Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-15 / 87. szám
A csabai páros sikere az országos iáMeversenyen Vasárnap, április 12-én Békéscsabán az Ifjúsági Házban országos C-kategóriájú társastánc-versenyt rendeztek. A résztvevőket Fabulya Balázs, a; KISZ Békés megyei bizottságának titkára köszöntötte, majd pedig Nyíri Lajos vezetésével megkezdődött a verseny. A tizenhét induló párból négy jutott a döntőbe. Az izgalmas, látványos verseny első helyét a debreceni Karabinszká Tibor— Rozsály Judit és a budapesti Szererba Imre—Buczkó Magdolna párosok megosztva nyerték. A csabai Petrovszky István— Déasi Edit pár is sikerrel szerepelt, s a harmadik helyet szerezte meg. A másik Békés megyei tán cos párnak, az orosházi klub párosának nem sikerült helyezést elérnie. A nagy közönségsikert aratott verseny minden résztvevője oklevelet, az első hat pedig értékes díjat kapott. Az első hét pár a májusban Szombathelyen sorra kerülő Nemzetközi Savária Társastáncverseny vendégleként nézheti végig a háromnapos viadalt. Sándor György szerzői estje Békéscsabán Sándor Györgyről, az utóbbi időben egyre többet olvashattunk: az Élet és Irodalom', a Színház, a Film-Színház Muzsika, a Képes Újság és a Valóság cikkírói méltatták kivételes kvalitásait, tehetségét. Műsorait egymaga írja, szerkeszti s mondja el. A Budapesti Egyetemi Színpadon harmadik önálló estje fut telt házzal. Békéscsabára a Tízek Klubja hívta meg. Bemutatkozására április 16-án. csütörtökön este 7 órakor az Ifjúsági Ház nagytermében kerül sor. Vonzóbb lett az egészségügyi pálya, jobb kereseti lehetőség a bérpótlék bevezetése után Haláláig Ma temetik Mohácsy Mátyás Kossuth-díjas professzort, a világhírű kertészt, a magyar gyümölcskultúra egyik megalapítóját. Haláláról nemcsak nálunk, hanem szerte a világon megemlékeztek. Kilencvenéves volt. Mohácsy Mátyás 1880-ban született Békéscsabán. Heten voltak testvérek. Apja a négy középiskola elvégzése után inasnál^ akarta adni, de végül is az akkor létesített Budapesti Kertészeti Tanintézetbe Íratta be. A szegény sorsú békéscsabai fiatal, ember tanulmányainak befejezése után vándorbotot vett a kezébe. Bejárta a világot. Dolgozott Stuttgartban, járt Basel- ben, Londonban és Párizsban. Még Amerikába Is ellátogatott. Az első világháború kitörése előtt jött haza: dolgozni, nagy álmát, Magyarország kertté alakítását megvalósítani. Rendíthetetlen akarattal, makacs szívóssággal fáradozott a gyümölcsdolgozott kultúra fejlesztésén és ma már elmondható, hogy döntő részben neki köszönhető a magyar gyümölcs világhíre. Az ő nevéhez fűződik a felsőfokú szakoktatás megszervezése és az egységes faiskola-hálózat létrehozása. IÖS8-ban az Országos Pomoló- giai bizottság elnöke, 1913-ban a Kertészeti Főiskola dékánja, IS45-ben tanszékvezető egyetemi tanár, később az Agrártudományi Egyetem rektora lett. Eredményekben gazdag tapasztalatait papírra vetette, összesen 33 szakkönyvet irt, a 31.-et, amely az Idén jelent meg, róla írták. Mohácsy Mátyás kéziratai, jegyzetei és elbeszélései alapján „Kert a parlagon” címmel Dob- ray Endre állított össze terjedelmes monográfiát. Mohácsy Mátyás haláláig dolgozott. Kilencvenéves korában hullott ki kezéből az oltókcs és a metszőolló. A pórt központi bizottsága múlt év novemberi ülésén hozott határozatot a nyugdíjak kiegészítéséről és a népgazdaság több területén az alacsonyabb keresettel bíró dolgozók, közöttük az egészségügyiek bérének 1970-ben történő emeléséről. Az országgyűlés 1969. decemberi ülése a Minisztertanács előterjesztését jóváhagyta, majd februárban napvilágot látott a miniszteri rendelet, amely a bérrendezés elvi és gyakorlati megoldását tartalmazta. Az egészségügyi dolgozók bérének emeléséről tájékoztatott bennünket dr. Sáró András, a megyei kórház igazgató főorvosa. — Miben látja a bérrendezés fontosságát? Miért éppen most került erre sor? — Elöljáróban el kell mondanom, hogy az egészségügyi dolgozók zömét kitevő szakképzett nővérek és a segédszemélyzet keresete az elmúlt években elmaradt az országos átlagtól. Báláz évi 2 százalékos béremelési keret folyamatos és lassú emel- j kedést biztosított, viszont aj múlt évben a bérből és fizetés-! bői élő dolgozók reáljövedelme' országosan 6 százalékkal emelkedett. Az egészségügyi dolgozókat érintő általános bérrendezés legutóbb 1965-ban volt, azóta olyan kereseti aránytalanságok alakultak ki, amelyek kö- 1 vetkeztében más foglalkozási j ágakban az átlagos kereseti szint jóval magasabb lett. Ez rendkívül kedvezőtlenül érintette az egészségügyi dolgozókat és ennek hatására az utóbbi években olyan tömeges munkaerő elvándorlás jelentkezett, amely mór-már az egészségügyi pálya elnéptelenedésével, a magas szintű betegellátás romlásával fenyegetett. A minisztérium és szakszervezetünk központi vezetősége az utóbbi években állandóan jelezte a kormánynak és a párt központi bizottságának a helyzet súlyosságát, amely végül is a mostani, részleges bérrendezéshez vezetett. — Az eddigi közlésekből az állapítható meg, hogy elsődlegesen a fekvőbeteg-ellátást végző egészségügyi intézmények dolgozóit és ott is a több i műszakban dolgozó ápolónők,; szülésznők, takarítónők és a kisegítő személyzet bérét rendezik. — Az előbb említettem', hogy a fizikailag legjobban megterhelő munkakörökben foglalkoztatott szakképzett dolgozóink bére maradt el leginkább az átlagos keresettől; továbbá itt volt a legnagyobb munkaerőhiány. Ezért ezeken a munkaterületeken állapított meg a kormány úgynevezett ápolási pótlékot, amely 200 forinttól 400 forintig terjed. Kórházunkban 236 szakképzett középkáder van, akik március 1-től átlagosan 342 forint pótlékot kapnak. Úgy gondoljuk, hogy a pótlék adásában nz egészségügyi dolgozók anyagi megbecsülése mutatkozik. Ez kedvezően fog hatni a jelenlegi dolgozók munkájára és az egészségügyi pálya vonzóbbá válását fogja eredményezni. A másik jelentős csoportot a takarítónők és kisegítő dolgozók képezik. Ügy vélem, nem kell különösebben bizonygatnom azt, hogy a gyógyító tevékenység egyik sarkalatos feltétele a műtők kórtermek, laboratóriumok, egyéb munkahelyek tisztasága. Egyik legnagyobb gondunk volt és sajnos továbbra is marad a takarítónők hiánya. Ezen csak részlegesen javít a pótlék, amely 100 forinttól 200 forintig lerjed. Bár közöttük 167 forint átlagot osztunk szét, mégis maradnak nehézségeink. Ez abból fakad, hogy az általános iskolát és középiskolát végzett dolgozók igényesebbek, jobban fizetett munka-; körben kívánnak élhelyezkedni. Pedig ezt. a munkakört még magasabb fokú gépesítettség mellett sem tudjuk megszüntetni, j Vannak olyan eszközök, munkahelyek, amelyek csak kézi erő-! vei tarthatók tisztán, mint a laboratóriumi tárgyak vagy ope-! ráció után, a műtők takarítása, j Államunk ezen úgy próbál segíteni, hogy a nehéz fizikai műn-! kát igénylő munkakörökben csaknem szakmunkása, illetve középkáderi bért vagy pótlékot biztosít. A kisegítő személyzet, a betanított munkások, udvari munkások, beteghordók csoportjánál 50-től 150 forintig Terjedő pótlék állapítható meg. Ez kórházunkban 111 forint átlagot tesz ki. Végül is 450 dolgozónk részesült pótlékban. A pótlék havi összege meghaladja a 114 ezer forintot, éves átlagban közel 1 millió 400 ezer forint. — Az egészségügyi dolgozók kisebb, de igen jelentős hányadát képezik azok, akik a .jelenlegi ápolási pótlékból nem részesülnek, holott az ő áldozatos munkájuk is anyagi megbecsülést érdemelne. Hogyan próbálnak ezen segíteni és az esetleges bérfeszültséget elkerülni? — Igen a kérdés jogos, hiszen egy kórház csakis egyes osztályok, részlegek harmonikus együttműködése alapján végezhet jó munkát és nem lehet közömbös a dolgozók munkahelyi hangulata, megelégedettsége, mert ez a napi tevékenységükben, munkavégzésük intenzitásában tükröződik. Abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy vezetőink az eddig szokásos évi 2 százalékos bérszintmelkedés zömét lehe- százalékban állapították meg, és azokra a munkakörökre is biztosították ezt az összeget, amelyeknél pótlékot is adunk, tgy a rendelkezésünkre álló több mint 32 ezer forint évi bérszint emelkedés zömét lehetőség szerint azon dolgozóink között osztottuk szét, akik pótlékban nem részesülnek. 218 munkatársunk részére átlagosan 148 forint fizetésemelést tudtunk Ilyen módon juttatni. — Hogyan történik a pótlékok, béremelések közlése a kórház dolgozóival és milyen tapasztalatuk van a hangulatot Illetően? — A pótlékok és béremelések személyenkénti megállapítására, besorolási bizottságot hoztunk létre Szilágyi István gazdasági igazgató vezetésével. A bizottságban helyet kaptak a kórház főnővérei, a személyzeti főelőadó, a pártszervezet vezetőségének és a szakszervezeti bizottságnak kijelölt tagjai. Véleményt kértünk a munkahelyek vezetőitől, akik az átlagösszeg ismeretében a vezető nővér, a párt- és szakszervezeti bizalmi bevonásával javaslatot tettek. A besorolási bizottság az egyes osztályok tárgyalására, az ösz- szegek tényleges megállapítására meghívta a munkahelyi vezetőket. Így nyugodtan mondhatjuk, hogy demokratikus légkörben, a kollektív vezetés szellemében a lehetőségek szerint legjobb, legigazságosabb döntés született. Megtartottuk az osztályértekezletet és dolgozóink véleménye nagyon kedvező. Azt hiszem, minden egészség- ügyi dolgozó nevében beszélhetek. amikor art mondom, hogy ennél nagyobb megbecsülést nem kaphattunk volna pártánktól, kormányunktól. G. I. Présgépnél Nagy Ilona, a Békéscsabai Konzervgyár Kiváló dolgozója, akon- zervesüvegek zárólapkáját gyártja. (Fotó: Varga Gyula) GORKIJ íi. Szokatlan és furcsa látvány volt a Gorkij-parkban sétáló Lenin — hiszen alakjával any- nyira összeforrott annak az embernek a képe, aki a hosszú tanácskozóasztal végén ül, s éles. villogó kormányos szemével mosolyogva, okosan, ügyesen vezeti elvtársainak vitáit vagy az emelvényen állva, fejét hátravetve, az elnémult tömeg, az igazságot éhező emberek mohó szemébe szórja szabatos, világos szavait. . Ezek a szavak mindig az acél- forgács hideg csillogására emlékeztettek. Mögülük művészien csiszolt, csodálatos egyszerűséggel bukkant elő az igazság. Természetéhez hozzátartozott a szenvedélyesség, ám ez nem a játékos haszonleső szenvedélye volt, hanem Leninnek art a kivételes lelki frissességét mutatta, amely csak abban az emberben van meg, aki rendíthetetlenül hisz tulajdon elhivatottságában, aki sokoldalúan és mélységesen érzékeli a külvilággal való kapcsolatát, s hiánytalanul megértette a kaotikus világban neki jutó szerepet; a káosz ellenségének szerepét. Ugyanolyan élvezettel tudott sakkozni, mint amilyennel A divat történetét nézegette óraszámra vitatkozott partnerével, horgászott, Capri déli naptól átizott, köves ösvényein sétált, a rekettye aranysárga virágaiban és a halászok szurtos gyerekeiben gyönyörködött. Este pedig Oroszországról, a faluról szóló elbeszéléseket hallgatta, irigyen sóhajtozott : — Milyen kevéssé ismerem Oroszországot! Szimbirszk, Ka- zany, Pétervár, a száműzetés, s ez majdnem minden! Szerette a tréfát, és egésztestével tudott nevetni, néha valóban „gurult” a kacagástól, még a könnye is kicsordult. Jellegzetes rövid indulatszavának, a ,,hm-hm”-nek végtelen skálájú árnyalatot tudott adni, a maró gúnytól az óvatos kételkedésig, s e „hm-hm”-ből gyakran csendült ki az az okos humor, mely az élet ördögi ostobaságait kitűnően ismerő, éles látású ember tulajdonsága. A Szókratész-koponyájú és éles látású, tömzsi, izmos Lenin nemegyszer furcsa s kissé mulatságos pózba vágta magát: fejét hátraszegte és vállára hajtotta, ujjait valahova a hóna alá, a mellényébe dugta. Volt ebben a tartásában valami bámulatosan kedves és mulatságos, valami győzelmesen kakaskodó, s ilyenkor egész valója örömtől sugárzott, egy gyarló világ nagy gyermeke volt, remek ember, akinek fel kellett áldoznia önmagát az ellenségeskedéseknek és gyűlöletnek, hogy valóra váljék a szeretet műve. 1918-ig, a Lenin ellen elkövetett, alávaló és förtelmes gyilkossági kísérletekig Oroszországban nem találkoztam vele. sőt, még messziről sem láttam. Akkor látogattam meg, amikor még alig volt ura kezének, és alig bírta mozgatni átlőtt nyakát. Felháborodásomra válaszolva, kelletlenül, mintha valami unalmas dologról beszélne, ezt mondta: — Verékszenek. Mit tegyünk? Mindenki úgy cselekszik, ahogy tud. Találkozásunk nagyon baráti volt, de persze a nyájas Lenin átható, éles tekintete leplezetlen sajnálkozással nézett rám, az „eltévelyedettre”. Néhány perc múlva szenvedélyesen mondta: — Aki nincs vélünk, az ellenünk van. A történelemtől független ember: merő fantázia. Ha feltételezzük is, hogy valamikor éltek ilyen emberek, most nincsenek, nem lehetnek. Senkinek sem kellenek. Mind egy szálig belesodródtak az élet forgatagába, s a valóság úgy összebonyo- lódott, mint még soha. Azt mondja, hogy túlságosan leegyszerűsítem az életet? S hogy ez a leegyszerűsítés a kultúra pusztulásával fenyeget, mi? S a jellegzetesen gúnyos „hm- hm”... Éles tekintete még élesebbé
