Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-18 / 90. szám

Ó, kisleány

Nem lehetne (Ct

Egy fiú, kétszáz lány

kilométerre meghosszabbítani a Szeged—Békéscsaba vasútvonalat? — kérdi egyik levélírónk, aki bár pontos címét is közölte, mégis jobb szeretne inkognitóban maradni.

A furcsa kérdés és a névtelenségbe burkolódzás magyarázata a következő. László barátunk (keresztnevét igazán elárulhatjuk) április 7-én, kedden este Szegedről Békéscsabára utazott. Félve a hosszú vonatozástól társaságot keresett, s talált is egy filmsztár-kinézésű, nagyon csinos lány személyében. Hogy a tüneménnyel mennyire sikerült összebarátkoznia vagy egyáltalán bcszéltek-e egymással; László leveléből nem derült ki. Az azonban biztos, hogy sem a nevét, sem a címét nem tudja, és a Mini Magazin segítségét kéri felejthetetlen útitársa felkutatásához. Szívesen segítünk, bár személyleírás hiányában aligha hihető, hogy e sorokat olvasva valaki magára ismerne.

László barátunk bizonyára tanult az esetből, s legközelebb — ha ismét találkozik egy filmsztár-típusú kislánnyal — okosabban osztja be az idejét. Igaz, ha a Szeged—Békéscsaba vasútvonal 600 kilométer hosszú lenne, több idő jutna udvarlásra, mint így. Tudjuk, a szerelem csodákra képes. De vasútépítési manőverekkel kár próbálkozni. Mit szólnak majd azok, akik pillanatnyilag nem szerelmesek és amúgy is únják a hosszú utazást?!

— Debrecenbe kéne menni — gondolta Mihucza Józsi, amikor elvégezte a Hajdú-Bihar megyei Vekerdben az általános iskolát. Ügy látszott, hogy ennek különösebb akadálya nem is lesz, hiszen végig kitűnő volt a bizonyítvány. Igen ám, de akkor éppen nem volt hely a debreceni mezőgazdasági technikumban, így kútba esett a terv. Egy év kényszerpihenő után megpróbálkozott a gyulai szakmunkásképző intézetnél. 1965- ben az intézet elsőéves mező- gazdasági gépszerelője lett Könnyen ment a beilleszkedés a kollektív életbe, hiszen otthon öt gyerek volt a családban.

Akkoriban alakul meg az Ifjú gárda, ahol politikai munkát kap. Hamar felfigyelnek a mindig komoly és lelkes fiatalemberre.

Űj munkahely a Harisnyagyár és újabb megbízás — mert éppen titkár nélkül van a gyár KISZ-bizottsága, legyen ideiglenesen a lányok vezetője. Ez 1969 augusztusában történt és novemberben a KlSZ-vezető- ségválasztáson egyhangú szavazás:

— Titkár Mihucza József.

Kétszáz lány titkára.

Amikor felállt azon a taggyűlésen, hogy megköszönje a bizalmat, egy pillanatra megAkkoriban Kozma Antal tanár úr volt a KISZ-tanácsadó az intézetnél. Egyik nap óra után, magához hívatta Józsit;

— Nem lenne kedved a KISZ-munkához?

Volt! Annyira, hogy egy év múlva már falitáblán volt a fényképe; „Kiváló KISZ-tag” aláírással. 1967-ben az intézet KISZ-bizottságának titkára. Közben verseny a Szakma Kiváló Tanulója címért. Első az iskolai versenyen és utazás az országos döntőre, ahol a bal- szerencse fosztja meg az első helytől.

Aztán egy jelentős és szép nap. Megvan a szakmunkás- bizonyítvány! Irány a Vízgépészeti Vállalat, ahol lakatosként dolgozik a KISZ-munka mellett A vállalatnál nem valami erős a KISZ-élet, és ez nem tetszik a fiatalembernek.

rémült. Kétszáz lány figyelte és úgy érezte, hogy egy hang sem jön ki a torkán. Valamit mégis sikerült kinyögnie.

