Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-03 / 78. szám

Két nemzedék egy kabátja Munkácsy uceában egy modern emeletes épületen tábla mutatja: Itt van a magyar „Komszomol”, a demokratikus ifjúsági szövetség csabai saékbáaa. Felmegyek a lépcsőn és bemegyek a terembe, ahol fiúk, lányok serege asorong egymás mellett. A terem elején a hosszú asztal mellett négy fia­talember ül, bizonyára a vezetőség. Körülnézek a teremben: mellettem fia­tal, szőkehajú iparosfiú áll, kék munkásköpenyben, kezében papír és ce­ruza, szorgalmasan jegyzetel a vita során. Körül a szobában kényelmes fotőlyök, a falakon Sztálin, Kossuth, Petőn arcképei és néhány antifasiszta plakát”. (Alföldi Képújság IMS. március Jl. IV. évf. t. szárny. hogy a MADISZ tevékenysége — később — akadályokba ütkö­zött. Ne tűnjön illúzió-romboló, nak a már idézett 1945 márciusi újság riportjának két mondata, amelyet az akkori újságírónak a MADISZ- titkára mondott: „A demokráciának lényege a szólásszabadság és az is, hogy­_________________________ Üzenet 199 5 •be Amint arról holnapi lapunk­ban is beszámolunk, április 3-án a békéscsabai fiatalok a Lencsést úti KISZ-tábor egyik épületé­nek falába 20 centiméter ma­gas, 10 centiméter átmérőjű rézhengert helyeznek el azzal a kikötéssel, hogy 25 év múlva, 1995-ben szabad csak felbontani. A hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján keltezett üzenet a mai fiatalokról vall a követ­kező nemzedéknek. A jövőnek üzenni mindig izgalmas vállal­kozás. Nézzük, mit tartalmaz a rézhenger?! A fényképek, jelvények és a tábor építését megörökítő írásos dokumentum mellett ott lesz a Békés megyei fiataloknak a ju­bileumi évfordulóra tett válla­lások és teljesítések leírása. Mi­előtt a jövőnek üzenő kapszu­lát lezárták volna, beleolvas­tunk ebbe a — most már nyu­godtan nevezhetjük így ^ tör­ténelmi dokumentumba. Az irat tartalmazza a* oros­házi városi KISZ-bizottságnak az üveggyár, az erdőtelepítés és a gyopárosi KISZ-tábor fölött vállalt védnökségét, a 23 szeg­halmi járási KJSZ-alapszervezet 685 ezer forint értékű társadal­mi munkafelajánlását, a békés­csabai nagyüzemek fiataljainak jubileumi vállalását, a Gyulai Harisnyagyár KISZ-eseinek há­rom kommunista vasárnapját, valamint azt az elhatározást, hogy az üzemben 7 százalékkal emelik a termelékenységet. Nem maradnak el a mezőgazdasági üzemek fiataljai sem. A jubileu­mi évforduló tiszteletére a ter­melőszövetkezeti és mezőgazda- sági ifjúság valamennyi KISZ- ese tett felajánlást és összesen 100 ezer óra társadalmi munkát végeznek. A mai fiatal nemzedék — ez a címe az emlékiratnak is — valóban tetteivel üzen a század és ezredforduló előtti kétez­redik évnek. És kell-e ennél beszédesebb információ az 1910- es évről, amikor már felnőtté lett az első, háború utáni, csak a békét ismerő nemzedék? Huszonöt év múlva, amikor leveszik a falról a márványtáb­lát és kinyitják a most féltő gonddal elhelyezett fémdobozt, vajon hogyan vélekedik majd a XX. század végi ifjúság a fél emberöltővel fiatalabb nemze­dékről, a mai KISZ-korosztályű lányokról és fiúkról? Az érték­ítélethez szükséges dokumentu­moknak csak kis része lesz a a dobozba zárva, de emellett kézzel foghatóan bizonyítanak majd mindazok az eredmények, amelyekkel a ma ifjúsága is büszkélkedhet, s amelyek el­érése a mostani tizen-huszon- éves fiataloknak lesz a feladata a következő években. A MADISZ egykori titkára harsány „Szervusz, öreg cimbo­rám” kiáltással ölelte át a vá­rosi szervezet első szavalókó­rusának vezetőjét, aki villám­gyorsan föllapozva emlékezete könyvét, megismerte a régi ba­rátot. Kendra János, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat igazgatója és Dér Endre, a Tiszatáj című irodalmi folyóirat szerkesztője huszonöt év után találkozott; de valószínű, hogy a többiek is most látták viszont egymást a negyedszázaddal ez­előtti mozgalmi évek után. A nevezetes találkozó éppen két héttel ezelőtt, a Békéscsabai Ifjúsági és Üttörőházban zajlott le, amikor is a hajdani MADISZ- tagok és a mostani KISZ-esek töltöttek együtt egy jó hangu­latú napot. A Magyar Demokratikus Ifjú­sági Szövetség történelmi helye, szerepe már jórészt tisztázott, s köztudott, hogy a MADISZ-ba tömörült fiataloknak (különösen a kommunista ifiknek) kiemel­kedő szerep jutott az antifasisz­ta harcban, az ország újjáépíté­sében, a demokratikus Magyar- ország megteremtésében. Megyénk mindig is élen járt az újért való küzdelemben, s a huszonöt óv előtti fiatalok be­csülettel kivették részüket az új világot teremtő harcból. A KISZ Központi Bizottsága a MADISZ megalakulásának 25. évfordulója alkalmából határo­zatban rögzíti: rrA MADISZ megalakulásának 25. évfordulóján elismeréssel emlékezünk a munkás-, paraszt- ős tanulóifjúság demokratikus szervezeteinek azokra a veze­tőire, s aktív harcosaira, akik az 1945 utáni években a társadalmi haladásért küzdő erők oldalán álltak, s tevékenységükkel a ma­gyar nép igazi felemelkedését szolgálták... A mai magyar ifjú­ság tisztelettel és szeretettel gondol a negyedszázaddal ez­előtti forradlmi if jakra..." A békéscsabai találkozóra so­kan jöttek el Aki elfoglaltsága miatt mégis távol maradt; az le­velet irt. Rábai Miklós, az Álla­mi Népi Együttes vezetője eb­ben az időben az NDK-ban volt, a bratislavai Sztankó Pált hiva­tali elfoglaltságai akadályozták, Hacsovszky László diplomáciai küldetésében Genfben tartózko­dott, dr. Kende István, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára bármennyire is szeretett volna jönni, csak jókí­vánságait tolmácsolhatta-. De ott volt Vasas Pál, az V. kenjük el, ne hallgassuk el, ha felesége, ök ketten a MADISZ- ban ismerkedtek meg, és az is­meretségből házasság lett. Két fiuk van. A kisebbik 16 éves. Annyi éppen, mint amikor Va- sasnét felvették a kommunista pártba. Ott volt Bagyinka György, aki még most is fejesé­Nem X pihenni, enni! Az Üj Idők című társadalmi, szépirodalmi, mű­vészeti és kritikai képes hetilap 1946. január 5-i számából ollóztuk ki az alábbi Szerkesztői üze­netet. K. E. 412]a. Igen, komoly tudósok állítják, hogy az, amit az ember fáradtságnak érez és aminek következtében, különösen a késő délelőtti és késő délutáni órákban, gyakran a szokottnál érzékenyebb és ingerlékenyebb, tulajdonképpen nem fáradtság, hanem éhség. Ilyenkor nem pi­henésre van szüksége az embernek, hanem, arra, ] hogy egyék..t i válva idézi azt a 25 év előtti nyarat, amikor egyszál egyedül volt kénytelen fogadni a Békés­csabára látogató első Kamszomol- delegációt. (A MADISZ-osok — tévedésből — az Orosházi úton felállított díszkapunál várták a szovjet ifiket, míg azok Csorvás felől jöttek). Ott volt Miklya Pál, a békéscsabai Miájus 1 Tsz üzemgazdásza, aki 1945. május 1-én 15 ezer ember előtt sza­valta a tanácsháza erkélyéről Földeák János versét. A múltat idéző beszélgetések kapcsán — fehér asztal mellett — szó esett a szervezeti élet tartalmi részéről is. A MADISZ, zászlajára a fiatalok egységének megvalósítását tűzte ki célul, s vállalt feladatának eleget tett. Nem az akkori ifiken múlott, ha valahol hiba van, hát ne kenjük él, ne hallgasuk el, ha­nem nyíltan mondjuk ki. Sin te­hát őszintén kijelentem, hogy sok, nagyon sok hiba van. A legnagyobb ellenségünk:: A KÖZÖNY”. Ügy hisszük, ehhez nem keU kommentár, hiszen ez az idézet a napjainkra is érvényes aktua­litás igényével hat És az