Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

Az országgyűlés jubileumi ünnepi ülése (.Folytató* az l. oldalról) v. a nap, amikor Európa csatate­rein végre elhallgattak az ágyúk, s eljött a béke csendjének első napja. Az első világháború, mint is­meretes. az imperialisták egy­más között; harca volt a világ újrafelosztásáért. A második vi­lágháború. a szövetségesek harca '■f' a fasizmus erői ellen, a népek * felszabadító háborújává vált. ’■ Azért válhatott azzá, mert a fa- > sizmus elleni világméretű küz­delemben a szövetségesek között ott volt, és a háború fő terhét viselte a világ első munkás- paraszt állama, a szocialista vi­lághatalom, a Szovjetunió. Az antifasiszta háborúban egész né­pek keltek harcra szabadságu­kért, s az egyes országok harcá­nak élén a kommunisták, a leg­következetesebb demokraták, az igaz hazafiak küzdöttek. A küzdelemben résztvevő né­pek, a tömegek harcának célja a fasizmus megsemmisítése, a nemzeti függetlenség és társa­dalmi szabadság kivívása, a de. rmokra,tikus jogok kibővítése, a * tartós béke megteremtése volt Ez tette lehetővé a világméretű '* fasisztaellenes összefogást és hozta közelebb a fasiszta hatal- mák feletti győzelmet. A Szov- ,m jetunió, a szövetségesek győzel­mi' me a második világháborúban, i?: nagy, elképzelhetetlenül súlyos >r, katasztrófától mentette meg az emberiaéget, s új helyzetet te­remtett a világban. •V Ma emlékeznünk, és emlékez­tetnünk kell: 1919-ben az impe­rialisták fegyveres erővel a ma- gyár nép nyakára ültették az el- y. lenforradalmi Hoirthy-rendszert, 1, amely középkori viszonyokat te­remtett az országban. Fasiszta 'í, ideológiájéval negyedszázadon át fertőzte a tömegeket, kegyet- len terrorral üldözött minden haladó gondolatot, kizárta a po- 1 liidkai jogokból a dolgozó népet. Magyarország iparilag fejletlen volt, mezőgazdaságát feudális maradványok terhelték; a dol­gozók milliói létbiaonytaJanaég- ban, nyomorban éltek. * A háborúban az ország amúgy is fejletlen iparának har­mada megsemmisült, összes híd­jait módszeresen elpusztították, ">< lakóházai súlyosan megrongá­lódtak. a föld nagy része müve. ■» letten maradt, az állatállomány íg’ nagy részét elhajtották. Az em­• berek éheztek, ellátatlanok vol­* tak. A 9 millió lakosságú Magyar- ország állampolgárai közül több ó? mint félmillió ember pusztult el a harcban és a fasiszta megsem- s, misftő táborokban. Összes há- ■;f borús embervesztesége ugyan­annyi volt, mint az akkor 140 * millió lakosú Amerikai Egye- .1, sült Államoknak. A felszabadulást közvetlenül ** követő időszak rendkívül bonyo- *■' Mt és sokrétű feladatainak, a romok eltakarításának, a ter­űi melés beindításának, az ellátás > megszervezésének, a közlekedés helyreállításának megoldása 2,i mindenekelőtt a nép talpra állí­tását, önbizalmának vlsszaadá- , sát, a társadalom szétzilált erői­nek elemi megszervezését, egy ,A új. demokratikus hatalom, szer­vezett állam megteremtését kí­vánta meg. .H: A sivár, vigasztalannak tűnő j kép láttán, amit az összeomlott állam, az atomjaira hullott tár­at sadalom anarchikus helyzete, s ■a- a romokban heverő ország mu- tatott, sokan hitüket vesztették, s nem láttak kiutat maguk előtt. A kishitűség leküzdésére, a tömegek mozgósításához világos '■ utat mutató vezető erőre volt • szükség. Ezt a politikai erőt tár­sadalmunkban a fasizmus ne­gyedszázada alatt betiltott és üldözött, de mindvégig elszántan harcoló kommunista párt képvi­•i- selte, amely az összes hazafias erő tömörülését, a társadalom demokratikus átalakításának szükségességét hirdette. Arra hívott fel, hogy a nép összefo­gásával, aktív harcával és mun­kájával, a reakciós erők szétzú­zásával teremtsünk új hazát. Vallotta: Mohács óta nem volt lyen súlyos helyzetben az ar- izág, mindennek ellenére — .lesz magyar újjászületés”. A kommunisták pártja kezde­ményeste