Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-17 / 89. szám

%

flz első negyedévben a tervezettnél 175 ezer 284 tonna áruval többet szállítottak

ünnepség Mezőberényben április 18-án

(Szegedi tudósítónktól)

A MÁV Szegedi Igazgatósa gáwaik dolgozód a kedveződen j időjárás és más gondok ellenére (is sikeresen teljesítették első ne. gyedévi szállítási tervüket. Sőt, a tervezettnél 16,48 zázalékkal több árut, azaz 175 ezer 284 tonnával többet juttattak el rendeltetési helyére.

Az első negyedévben igen sok gondot okozott az állandó ko- csdhiány. Ezért a mostani negyedévben is egyik legfontosabb tennivaló a vagonok gyorsabb be-, illetve kirakása. Az igazgatóság kereskedelmi osztálya intézkedéseket tett és javaslatokat állított össze az áruszállítás növelésére, valamint az elegymoz- gás meggyorsítása. Elnnék egyik fő követelménye az áruszállítás egyenletességének elérése. Ebhez mindenekelőtt szervezettebb kocsikirakásra van szükség. Az is kívánatos, hogy az egyezer tonnán felüli árut berakó vállalatoknak előírják a berakási kötelezettséget, mert csak így biztosítható a szombati, vasárnapi és hétfői folyamatos áruberakás.

A torlódások elkerülése végett meg kellene szüntetni a vasúti j kocsik késett kirakását. E célból több közös tanácskozáson kérte az igazgatóság, hogy az AKÖV- ök törekedjenek a folyamatos fel-, illetve elfuvarozásra. Ehhez azonban a fuvaroztató vállalatok segítsége is szükséges. Ugyanis az a helyzet, hogy vasárnap és munkaszüneti napokon főleg kereskedelmi áruiknál tapasztalható rakodási késedelem. Ennek viszont az az oka, hogy az autóközlekedési vállalatokkal szerződésben álló kereskedelmi vállalatok több esetben szombaton déltől már nem fogadnak árut. Sőt, az is előfordul, hogy az áruértesítés átvételét is megtagadják. Ez pedig semmiképpen nem mozdítja elő a gyorsabb kocsifordulőt, a folyamatosabb áruszállítást.

Az első negyedévhez hasonlóeredmények tehát csak akkor ér. hetők el a mostani negyedévben, ha tovább javul a fuvarozó és a fuvaroztató vállalatok együttműködése.

Sziládi Sándor

A mezőberényi községi {járt- bizottság a Lenin nevét viselő helyi mezőgazdasági termelő- szövetkezetben április 18-án egésznapos Lenin emlékünnep- séget rendez. Erre az alkalom- ra külföldi vendégeket is meghívtak a baráti országokból. Az ünnepi programban szerepel többek között a termelőszövetkezet üzemegységeinek látogatása. Délután fél 4-kor nyitják meg a „Lenin velünk” című képkiállítást. Ezt követően ünnepi párttaggyűlést tartanak a községi kultúrotthon nagytermében.

Negyven év után

zókelyhidi Pál, a békéscsabai tanács vb költségvetési pénzügyi főelőadója az utolsó munkanapon engedélyt kapott, hogy csak délig dolgozzon. Addig minden aktát elintézett vagy átadott az utódjának és végérvényesen búcsút vett az íróasztaltól.

Csaknem 40 évvel ezelőtt került a városházára. Nagy könyörgés árán díjtalan gyakornoknak vették fel. Előbb ugyan gépészmérnök szeretett volna lenni, de a műszaki egyetemet családja anyagi helyzete miatt félbe kellett szakítania.

Kiváló Űttörővezető jelvénnyel tüntették ki.

Hivatali munkájában is mindvégig az élenjárók közé tartozott. Számos elismerés mellett megkapta a Kiváló Pénzügyi Dolgozó miniszteri kitüntető jelvényt. És most bekerül a munkakönyvébe a második bejegyzés: 1970. VI. 30. munkaviszonya megszűnt.

Nyugdíjba vonulása alkalmával fájó szívvel vettek tőle búcsút munkatársai. Szerették őt becsületes, szerény magatartásáért.

