Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-03 / 78. szám
Ériékes fanuíntán if ok a Hazafias Népfront felszabadulási pályázatán Ahol felvirradf szabadságunk hajnala A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Népművelési Tanács felszabadulási pályázatot hirdetett, melyre a Békés megyeiek 58 pályamunkát nyújtottak be. A pályázat rendje szerint a műveket először a Hazafias Népfront megyei bizottsága által összeállított zsűri értékelte. Ez a zsűri, melynek elnöki tisztét Csoór István író látta el, 18 pályaművet tartott alkalmasnak jutalmazásra, és ezek közül hetet terjesztett fel országos elbírálásra. A 18 pályamű szerzői április 1-én Békéscsabán, a Hazafias Népfront megyei bizottságán vették át az értékes jutalomtárgyakat és beszélték meg a pályázat tapasztalatait. Dr. Papp János, a Békéscsabai itózsa Ferenc Gimnázium tanára a művelődési témakörben írt tanulmányáért kapott jutalmat és oklevelet. Képünkön Csoór István, a zsűri elnöke átadja az oklevelet dr. Papp Jánosnak. Pártmunkások miniszteri kitüntetése Hazánk fejszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából azokat, akik gazdasági munkájuk mellett választott testületek tagjai és évek óta pártmunkásként segítik a gazdasági vezetők munkáját, a megyei pártbizottság javaslata alapján Bondor József, az építésügyi és város- fejlesztési miniszter az Építőipar Kiváló Dolgozója jelvény- nyeí jutalmazta. Miniszteri kitüntetést kapott Uhrkn Pál, Such Pálné, Papp Ferenc, Dani István, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat, Török Imre, a Békén megyei Tanácsi Építőipari Vállalat és Hódi János, az Orosházi Építőipari Ktsz dolgozója. A kitüntetéseket dr. Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára április 1-én Békéscsabán, az állami építőipari vállalat székhazában ünnepélyes keretek között adta át fokozataiban különböztek egymástól. Amerikában nagyon gyakran találkoztam Morris Hillquittel, aki New York polgármestere vagy kormányzója akart lenni; az öreg Dehsszel, aki magányosan és fáradtan üvöltött mindenkire és mindenre — éppen akkor hagyta el á börtönt — sok mindenkit és sok mindent láttam, de egyetlenegy olyan emberrel sem találkoztam, aki megértette volna az orosz forradalom egész mélységét, s mindenütt éreztem, hogy csak „az európai élet sajátos megnyilvánulásának” tekintik, amely megszokott jelenség egy olyan országban, ahol — „a szocializmussal rokonszenvező” egyik handsome lady-t (csinos hölgyet) idézve — „mindig vagy kolera, vagy forradalom van”. Az az ötlet, hogy Amerikába utazzam, és a „bolsevikok” kasz. szájának pénzt szerezzek, Leo- nyid Kraszintól származott. Titkáromként és előadásaim szervezőjeként Vaclav Vorovsz- kijnak kellett volna velem utaznia, 6 jól tudott angolul, a párt azonban valami más megbízást adott néki, s Burenyin utazott el velem, a bolsevik Központi Bizottság harci csoportjának tagja; ő „nyelv nélkül” jött, csak útközben és a helyszínen látott hozzá a tanuláshoz Az eszerék, megtudván, milyen céllal utazom, ifjonti élénkséggé] kezdtek érdeklődni utazásom iránt; még Finnországban felke- ! resett Csajkovszkij meg Zsifc- ] lovszikij, és azt ajánlották, hogy ; ne a bolsevikoknak, hanem „áL \ tálában a forradalomnak” sze- I rezzek pénzt. Ezt visszautas ítot- ■ tam. Ekkor a „Nagymamát” (az • eszer J. K. Bresko-Breskovszka- j ja illegális neve) küldték ki, a ; így az amerikaiaknál két em- • bér jelent meg, akik egymástól • függetlenül, egymást elkerülve, : gyűjteni kezdték a pénzt, szem- ! látomást két különböző fórra- 3 lom céljára: azt kitalálni, hogy 3 ezek közül melyik a jobb, a meg- 3 bízhatóbb, az amerikaiaknak ! természetesen nem volt sem ide- I jük, sem kedvük. A „Nagyma- 3 mát” úgy látszik, már korább- 3 ról ismerték, amerikai barátai 3 jó reklámot csináltak neki, én- 3 miattam pedig a cári nagykövet- 3 ség botrányt rendezett. Az ame- 5 rikai elvtársak szintén csak „sa- ! játos és sikertelen ügynek” tar- j tották az orosz forradalmat, kis- l só „liberálisan” kezelték a pénzt, : amit a tömeggyűléseken gyűjtőt- ! tem; egészében véve nagyon : kevés dollárt szereztem, alig tíz- ! ezret. Ügy határoztam, hogy az ! újságoknak is „dolgozom”, de j Amerikában is akadt egy Par- ! vus. Egyáltalán utazásom nem í sikerült, de ott írtam meg Az S anyá-t, s ez a tény is megma- J gyarázza e könyv