Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-19 / 91. szám
Határidőre módosították a kollektív szerződéseket Több támogatást a munkás-paraszt szülők tehetséges gyermekeinek A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége legutóbbi, pénteken tartott ülésén több időszerű tennivalóról tárgyalt, majd megfelelő határozatokat fogadott el. Elsőként a közgazdasági munkabizottságnak a kollektív szerződések módosításának tapasztalatairól szóló jelentését vitatták meg. A beszámoló szerint megyénkben a vállalatok és1 gyáregységek határidőre befejezték a kollektív szerződések módosítását. Megállapítható,! hogy a szerződések most már alakilag is jobbak, mint korábban, s ez mondható el tartalmukról is. Többsége ugyanis pontosan előírja a bérfejlesztés elhatározott! százalékát, tartalmazza a törzsgárda fokozottabb megbecsülését! és kiemelten intézkedik a nehéz fizikai és egészségre ártalmas munkahelyeken dolgozókról. Bár ez utóbbi nem jellemző még mindenütt A vizsgálatok azt is megállapították, hogy majdnem mindegyik vállalat kisebb-nagyobb összeget szán a lakásépítkezések támogatására. A nagyobb vállalatoknál ezzel nincs is különösebb gond. Annál több a kiseb. beknél, mivel erre a célra keveset tudnak fordítani. Ezért célszerű lenne, ha a kisebb vállalatok közös alapot j hoznának létre, s egymás között megállapodnának abban, j hogy milyen sorrendben segítsék hozzá dolgozóikat lakáshoz. Az SZMT már tárgyalt az OTP megyei igazgatóságával. E- szerinit hajlandóság mutatkozik arra, hogy valamely kisebb vállalattal szerződést kössön, s így a többi, ennek számlájára fizet né be lakásalapját. Ügy véljük helyes ennek a szorgalmazása, hiszen ezzel is előmozdítható a lakásínség megszüntetése. A vizsgálat azonban nemcsak pozitív jelenségeket, hanem több olyan negatív tünetet is feltár, amelyek sürgős intézkedéseket igényelnek. A tapasztalatok szerint eló-előfordul még a kollektív szerződésekben törvénysértő, nemritkán pedig túl-, illetve elégtelen szabályozás, s ezefk főként a munkások érdekeit sértik. Ezért úgy határoztak, hogy az észlelt törvény- sértő rendelkezéseket jelzik az illetékes vállalatoknak, s kérik, hogy módosítsák álláspontjukat. Az is elhangzott a vitában, hogy a módosítást igen megnehezítette a rendelkezésre álló rövid határidő. A különböző irányelvek és határozatok későn láttak napvilágot, s emiatt sok helyütt kapkodva készültek el a módosítások. A mostani tapasztalatokon okulva, ezért qlyan javaslatot juttatnak el felsőbb szakszervezeti szervekhez nogy a következőkben központilag is jobban és főleg időben segítsék a vállalati törvények felülvizsgálatát, illetve szükséges módosítását. Az elnökség ezután hosszas vita után elfogadta azt az előterjesztést, amely a megyei tanács végrehajtó bizottságának felügyelete alá tartozó vállalatok részére javasolja a kitüntető címek: Kiváló Vállalat, illetve dicsérő oklevél adományozását. Ezt követően tárgyalták meg a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának jelentését, amely a munkás—paraszt szülpk tehetséges gyermekeivel való foglalkozás eddigi tapasztalatait összegezte. Amint ebből kitűnt. az SZMT a tehetséges munkás—paraszt gyermekek középiskolai továbbtanulásának elősegítésére, egyetemi és fő* iskolai felvételre való előkészítésére a múlt évben 60 ezer forintot szavazott meg. Ennek jó részét felhasználták, mivel 46 szakkörben kezdődött él a munka. Igen nagy eredmény, hogy sikerült megértetni azt, miszerint a segítés nemcsak pedagógiai feladat, hanem tár sadalmi szükségszerűség is. Bat- tonyán matematikából, fizikából, kémiából és biológiából készítették fel a tanulókat szakköri formában. Hasonló módon oldották meg ezt Gyulán és Békéscsabán. Az orosházi gimnáziumban klubszoba formájában igyekeztek segíteni a tehetséges munkás—paraszt gyermekeknek. Jó kezdeményezést honosítottak meg a békéscsabai Sebes György Köz- gazdasági Szakközépiskolában, ahol egész évben, heti 12 órában foglalkoztak a jelentkezőkkel, sajátíttatták el velük a felsőoktatási felvételi tárgyakat Ugyanakkor a jelentés azt is megállapította, hogy aránylag kevés tanulóval foglalkoznak még egyedileg, a választott felsőoktatási szaknak megfelelően. Mindemellett mégis eredményes volt a segítés. Ezt bizonyítja, hogy tavaly a felsőoktatási intézményekbe jelentkezőknek 50—55 százalékát vették fel. Ebben az esztendőben az SZMT 50 ezer forintot fordít a tehetséges munkás—paraszt származású fiatalok segítésére. Ennek zömét szakköri támogatásra, óradíjakra költik. Rendkívül indokolt esetben azonban úgynevezett beiskolázási segélyt is adnak olyan sokgyermekes családnak, amelynek gondot okoz az egyetemi, vagy főiskolai felvételi után a hallgató útnak indítása. A vita részvevői azt is javasolták, hogy a vállalatok és az állami gazdaságok esetenként szervezzenek tanul- mányutakat. A már említett 50 ezer forint célszerű felhasználásáról a közeljövőben tervezetet dolgoz ki a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottsága, s ezt jóváhagyás végett az elnökség elé terjeszti. Addig is, ezután is az a legfőbb tennivaló — fogalmazták meg az ülésen —, hogy a munkás—paraszt szülők tehetséges gyermekeinek segítése, tanulmányaik folytatására való felkészítése megyeszerte társadalmi üggyé váljon. P. P. Koszta Rozália tárlata Tokajban Koszta Rozália festőművésznő a közelmúltban Cegléden mutatkozott be önálló tárlattal, ma délután 4 órakor pedig Tokajban, a helytörténeti múzeumban nyitják meg kiállítását. A tokaji tárlaton a helyi „Zilahy György” Művészetbarátok Köre rendezi, megnyitó beszédet Négyessy István, a járási tanács elnök- helyettese mond. A művész legújabb olaj képeit mutatja be a tokaji múzeumban. Ifjú vöröskereszt esek vetélkedője Békésen Kormányhatározat nyomán Meghittebbé válnak a családi-társadalmi szertartások A napokban tartották meg | Békésen az ifjú vöröskeresztesek járási elsősegélynyújtó ver- j senyét. A vetélkedőn 11 iskola | vett részt, s a rendezők — az Úttörő Szövetség, a Művelődés- ügyi Osztály és a Járási Vörös- kereszt — gondoskodtak a sikeres lebonyolításról. A zsűri tagjai között szakorvosok, egészségügyi dolgozók, s a zsűri elnöke a járási gyermekszakorvos volt. A versenyzőknek egészségügyi állomásokat állítottak fel, amelyeken más-más feladatokkal kellett megbirkózniuk. A zsűri * tagjai pontoztak, időt mértek, ■ közben arra is kiterjedt a fi- 5 gyelmük, hogy hasznos tanácsok- ; kai gyarapítsák a versenyzők • ismereteit. A tapasztalat bébi- ■ zonyította, hogy a pajtások igen : jó felkészültséggel vettek részt, : s ez a vöröskeresztes tanárelnö- ■ kök lelkiismeretes munkáját di- ■ cséri. * A versenyben az első helye- ■ zést a pontok és időeredmények ■ alapján döntötték el, s a Békési • 2. sz. Általános Iskola csapata } kimagaslóan jól szerepelt. A ta- ' nárelnök Nyeste Sándorné egész évi munkájának gyümölcse volt ez. A második helyen a Muro- nyi Általános Iskola végzett, majd a kamuti, tarhosi és a Békési 3. sz. Iskola következett. A verseny hasznosságát a zsűri különösen kihangsúlyozta, hiszen a gyermekek az életben is jól értékesíthetik tudásukat, ismereteiket. A Vöröskereszt járási vezetősége megvendégelte a csapatokat, s az első öt helyezettet értékes tárgyjutalomban is részesítette. A tanárelnökök pedig megkapták a Kiváló Egészségügyi Nevelő Munkáért jelvényt. Minden csapat ezenkívül oklevelet is kapott. A versenyt minden évben megrendezik, s az eddigi tapasztalat bizonyította, hogy egyre jobb a felkészülés, több gyakorlati ismerettel rendelkeznek a versenyzők, s ez jórészt a szakemberek irányító tevékenységének, jó hozzáállásának is köszönhető. Minden másképpen alakult hazánkban, mint ahogyan negyedszázaddal ezelőtt a letűnt úri rend vagyoni- és társadalmi viszonyaihoz görcsösen ragaszkodók jósolgatták, híresztelték. Egyik legfőbb vesszőparipájuk, a vallásszabadság is kiteljesült, ráadásul úgy, hogy valóban mindenki hite, meggyőződése szerint vallhatja magát materialistának, vagy idealistának. Kényszer nélkül, a nagymamák, keresztmamák és más idős rokonok, hozzátartozók, régi szokásokhoz, vallási ceremóniákhoz való ragaszkodása ellenére is gyors ütemben terjedt hazánkban, megyénkben az egyházi szertartás nélküli névadó ünnepség, házasságkötés és temetkezés. Egyszerűen arról van szó, hogy a régi szokásokat új szokások váltják fel. Az ember három legfontosabb sorsfordulójának: a születésnek, a házasságnak és a temetésnek az intézése azért kötődött az egyházhoz, mert a régmúlt történelemben írástudásuk, náj fogva a papok voltak hivatottak az anyakönyv vezetésére, s az egyház tulajdonát képezték a temetők, a sírhelyek. Az évszázadok hosszú során át uralkodó közszellemben bűnnek számított — egyes idős emberek még most is így tartják — az egyházi keresztelő, házasságkötés és temetés mellőzése. Kiát- kozást vont maga után a vegyes felekezetűek házassága. S éppen azok féltették legjobban negyedszázaddal ezelőtt a lelkiismereti és vallásszabadságot, akik az ilyen lelki kényszerek legfőbb alkalmazói voltak. Ez a korszak is lezárult. Ezért nem is firtatjuk, részletezzük, hogyan és mint volt. Most népünk értelmének, felvilágosult- ságának megfelelően új családi szokások lépnek a régiek helyére. Csupán az állami anyakönyvbe jegyeztetik be házasságukat és született gyermekeiket az ifjú párok. Az egyre jobb létet biztosító népi államnak ajánlják és nevelik az újabb generációt. Érthető, hogy az élettől megválni kényszerülő emberek előre kikötik: azok vegyenek tőlünk végbúcsút, akikkel évtizedekig együtt küzdöttek, harcoltak ennek az anyagi és szellemi jólétet mind bőségesebben osztó rendszernek a formálásán. Ennek az új szokásnak a terjedése késztette kormányunkat arra, hogy határozatban biztosítson mélyebb társadalmi tartalmat a családi eseményeknek. A kormányhatározat a helyi tanácsok feladatává teszi a névadó ünnepség, a házasságkötési és a temetési szertartások szervezését. Célszerűnek tartja olyan szolgáltató irodák létrehozását, amelyek az igényeknek megfelelően és bensőségesen tudják lebonyolítani a meghitt családi ünnepségeket és a temetési szertartásokat. Ehhez a tanácsoknak gondoskodniuk keli a határozat értelmében olyan házasságkötő termekről, amelyeknek berendezése, díszítése is növeli az esemény színvonalát. A művelődési szerveknek is feladatává teszi a határozat, hogy segítséget adjanak a családi rendezvényekhez, a régebbi és új hagyományok ápolásával. A határozat szükségesnek tartja, hogy az iskolákban osztályfőnöki órákon népszerűsítsék a családi jellegű, társadalmi rendezvényeket. Ezek és az ilyen ünnepségek, szertartások külsőségeit, tartalmát növelő egyéb intézkedések az eddigieknél is szélesebb körben terjesztik el, szépítik meg és teszik emlékezetessé a legfontosabb emberi sorsfordulókat.' K. 1. •■■■■■■■«■■■■■■■■■■■■ecaaaBaaaBaaaaaaaaaBaaBaaa«aaaaaaaaBaaaBBBaaaBaBBBaeaaaaa«aaaaBBaaaaaaaaaaa>saaB>aaaaaaaM «aaaa ■ : GORKIJ 15. Gyakran felfedeztem benne, hogy büszke Oroszországra, az oroszokra, az oros7 művészetre. Ezt a tulajdonságát — Leninről lévén szó — néha különösen idegennek, valósággal naivnak éreztem, később azonban megtanultam, hogy ebben a munkásnép iránti, mélyen elrejtett szeretet csengett vissza: Capriban, amikor azt figyelte, milyen óvatosan bogozzák szét a halászok a cápák által széttépett és összekuszált hálókat, megállapította: — A mieink fürgébben dolgoznak. Amikor pedig kijelentettem, hogy én ebben kételkedem, nem minden neheztelés nélkül mondta: — Hm, hm, nem felejti el maga Oroszországot, amíg itt él, ezen a földkupacon. Gyesznyickij-Sztojev mesélte, hogy egyszer Svédországban egy vagonban utazott Leninnel, s egy Dürerről szóló német monográfiát nézegetett. A mellette ülő németek megkérdezték, miféle könyv az. Majd kiderült, hogy sohasem hallottak nagy festőművészükről. Lenin ettől szinte fellelkesült, és kétszer is büszkén mondta Gyesznyieldjnek: —• A Saját embereiket sem ismerik, mi pedig ismerjük. Egy este, Moszkvában, Peskova lakásán Lenin, amikor Beethoven szonátáit hallgatta Xssay Dobrowen előadásában, így szólt: — Nem ismerek szebbet az Appassionatá-nál, mindennap szívesen végighallgatnám. Lenyűgöző, földöntúli zene. Mindig büszkén, talán naiv büszkeséggel gondolom: milyen csodákat tudnak alkotni az emberek! És hunyorítva elmosolyodott, majd szomorúan hozzátette: — De nem hallgathatok gyakran zenét, hat az idegeimre, ilyenkor szeretnék kedves butaságokat mondani és megsimogatni azoknak a7 embereknek a fejét, akik a szennyes pokolban élve ilyen szépségeket tudnak alkotni. Pedig ma senkinek a fejét nem szabad megcirógatni, mert leharapnák az ember kezét, hanem ütni kell a fejeket, irgalmatlanul ütni, holott mi eszmeileg ellenzünk minden emberellenes erőszakot. Hm-hro, pokolian nehéz a mi dolgunk! 1921. augusztus 9-én, már majdnem betegen, nagyon fáradtan ezt írta nekem: Alekszej Makszimovics! Atküldtem levelét Kamenyev- nek. Annyira fáradt vagyok, hogy semmihez sincs erőm, ön viszont vért köp, és nem utazik el! Igazán mondom, ez lelkiismeretlenség és ésszerűtlen dolog. Európában egy jó szanatóriumban majd kezelik is, és háromszor annyit dolgozhat. Bizony-bizony. — Nálunk pedig se gyógykezelés, se munka — csak kapkodás. Hiábavaló kapkodás. Utazzék el, gyógyuljon meg. Kérem, ne makacskodjék. Az ön Leninje.