A lányok kuncogtak — jó fej — mondták néhányan, meg azt is, hogy — na, ez sen bírja sokáig itt! Kibírta az első napok nehezét. Persze, később sem lett könnyebb, de a .lányok hamar megismerték és megszerették. Nem a fiút, hanem a KISZ- titkárt Bár még 20 éves sincs, a lányok úgy mennek hozzá, mint az „öreghez”.

A titkári feladatok mellett ipari tanuló-felelős. Nyolcvannyolc lány felelőse. Itt is van mit tenni.

S hogy jól csinálja, bizonyítja az április 4-én kapott aranykoszorús KlSZ-jelvény.

Béla OttóM

mi

M

agazin

^ .

o

KISZ-esek és úttörők

Üttörőszervezet — középiskolai KISZ. összehasonlításuk elgondolkoztató következtetést szül: aktivitásban, nevelőhatásban, mozgalmasságban a „gyerekszervezet” vonultat fel nagyobb erényeket.

Az általános iskolák kisdiákjai számára az úttörőélet fontos és nagyon is számon tartott események sorozatát jelenti — egy kirándulás, iskolai akció vagy őrsi gyűlés részvevőinek nagy többsége szíwel-lélekkel szerepet vállal a közös élmény alakításában.

Nézzük az ellenpéldát.

Barátom fia, nyüt eszű, eleven, szervező tehetséggel megáldott kamasz, boldogságtól sugárzó arccal robbant be a szerkesztőségbe: ő lett a raj vezető a VII. c-ben. Azonnal felvázolta terveit, ötletek és feladatok tömkelegét mesélte el, melyek közül a legszerényebb talán az volt, hogy Moszkvicsot nyernek a rajjal a Pajtás rejtvényversenyen. Ma a fiú II. gimnazista, KISZ-tag, sőt, úgy tudom, funkcionárius is. Régi lelkesedéséből mostanra egy- egy blazírt „ma is taggyűlési kell tartanom...” maradt

Életkori sajátosság?

Csak igen kis részben lelhet az: a lelkesedés sohasem volt a 10—14 évesek privilégiuma. Min múlik tehát a dolog? Egyértelmű választ nehéz találni: nem minden középiskolában azonos a helyzet, súlyos dolog lenne kirívó példák miatt jól

dolgozó KISZ-szervezeteket is

elmarasztalni.

Min múlhat tehát a dolog?

Többek között a pedagógusokon. Az „elit” bölcsészkarról kikerült fiatal tanárok és a pedagógiai főiskolák diplomásai közötti különbség nemcsak a kvalifikációban, gyakran a lelkesedésben és a hivatásszere- tetben is megmutatkozik. (Egy bölcsészkari felmérés száz megkérdezettjéből negyvenegy (!) jelentette ki, hogy esze ágában sincs tanári állást vállalni.) Tény az, hogy a KISZ-vezető tanárokat rátermettség, mozgalmi múlt és egyéb lényeges szempontok alapján választják ki — a mozgalomra azonban a KISZ-szel csak közvetett kapcsolatban álló fiatal tanártársaik is igen nagy hatással vannak. És a gyerek — legyen az 12 vagy 16 éves — nagyon is pontosan megérzi, milyen lelkesedéssel kezelik az „ügyet”.

Sokszor hangoztatott érv: a középiskola egy lépéssel közelebb van a felnőtt-társadalomhoz, több és nehezebb feladatot ad diákjainak, kevesebb energiát hagy a mozgalmi életnek. Nem hiszem, hogy ez szerepet kapna az ügyek alakulásában: a 14—18 éves gyereknek, talán minden korábbinál nagyobb igénye van az iskolán túli társas együttlétre, a vitára. a véleménycserére. A „tár- sadalmasodás” azonban, véleményem szerint egy dologban mégis jelen van. Míg a rajvezető egy a srácok közül —