néhány „mel- 5 léfogását”, fogyatékosságál (Folytatjuk) i A nagy, történelmi események emléke sosem fakul meg, legfeljebb az ember már kevésbé emlékszik az apró részletekre. így vagyok ezzel magam is, amikor most, hazánk jelentős dátuma: felszabadulásának 25. évfordulója közeleg s önkéntelenül is mind gyakrabban jutnak eszembe az akkori idők. Az elsők között Battonyán, 1944. szeptember elején már egyre többször éreztük a háború szelét. Hol puskaropogás, géppuska-kelepelés, hol meg az ágyúdörgés nyomán szétfreccsenő repeszdara- bok ijesztgettek, sebeztek bennünket, mert a romániai bevonulás nem ment simán és vér nélkül. Naponta láttuk, amint fáradt gyalogosok meneteltek, huszárok ügettek Arad felé. Akkor még kevesen gondolták, hogy a német katonákkal együtt nemsokára fejveszetten menekülnek, vonulnak vissza. Így történt, mert közeledtek már a felszabadító szovjet csapatok. Olyannyira, hogy szeptember 23-án délelőtt 10 óra 30 perckor Battonyánál már magyar földre léptek és ezzel megkezdődött Magyarország felszabadítása. Egykori dokumentumok és leírások szerint Brjuhov harckocsizó hadnagy vezetésével három harckocsiból álló osztag erőszakos felderítést hajtott végre. De nem kevés szemtanú újságolta akkoriban a községből, hogy a határban: kukoricásokban és ci- roktá Mákban itt is. ott is szovjet katonákat láttak. Ezek a hírek nem voltak alaptalanok, hiszen Malinovszkij marsall vezetésével a n. Ukrán Front, a 18. szovjet harckocsihadtest szinte már a „kertben” volt. Szeptember 26-án, délután 1 óra lehetett, amikor magam is láttam az első bevonuló szov- j jet katonákat, amint dobtáras: géppisztolyukat előreszegezve jöttek az utcákon. A lakosság örömmel fogadta őket. Az elsők között szabadultunk fel s ezt már a délutáni német légitámadás sem tudta megváltoztatni. A három nemzetiségű Battonya: a magyar, szerb és román-lakta község szabadságának hajnala szinte történelmi jelképe lett annak, hogy összeomlóban van már a kizsákmányoló, népelnyomó úri Magyarország. A községben csakhamar meg. alakult a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete s munkához látott első titkárának. Púja Frigyesnek a vezetésével, aki most a külügyminiszter első helyettese. Munka, feladat pedig volt bőven, hogy a régi helyén új élet sarjadjon. A szabadság útján Mint ahogyan mindenütt, így Battonyán is sanyarú volt a nép sorsa. Az ország dél-keleti csücskében elterülő községben, amely a múlt szájadban mezőváros és 1950-ig járási, székhely volt, egy tucatnyi föld- birtokos és jó néhány módos gazda volt az úr. Egyes statisztikák szerint a földnek mintegy 60—80 százalékát birtokolták. A legnagyobb közülük is kétségkívül Purgly Emil, Horthy sógora volt a maga há- romezemyi holdjával. A kegyelmes úr, a nyugalmazott földművelésügyi miniszter béresei, cselédei é® részesaratói a többieknél is embertelenebb sorsban éltek. Hanem aztán, a felszabadulás után nem sókkal, a kegyelmes úr is megkapta a magáét, amikor fel- sepertették vele a battonyai főutcát. Sokan még ma is emlegetik, hogyan sepert a kegyelmes úr. Mintha csak az úri rendet seperte volna... lékeimből Ez sem feledteti el azonban soha. hogy 1891. június 21-én, a battonyai aratósztrájk idején a csendőrsortűz öt embert ölt meg és még ennél többet megsebesített. Emléküket az az aranybetűs márványtábla őrzi a tanácsháza falán, amelyet 1966 nyarán, az agrárszocialista tüntetés 75. évfordulója alkalmából lepleztek le. Harcuk nem volt hiábavaló, mert fiaik, unokáik egy félévszázad múltán mégis megkapták évezredes jussukat: a földet. Szinte a legtöbben a semmivel kezdték. A munka és a föld szeretete azonban csodákra képes. Ezt azonban — a kezdetben nehezen megértett — csak a szövetkezés bontakoztatta ki igazán. Most a község négy termelőszövetkezete: a Dózsa, a Május 1, a Petőfi és a Vörös Október csaknem 20 ezer holdon gazdálkodik. S hogy nem eredménytelenül, arra a legjobb bizonyíték: a felszabadulás előtti holdankénti 6—7—8 mázsa búzával szemben tavaly már átlagosan 18,2 mázsát takarítottak be. Jó helyre került tehát az ősi juss. S ezt nemcsak ez az egyetlen példa tanúsítja. Jó gazda lett a nép A község fejlődésének történetét es emlékeimet lapozva szinte se szeri, se száma a sok-sok eredménynek és megannyi változásnak. Csak néhányat közülük, mert sok lenne mindet felsorolni. Nemrég múlt két