a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front zászlóbon­tását, létrehozta a pártok koalí­cióját, szorgalmazta az új de­mokratikus állam első intézkedő szerveinek létrehozását, az ide­iglenes nemzetgyűlés, az ideigle­nes kormány, a nemzeti bizott­ságok megalakítását. Az építő munkához azonban biztosítani kellett a külső, nem­zetközi feltételeket is. Az ural­kodó osztályok a tömegek tudatát negyedszázadon át módszeresen fertőzték a nacionalista, sovi­niszta métellyel, és a „rokonta­lan nép”, az „egyedül vagyunk” csüggesztő érzését plántálták beléjük. A gondolkodásában és érzelmeiben amúgy is megzavart tömegekben nagy, létfontosságú kérdés volt, hogy a magyar fa­siszta rezsim háborús bűnei után. nemzetközileg hol és ki­ben talál barátot, támaszt az a nép, amelynek országa a szövet­séges hatalmak szemében még tegnap Hitler III. birodalmának csatlósa volt. Hazánk, népünk annyi megpróbáltatás és csaló­dás után a Szovjetunióban és népében végre igaz barátra ta­lált (Tape.) A Szovjetunió mérhetetlenül sokat szenvedett a fasiszta ag­ressziótól, a Hitler-fasiszta és csatlós megszálló csapatoktól, mégsem azonosította sohasem az egyes országok uralkodó köreit éa az adott országok népét Mint ismerete«, a Szovjetunió, mikor arról volt szó, kijelentette, hogy a Hitlerek jönnek és mennek, de a német nép marad. S az iru témádonaUsta, a népek kölcsö­nös megbecsülését és barátságát hirdető Szovjetunió Magyaror­szág esetében is így járt el. A fasiszta magyar államot, amely Hitler csatlósaként a Szovjet­unió ellen támadt mint ellensé. get visszaverte, a magyar népet azonban nem azonosította az ország reakciós, szovjetelle­nes uralkodó köreivel, nem azo­nosította Horthyval, Szálasivai. A Szovjetunió a magyar népet felszabadította, és segítette Ma­gyarországot a békekötésre iiá- nyuló törekvéseiben, abban, hogy a legyőzött ország békét köthessen és rövid időn belül visszanyerje szuvere­nitását A Szovjetunió volt a magyar nép történetében az első nagyhatalom, amely a mi kis országunkat egyenjogúként ke­zdte, barátságába fogadta, majd szövetségeseként szerződést kö­tött vele. A legjobbkor jött az az anyagi segítség is, amelyet népünk a Szovjetuniótól a fel- szabadulás után nyomban és olyan időben kapott, amikor a szovjet nép sem a fölöslegből adott. Nem lehet szavakban ki­fejezni annak a sokoldalú támo­gatásnak nagyságát, erkölcsi, politikai értékét, amelyet a Szov­jetunió országunknak, népünk­nek nyújtott. Kádár elvtárs ezután az első évek gazdasági, politikai küzdel­meiről szólott, majd így foly­tatta: Az a fejlődés, amely a felsza­badulást követő években Ma­gyarországon végbement, bebi­zonyította, hogy ha van vilá­gos cél, ha van megfelelő vezetés, ha minden haladó erő összefog a felszabadult nép ereje minden ellenállás, minden nehézség leküzdésére képes. Munkásosztályunk, népünk az új világ megteremtéséért foly­tatott kemény osztályharcban, a bányák, a bankok és a gyárak államosításával a nagytőkések, a földosztással a nagybirtokosok hatalmának gazdasági, társadal­mi alapjait megsemmisítette. Felszámolta a régi buzsoá ren­det, a kiváltságok minden elő­jogát, a feudalizmus maradvá­nyait, ét megnyitotta az utat előre, a szocialista forradalom győzelméhez. A negyedszázad alatt megtett utat áttekintve, hazánk akkori és mai helyzetét egybevetve, a harc és a munka eredményeit számba véve, a Magyar Népköz- társaság olyan vívmányokat mu­tathat fel, amelyek méltán vál­tanak ki elismerést. Hazánk gazdasága, termelésé­nek jellege gyökeresen megvál­tozott Az egykori elmaradott, nagybirtokos-tőkés gazdaságú ország ipari-agrár országgá vált, szocialista iparral, szocialista, szövetkezeti mezőgazdasággal, kisipari és szolgáltató szövetke­zetekkel. Népünk a romokból nemcsak újjáépítette az orszá­got, hanem teljesen új, szocia­lista népgazdaságot teremtett Munkásosztályunk, dolgozó népünk az új erőművek, gyárak, üzemek