Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
NŐKÉRDÉS? A párt Központi Bizottságé- j nak februárban, megtar- j tott ülése megvitatta a nőik politikai, gazdasági és szociális helyzetét és határozatot hozott az e téren mutatkozó tennivalókról „A nőkérdéssel való foglalkozást a mindennapi pártrmin- ka részévé kell tenni, mert ez előfeltétele, hogy össztársadalmi üggyé váljék” — állapítja meg egyebek között az ülésről kiadott közlemény. Nőkérdés — Magyarországon? Akadnak talán, akik meglepődnek az ilyen foglabnazás hallatán. Hiszen társadalmunk átlagembere réges-rég lezárta magában ezt a kérdést. Megszokottá vált az egyenjogúság tudata, sőt, hajlamosak vagyunk néha már a flérfiak egyenjogúságát emlegetni Ha azonban közelebbről szemügyire vesszük az egyenjogúság teljessé tételének követelményért, rá kell jönnünk, hogy nem olyan egyszerű a dolog. Ezt tette a Központi Bizottság ülése is, ezt megelőzően pedig mindazok, ekik a nőkről szóló napirendi pont előterjesztésének összeállításában neszt vettek. I gen, vaSéban az a helyzet, hogy a nőknek a férfiakkal való egyenjogúságát évtizedekkel ezelőtt kimondta, deklarálta a dolgozók állama. A tamil ás, a társadalmi előremenetel, a bérezés viszonylatában egyaránt régóta rögzítettek az elvék: csak épp a gyakorlati megvalósulásban mutatkozik elmaradás sok helyen. Münden joggal rendelkeznek a nők a tanuláshoz. De ha családanyák is egyben, hogyan szakítanak maguknak annyi szabad időt, amely új ismeretek szerzéséhez, az érettségihez, vagy az egyetemi diplomáihoz szükséges? Liehet belőlük miniszter, és gyárigazgató, mégis elenyészően kevesen emelkednek magasabb tisztségekbe azok közül is, akik képességeiknél fogva méltóak lennének erre. Régi elvünk az „egyenlő munkáért egyenlő bér” követelménye, de bármelyik üzemi közösségben ellenőrizhető, hogy a női dolgozó ugyanazért a munkáért, ugyanabban a beosztásban kevesebb fizetésért dolgozat, mint férfimunkatársai. Különösen az utóbbi években tett sóikat az állam annak érdekében, hogy megpróbáljon köny- nyíteni a speciálisan nőd gondokon, amelyeket gyermeknevelés, háztartás, s más hasonló címszavaik alatt ismerünk mindnyájan. Miodez azonban távolról sem elegendő, hiszen épp a Köz. ponti Bizottság állapítja meg, hogy „a nők problémáinak az eddiginél nagyobb figyelmet kell kapni jogalkotásunkban gazdasági, kulturális és szociálpolitikánkban.” V an tehát nőkérdés ma is. ” De mit értsünk az alatt, hogy ezt a problémakör^ a mindennapi pártmunka részévé kell tenni. Lehet-e ez egyáltalán pártmunka? S ha igen, miért és mennyiben? Aki üzemi közösségben él — hiszen ilyen a keresőképes korú nők 65 százaléka hazánkban —, az jól tudja, hogy a napi munka gyakorlatában ezernyi apró-cseprő ügyben kell intézkedni, segítséget nyújtani a nők számára, olyan ügyekben, amelyek a gazdaságvezetés felsőbb régióiból nézve számítanak csak kis ügynek. Aki könnyebb beosztást kér, mert gyermeket vár, annak ez igenis nagy ügy. S a nak, aki nem tudja a gyermekét óvodában elhelyezni, hiába beszélünk arról, milyen nagyot nőtt az óvodai férőhelyek száma, ezzel nincs kisegítve. Meg kell próbálni elhelyezni az ö gyermekét is. Az a dolgozó nő, aki vállain viseli a család együtt- tartásának ezerféle gondját, a közösségtől is joggal vár türelmet, segítőikészséget, gondoskodást a hétköznapi életben. Párt- munka-e, ha igyekszünk neki segíteni? Feltétlenül az. Része a pártmunkának, ha lehetőség szerint megkülönböztetett gonddal kezeljük a dolgozó asszonyok jogos kéréseit, sőt harcolunk is ezek érvényesítéséért? Mindenképpen! fis annál inkább fontos ez, mert az utóbbi időben számos példa van arra, hogy amit a párt lelkiismereti ügyének tekint, azj ugyanígy kezeli a társadalom egésze is. Nyilván, szükség van újabb rendelkezésekre, talán törvényekre is, amelyek az eddigieknél pontosabban rögzítik a helyes elveket. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy minden törvény annyit ér, amenyit megvalósít belőle a társadalom. A megvalósulás pedig mindig és minden helyzetben a kisebb közösségek munkája. Elvégre ők azok, akik a helyi viszonyoknak, adottságoknak megfelelően tettre váltják a gondolatokat s ezzel élettel tőlük meg a paragrafusokat. Ha tehát a pártszervezetek érdemben foglalkoznak mindenütt a lányok és asszonyok ügyeivel, gondjaival, ezzej amellett, hogy a törvény megvalósulását segítik, egyben új törvények születését is sugallhatják. ^ nőkérdés másként vetődik fel a szövőgyárakban, másként az íróasztalok mellett, más problémakört jelent egy mezőgazdasági termelőszövetkezetben. A társadalmi szervezetek, elsősorban a pártalapszer- vezet, kötelessége éppen az, hogy foglalkozási áganként alkalmazza a törvényt, s ne a holt betűi nézze, hanem az embert, akiért a törvény született. Azelőtt a nagyobb közösségekben bizonytalan hatáskörű nőbizottságok intézték a nők érdekvédelmét. Számos területen ilyen támaszra sem számíthattak a dolgozó nők. Ismeretes, hogy a jövőben nem így lesz. Most minden szinten közvetlenül a párt veszi kézbe a nők között végzett elvi-politifcai munka irányítását, a nők gondjainak megoldását szolgáló határozatok végrehajtásának ellenőrzését, koordinálását. A tömegszerveze- tefcben, tömegmozgalmakban állami és gazdasági szervekben dolgozó kommunisták egyetemes kötelességévé válik, hogy mun- katerületjükön gondoskod janak a pártirányítás megvalósításáról, a dolgozó nőket érintő kérdések a pártpolitikának megfelelő eldöntéséről. A pártot az intézkedés meghozatalánál a realitások felismerése vezette, s az a szándék, hogy már a legközelebbi években teljesebbé tegye azokat az eredményeket, amelyeket a női egyenjogúság, a nők társadalmi helyzetének állandó javítása terén sikerült elérni. \ társadalomnak, benne " mindenekelőtt a kommunistáknak, tehát nem szabad elfelejtkezniük arról, hogy a mostani generációk megtisztelő kötelessége nemzedékre megalapozni a szocialista nemzet erkölcsi-politikai egységét, amelybe nagyon is beletartozik az egyenjogúság teljes megvalósítáK. I. társadalom számára is az kell, hogy legyen. Annak az asszonyNégy esztendő esti iskolában Mikulák Pálné és Lipták Mátyásné az iskolapadban. Naponta többször elmegyünk a csabai közgazdasági szakközép»- iskola előtt, és bizony nem is tudjuk, hogy reggel 8-tól este Síig telt ház van ebben a iskolában. Délelőtt a nappaliak, délután és este a levelezők, esti iskolások. Felnőttek, tizenkilenc évtől ötvenig vagy még tovább. Pillér Sándor tanár, a Békéscsabai Előre labdarúgiónak „mágusa”, az igazgatóhelyettes, ebben a felnőttek iskolájában, hivatalos nevén a „Dolgozók önálló Közgazdasági Szakközépiskolája és Gimnáziuma”-ban. Szép név, hosszú név, nem is jegyzi meg senki, de nem ez a lényeg. A lényeg a következő: Huszonegy éve kezdték a felnőttoktatást, az 1949—50-es tanévvel. Több ezren, talán tízezren végezték el ezt az iskolát, hogy beosztásukhoz méltó szaktudást szerezzenek. Pillér Sándor épp>en óráról jön, a kiegészítő tanfolyamon tartott könyvvitel-órát. „A kiegé- szítősök gimnáziumi érettségivel jönnek, és két év alatt elvégzik a technikumot. Nagy előny, tanulmányi átlaguk is az érdeklődést bizonyítja”. ' Este 7 óra van, szünet, ugyanúgy tíz porc. mint délelőtt. Cigaretta, terefere. Van, aki készül. olvas, más a legújabb vicceket meséli. Jó iskolahangulat, ez letagadhatatlan. A gyors kis interjúból érdemes még feljegyezni a következőket: a levelező tagozat, hetenként egyszer jön be konzultációra, létszám mintegy 500, négy évfolyamon tanulnak. Legtöbbjük vidékről jár be. Az estiek négy osztályában 150 a létszám, ide a fiatalabbak iratkoznak, hetenként háromszor este 5-től 9- >g vannak bent az iskolában, és a nap>p>alihoz hasonló módszerrel tanulnak. Nyolcórás munka után szép teljesítmény a tanulás. „A tanárnak is az, — mondja Pillér Sándor, bár külön kis tanári karunk van, többen azonban nálunk csak óraadók, a nap- p»alin tanítanak. És ami szintén fontos: az anyag, a követelmény a napp»ali tagozattal azonos, mindezt azonban kevesebb órán kell leadni, megtanítani: Ezért koncentráltabb nálunk a tanári munka. A teljes anyag áttekintése, a lényeges kiválasztása, a csoportosítás alapvető. Ha ez nincs, a hallgatók nem sok eredménnyel birkóznak a tananyaggal”. A kép>ek gyorsan elkészülnek. Villanások egy iskola délutáni, esti életéből, ahol csak az éjszakai órákban veszi át birodalmát a csend a hosszú folyosókon, a padok között és az akkorra már csillagfényes udvaron. Tavasz van, jön a nyár, és a negyedikes felnőttek már az érettségire gondolnak. De szép is lesz, ha négy év gyümölcsé beérik! S. E. Szünet, de már esteledik* Fotó: Demény
