Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-16 / 88. szám
Phnom Penh A Reuter Phnom Penh-i tudósítójának közlése szerint a kambodzsai ellenállók elfoglalták a fővárostól 135 kilométerre észak-keletre, a vietnami határ közelében levő Krek városát, Kömpong Cham tartomány egyik jelentős stratégiai pontját. A Phnom Penh-i kormányzat a város elestét eddig nem közölte, csupán heves harcokat jelentett a körzetből, de külföldi újságírók beszámoltak arról, hogy amikor gépkocsin meg akarták közelíteni Kreket, jóval a város előtt partizánok állították meg és szólították visz- szatérésre őket. Saigon A saigoni és a Phnom Penh-i kormányzat viszonyában némi feszültség mutatkozik, miután a saigoni kormány engedélyt kért a Phnom Penh-i hatóságoktól, hogy adjanak beutazási engedélyt egy dél-vietnami „népi küldöttségnek”, amely megvizsgálná a Kambodzsában élő vietnami állampolgárok ellen elkövetett atrocitások ügyét. A vizsgálatot több dél-vietnami jótékonysági szervezet kérte és a kérésnek a saigoni külügyminisztérium helyt adott. A minisztérium nyilatkozata szerint a dél-vietnami hatóságokat „aggodalommal tölti el az, hogy a vietnami kommunisták felszámolása óhatatlanul kárt okozhat ártatlan vietnamiaknak... ez a felszámolási mozgalom általánosságban a vietnamiakkal szembeni gyűlölet-hadjárat formáját öltheti”. (MTI) (UMsiHiMiinitriiiiffiiiiHniiiiiniiiHlUMOMmiiiniHiiiiiiiinnimnnH iiHtiuiiiimiNi Kukk Imre: A feketeériek negyedszázada Hz elemi csapásoknál is nagyobb kárt okozott az ellenforradalom Nagyszerű eredmények és jő gazdasági alapok birtoklása közben jött a sok anyagi és erkölcsi kárt okozó ellenforradalom. A bomlás azonban még jóval október előtt megkezdődött. A budapesti Petőfi Kör lázitó és uszító vitája néhány szövetkezeti tagot a Lenin Tsz-ben is megszállt. Június 16-án a vezetőségi ülésen kénytelenek voltak megállapítani, hogy a 286 tag közül csak kevesen járnak ki rendszeresen dolgozni. Akik kijártak, azoknak a hangulatát is igyekezett elrontani uszító, lázitó követeléseket tartalmazó beszédekkel Zudor Károly, Boldog Gábor, Paksi Imre és Bu- csai Sándor. Zudor Károly, Váci Mihály ellenforradalmi bizottsági tagok és még vagy nyolcán kilépési kérelmet adtak be 1957 elején. Mindenesetre 1956 elején • • Részlet a Sarkad! Lenin Tsz jubileumi kiadványából. —közepén ők is hozzájárultak hangulatkeltésükkel ahhoz, hogy június 16-ig a kukoricának csak 40 százaléka volt előszörre is megkapálva. A június 23-án megtartott közgyűlésen kijutott a nyilvános fejmosás Sárközi Lajosnak, Kozma Györgynek és Tinka Árpádnak. Azért, mert részében vállaltak kaszálnivalót a Lenin Tsz-től, mint annak tagjai, de aztán kiadták felébe kívülállóknak. De a lazaságot nem szüntették meg, a legsúlyosabb büntetések, a kizárások sem, hiszen már a szövetkezet vagyonát Csáki szalmájaként osztotta Kiss Mihály elnökletével az ellenforradalmi bizottság. Egy kis papírcetlire írt elismervényen többek között B. Tóth Lajosnak egy kordét, egy motort és különböző Hoffer-traiktor alkatrészeket adtak át Kiss Mihály aláírásával. Másoknak teheneket, lovakat, szekereket, te- ny észkocákat és sertéseket. A szabad rablás közben nem azokat az állatokat és felszereléseket vitték haza, a mat annak idején beadtak, hanem mindennek a lelke javát. Ha egy kicsit késivé is, de észbekaptak a szövetkezet leghűségesebb tagjai és ők is elkezdték hazavezetni az állatokat egyesével vagy párosával. A ki nem mondott rejtett céljuk az volt, hogy megmentsenek, amit meg tudtak az újjáalakuláshoz. így mentett át két lovat Sajti Ferenc is, abban a biztos meggyőződésben, hogy ‘ újjászerveződik és virágozni fog még a Lenin Tsz gazdálkodása. A szövetkezet újjászervezése lényegében csak 1957 tavaszán indult meg. Addig néptelen volt a feketeéri központ. Az alapítótagok hetekig, hónapokig lényegében csak az esti órákban mozdultak ki lakásaikból. A sötétség leple alatt keresték fel kö- zelebb-távolabb lakó harcostársaikat, hogy híreket halljanak, kicseréljék értesüléseiket, véleményüket, és, hogy együtt latolgassák a jövőt. Március 27-én az ősszel nyilvántartott 315 tagból 155 vallotta magát szövetkezeti tagnak. A földterület érdekes módon mindössze 300 holddal csökkent, azaz 1042 hold volt az Brandt „beszámolója” a Bundestagban POLGAR DENES, AZ MTI TUDÓSÍTÓJA JELENTI: Nagy érdeklődéssel várták Brandt kancellár szerdára kitűzött beszámolóját a bonni Bundestagban amerikai útjáról. A kancellár azonban mindössze néhány perces felszólalásában úgyszólván semmit sem mondott a Nixonnal megvitatott kérdésekről. Arra való hivatkozással,, hogy csütörtökön a külügyminiszter informálni fogja a parlament külügyi bizottságát, megelége dett olyanfajta közhelyekkel, mint „a washingtoni megbeszélések lefolyásával elégedettek vagyunk”. — Nem kétséges — mondotta —, hogy az európai amerikai jelenlét a fejlődés elengedhetetlen feltétele. Biztosíthatja a parlamentet — fűzte hozzá —, hogy ezzel ellentétes vélemények nem felelnek meg a realitásoknak. Brandt hangoztatta, hogy keleti politikájához nem kellett „zöld fényt” kapnia Nixontól, mert a forgalmi lámpa eddig is zöld volt. A Bécsben csütörtökön kezdődő szovjet—amerikai megbeszélésekkel kapcsolatban azt mondotta: Nixon elhatározta, hogy komoly kísérletet tesz a konfrontáció leépítésére és a kooperáció kiépítésére. A kancellár hivatkozott arra, hogy távolléte alatt az ellenzék élesen megtámadta politikáját. Ezzel kapcsolatban gúnyosan jegyezte meg“ „Az ilyen hangok azonban az óceán túlsó partján csak nagyon tompítottan hangzanak”. Brandt beszéde után vita kezdődött. Ennek során Barzel, a CDU 'CSU vezérszónoka az el- lezék továbbra is fennálló aggodalmát fejezte ki a kormány keleti politikája miatt. Megkérdezte, vajon Brandt azért ismeri-e el a realitásokat, hogy azokat véglegessé tegye? Ebben az esetben — fűzte hozzá — a német nép önrendelkezési joga semmivé válna. A vitában felszólalt Scheel külügyminiszter, majd Brandt kancellár is. Védelmükbe vették a kormány politikáját, anélkül, hogy újat mondtak volna. Az egész Bundestag- vita inkább a kormánypártok és az ellenzék közötti ellentétek újbóli kiéleződése szempontjából volt jelentős, mélyebb vagy messzemenő politikai koncepciót a korábbiakhoz képest egyáltalán nem hozott felszínre. (MTI) Mikisz Theodorakisz szabad Hároméves fogság után a görög zeneszerző hétfőn délután gyógykezelés céljából Párizsba érkezett. Telefotó: AP—MTI—KS Fred Haise John Swigert Az angol hadihajók is várják az Apollósokat