sokaságát építette fel, új Ipari városokat alapított. A népi Magyarország huszonöt éve alatt megkétszereződött orszá­gunk termelőeszköz-állománya, a gépek, a felszerelések, a szál­lítóeszközök, az Ipari épületek száma. A nép munkája nyomán a nemzeti jövedelem háromszor olyan gyorsan emelkedik éven­te, mint a két világháború kö­zött, és ma már majdnem négy­szer annyi, mint 1938-ban volt. Szocialista rendszerünkben, ahol már nincs kizsákmányolás, a nemzeti jövedelem egésze a né­pé, minden forintja az ország, a nép szükségleteit fedezi. A magyar munkásosztály a hosszan tartó politikai harcok időszakában, önfeláldozó mun­kával megteremtette és kifej­lesztette a szocialista nagyipart, amely ma hét és félszer annyit termel, mint a kapitalista Ma­gyarország ipara 1938-ban. A létszámában is megnövekedett magyar munkásosztály öntuda­ta, felelősségérzete nagyot fej­lődött; számára a munka nem egyszerűen termelési folyamat, hanem mindinkább a szocializ­mus tudatos építése. Ezt nagy­szerűen mutatja a széles körű munkaversenymozgalom is, amely az egész országot átfog­ja, s az utóbbi években kibon­takozott szocialista brigádmoz­galom, amely a dolgozó ember új szocialista vonásait fejezi ki. Mezőgazdaságunk fejlődésének feltételeit megváltoztatta és for­radalmi lépést jelentett előre a fölreform, amely 1945-ben meg­szüntette a félfeudális nagybir­tokrendszert. Űjabb forradalmi lépés volt előre, amikor paraszt­ságunk tíz évvel ezelőtt a terme­lőszövetkezetek létrehozásával a szocialista fejlődés útjára lépett A szocialista forradalom e dön­tő feladatának megoldása tár­sadalmilag felemelte a paraszt­ságot, nagy mértékben megerő­sítette államunk legfőbb po­litikai alapját, a munkásosztály és a parasztság szövetségét. A magyar parasztság szorgal­máról, tehetségéről, a szocialis­ta nagyüzemi gazdálkodás fölé­nyéről tanúskodnak szövetkeze­teink, állami gazdaságaink ered­ményei. A magyar mezőgazda­ság ma — egyharmadával keve­sebb emberre) — egyharmadá­val többet termel, mint az ura­dalmakra, Illetve a rosszul fel­szerelt kis parcellákra felépült tőkés mezőgazdaság 1938-ban. A háború előtti Magyarországon hektáronként 14 mázsa búzát termeltek, most országos átlag­ban majdnem kétszer annyit, hektáronként 27 mázsát terme­lünk. Kukoricából a háború előtt hektáronként 20 mázsát, 1969-ben országos átlagban hek­táronként 38 mázsát termeltek. Hazánkban az elmúlt 25 év alatt nemcsak a gazdaságban, hanem a kultúra területén is ki- .emelkedő eredmények szület­tek. A kulturális forradalom nyomán a műveltségből koráb­ban kirekesztett dolgozó töme­gek előtt megnyílt a tanulás, a művelődési lehetősége. Az isko­láztatás, a tudományos képzés, a könyvkiadás, a színházkultú- ra, a művészetek fejlődése mu­tatja népünk törekvéseit, növek­vő igényét a művelődésre. A fej­lődés egyúttal bizonyítja a ma­gyar értelmiségiek, a tudomá­nyok művelőinek, a pedagógu­soknak, a művészeknek, általá­ban az alkotó értelmiségieknél* az eredményes munkásságát, a szocializmus, a nép iránti oda­adását. Az általános fejlődésről, a megváltozott kulturális életről tanúskodnak az adatok. Amíg 1938-ban mindössze két es fél ezer könyv jelent meg Magyar­országom 9 millió példányban, addig most. 1969-ben 4500 művet adtunk ki 48 millió példányban. Közép- és felsőfokú oktatásunk fejlődésének méreteit, mutatja, hogy az idei tanévben középis­koláinkban négy és félszer, az egyetemeken, főiskolákon ugyancsak négy és félszer any- nyi fiatal tanul, mint az 1937— 38-as tanévben, A hazánkban végbement tár­sadalmi forradalom a közép, és felsőfokú tanintézetek hallgató­inak szociális összetételében is tükröződik. A felszabadulás előtt, a kapitalista rendszerben a középiskolákban, az egyeteme, ken és a főiskolákban mintegy 3—4 százalék volt csupán a fizi­kai dolgozók gyermekeinek ará­nya a diákok, a hallgatók között Jelenleg a középiskolák tanulói­nak kereken 52 százaléka, az egyetemek és főiskolák hallga­tóinak közel 40 százaléka mun­kás- és parasztszülők gyermeke. A Magyar Népköztársaságban a művelődés és a kultúra terü­letén a forradalmi fejlődés még nem fejeződött be, a szocializ­mus szellemében emelkedik to­vább, mind nagyobb mértékben népünk műveltsége. Hazánkban a gazdasági és kul­turális építőmunka nyomán, a szocializmus céljainak megfele­lően, alapvetően megváltoztak népünk életkörülményei. A „há­rommillió koldus” Magyarorszá­ga — amelyben a tüdőbajt morbus hungaricus”-nak ma­gyar betegségnek nevezték, ahol a munkanélküliség, a népkony­ha, a nyomortelep volt a dol­gozó ember osztályrésze — már régen a múlté. A munkához való jog, a kul­turális, szociális ellátottság, a dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülése társadalmunk jel­lemvonása. A reálbérek 1949- től, az elmúlt húsz év alatt 93 százalékkal növekedtek, csak­nem megkétszereződtek. A régi rendszerben a lakosságnak csak egyharmada volt biztosított, most a dolgozók 97 százaléka, gyakorlatilag az egész lakosság társadalombiztosításban része­sül. Az öregekről való gondos­kodás intézményes. A szülő nő­ket, az anyákat, a gyermekeket, a serdülőkorúakat az állam kü­lön védelemben és támogatás­ban részesíti. Az eltelt negyedszázad ered­ménye, hogy a dolgozók létbiz­tonságban élnek, életkörülmé­nyeik javulnak és hazánk min­den polgára bizakodva nézhet a holnap elé. Kádár elvtárs ezt követően a múltban elkövetett hibákról szólott, majd hangsúlyozta: Amikor számot vetünk ered­ményeinkkel, joggal megállapít­hatjuk, hogy munkásosztályunk minden áldozatot vállalva, még a legnehezebb körülmények kö­zött is helytállt. Eleget tett mindazon történelmi kötelezett­ségének, amely az elmúlt 25 év­ben reá, mint a társadalom, a nemzet vezető osztályára há­rult. A munkásosztály forradal­mi élcsapata, a pért tiszta lelki- ismerettel állhat a nép elé, mert eleget tett nagy küldetésének. A párt vezetésével munkásosztá­lyunk, népünk teljes győzelmet aratott a7 osztályellenség felett; a kapitalista világból egy rövid emberöltő alatt eljutott a ma­gasabb rendű, a kizsákmányo­lástól mentes, szocialista tár- sadalmi rendszerije. Ezután így folytatta: Kedves Elvtártak! Barátaink! Munkánk eredményeképpen megváltozott a helyünk a világ­ban. Országunkat kiterjedt kap­csolatok fűzik « baráti, szocia­lista országokhoz, a fejlő, dő országokhoz, a világ kü­lönböző államaihoz. Harcunk, építőmunkánk eredményékép­pen hazánk tekintélye megnőtt, tisztes helyet foglal el * nem­zetközi életben, szavunk van kü­lönböző nemzetközi fórumokon. Nemzetközi tevékenységünk­ben a társadalmi haladás elő­mozdítására, a népek szabadság- mozgalmának támogatására, a béke megszilárdítására törek­szünk. Az a feladatunk és cé­lunk, hogy biztosítsuk népünk «zárnám a szocializmus építésé, nék kedvező külső feltételeit. Elveinknek megfelelően támo­gatjuk a nemzetközi munkásosz­tály harcát, a népek antümperl- alista küzdelmét Az államközi kapcsolatok terén a különböző társadalmi berendezkedésű or­szágok békés egymás mellett élésének, rendezett viszonyai­nak, kölcsönösen előnyös kap­csolatainak megteremtése mel­lett vagyunk. A kommunistáknak céljaik el­éréséhez nincs szükségük hábo­rúm. Bár a7 imperializmus ter­mészetét jól Ismerjük, nem tart­juk végzetszerűen elkerülhetet­lennek az új világháborút. Meg­győződésünk, hogy a békeszere­tő erők, a népek kellő éberség, gél és erőfeszítéssel el tudják hárítani az emberiség feje felől egy új világháború fenyegető ré­mét. A Magyar Népköztársaság a háborúk és a háborús tűzfész­kek felszámolásáért küzd, és a vitás nemzetközi kérdések tár­gyalások útján való megoldásá­nak híve. Népünk érdekeit szolgáljuk, az internacionalizmus elveit követ­jük, amikor részt veszünk a szo- (Folytatái a X oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents