népvi­seletét is bemutatja, a másik MnciiiiNHiiuimaiinnimitimaHMi maga mesélt. Oroszosán pazar tehetségű és európai műveltségű ember lévén, szerette fitogtat­ni ékes, szellemes beszédét, és nyilván éppen az elmésség ked­véért kegyetlenül éreztette kül­földi és orosz elvtársainak fo­gyatékosságait. Ügy véltem, hogy elmésségei nem mindig si­kerültek; csak a sikerületlenek maradtak meg emlékezetemben; „a mértéktelenül mérsékelt Mteh- ring”, „az önjelölt Enrico Ferro, akiben egy lat vas sincs” —, amely szójáték azon alapul, hogy a ferro vasat jelent. És va­lamennyi ilyesfajta Volt. Általá. ban lenézően bánt az emberek­kel, persze nem úgy, mint egy Isten, de kissé hasonló módon. Mint igen tehetséges írót s a párt megalapítóját, mélyen tisz­teltem. de nem rokonszenveztem vele. Túl sok „arisztokratiz­mus” rejlett benne. Az is lehet, hogy tévesen Ítélem meg. Nem szeretem különösebben a téve­déseket. de mint mindenki, én is tévedhetek. De ami tény. az tény: ritkán találkoztam egy­mástól annyira elütő emberek­kel, mint Plehanov és Lenin. S ez természetes is: az egyik be­fejezte a régi világ lerombolá­sának munkáját, a másik pedig már elkezdte az új világ építé- sé!t. Áz élet olyan ördögi ügyes­séggel van elrendezve, hogy aki nem tud gyűlölni, az kép­telen őszintén szeretni. Már pusztán ez az embert gyöke­restül eltorzító lélekhasadási kényszer,' hogy szeretni csakis Békéscsabán Vankó Imréné Dudás Júfi, a népművészet mestere egyedül­álló festményei. Ügy érzem, a galgamácsai gyermekek játé­kai, varrásai szintén érdeklő­désre tarthatnak számot. A kiállítás megnyitása után, este 7 órakor az Ifjúsági és Üttörőházban kerül sor a Gal­gamácsai gyermek együttes mű­sorának bemutatójára. Veze­tőjük Vankóné Dudás Júli. Dudás Juli a festészet mel­lett sok gondot fordít arra, hogy a galgamácsai szokások, táncok és dalok már kisgyer­mekkorban talajra találjanak. A most bemutatkozó együttes immár a negyedik generáció, amelyik keze alól kikerül, s akik későbbiekben is ápolói, művelői lettek, illetve lesznek a galgamácsai szokásoknak. A remekül összeállított és megkomponált műsor a nézőt önkéntelnül is elvezeti a Galga-völgyébe. Ezt a kb. 50 km-es völgyet északnyugati ol­dalán a Cserhát hegység lan­kái, a dél-keleti részén a Gö­döllői dombság határolja, me­lyet átszel, a Galga-patak sze­líd folyása. Petőfit is megih­lette: Üdvözöllek messze bércte [tőkről,] Szent helyek! Hol a Galga lassú andal- [gással] Hempelyeg, Ho] pályája éden volt a [gyermek—] Ifjúnak, Hol az életüdv örömvirági, Nyíltanak. (Galgapartihoz) Vankóné Dudás Juh 1950- ban rajzaiért, dalaiért, hímzé­seiért lett a népművészet mes­tere. A gyermekeket a táncon kí­vül éneklésre, játékokra, da­lokra, mesékre és rajzolásra oktatja. Ezzel a tevékenységé­vel felbecsülhetetlen értékek megóvását, továbbfejlesztését teszi lehetővé, színesítve, gaz­dagítva az egységes magyar kultúrát. A kiállítás és az együttes megtekintése feledhetetlen él­ményt nyújt a közönségnek, néptáncosoknak, népművészek­nek, népi alkotóknak pedig példát, ötleteket és követendő mintát ad. Csende Béla inMiniiwMininniiininHiniMiiiiiM | m m m gyűlölet äätal lehet, egymaga- ■ ban is pusztulásra ítéli a mai • életkörülményeket. Oroszországban, abban az or- " szagban, ahol a „lélekmentés” £ általános módszere a feltétlen ■ szenvedés, egyetlen olyan em- S bérrel sem találkoztam, senki : mást nem ismerek, aki annyira | mélyen és erősen gyűlölte, | utálta és megvetette volna az 5 emberek szerencsétlenségét, | bánatát, szenvedését, mint Le- £ nin. : Ezek az érzések, az élet drá- £ máinak és tragédiáinak ez a £ gyűlölete az én szememben kü. : Ionosén magasra emelik Via- £ gyimir Iljics Lenint, annak az £ országnak a flát, ahol a szén- ! védés dicsőítésére és szentté : avatására a legtehetségesebb £ evangéliumokat írták és ahol £ a fiatalok az apró, köznapi £ drámák tulajdonképpen egy- | forma leírásával telezsúfolt | Könyvek szerint kezdik életű- £ két. Az orosz irodalom Európa £ legpesszimistább irodalma, ná- £ lünk minden könyv arról az : egyetlen témáról szól, hogy mi- ; ként szenvedünk fiatalságunk- £ ban és érett korunkban: az ér- £ telem hiányától, az elnyoma- £ tástól, a nőktől, a felebaráti ! szeretettől, a világmindenség £ rosszul sikerült rendjétől; öreg- £ korunkban: az életünk során I elkövetett hibáink tudatától, | jogaink hiányától, az elégtelen J emésztéstől és a halál elkerül- £ hetetlenségétől. (Folytatjuk) • Siófoktól Dunaújvárosig — Piros sapkás lány az AN—2-esben — Rossz, aki rosszra gondol? A Duna kanyargó víztükre mentén ontják a füstöt első szo­cialista városunk, Dunaújváros Vasművénék kéményei. Vajon merre lehet a Május 1 utca, aminek neve onnan ered, hogy 20 évvel ezelőtt a munkásosz­tály nagy ünnepén avatták — töpreng az újságíró, s később, a városnézés során gyönyörköd­ve figyeli az üzemeket, gyárakat, iskolákat, új lakótelepeket, a fel- szabadulás évfordulójára már fellobogózott u takat. *A vasút és a közút megtor­pan a tengerek partján, a ha­jók útja is véget ér a kikötők­ben. A közlekedés számára a le­vegő legtökéletesebb tér: csak­nem korlátlan szabad utat biz­tosít minden irányban, a tenge­reken és óceánokon át éppúgy, mint a szárazföldek felett” — olvashatjuk egy szakkönyvben, s most, a levegőben valóban át- érezzük, hogy mennyire helyt­álló az idézet. Tudhatunk a szá­zadbéli repülés hőseiről, akik kockáztatták és néha is áldozták a levegő meghó- érdekében, de csak itt a érthetjük meg igazán, sarkallta őket. kor legyen ilyen, ha nem április elsején?., A riporter a magasban beka­landozza tekintetével a tájat. Jobbról, a földre boruló kék ég­boltról már szemébe tűz a nap a vetések, s bennük — mint megannyi apró gyufaszál — a vil­lanyvezeték betonoszlopai. Távo­labb kis falu látszik. Fentröl nézve makett-falu, pedig de­hogy: békés családi házak, em­beri otthonok. A verseny egyik résztvevője, a Motoros repülő Csillagtúra ver­senyzői. — Nemigen lesz start ma délelőtt — mondogatták a pilóták és az újságírók, s mégis, most 11 órakor a repülőtéren már indulásra készek a gépek és utasaik. Bolondos az idő, de mi­Morava típusú repülőgép. is balra tekint (Rossz, aki rossz­ra gondol — írta egykor Egon Ervin Kisch). * Elsuhan a gép alatt a Bala- ton-part, majd szabályos, zöld téglalapok tűnnek feL Éledeznek Sajtófogadás, majd a túra résztvevői — fáradtan a nap programjától — az Arany Csil­lag Szállóba mennek. A bejárat­nál az újságíró hátrapillant — és elköszön társaitól (jó, aki rosszra gondol): A szemközti ki­állítási terem előtt piros sapkás lány halad él. Talán barna sze­me van... Vitaszek Zoltán (Folytatjuk) Ekek a gondosatok .foglalkoz­tatnak az AN—2-es repülőgép fedélzetén, a csillagtúra máso­dik napján. De vágjunk az ese­mények közepébe: A szellemi totón kívül ékkor is várja az új. aáigírókait a 30 soros írás elké­szítése a nap élményeiről. Mind­erre 30 perc áll rendelkezésre, s ugyanez a feladata a túrán és a versenyen résztvevő szovjet, NDK-beli és lengyel repülő ri­portereknek is. A jó pontszámúk bizonyítják, hogy tetszettek a zsűrinek az írások. Íme egy „pá­lyamű”, amelynek szerzője 25 éves, és — nőtlen: Dunaújváros, 1970. április 1« Borús, esős, szeles idő, állapí­tották meg a helyi meteorológiai jelentést április 1-én reggel — siófoki Európa Szállóból a Bar latonra tekintve — a Nemzetközi Dunaújvárosi utcarészlet Mit tehetne mást: balra néz az utastérbe ahol csinos, sötétbar­na szemű lány figyeli, mint kö­zelíti meg egy Tréner az AN— 2-t. Az újságíró ezután többször Csodálatos a táj — jegyzi em­lékezet-noteszébe az újságíró, de nagyon bántja szemét a nap... Egyébként is jól áll a lányon az a helyes kis piros sapka. (A szá­guldó riporter mondta: rossz, aki rosszra gondol).

Next

/
Thumbnails
Contents