évtizede, hogy az egykori polgári iskolában gimnázium kezdte meg áldásos működését. Azóta sem állt meg a fejlődés. Néhány éve szakközépiskola épült szomszédságában, ahol mezőgazdasági gépszerelőket képeznek. A tizenhat tantermes Mikes Kelemen Gimnáziumban és Szak- középiskolában jelenleg több mint félezer fiatal tanul, közülük kétszázan járnak be a környező községekből, illetve kaptak otthont a kollégiumban. A szerbeknek és románoknak saját iskolájuk van. Mennyire fejlődött a közoktatás, azt egyetlen adat is szemléltetően bizonyítja. A községben jelenleg száznál több pedagógus és nevelő oktatja, tanítja az óvodásokat, az általános és középiskolásokat. A helyi népi együttesben pedig egymás mellett ropják a táncot azok a magyar, szerb és román fiatalok, akik műsorukkal az NDK-ban és Jugoszláviában is sok sikert és tapsot arattak. Am nemcsak tánccal és dallal él az ember. Sok minden kell még hozzá. Egy jó évtizede a több, korszerűtlen pékséget megszüntették, mert felépült a korszerű, minden igényt kielégítő sütőüzem. Akkortájt azonban egy másik szenzáció is megörvendeztette a község lakosságát. Eredménnyel jártak a több éve tartó kutatások: bebizonyosodott, hogy kőolajat és jelentős mennyiségű földgázt rejteget a föld mélye. A gázhasznásításhoz — bár még ma sem olyan kiterjedt, mint amilyennek szeretnék — mihelyt lehetett, hozzáfogtak. Az országban elsőként az itteni téglagyárban kezdték el földgázzal égetni a téglát. Az állati fehérje takarmányokat előállító üzemben a kazán működtetésére, a középületekben és intézményekben pedig fűtésre fogták az új energiahordozót. Joggal büszkék a battonyaiak arra is, hogy innen indul ki az a távvezeték, amely Kardoskúton áthaladva Dunaújvárosba viszi az Alföld természeti kincsét: b földgázt. És még mennyi minden történt azóta. Az .elavult mozit felújították és szélesvásznúvá alakították át. A község vezetőinek mostanáig is, jelenleg is sok gondot és fejtörést okoz a vízmű építése. Sok mindent tettek eddig is. A község központjától már measzelátszóan kimagaslik a hidroglóbusz. Az utcákon tizenhat kilométer vízvezeték épült a múlt év őszéig. De még ez sem elég. Ezért fogadták tavaly nagy örömmel a hírt, hogy az Országos Vízügyi Hivatal hárommillió forintot juttatott részükre, amiből további tíz kilométer vízvezeték lefektetése, újabb közkifolyók megnyitása valósulhat meg. Mai gondok A Petőfi Tsz-ben az országban elsőként kezdték meg a házitészta gyártását és most már mintegy száz asszonynak és leánynak adnak munkát. A község vezetői azonban azt sem titkolják, azért mégis sokat fő a fejük, mert szorítja őket a foglalkoztatottság megoldásának gondja. Ezen már jelentősen enyhíti hogy szépen feir lődik az asztalos ktsz, s hogy a Csaba Szőnyegszövő üzemet létesített a községben, feltámasztva ezzel a szőnyegszövés itteni régi, immár csaknem feledésbe merült hagyományait. Joggal örülnek annak is, hogy az új AFÉSZ-éttermüket és presszójukat bármelyik város megirigyelheti. A gond mégsem kevés. Érthető, hogy a község vezetőit régóta foglalkoztatja az is, hogy mikor kapják meg az áhított nagyközségi rangot, amely újabb kedvező lehetőségeket teremtene a fejlődéshez. E megtisztelő címet mindenképpen megérdemli ez a tízezer lakosú, gazdag forradalmi hagyományokkal rendelkező község, amely a felszabadulás után a káderek és szakemberek százait — pártmunkásokat, tanácsi funkcionáriusokat, diplomatákat, katona- és rendőrtiszteket, tanárokat és tanítókat, agronómusokat, orvosokat és mérnököket — adta az országnak és a megyének. A ma egyik égető goojjja az is, hogy strand, tisztasági fürdő, korszerűbb úthálózat és sok más minden kellene még, mivei az igények itt is napról napra növekednek. Amit azelőtt néhány esztendővel még szívfájdalom nélkül nélkülözni tudtak, az ma már sürgető, mindennapos óhaj. Gond, de nem illúzió többé. Ezt ugyanis örökre száműzte az a tény, hogy 25 évvel ezelőtt éppen itt virradt fel szabadságunk hajnala, s adott hazát az elnyomott népnek. Podina Péter A Magyar Hütöipar Békéscsabai Gyára PÁLYÁZATOT HIRDET GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ építésztechnikusok részére, MŰSZAKI ELLENŐRI MUNKAKÖR betöltésére. A beküldendő pályázatban kérünk részletes önéletrajzot, valamint a fizetési igény megjelölését. A pályázatot kérjük a személyzeti vezető címére küldeni. x