Csabai

gyermekrajzok

Drezdában

Nehéz volt tehát az indulás. Igaz, beírták a munkakönyvébe: 1931. VII. 25. városi gyakornok, ez a rang azonban három évig egy fillémyi keresettel sem járt. Csupán reménnyel, hogy valamikor majd íróasztalt kap. Egy egészen kicsit, mint amilyen az a pénz is, amit a kezdőknek fizentúl stem marad mun. ka nélkül Székelyhídi Pál. Továbbra is vezeti majd a szakkört. Jó néhány ötletet meg akar még valósítani. És talán a pihenésre is több ideje lesz.

Pásztor Béla

A napokban hazaérkezett hat- zettek akkoriban.

Ki itt

A hivatali és az egyszerű emberek közötti ellentétnek, rossz viszonynak évszázadokra visszanyúló kritikai Irodalma van. Alig élt Itt tóllforgató ember a felszabadulás előtt, aki valamilyen megfogalmazásban szóvá ne tette volna a lelketlen, bürokratikus hivatali szellemet. Mostanában is szóvá teszik, csak ritkábban és egy kicsit „végtére is a mi hivatalainkról és a mi embereinkről van szó'’ atyai enyheséggel. Pedig....

De haladjunk sorjában. Köztudomású, hogy az MSZMP uralkodó párt hazánkban. Ámde az utasítások osztogatása helyett a párt központi vezetői a nép érdekelnek szolgálatát hangsúlyozzák és ez irányítja tetteiket minduntalan. Ez a szellem hatja át a pártappará- tusokal és az alapszerveket is. A gazdasági és hivatali tisztségviselők is a dolgozók, a nép szolgálatát tartják legfontosabbnak, amikor ez az értekezleteken kerül szóba. De egyesek csak addik. íróasztaluk mellé visszaülve rideggé, közömbössé válnak. Erről a szerkesztőségünkbe érkező levelek és a panaszaikkal személyesen hozzánk forduló emberek tanúskodnak.

— Van úgy, hogy nem tudhatnak érdemben segíteni, de már az is sokat jelent nekünk, hogy leültetnek, meghallgatnak — mondotta nemrégiben egy fiatal házaspár.

Az hozta őket a szerkesztőségbe, hogy két kisgyerekükkel csaknem fél napig várakoztak a tanácsháza folyosóján, aztán kurtán, ridegen kaptak választ a bajukkal együtt nem érzés és ülőhely kínálása nélkül. Egy fiatalasszony pedig egész kis irattárra való folyamodvánnyal, válasszal, bírósági végzéssel keresett fel bennünket. Immár évek óta fizet lakbért egy lakhatatlan lakásért, amellett, hogy kénytelen albérletben lakni. A lakás- hivatal elhitte a lakhatatlan épületrész tulajdonosának azt az állítását, hogy a fiatalasz- szonynak az ország más vidékén már több lakása volt. A lakáshivatal ezt a valótlan tényt közölte önigazolásként a központi szervek érdeklődésére.

De nemcsak tanácsi hivatal

napos drezdai útjáról a békés-1 csabai űttörővezető- delegáció. A német pedagógusok tavaly októberi látogatását viszonzó csabai küldöttség tagjai, a város úttörővezető tanárai Babák György, a városi tanács vb elnökhelyettese, Gajdács Pál, a városi tanács vb művelődésügyi osztály vezetője, és Hőgye Károly, az úttörőszövetség helyi titkára vezetésévél úttörőmozgalmi tapasztalataikat cserélték ki a drezdaiakkal.

A gazdag, színes programban képtár, és gyárlátogatás, városnézés mellett — amikor is megkoszorúzták a Müncheni tér antifasiszta emlékművét — a vendéglátók gondoltak a csabaiak bemutatkozására is: a magyar felszabadulásnak tisztelgő drezdaiak gyermekrajz-kiállítást rendeztek. A legnagyobb sikert a 3-as, a 10-es és a Il-es számú általános iskolák tanulói érték el. Pataj Pál, a 3-as számú iskola igazgatója festményeit állította ki; ő is kivívta a drezdai kollégák elismerését.

ÍRÁSOS

hímzőket

állandó munkára

felvesz

a

HÁZIIPARI TERMELŐ SZÖVETKEZET,

Gyula, Kun Béla u. 6.

162666

CORKIJ

P

Lb

NI

IMI

13.

Gyakran volt alkalmam a forradalmi taktika és gyakorlat keAzt hiszem, más válasz nincs

Letette az államszámviteltani t' államvizsgát, aztán a ranglétra j alsó fokáról lassan elindult fel- : felé. Munkája mellett szenvedé- j lye volt a rádió- és elektrotech- j nika. S

A felszabadulás Békéscsabán ■ érte. Október 6-án már a hivata- j Iában dolgozott, folytatta azt a ; munkát, amit 1931-ben kezdett ! el.

Még az 1950-es évek elején ■ felkérték, hogy vállalja el az : úttörőház rádió- és elektrotech- • nikai szakkörének a vezetését, s örömmel vállalta. Kevés volt a j felszerelés, kért az üzemektől S selejt- és elfekvő anyagokat, jj Küldtek mindenfelől. A gyere- ■ kékkel együtt fúrt, faragott és 5 hasznavehető eszközöket készí- ! tett. Ma is az képezi az alapot. ■ Az új Ifjúsági Ház szakköri ; anyagainak beszerzésére persze • jelentős összeggel járult hozzá a í KISZ Békés megyei Bizottsága jj és a városi tanács vb is.

Az immár csaknem két évti- ; zedes tevékenysége alatt Szé- jj kelyhidi Pál sok-sok fiatallal 5 megszerettette a rádió-és elekt- ■ rotechnikát. Ötletes szemléltető ■ eszközökkel még a nehezebben ; érthető oktatási anyagokat is : hamar megtanította. Így lett ■ több úttörőből később mérnök, ■ fizikus, szakmunkás.

Sok köszönetét kapott az út- * törőház vezetőitől és a szülőktől. ; Jólesett neki a gyermekek ra- ; gaszkodása, akik olykor-olykor • egy szem cukorral is megkínál- : ták, kifejezve ezzel szeretetüket, j megbecsülésüket. És 1960-ban ;

gyetlenségeiről beszélni Leninnel.

— Miit akar? — kérdezte csodálkozva és haragosan. — Hát lehet szó emberségről egy ilyen hallatlanul elkeseredett küzdelemben? Hol van itt helye lágyszívűségnek és nagylelkűségnek? Európa blokád alá vesz minket, az európai proletariátustól nem kapjuk meg a várt segítséget, minden oldalról medveként támad ránk az ellenforradalom, hát mit tegyünk? Nem kötelességünk, nem jogunk-e harcolni, ellenállni? Már bocsásson meg, mi nem vagyunk ostobák. Tudjuk: azt, amit mi akarunk, senki sem tudja megcsinálni, csak mi. Vagy talán azt gondolja, hogy én itt ülnék, ha meg volnék győződve ennek az ellenkezőjéről?

— Milyen mértékkel méri a verekedésben szükséges és fölösleges ütéseket? — kérdezte tőlem egyszer eg}’ heves beszélgetés után. Erre az egyszerű kérdésre én csak költői módon válaszolhattam.

is.

Igen gyakran zaklattam különféle kérdésekkel, s néha úgy éreztem, hogy Lenin sajnál engem, amiért közbejárok az emberek érdekében. Időnként megkérdezte:

— Nem érzi, milyen jelentéktelen ügyekkel, milyen semmiségekkel fglalkozik?

Én azonban azt tettem, amit szükségesnek találtam, és nem riasztottak vissza annak az embernek ferde, haragos pillantásai, aki jól tudta, mi van a proletariátus ellenségeinek számláján. ö bánatosan csóválta a fejét, és ezt mondta:

— Kompromittálja magát az elvtársak, a munkások előtt.

Én viszont azt hangsúlyoztam, hogy az elvtársak, a munkások, „a lobbanékonyság és ingerültség állapotában” nem egyszer túl könnyedén és „egyszerűen” kezelik a szabadságot, értékes emberek életét; és hogy véleményem szerint ez a fölösleges, olykor teljesen értelmetlen kegyetlenség nemcsak kompromittálja a forradalom becsületes, komoly ügyét, hanem mindentől függetlenül árt is ennek az ügynek,

az úr?

van megyénkben. s Csoportok, osztályok, műhelyfönökök Irányítják a különböző intézmények, üzemek adminisztrációját és az ott dolgozók sorsát. S akik egymással szemben is igyekeznek éreztetni csoport- és osztályvezetői „ki vagyok, mi vagyok”-ságukat, még inkább éreztetik az egyszerűbb dolgozókkal. Egy idősebb ember a napokban ezt így fogalmazta: „Kié tulajdonképpen a hatalom ebben az országban? Ügy is kérdezhetném, ki Itt az úr tulajdonképpen?

Eseteket mondott el rideg szívű vezetőkről. Arról is, hogy némely hivatalban milyen szívélyesek egyesek a vezető állást betöltőkkel szemben, s mennyire fennhéjázóan, úgymond régi főjegyzői stílusban beszélnek az egyszerű dolgozókkal. Valami hasonló rátartiság él egyes kereskedelmi és vendéglátóipart dolgozókban is. Mintha a vevők, a fogyasztók ingyen kérnék az árut.

„A dolgozók szolgálatában!” „Mindent a dolgozókért!” — hirdetik feliratokon és az újságokban a kereskedelmi, meg a különböző termelővállalatok. S hány, meg hány hasonló értelmű jelszó található megyeszer- te. És helyesen! De ezek a szép jelszavak több helyen, s elég gyakran frázissá zsugorodnak. Oka ennek, hogy egyesek, akik hivatal élére vagy csupán egy kis íróasztal mellé kerültek, azt hiszik, hogy ők a hatalom megtestesítői. Elfelejtik tisztelni is, nemhogy becsülni azokat, akik oda tették őket, s akik miatt oda kerültek, vagyis a megélhetéshez szükséges anyagi javakat előállító dolgozókat, a hatalom valódi birtokosait.

A köszönés, a vlsszahöszönés az ismeretségnek, a kölcsönös tiszteletadásnak csak kifejezője. Sajnos sokszor ennek elhanyagolásával kezdődik a ridegség, a beképzeltség, az emberek gondja, baja iránti közömbösség folyamata. S éppen az ilyen ügyintézők sértődnek meg legjobban, ha valaki más fórumokhoz fordul jogos, vagy vélt Igazával. Ahelyett, hogy magukba szállnának.

Kukk Imre

mert igen sok tekintélyes erőt visszariaszt tőle.

— Hm, hm — dörmögte szkep. tikusan Lenin, és sorolni kezdte, hogy az értelmiség hányszor árulta el a munkások ügyét.

— Köztünk legyen mondva — mondta, sokan nemcsak gyávaságból fordulnak ellenünk, válnak árulóvá, hanem becsvágyból vagy mert belezavarodnak, rettegnek, hogy dédelgetett teóriájuk csődöt mond, ha összeütközésbe kerül a gyakorlattal. Mi ettől nem félünk. Az elmélet, a híptotézis számunkra nem „szentség”, hanem munkaeszköz.

És mégsem emlékszem olyan esetre, hogy Lenin elutasította volna kérésemet. S ha mégis előfordult, hogy kérésem nem teljesült, ez nem az ő hibájából történt, hanem bizonyára ama „szerkezeti hiányosságok” folytán, amelyekben a suta orosz államgépezet mindig is bővelkedett. Feltehető az is, hogy valakinek a tudatos gonoszsága akadályozta értékes emberek sorsának könnyítését, életük megmentését. Itt is lehetséges a „kártevés”; az ellenség ugyanolyan cinikus, mint amilyen for. télyos. A bosszúvágy és a düh gyakran a tehetetlenségi erőnél fogva hat. S persze vannak lelkibeteg emberkék, akik kóros szenvedéllyel élvezik felebarátaik szenvedéseit.

Lenin egyszer mosolyogva mutatott egy táviratot:

„Megint letartóztattak, szóljon. hagy engedjenek ki”.

Az aláírás: Iván Volnij.-—A könyvét olvastam, nagyon tetszett. Látja, őbenne az első öt szó után rögtön meg- éreztem azt az embert, aki megérti, hogy a hibák elkerülhetet. lenek, és nem haragszik, nem mászik a falra a személyes sé-