Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PARTÖIZOT TSAG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1870. ÁPRILIS 4., SZOMBAT Ara: 1.80 Ft XXV. ftVFOT/VAM. 79. SZÁM Éljen április 4, hazánk felszabadulásának 25. évfordulója! Szilárd egységben haladunk a szocializmus útján, a Szovjetunió és a szocialista országok oldalán A% országgyűlés jubileumi ünnepi ülése Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója al­kalmából pénteken ünnepi ülést tartott az or­szággyűlés. Részt vett az ülésen Losonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Fock Jenő, a Forra­dalmi Munkás—Paraszt Kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sán­dor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Re­zső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A földszinti páholyokban helyet foglaltak a felszabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett küldöttségek, melyeknek vezetői: L. I. Brezs- nyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára, Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bi­zottságának első titkára, dr. Gustav Húsok, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, Jó­zef Cyrankiewicz, a LEMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnöke, Ivan Mi- hajion, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Fadilj Hodzsa, a JKSZ Elnöksége Vég­rehajtó Irodájának tagja, Emil Bodnaras, a Ro­mán KP Központi Bizottsága Végrehajtó Bizott­ságának és Állandó Elnökségének tagja, Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. Az ünnepi ülést — a Himnusz hagjai után — Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd felkérte Kádár Jánost az ünnepi be­széd megtartására. Kádár János ünnepi beszéde Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Kivételes alkalomból, ünnepi ülésre jöttünk ma össze. Minde­nekelőtt, engedjék meg, hogy eb­ben az ünnepi órában én is kö­szöntsem legfelső törvényhozó testületünk, az országgyűlés tag­jait, kedves külföldi vendégein­ket, az ülés minden részvevőjét. Innen, az ország házából köszön, töm népünk minden fiát és leá­nyát; minden honfitársunkat. Külön köszöntőm, túl határain­kon. a nagy szovjet népet, a szocializmust építő népeket, a nemzetközi munkásosztályt, a testvérpártokat, a népi Magyar-/ ország minden barátját. (Taps.) Elvtársak! Barátaink! A létért küzdő emberiség, a világ és Európa népei számára a második világháború véres napjainak sorából nem emelke­dett ki különösebben az 1945-ös év áprilisának negyedik napja. A magyar nép számára azonban az a nap különleges jelentősé­gűvé, újkori történelme nagy, sorsdöntő fordulatának kezde­tévé vált. Azon a napon űzte ki hazánk területéről a diadalmasan előretörő szovjet hadsereg az utolsó Hitler-fasiszta megszálló csapatot s adta tudtul a világ­nak: Miagy arország felszabadult! Huszonöt évvel ezelőtt, a fel- szabadulás napján, 1945. április 4-én új lap nyílt a magyar nép történelmében; népünk vissza­nyerte nemzeti függetlenségét és megnyílt előtte a fejlődés, a társadalmi felszabadulás lehető­sége. A felszaoadulás népünk számára felér egy új. második honfoglalással, s április 4 mél­tán lett népünk legnagyobb nemzeti ünnepe. Népünk több mint ezer éve, a honfoglaló Árpád fejedelem, az államalapító István király korától itt él, a népek tengeré­ben, itt, a Duna—Tisza partján, ahol birodalmak süllyedtek él. Sokszor járt a hadak útján a lélekszámban kis magyar nem­zet, sokszor dúlt a harc, hullott a vér a megmaradásért. Ezen a napon gondolunk azok­ra. akik egykor Hunyadi. Rá­kóczi. Kossuth zászlai alatt har­coltak a hazáért; azokra, akik Dózsa. Petőfi. Táncsics követői­ként ""kraszálltak a népszabad­ságért. A századok egymást követték, míg az új kor hajnalán új osz­tály született, a munkásosztály, amely az urak, a polgárok után mind nagyobb mértékben és fe­lelősséggel vette magára a nép, a nemzet szabadságának, boldo­gulásának ügyét. Ma gondolunk azokra a mun­kástestvéreinkre, honfitársaink­ra, akik az idő hívó szavát meg­értve, Oroszországban részt vet­tek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcaiban, s a pol­gárháború ideién a fiatal szov­jet hatalom oldalán küzdöttek. Gondolunk azokra, akik első­ként követve orosz testvéreik példáját, hazánkban kibontottak a nemzetközi munkásosztály vö­rös zászlaját és harcoltak a Ma­gyar Tanácsköztársaságért, egy új, szabadabb világért. Munkásosztályunk, népünk legjobbjai küzdöttek a hazától távol, a vérző Spanyolország csataterein népünk, minden nép szabadságáért A második világ­háború alatt itthon és a szovjet, a szlovák, a jugoszláv, a fran­cia, a belga partizánok sorai­ban fegyverrel harcoltak mun­kásügyünkért, nemzetünkért, a fasizmus erői ellen. Ma. szabad­ságunk ünnepén, gondolunk az antifasiszta harcban elesett már­tírjainkra, akik népünk szabad­ságáért, nemzetünk becsületéért áldozták életűket. Annyi harc és áldozat után, a végveszély idején, amikor min­den addiginál gonoszabb és ha­talmasabb, Európa majd minden népét letipró ellenség, a Hitler- fasizmus tört nemzeti létünkre, megjött a várva várt segítség, a magyar nép számára is felkelt a szabadság napja. Negyedszázaddal ezelőtt a né­pek szabadságának legkövetke­zetesebb harcosai, Lenin fiai, a Szovjetunió vörös hadseregének katonái jöttek el hozzánk, s ál­dozatos harcokban űzték ki ha­zánk földjéről népünk leigázóit, a megszálló fasiszta erőket Sok szovjet harcos öntözte vérével a magyar földet § adta életét né­pünk szabadságáért. Mély és el nem múló hálát érzünk a szov­jet nép iránt a hallatlan áldo­zatokért Soha nem feledjük; felszabadítónk a Szovjetunió! (Taps.) Köszönő szavakkal fordulunk az élőkhöz és kegyelettel emlé­kezünk azokra a szovjet harco­sokra, akik a legdrágábbat éle­tüket áldozták felszabadításun­kért. Emléküket népünk nemze­dékről nemzedékre őrizni fogja. A szovjet hadsereg oldalán küzdöttek már felszabadult más népek fiai is. Kegyelettel gon­dolunk azokra a bolgár, ju­goszláv, román harcosokra, akik vérüket ontották, életüket ál­dozták Magyarország felszaba­dításáért. Kegyelettel emlékezünk azok­ra az angol, amerikai és más nemzetiségű katonákra, akik ugyancsak harcoltak és elestek Mtagyarország területén a fasiz­mus ellen vívott hősi küzdelem­ben. Ügy tartjuk, a hősi harcban elesettek emléke az élőktől min­dig és mindenekelőtt annak bi­zonyságát kívánja, hogy az ál­dozat nem volt hiábavaló. A ma­gyar népben erős az elhatározás, hogy a szabadságot, amelyet az értünk harcolók elhoztak ne­künk, mindig megőrizzük, s el­orozni nem hagyjuk, soha és senkitől. Kedves Elvtársak! A magyar nép felszabadulását nem sokkal követte 1945. május 9-e, a Hitler és Mussolini fa­siszta erői felett aratott világ- történelmi győzelem napja, az (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents