Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-19 / 91. szám
Megjelentek a pr Olcsóbb a tojás • ff m1 ímorok négy városból darabja 2,40 volt és uborkát 36 forintért lehetett vásárolni. A csirke itt is olcsóbb volt, mint Békéscsabán, kilóját 31.60 forintért kínálták. Viszont kevés volt a tojás, mindössze 560 darab, az ára l forint. A legkisebb felhozatal Szarvason volt mindenféle termékből, * primőrök közöl például csak spenótot lehetett találni, salátát, retket egyáltalán nem. A tojás itt a legdrágább, a termelők 1,10-éirt adták darabját. Ebből mindössze 472 darabot kínálták eladásra. A spenót viszont aránylag olcsó volt, 10 forintért már lehetett vásárolni kilóját. A megye más városaiban még csomóra kapható. Almából itt is bőséges volt a választék, átlagos ára 4—5 forint. K. J. Nemzetiségi kulturális találkozó Békéscsabán Békéscsabán második alkalommal rendezték meg a nemzetiségi kulturális találkozót úttörők és KISZ-isták részvételével. Az április 18-án, •» Ifjúsági Házban megtartott seregszemlén három nemzetiség, a délszlávok, a románok, s a szlovákok fiatal, jai mutatkoztak be színvonalas produkcióikkal A bat tanyai, méhkeréki, gyulai, kétegyházi, eleki mezőmegyeri, tótkomlóst, szarvasi, békéscsabai úttörők és KISZ-isták 13 csoportja egyéni ás kórus-énekszámokkal, néptáncokkal, bábjátékokkal léptek fel. A két és fél órás műsorban a zsúfolt nézőtér előtt 18—200 fiatal szerepelt nagy sikerrel. INTŐ PÉLDÁK Szarvas járás-varas szabad negyedszázada Reprezentatív színvonalon jelent meg a Szarvas járásváros szabad negyedszázada című kiadvány, melyben legfontosabb történelmi évfordulónk jelentőségéhez méltó módon foglalják össze az elmúlt két és fél évtized eseményeit. A kötet megírását és összeállítását a Hazafias Népfront járási és városi bizottsága ösztönözte, a tervet pedig a helytörténeti kutatócsoport valósította meg. Különösen szerencsés a szerzőknek az a törekvése, hogy a járás és a város fejlődését dialektikus összefüggésben tárgyalják, hiszen a járás és a város dolgozóinak élete szétvá- laszthatatlan egészet képez és az sokoldalú kölcsönhatás jegyében alakult. Helyeseljük azt a törekvést, hogy az egyes cikkek megírásakor a tudományos igényességet összeegyeztették a népszerű stílus követelményeivel. A kötet szerzői tudományosan megalapozott munkát végeztek. Az írások gondos felkutató, feltáró, szelektáló és összehasonlító munkát tükröznek, es jól használhatók a hazafias nevelésre, a szülőföld szocialista eredményeinek megismertetésére. A tanulmányok sorából nehéz egyet is kiemelni, mégis külön felhívjuk a figyelmet Rózsa Béla: Elemzések és adatok a szarvasi járás lakossága életkörülményeinek vizsgálatához, dr. Tóth Lajos: Szarvas a szocialista művelődéspolitika megvalósulásának útján, dr. Kovács Gábor: A Szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutatóintézet munkájáról, Praznó- czy Iván: A szarvasi ipar és szövetkezeti kereskedelem fejlődése 1944—69 között, Margó- csy Gyula: Kultúrmunka és kulturális élet Szarvason az elmúlt negyedszázadban című tanulmányaira. Külön részben gyűjtötték össze a szarvasi járás községeinek történetét, melyek olvasmányosságuk mellett hasznos forrásmunkáknak is számítanak. A kötetet gondosan összeválogatott képes melléklet egészíti ki, mely Szarvast és a járás községeit, az elmúlt 25 esztendő eseményeit mutatja be. Több mint egy évig lenyűgöző csökönyösséggel követelte, hogy utazzam el Oroszországból, és én csodálkoztam: ez az ember, akit teljesen elborít a munka, hogyan emlékezhet arra, hogy valaki, valahol beteg, és szüksége van pihenésre? A fentebb idézett levélhez hasonlókat bizonyára tucatjával írt különböző embereknek. Elmondottam már, milyen