igaz, a legjobb eszű többnyire —, addig a KISZ-titkár már valahol „főnök”, pozícionálisan is kiemelt, vélt vagy valódi privilégiumokkal felruházott személy, aki ráadásul a „másik táborhoz”, a tanári karhoz is közelebb van egy lépéssel a többieknél. Az úttörővezető megválasztását népszerűségének köszönheti. A KISZ-titkár, az esetek jelentős részében a jelölő bizottságának. Mivel magyarázható ez? Nagyrészt, az általam már említett ténnyel: az úttörők között tágabb tere van az egyéniségnek, minden javaslatot meghallgatnak és megvitatnak — gyakran felnőtte® komolykodással érvelve. Érezhetik, hogy valamilyen módon szerephez jutnak az események alakításában. A középiskolai KISZ-szervezetek egy része, a „demokratikus vita” fórumát határozathozatallal helyettesíti — a tagság megszavazza és azonnal el is felejti a friss paragrafusokat. A vezetőkön kívül nagyon kevesen törik a fejüket valamiféle közérdeklődést felkeltő javaslaton.

Egyetlen újságcikk kevés ahhoz, hogy a középiskolai KISZ- élet gondjait elemezzük, vagy a megoldásra általános érvényű receptet keressünk. Nem is volt célom ez. Mindössze egy — véleményem szerint meglehetősen súlyos — problémára kívántam ráirányítani a figyelmet, e néhány, vitára szánt megállapítást közzétéve.

Puskás L. Tamás i

Milyennek képzeled Lenint?

Mai összeállításunkban folytatjuk a fenti kérdésre adott válaszok közreadását. A mostani feleleteket a Békéscsabai Üj Gimnázium két elsőosztályának diákjai adták, s ezek közül ragadtunk ki, egy csokor- ravalót. A gyerekek írásban adott válaszát szó szerint közöljük, ezért ne tűnjön sajtóhibának például az a megállapítás, hogy Lenin a harcmezón esett el.

Reméljük, az olvasó nem tartja majd illúzió- rombolónak Lenin születése napjának 100. évfordulója előtt az ilyen, és ehhez hasonló naiv, de nyilván jószándékú állítást. Célunk e sorozat közreadásával tulajdonképpen az, hogy felhívjuk a pedagógusok és az ifjúsági vezetők figyelmét arra, hogy a felnőtt kor küszöbén álló fiatalok hogyan vélekednek, mit és mennyit tudnak a világtörténelem legnagyobb személyiségéről. Tudjuk, hogy a kép nem teljes. De az biztos, hogy Lenin forradalmisága, emberi nagysága államférfiúi bölcsessége csak akkor kerülhet igazán emberközelbe a még szinte gyereknek számító lányok és fiúk előtt, ha Lenin legendákkal övezett alakját valóban emberközelbe hozzuk, ha leválasztjuk róla az akarva, akaratlanul ráaggatott istenség-jelvényeket és őt magát gondolkodó, érző, földönjáró, hús- vér teremtvénynek hisszük. Mert Lenin — írja Gyurkó László — minél magasabbra emelkedett, annál konokabbul ragaszkodott hozzá, hogy semmiféle különleges jogok ne illessék meg... Rögeszméje nemcsak a szemérmes ember tiltakozása volt, hanem az államvezető megfontolt programja is. Az eszme, amelyet győzelemre akart vinni, a bálványoktól igyekszik megszabadítani az embereket, az elnyomás és a tőke, a butaság és a hazugság bál- ványaitól éppúgy, mint az istenektől és cáratyuskáktóL

— Gyenge fizikumú ember volt Szerette a pontosságot, sokoldalú ember. Szívesen foglalkozott a fiatalok problémájával. Leginkább azonban a politika érdekelte, őszinte, hazafias jellemű, okos, előrelátó államférfi volt. Hatalmas erő lakozott benne. Feleségét és embertársát szerető férfi volt.

— Alacsony termetű, mosolygós szemű, igazi ember volt Lenin. Mindenkivel kedves, Igazságszerető, szemében mindig bátorító fény égett Az emberiség útján fénylő lámpa. A haladás híve volt aki az árulókat megvetette.

— Lenin sudár magas, erős, hatalmas egyéniség. Egyszerű szakállas, okos ember. Szerette a gyerekeket, sokszor eljátszogatott velük. Fontos ügynek tartotta Oroszország sorsát. Jó szervező, irányító hadvezér volt

— Ruhája sokszor rongyos volt, de nem törődött vele Rokonszenvezett a munkásokkal. Kicsit köpcös ember, aki azonban intelligens volt. Szerette a verseket. Mindenhez értett. Mindig a munkások között járt. Szerette a természetet. Népe szabadságáért harcolt. Az emberiség számára nagyon fontos volt Élete céljául azt tűzte ki, hogy harcoljon a tőkések ellen a munkásosztály szebb jövője érdekében. Már fiatal korában olvasta a Tőke című könyvet.

— Lenint magasnak és szigorúnak, zordnak tudom csak elképzelni. Törékeny és a szegény emberekkel kedvesen viselkedő ember. Szorgalmas. Nagyon jószívű, bátran harcol, a forradalom kitűnő egyénisége. Megjelenése nem volt feltűnő.

— Haladó szellemű, biztos megjelenésű, bátor, céltudatos férfi. A nép sorsáért küzd. Kint a harcmezőn halt hősi halált

— Lenint én nagy hazafinak képzelem. Mindenki becsüli és tiszteli. Ha ma élne, örömmel láthatná a mi szép életünket, amiért meghalt. Meg is szerettem. Jó lenne, ha ma is élne.

— Lenin szeretett vadászni. Ahol csak tudott segített népének a szocializmus felépítésében. A munkásosztály vezetője volt, s mégis egyszerű volt, nem képzelte kiskirálynak magát. Szerette a munkát, szeretett olvasni. Szerintem goromba kinézetű ember lehetett.

— Lenin forradalmi nézetű, erőszakos politikus. Harcolt a végső győzelemig. Ugyanúgy megbecsülik, mint Marx Károlyt és Engels Frigyest. Egész életét a nép sorsának jobbra fordulásáért szentelte.

— Lenin 160 centiméter magas volt. Enyhén kopaszodó. Szerette az embereket és az igazságot. Gyűlölte az elnyomókat. Életét áldozta eszméinek megvalósításáért. Nagyszerű ember volt. Bárki példaképének tekintheti.

— Jelszava: szabadság, egyenlőség, testvériség. A forradalom után megalapozta a szocialista állam alapjait. A kommunizmus eszméit vallotta és tanította. Az emberiség nagy tanítója. Pártolta a szegényeket. Tanult és művelt. Kár, hogy nem ismerhettem.

(Folytatjuk)

A héten feltűnően sok volt az MM postája. Minden levelet nem tudunk külön-külön közreadni, de egyet sem szeretnénk válasz nélkül hagyni.

László Endre, a BMG békési gyárában tartott kommunista vasárnapról tudósít. Száz fiatal 600 óra társadalmi munkát végzett. Gratulálunk! Ugyancsak gratulálunk a dobozi Petőfi Tsz dolgozóinak is, akik — Földvári József üzemgazdász levele szerint — a héten haditanácsot tartottak és úgy döntöttek, hogy április 19-én kommunista műszakot tartanak. A békési Pocsaji Imre néhány nappal ezelőtt Gyulán járt és kellemes órákat töltött a strandon. Levelét és gyulai élményeit megörökítő fényképeit köszönjük. A békéscsabai Tizek Klubjának krónikása a hétfői Komjáthy-estről készített jegyzeteit küldte el. Kovács Edit általános iskolai tanuló pedig újabb verseivel lepte meg a szerkesztőséget. A leveleket továbbra is várjuk! Egy sem marad válasz nélkül.