emlé­kezés torkot szorító múlt-idézése mellett, a ma is hasznosítható tanulságok átadásának lehetősé­ge szólt a két nemzedék jól si­került találkozója mellett. Mert végül is — és ez tanulságnak is felfogható — egyazon cipőben, kabátban járnak a deres hajú 45-ös ifik és mai miniszoknyás fiatalok. B. L Ha építésznek születtem volna nem lakásokat, hanem [otthonokat építenék az embereknek. Megajándékoznám őket fénnyel, színnel és csönddel. (Kassák Lajos) Hogy mindig süssön a nap Gyűrött jegyzetfüzetemből mondatfoszlányokat őrzök. Egy fiatal építész vallomásait. A jó félnapos eszmecsere végén fél- állt, összevonta madárcsontú vállát, és szinte restelkedve mondta — Látod, semmi különösért nem tudok mondani. Nincs nagy sztori, nincs látványos hókusz­pókusz. Huszonöt éves vagyok. Születtem, elvegyültem... és kiváltam. Az utolsó szót már kérdezi. Inkább magától, mint tőlem. Szén te Gábor építészmérnökről szól ez az írás. Jellemezz» őt néhány szenvtelenül megfogal­mazott, ám többnyire találó mondat. Az arc. Az arc keskeny, per­gamen-szerű, karakterét két mélyen ülő szem és a keskeny áll adja. A kéz. A kéz fehér, hosszú és ideges. Az ujjak mintha satuba lennének fogva. Vértelenek. A termet. Törékeny. És köny- nyű. Alig több ötven kilónál: Rendszertelenül étkezik. A hang, a modor kisfiúsán szenvedélyes, de lényének — bár az látszólag ellentmond az elő­ző állításnak — fő jellemzője a meditáció. Mint figuráns kezdte. Az idő­sebb kollégák jót nevettek a rö- vidnadrágos, pipaszárlábú, pöt­töm gyerkőcön, de aztán meg­szokták. Aztán a gimnázium és végül az egyetem. A nyári vakációkat itthon töltötte. Rajzolt, dolgo­zott, bújta a szakkönyveket. Si­mán államvizsgázott. Felesége is építész. —• Látod, semmi különös. Szimpla élettörténet. Egy önélet­rajzra is alig futja. Szente Gábor diplomamunká­ja úttörővállalkozás volt. A fiatalkorú bűnözők javító-neve­lő intézetének építészeti problé­máiról szólt. Többször járt Aszódon, pszichológiai vizsgáló­dásokat végzett, feltérképezte a társadalom perifériáján élő fia­talok személyiségének titkait és — ez a fő dolog — intézeti há­zakat tervezett. A legapróbb részletekig kidolgozta az épüle­tek belső kialakításának tervét, mondván; a lelkileg sérült em­berben, különösen, ha az fiatal, sokszorozott ingest rátt ki a környezet hatása. — Münden szakmának meg­volt a kedvenc színe. Az aszódi kovácstanulók például a bíbor- piros színű falak között érezték legjobban magukat Ahány cso­port, annyiféle kívánság. De egy valami mindegyikükben kö­zös volt. Utálták a fehéret és a feketét, harsány színekre vágy­tak. Váltsunk át a jelenre. Gábor harmadik éve dolgozik a Békés megyei Tanácsi Tervező Válla­latnál. Keze munkáját őrzik (és talán dicsérik is) az új békési házak, a tápi ószelei Agrobioló­giai Intézet épületed és sok más kisebb-nagyobb beruházás. Gyulára pezsgőfürdőt tervezett. A terveket már két évvel ez­előtt elfogadták. Maga sem tud­ja, miért nem kezdtek hozzá az építéshez. Részt vett a békés­csabai üdülőtelep tervezésében is. de amikor erről faggattam, kicsúszott száján egy kesernyés megjegyzés; utalva a kulisszák mögött dúló vitára: — Nyugtával dicsérjük a na­pot... És itt újra a témánál vagyunk. Szente Gábor, mint a többi fia­tal építész elégedetlen városaink urbanizációs folyamatával. Nemcsak a gyorsaságot, illetve a lassúságot, hanem az esztéti­kumot, a Kassák-versben is idé­zett lakás és nem otthon-cent­rikus szemléletet is megkérdő­jelezi. Pedig — és ezt ő mond­ja — Békés megye nagyon jó terep egy fiatal építész számá­ra. A lehetőségek adottak. Amikor azt kérdezem tőle, mit szeretne most legjobban csinálni, habozás nélkül így válaszolt: — Egy jó