rendkívüli kapcsolat fűzte az elvtársakhoz, s milyen mélyreható figyelmet tanúsított irántunk, szinte kitalálta életünknek még a legapróbb kellemetlenségeit is. Elbben az érzésben azonban sohasem fedeztem fel azt a bizonyos haszonleső gondoskodást, amelyet olykor az okos gazda tanúsít becsületes és ügyes munkásai iránt. Nem, az igazán az őszinte elv- társ szívből fakadó figyelmessége volt, az egyenlő emberek egymás iránti szeretet®. Tudom, hogy nem tehetünk egyenlőségjelet Lenin és pártjának még legkiemelkedőbb emberei közé sem, ő azonban mintha nem tudta volna ezt, vagy inkább nem akarta tudni. Ha vitatkozott, éles hangon beszélt, könyörtelenül kinevette, sőt, néha maróan kigúnyolta a7 embereket — ez mind igaz. De hányszor megtörtem, hogy az előző napon kipellengérezett és „megrótt” emberekről szólA piaci forgalmakra jellemző, hogy a tavasz beálltával egyre több árut hoznak fel a termelők. Megyénk négy városában néztük meg a legutóbbi hetipiac forgalmát. Békéscsabán különösen nagy volt a felhozatal zöldségfélékből és gyümölcsből, de a baromfipiac is a szokottnál nagyobb volt. Csirkéből például 157 párat hoztak, ennek ellenére a termelők drágán adták, kilója átlagosan 31,2 forint. Tojásból 12 ezer darabot kínálnak eladás, ra, átlagosan 1 forint volt darabja. de lehetett már 90 fiiérért is vásárolni. Érdemes megemlíteni, hogy korábban Budapesten még 1,50-ért árulták s ma már ott is 90 fillérért lehetett kapni. A tojás tehát lényegesen olcsóbb lett. A sárgarépa, petrezselyem viszont drágább. A csabai piacra ezer kilogramm sárgarépát hoztak s az elmúlt hetipiacon 3 forintért, most pedig már 4-ért adták kilóját a termelők. A petrezselyem ára 4 forintról 5—6 forintra emelkedett. Megjelent a primőr is, bár elsősorban salátából hoztak na. gyobb mennyiséget a termelők. A tsz-ek ötszáz, az egyéniek 5940 fej salátát kínáltak, átlagosan 2,50—3 forintért, mely megegyezik a budapesti piacj árakkal. Zöldhagyma csomója 2 forint, a reteké pedig szintén 2 A nyugdíjak és járulékok kiegészítéséről szóló kormányhatározat alapján az egészségügyi miniszter rendeletben szabályozta a tsz-járadékok, a rendszeres szociális segélyek és a hadigondozási segélyek kiegészítését. A rendelet szerint a rendszeres szociális segélyeket és a vakok szociális segélyeit, valamint a hadigondozottak járadékait március 1. hatállyal havi 40 forinttal kell kiegészíteni. Az érdekelteknek nem kell külön kérelmet benyújtaniuk, mert a segélyt folyósító tanács hivatalva, hangjából egészen tisztán kicsendült, milyen őszintén tiszteli ezeknek az embereknek a tehetségét, és erkölcsi állhatatosságát, az 1918—1921-es évek politikai körülményei között végzett szívós és nehéz munkájukat, amikor a világ minden országának és pártjának kémei vették őket körül, s az ország háborúban lesoványodott testén geny- nyes daganatokként duzzadtak az összeesküvések. Pihenés nélkül dolgoztak, keveset és silá- nyat ettek, állandó nyugtalanságban éltek. Maga Lenin azonban mintha nem érezte volna e körülmények súlyát, és a polgárháború vérzivatara által alapjaiban megrendített élet riadalmait. Csak egyszer történt, meséli Andre- jeva, hogy — az ő szavait idézem —beszélgetésünkkor valami panaszféle tört ki belőle: — Mit is tehetnénk, kedves Marija Fjodorovna? Harcolni kell! Feltétlenül! Hogy nehéz a dolgunk? Persze! Azt hiszi, nekem sohasem nehéz? De bizony, és még mennyire! Nézze csak Dzerzsinszkijt, mi lett belőle! Nincs mit tenni. Inkább legyen nehéz a sorsunk, csak megbirkózhassunk vele! Én magam csak egyszer hallottam panaszkodni: — Kár, hogy a Martov nem tart velünk, nagyon kór! Milyen bámulatos elvtárs, milyen tiszta ember! (Vége) — Piaci helyzetkép forint volt. Érdekességként említhetjük meg, hogy míg a csabai piacon nemrég jelentek meg a primőrök, addig a MÉK boltjaiban már hetekkel ezelőtt is vásárolhattak a fogyasztók. A gyulai piacon nem volt olyan nagy a felhozatal, mint amilyen ebben az időszakban várható. Csupán almából volt komoly mennyiség s ez megmutatkozott az árakon is, melynek kilónkénti ára, minőségtől függően, 2-től 5 forintig terjed, szemben a békéscsabai árakkal, ahol — bár- nagy volt a felhozatal —, az almát elég drágán, általában 4—8 forintért adták. Primőrből itt is igen kevés volt, csupán spenótot találhattak a vásárlók, melynek csomóját 1,20— 1,50-ért adták. A zöldség viszont olcsóbb, mint Békéscsabán, a sárgarépa kilója 2—3, a petrezselyemé 4 forint. A négy város közül itt lehetett kapni a legolcsóbban a csirkét, kilóját 30 forintért adták. A termelő- szövetkezetek azonban nem jelentkeztek áruval a gyulai piacon. Orosházán ezzel szemben dicséret illeti a helyi Dózsa Termelőszövetkezetet, amely mindenféle primőrből, még uborkából is jelentős meny- nyiséget hozott a piacra s így a háziasszonyok válogathattak a prirnőrfélék között. A zöldhagyma és a hónapos retek csomóját 2,50-ért adták, a zöldpaprika ból inézkedik a segélyek kiegészítéséről. Azok a tsz öregségi, munkaképtelenségi vagy özvegyi járadékosok, akik a járadékon felül a termel őszöv st kezetekből segélyt nem kapnak, és a termelő- szövetkezet nincs is abban a helyzetben, hogy segélyt állapítson meg részükre, a lakóhelyük szerint illetékes tanácstól kérhetnek rendszeres kiegészítő szociális segélyt. Az ilyen kérelmeket egyénileg bírálják el; ezek csak különös méltánylást érdemlő esetben, a családi és szociális körülményekre tekintettel teljesíthetők. Ha az illetékes tanács a kérelemnek helyt ad, akkor a június 1. előtt beérkezett kérelmek alapján a segélyt visszamenőleg márc. 1-től lehet megállapítani. A később benyújtott kérlemek alapján a benyújtást követő hónap 1-íől pótlékolják meg a tsz-járadé- kot. Ha a rendszeres szociális segélyben vagy hadigondozási Járadékban részesülőknek a segélyen kívül a kiegészítésre igényt adó nyugdíjat, vagy más ellátást is kapnak, nem a segélyt, hanem a nyugdíjat vagy ellátást egészítik ki. Ilyenkor a segélyhez nem jár külön pótlék. Isme* az országos döntőbe intőit a BOY Ku’ich Gyula brigádja A Baromfiipari Ország- Vállalat tíz telepe között megtartott szellemi vetélkedőn a békéscsabai gyár Kulich Gyula háromszoros szocialista brigádjának öttagú csapata a második helyezést érte el. Ezzel jogcímet nyert arra, hogy részt vegyen az ÉDOSZ által előreláthatólag májusban megrendezésre kerülő országos versenyen. A brigád már tavaly is kitűnően szerepelt: az országos döntőn negyedik lett. Eső esőt követ, hideg, szeles idő kíséretében. Félénk lasús- sággal, szinte dideregve rügyeznek, virágzanak a gyümölcsfák. Napfény hiányában alig fejlődnek még az üvegházakban, melegágyakban és a fóliasátrak alatt is a hosszú tél után nagyon óhajtott zöldségfélék. A szabad földbe még palán tázni is alig lehet s amit elpalántáltak, azok is alig nőnek a hűvös idd miatt. Ez is baj. Még nagyobb baj az, hogy mint már évek óta, most is késik a szántóföldek művelésére, vetésére alkalmas jó idő. Zsákban van még azoknak a magvaknak a többsége, amelyeknek már a földbe kellene lenniük. Vetni csak itt-ott, a magasabb fekvésű talajon tudtak eddig, mert a gyakori eső miatt még nem tudott elpárologni a hó elolvadása után felgyülemlett talajvíz sem. Nem csoda, hogy falun és városon egyaránt riadtan nézik az újabb feihősödést, az újabb esőket. Egyesek tévhitével ellentétben nem annak örülnek a földnek művelői, ha egyes növényből kevesebb terem, mert akkor, úgymond, magasabb árat kapnak érte. Legalábbis a nagyüzemek vezetői, dolgozói nem örülnek az ilyesminek. Nem, mert tervszerű gazdálkodással, mindenből a lehető leg. jobb hozammal akarják biztosítani az évi bevételt. Sovány vigasz lenne például magas egységárakat kapni egyes növényfajtákból, köztük zöldségből, miközben alacsony átlagú szemes és szálas takarmány gátolná a növénytermesztés árbevételével csaknem egyenlő értékű állattenyésztési hozamokat a közösben és a háztájiban egyaránt. Az egész évi bevételt csak az év minden napján mindenre kiterjedő figyelemmel irányított gazdálkodás, minden közös tennivalóra — a legjelentékte- lenebbnek látszóra is — nagy gondot fordító közös munka biztosítja. A felelősségtudatot éppen ezért a kedvezőtlen időjárás is — a tervezett hozamok és bevételeik veszélyeztetettsége — növelje a nagyüzemek irányítóiban és kétkezi dolgozóiban egyaránt. Nem riadalomkeltésként írjuk ezt, s a bevezető helyzetképet sem ennek szántuk. Tavaly sem volt egy jottányival sem kedvezőbb a tavaszi időjárás, a főbb növények mégis a vártnál nagyobb hozammal fizettek. Az erőfeszítésre, az esetleges bevételi kiesések pótlására vagy mérséklésére való felkészülés mégis indokolt Nem jellemző most már nagyüzemeinkben a „mindig volt valahogy” belenyugvás. A termelés motorjai: a jól szervezett, jó] irányított párt- I alapszervezetek és a sok sikert elért szocialista brigádok ébresztőóraként jelezték eddig is a tettek idejét, a bajok jelentkezésének veszélyét. Most meg különösen intő példaként lebegnek a vezetők és a szövetkezeti gazdák előtt azok a közös gazdaságok, amelyek az elmúlt évben a csőd szélére, a szanálás sorsára jutottak. Nem boncolgatjuk idejutásúk okait. Annyi tény, hogy nemcsak a tavalyi, hanem a korábbi esztendők természeti csapásai s az egyes vezetők, szövetkezeti gazdák mulasztásai csúcsosítot- ták ki a szanálást. Bármennyire unalmas, ide kívánkozik néhány szólásmondás: sok kicsi, sokra megy. Nincs az a sok, ami el ne fogyna. Sok kis munkából való elmaradásból késedelem, alacsonyabb terméshozam és kevesebb jövedelem lesz. Egy etlen közös gazdaságban sem lehet úrrá az a meggyőződés, hogy az eddig szilárd gazdaságukat, bevételi tervüket nem ingathatja meg semmi. Néhány évvel ezelőtt megmosolyogták egyes szövetkezetekben, amikor a belvíz idején a nyári aszályra, az öntözésre való felkészülésre figyelmeztették őket. Aztán azzal magyarázták az eléggé szűkösen osztott jövedelem okát, hogy nem számítottak ilyen hirtelen nagy szárazságra, any. nyi tavaszi belvíz & csapadék után. Az előrelátás most is indokolt. Nemcsak az öntözőberendezések kijavítására gondolunk, hanem póttervek készítésére arra az esetre, ha netalán valamiből év közben kiesés mutatkozna. Helyénvaló a remény, a bizakodás, hogy még minden jóra fordulhat, hiszen csak április közepénél tartunk. Am a mezőgazdasági termelés fedetlen nagy műhelyben zajlik, többféle elemi csapás leselkedik a termésre, mindaddig, amíg a zsákba, a magtárba kerül. Néhány növényfajta kiesése vagy csupán megcsappant terméshozama is megbillenti a gazdálkodás egyensúlyát. Éppen ezért nem elég summázva ismertetni egyetlen gazdaságban sem az évi teendőket, szükséges a hogyant és mikéntet megmagyarázni minden munkafolyamat megkezdése előtt és közben is. Ugyanígy szükséges előre számolni az elemi csapásokra. Ráadásul úgy, hogy nem utána, hanem előre papírra vetni az esetleges bevételi kiesések pótlására, mérséklésére teendő intézkedéseket. Az elemi csapás aztán ugyanis már késő lehet. Nem volna jó újra látni szanált szövetkezetek gazdáinak kétségbesettségét s hallani a „ha így, ha úgy csináltuk volna” szánom-bánom vitáját. Kukk Imre Rendelet a szociális és hadigondozási segélyek, tsz-járadékok kiegészítésérél