Izgalommal és együttérzéssel figyel a világ az Apollo—13 utasaira; sikerül-e szerencsésein visszaérniük a Földre. * Houston Szerda délelőtt közép-európai idő szerint 9.22 órakor az Apollo—13 41,720 kilométerre volt a Holdtól és óránként 4835 kilométeres sebességgel haladt a Föld felé. A délelőtti órákban egyébként Fred Haise teljesített szolgálatot, két társa pihent. Az ügyeletes űrhajós a földi központnak 8 óra után azt jelentette, hogy a rakétagépezetet tartalmazó úgynevezett service modulé-ból ismét gázszökést észlelt és az űrhajótól csekély távolságra egy lebegő fémdarabot látott. A földi ellenőrző központot az új gázszökés nem nyugtalanítja, mert a rakótagépezetet tartalmazó service module a Földre térésben semmiféle gyakorlati szerepet nem játszik. Ugyanakkor közölte, hogy az űrhajó mellett látott fémdarabot a pihenőidőszak leteltével fogják kivizsgálni. London Az angol hadügyminisztérium szerdán bejelentette, hogy a brit haditengerészet 6 hajója indult a Csendes-óceán vizeire, az Apollo—13 leereszkedésének várható színhelyére. A hajók tegnap Afrika keleti partjai mentén haladtaik, tartózkodási helyük Maurltiustól 140 tengeri mérfölddel keletre lesz. (MTI) James Lövell Koszigin távirata Nixonhoz Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök az alábbi táviratot küldte Richard Nixon amerikai elnöknek, az Apollo—13 repülésével kapcsolatban: „Aggódva figyeljük a balesetet szenvedett Apollo—13 űrhajó repülését. Szeretném tájékoztatni Ont arról, hogy a szovjet kormány utasította a Szovjetunió polgári és katonai hatóságait, szükség esetén minden eszközt felhasználva nyújtsanak segítséget az amerikai űrhajósok mentésében. A szovjet kormány nevében leözlöm önnel, reméljük, hogy a három bátor űrhajós: Lovell, Swigert és Haise szerencsésen visszatér a Földre.” (TASZSZ) Tomeggyilkosság áldozatai a Mekong-foiyóban Szerdán reggel a Mekong-folyóin kivégzett vietnamiak holttesteinek. százai úsztak, soknak a keze hátra volt kötve. Láthatólag a Kambodzsában eddig nyilvánosságra került legnagyobb töméggyilkosságrói van szó. A Phnom Penhtől 60 kilométerrel délkeletre levő Neak Leung-1 kompátkedőhelyen egy rendőrtisztviselő kijelentette, hogy szerdán délelőtt 400 holttestet számlált meg. A folyó egyre újabb hullákat sodort és a holttestek több mint másfél kilométeres hosszúságú folyószakaszon voltak láthatók, míg a folyó egyik kanyarulata mögött el nem tűntek. \ Várost foglaltak el az ellenállók A folyóparton álldogáló kambodzsaiak, sőt a rendőrség sem tudott felvilágosítást adni arra, hogy a hullák honnét kerültek a vízbe. Az áldozatok közül a legtöbbről megállapítható! volt, hogy agyonlőtték őket. Egyes feltételezések szerint a! hullák a Kompong Chamtól dél-j re levő területről úsztak le, itt nagy gumi ültetvények vannak, amelyeket francia igazgatóknak dolgozó vietnamiak müveinek. Kambodzsában számos helyen falvakat gyújtottak fel. Két. római katolikus templomot romboltak le és gyújtottak fel, túlnyomóan vietnami lakosságú falvakban. Becslések szerint a hétmillió lakosú Kambodzsában 600 000 vietnami él, közülük mintegy 200 000 a fővárosban. A vietnamiak elleni támadások Norodom Sziltanuk herceg, volt államfő március 18-án történt leváltásával kezdődtek.