házat-építeni, ahol nemcsak laknak, hanem élnek is az emberek, s ahol otthon ér­zik magukat Nagy, falnyi abla­kokat terveznék, hogy mindig süssön a nap. Bár nem tartónk szorosan a témához, de elmondom, mert kerekre zárja az írást, hogy Szente Gábor egy hónappal ez­előtt új lakásba költözött. A még mész-szagú szobák beren­dezése szegényes Egy heverő és egy rajzasztal csupán. B. I. Korai horgászat A csendes északi zugokban még pillézik a jég, de a napsü­tötte parton már vidáman fod­roznak a hullámok. Ahol pedig a meleg viz folyik be a Holt- Körösbe, ott egész télen volt egy olyan jó százméteres sza­bad. vízterület, ahol az elkese­redett horgászok kipróbálhat­ták szerencséjüket. Jó, ha idő­ben hozzászokik az ember, hogy semmit sem fog, legalább majd a szezonban nem lesz ismeret­len a kudarc érzése. Édesapám is ezen optimista horgászok kö­zé tartozik, így alkalmam volt közelről megfigyelni egy korai pecázást. A giliszta még a múlt év őszéről való, szakszerűen, falá­dában tárolva, az alján káposz­talevelek, majd föld, közben krumplihéjak és természetesen a kukacok. Ha nem a horgon való úszkálás lenne a vége, még irigylésre méltó sorsnak mond­hatnánk. A zsinórok is szépen átcsavarva új orsókra, a bam­buszbotok ragyognak a tiszta­ságtól. A horgok megreszelve, élesen, csak épp a halak hiá­nyoznak. Mert azok bizony se­hol sincsenek, és ami van, az se éhes. Engem dühítene, hogy úgy nekikészülődik az ember, minden rendben látszik, és ép­pen egy ilyen apróságon múlik az öröm mármint hogy nincs kapás. Ott ücsörögtünk agy fél na­pig. Nem mondhatom, hogy tél-, lesen eredménytelen volt vál­lalkozásunk, mert egy tenyér­nyi kárász mégis megunta az életét, és ráharapott a horogra. Ogy látszik, elég kiegyensúlyo­zott családból való volt, mert a társai közül egy sem kísérelt meg öngyilkosságot, öt is visz- sza akarta dobni édesapám, m mondják rá otthon, hogy az első fogás üyen kicsire sikerült. So­káig kérleltem, hadd vigyem haza, megsütve ez is egy kis szájizesüó. Rendben van, vi­gyem. Elbúcsúztam szüleimtől, » táskám alján meg ott lapult a kis kárász. Ütközően belémbújt az ördög és a halászoknál vet­tem egy jó kétkilós pontyot. Ak­kora volt, hogy azt hittem, nem is engednek vele felszállni a vo­natra. Mondom otthon a felesé­gemnek: — Az apósod fogott egy ha­lat és elküdte szeretettel. EZ sem lehet mondani azt az örömet, ahogy nejem fogadta a halászlének vétót. Mindjárt irt w egy levelet, amiben ilyenek, voltak: JJrága Apuka! A halat megkaptam, nagyon szépen köszönöm. Aranyos vagy, hogy az első komoly fogást ne' künk Icüldted el. Igazán hatal­mas egy jószág. Nagyon finom halászlét csináltam belőle, a többit pedig kirántottam, lesz holnapra is rántott hal. Kár, hogy nem vagytok itt, biztos ne­ked is ízlett volna a halászlé. (A te recepted szerint készítettem „gyomai módra".). Köszönöm szépen, de máskor hagyjál belő­le magatoknak is, ha ilyen szép zsákmány akad a horograstb. stb. Remélem, nem haragudott meg édesapám, hiszen biztosan rájött, hogy valami „csodálatos félreértés” történt. Majd meg­beszéljük, ha legközelebb hor­gászni megyünk. Andódy Tibor Jő utat! Utazni jó dolog, különösen ak­kor, ha barátokhoz visz a vo­nat. Jól tudják ezt annak a 12 tagú békéscsabai úttörővezetöi küldöttségnek a tagjai is, akik április 4-én Drezdába utaznak, hogy viszonozzák a német úttö­rővezetők elmúlt év őszi bé­késcsabai látogatását. A Babák György és Hőgye Károly vezet­te 12 tagú csoport április 11-ig tartózkodik majd az NDK-ban, s ez alatt az idő alatt igyekez­nek majd megismerkedni a né­met úttörőmozgalommal és Drezda város nevezetességeivel. Jó utat!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents