Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-19 / 91. szám
Amikor nincs vásár A szakállas amerikai és a kopasz francia között — A berendezők mind egyformák?—Másfél millió kilowatt — Megelőzött sajtótájékoztató Az ipar is programozzon! Milyen lehet a vásárváros egy hónappal a BNV megnyitása előtt? Hogy meggyőződjem róla, meglátogattam a Városligetben ma már világhírű vásárvárost. Bár tájékozatlanságomat árulom el, mégis bevallom férfiasán: eddig azt hittem, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásár és a Budapesti őszi Vásár után bezárják a kapukat, s a kulcsokat leadják a portára, a legközelebbi vásárig. Nagyot csalódtam ebben az elképzelésemben. Először is, amint arról meggyőződtem, nemcsak vásár van a vásárban. Hanem kiállítások is. Látogatásomkor éppen a MACHTNOEXPORT szovjet külkereskedelmi cég mutatta be az érdeklődő szakembereknek legújabb traktorait és mezőgazdasági gépeit Az egzotikus HUNGEXPO nevet viselő pavilonban Schrif- fert Ferenc megbízott főosztályvezetőhöz igyekeztem, hogy — megelőzve a hivatalos sajtótájékoztatót, amelyet a vá- sámyitás előtt tartanak majd — érdeklődjem a felkészülés menetéről. Persze ez „ sem ment könynyen. — Éppen egy amerikai ügyféllel tárgyal — mondta a csinos titkárnő — és ez az úr is ön előtt vár — mutatott az egyik kényelmes fotelben ülő enyhén kopaszodó férfira, aki erre biccentett fejével és köszönt: — Bon jour, monsieur! — Jó napot! — viszonoztam magyarul, mert a francia nyelv nem tartozik erősségeim közé. A tárgyalás az amerikaival hosszúra nyúlt, az idő rohant és már féltem, hogy hiába utaztam fel Pestre. Ekkor mentő ötletem támadt. — Elvtársnő — fordultam a titkárnőhöz — legyen szíves beszólni a főnöknek, hogy Gyuláról keresik. Szinte biztosra vettem, hogy a már sokszor elmarasztalt lokálpatriotizmus itt is segít, ugyanis a főosztályvezető Gyuláról került a vásár műszaki vezetésének élére. Nem csalódtam. Nyílt az ajtó. — All right. Thank jou. A francia felállt a fotelbal. — Tessék, fáradjon be — mondta a főosztályvezető, de nekem, Utólag és itt kérek elnézést Monsieur Honorétől, hogy az udvariasság szabályait felrúgva én mentem be előtte. Az ezer színű és nyelvű prospektusokkal díszített irodában hatalmas térkép előtt — amelyen minden egyes pavilon rajzolva — magyarázott Schriffert Ferenc. — Jelenleg itt van — mutatott az egyik foltra — egy mezőgazdasági gépbemutató, itt pedig most készül egy műanyag-kiállítás. De azt hiszem, helyesebb lesz, ha először kint nézünk körül és azután beszélgetünk. Először a 27-es pavilonba vezetett, ahol a bábeli zűrzavar — és legalábbis a laikusnak — óriási rendetlenség lótás-futás, valamint a berendezők egyforma szakálla tűnt fel. — Holnap nyílik a ..Műanyag a mezőgazdaságban” című nemzetközi kiállítás. — Itt kiállítást? — Persze — mosolygott ta- máskodásoman. Hát én ebből semmit nem láttam. Hatalmas ládák, felbontatlanul a földön és elválasztófalakon feliratok, ábrák, rajzok. Igaz, volt már egy-két kirakat félig készen, de a többség még csak az elején tartott. — Az biztos, hogy egész éjjel hajtás lesz, de holnapra már minden rendben a megnyitásra. Harminc külföldi és ugyanannyi hazai cég mutatja be itt termékét. Köztük olyan világhírű műanyaggyártók, mint az ICI Angliából, a nyugatnémet HOECHST és HÜLS, az olasz ANIC, a japán ITOH és természetesen a hazaiak, köztük a győri GRABONA, a Tiszai Vegyikombinát, a HUNGÁRIA Műanyaggyár és a Műanyag Kutató Intézet. A kiállításon széles skálájú bemutatót tartanak azokból a műanyagipari termékekből, amelyeket eredményesen lehet felhasználni a mezőgazdaságban. Rövid sétánk alatt mindenütt láthattuk a serény készülődést a vásár egész területén. Kattogott a légkalapács, törték a megrongálódott utakat és foltozták be újra, elektromos kábeleket fektettek, csillogó alumíniumlemezekkel fedték be a j vegyipari pavilon épületének I impozáns kupola-tetejét, üvegfalat húztak a 21-es pavilon homlokzatára. — A kedvezőtlen időjárás minket is hátráltatott a felkészülés megkezdésében. Jelenleg 500 ember dolgozik, hogy nyitásig minden a legnagyobb rendben legyen, de ez a szám már a közeljövőben eléri a másfél ezret. Igyekezni kell, hiszen május 8-ra át kell adni a területet a kiállítóknak. Először a belső rendezést végezzük él és csak nyitás előtt két héttel kezdjük meg a parkosítást, festést, vagyis az utolsó simításokat. Az idei kiállítás a jubileum jegyében kerül megrendezésre. Külsőségeiben is erre törekszünk. Javítjuk és bővítjük a világítási hálózatot, úgy, hogy az esti kép is méltó legyen az ünnephez. Azt hiszem, erre jó példa az, hogy a vásár 11 napja alatt — az előzetes számítások szerint — másfél millió kilowatt elektromosságot „fogyasztunk”. Ez a menyiség Gyula egyhónapi elektromos energiaigényét fedezné. De akad itt több más nagy szám is. Az előkészületek alatt 20 ezer négyzetméter fedőanyagot használunk fel, 500 ezer négyzetméter felületet festünk át újjá, és 100 ezer négyzetméter üvegfelület vár tisztításra. Az eddigiek mellett tovább bővítjükJ szolgáltatásainkat külföldi partnereink részére. Ezek között szerepel tolmácsok biztosítása, bármely nemzetiség számára, valamint munkaerőkölcsönzés a kiállítás lebonyolításához. Újdonság lesz az idén — és nagyszerű látvány — a városligeti tavon felállításra kerülő 24x12 méteres felfújható műanyagsátor. Megrendezzük a Magyar külkereskedelem 25 éve című kiállítást és az idén tovább folytatjuk a már megkezdett szakosítást. Nap mint nap érkeznek vonaton, autóval, hajóval a külföldi cégek kiállítási anyagai. Már itt vannak a szovjet, bolgár, csehszlovák és az Egyesült Államok kiállítóinak árui. Remélem, az idei nemzetközi vásár minden eddigit felülmúl nemcsak mennyiségben, hanem — és ezért is igyekszünk any- nyira — külsőségeiben is. Az előszobában a francia so- katmondóan rámnéz, de azért udvarias: — Merci bien bon jour, monsieur! Béla Ottó Idestova két éve, hogy szocialista mezőgazdaságunk nekirugaszkodott az eddiginél nagyobb, költségesebb beruháza. sok megvalósításához, A szakosított szarvasmarha- és sertéstelepek építésére gondolunk, melyek jó része a kezdeti nekibuzdulás után megfeneklett. A nagy vállalkozáson dolgozó mezőgazdasági szakemberek, politikai vezetők most csordultig vannak panasszal, mert amióta megkötötték az építéshez szükséges anyagok, szerkezeti részek, elemek szállítására és összeszerelésére a szerződést, lényegében semmi sem történt Pedig annak idején fogad koztak az anyagszállítók, hogy így lesz, meg úgy lesz. Még arra is biztatták a tsz-eket, hogy nyugodtan megvásárolhatják a törzsállományt, mert mikorra eljön a kocák fialásának ideje, készen lesznek a fiaztatók! Az így vásárolt törzsállományt új épület hiányában a régi, a fertőzött ólakban fiaztatták le. A kocák és malacaik nagy része megbetegedett. Az ígérgetések miatt keletkezett mezőgazdasági károkról csak milliós tételekben beszélhetünk. Az előbb említett beruházások elkezdéséhez 1—2 évvel ezelőtt valamennyi üzemnek több millió forintot kellett az MNB-nél letétbe helyeznie, ilyen módon olyan szövetkezeti erőforrások hevernek parlagon, melyekkel pedig a gazdálkodás további eredményeit 1970-re jól megalapozhatták volna. Sajnos, nem így történt. A pénz pénz maradt, nem vált termelő erővé, sem a szakosított sertéstelepen, sem pedig a gazdálkodás más ágazataiban. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei Szervezete népszerű tudományos és kulturális antológiájának ez évi első száma a napokban hagyta el a nyomdát. A szerkesztő bizottság az antológia összeállításakor arra törekedett, hogy a megjelentetett írások felszabadulásunk 25. évfordulójának eseményeire, az elmúlt két és fél évtized építőmunkájára, küzdelmeire is emlékeztessenek. Az antológia első oldalán Sülé István: 25 éve szabadult fel Békéscsaba című grafikáját tették közzé, majd több tanulmány foglalkozik közvetlenül a felszabadulás előtti időszakkal, és a felszabadulás napjaival gazdag képanyag melléklettel, A „Tények, dokumentumok, emlékek” rovatban olvasmányos, és adatokban gazdag írás Balogh Imre: Adalékok Doboz község felszabadulásának történetéhez, Gajdács Pál: A békéscsabai általános iskolák fejlesztésének tízéves eredményei és dr, Krupa András: Egy földmunkás kereseti naplója (1928— 1944) című tanulmánya. Az irodalomtörténet Iránt érdeklődők nagy érdeklődéssel olvassák majd Fülöp Károly: Emlékeim Sinka István pályakezdéséről című cikkét, valamint dr. Banner János: Dr. Hajnal István naplója Arany János békési tartózkodásáról című összeállítását. Kovanecz Ilona Koszta Rozália legutóbbi önálló tárlatáról írt recenziót, Csoór István pedig Rozó címmel mutatja be a kiállító művészt. Említésre méltó írás V. Kiss Margit beszámolója a zrenjanini művészek békéscsabai kiállításáról, valamint dr. Papp János sorai Vidovszky Béla festőművésznél tett látogatásáról. Az ez évi első szám vitacikkét Sárhelyi Jenő, a békéscsabai zeneiskola igazgatója írta Kóruskultúránk múltjából címmel. mely kórusmozgalmunk eredményeit és problémáit elemzi, azzal a konklúzióval, hogy Az efajta tőkebefagyasztás veszélyes játék az építő és az építtető között. Persze, ha csak kettőjük ügye lenne, akkor valahogyan elsimítanák az időközben kialakult ellentéteket. Itt azonban többről van szó. A hústermelésj program tervszerű megvalósításához népgazdasági érdek fűződik. A párt és a kormány politikája egyértelműen az eddiginél több állati eredetű élelmiszer termelését, forgalmazását és fogyasztását irányozza elő. A mezőgazdaság felkészült a termelés további bő. vítésére. Olyan tartalékokat tárt fel, melyekre bátran lehet építeni Csakhogy az ipar lemaradt e lehetőség kihasználásár nak szolgálásától. Sőt a jogilag minden tekintetben érvényes szerződéseket, melyekben a határidőket maguk vállalták, nagyrészt be sem tartják. Egyes ipart üzemek tekintélye ilyen módon nem éppen a legjobb a mezőgazdasági dolgozók előtt. Mondjuk ezt azért, mert a tsz- ek sürgető levelére csak 3—6 hónap késedelemmel válaszoltak. Ezekből a tényekből úgy érezzük, bogy egy-egy építőanyagot, alkatrészt, épületszerkezetet gyártó vállalatnál nincs minden úgy rendben, mint azt a szerződés aláírásakor mutatták. A meddő ígéretekből nem lesz több hús és tej. Mi lenne a megoldás? Talán az, hogy az ipar vezetői csak olyan szerződéseket írjanak alá mezőgazda- sági üzemeinkkel, melyeket a vállalt határidőre teljesíteni is tudnak. Dupsi Károly szocialista kóruskúl túránk továbbfejlesztésének hogyanjait sürgősen meg kell vitatni, meg kell határozni. A kötet Szemle rovatából Honfi József recenzióját emeljük ki, melyben dar. Tóth Lajos Krecsmarik Endre élete és munkássága című művéről ad tájékoztatót. Ugyancsak ebben a rovatban ír dr. Papp János, a Gyulai Várszínház hatodik évadjáról, mélyben a bemutatott darabok bírálata után a továbbfejlődés útjait is vizsgálja. A kötetet a Kulturális Krónika zárja, ebben elsősorban a TIT szervezeteinek életét foglalja össze Vollmuth Fri- gyesné, a TIT megyei társadalomtudományi szaktitkára. Felszabadulási vándortárlat Szeghalmon, Zsadányban A Megyei Könyvtár és a Munkácsy Mihály Múzeum felszabadulási kiállítása április 15-e óta Szeghalmon, a járási könyvtárban látható. A két intézmény közös tárlatát a felszabadulást idéző képzőművészeti és irodalmi alkotásokból állították ösz- sze. A tárlatot április végén Zsadányban állítják ki. Fémzárolt GÜLBABA és RÓZSA VETÖBURGONYA, M602 HIBRID KUKORICA, zöldség- és virágmagvak, kerti eszközök nagy választékban kaphatók az ÁFÉSZ 3. sz. Vetőmagboltjában, Békéscsaba, Tanácsköztársaság u. 4- 144564 A Budapesti Nemzetközi Vásár bejárata. Kitűnő tanulmányok, recenziók, a Békési Élet 1970. évi első számában
