Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
Mlodonyiczlcy Béla Nő virággal Költők egymás közt z a címe annak a Szépirodalmi Könyvkiadó gon do. zásában megjelent, tizenöt fiatal költőt bemu. tató antológiának, amelyet Illyés Gyula azonos című verse nyit meg: „Nem lehet tisztességes ember, (ki a versírást abbahagyja.) Az Igazmondást hagyja abba”. — Közli az első szakasz. Nos, ezek a fiatalok nem hagyták abba a versírást, és legtöbbjük, ezzel együtt íz igazmondást, a nemcsalást sem. Hogy szerintem jobb lett volna, ha néhá- nyan közülük abbahagyják a versírást, erről most, itt nem szeretnék hosszabban írni. Különben is; miért foglalkozzunk a kevés rosz- szal, mikor jelen esetben több a jó. Majd minden olvasó, aki kézbe veszi ezt a könyvet, eldönti, hogy számára ki mennyit és mit mond, szerintem ki érett költő, ki tehetséges, és ki az, aki csak egyszerűen fiatal, vagy viszonylag fia. tál, hiszen szép számmal szerepelnek köztük harminc éven felüliek. És ezzel mindjárt leírtam a kötet egyik legjellemzőbb vonását: (a szerzők átlagps életkora kb. harminc év) higgadtabb, néhol bölcsebb. kevésbé kísérletező és konzervatívabb, mint amilyet, joggal elvárhatnánk egy ilyen jellegű versgyűjteménytől. A másik legjellemzőbb vonás, hogy ezek a fiatalok mind más utat akarnak járni. magányosak, magúikra utaltak. Ennek alapján „Költők külön-kü- lön” is lehetett volna a kötet címe. Egyben azonban mindnyájan megegyeznek: a MEGOLDÁST keresik, a BOLDOGSÁG va- rázsigéjét. Más-más módszerekkel, de mind ugyanazt Itt most nincs arra lehetőségem, hogy mind a tizenöt költőt külön ismertessem, elemezzem költészetüket. csak kiragadnék néhányat, aki nekem legjobban tetszett, és így szeretném rájuk felhívni a figyelmet Oravecz Imre a legbátrabban és legeredményesebben kísérletező költő közöttük. Nehéz utat választott: a szűkszavúság, póztalanság, tömörség, mélyre látás útját. Az efaj- ta költészetre szokás azt mondani: - személytelen, tárgyi. De ezek a tárgyak, helyszínek a költő személyéről is vallanak. Még a sorok, szavak között üresen hagyott papír mérete is tudatos: a hiánynak is tartalma van ebben a lírában. „Mintha mindent röntgensugár hatna át, mindennek csontváza rémlik .. „Költő szól hozzánk, fi. gveljünk ráf” írja BenjáMárciusi találkozás Várnai Zsenivel Egy csendes b&dal bérnázban él lánya és unokája társaságában Várnai Zseni. Kevés olyan költőnő van a világirodalomban, aki hozzá mérhető tiszta lírával tudta volna kifejezni az anyaság érzését. Nagyhatású verseiben a proletáranyák sorsával foglalkozik, és a kis törékeny asszony /szava sokszor tüzes for. radalmj jelszó volt — Pedig eredetileg nem is gondoltam arra, hogy egyszer majd verseket írok — mondja. — Szini iskolában szereztem diplomát, de sosem játszottam színházban. Egy alkalommal a Vasasszékházban Peterdi Andor költeményeit szavaltam. Akkor ismerkedtem meg a művek írójával, aki nemsokára férjem lett így a színészetnek csak annyit köszönhetek, hogy egy kiváló proletárköltő felesége lettem. Férjemmel együtt rengeteg nélkülözésben volt részünk. Bizony sokszor valóban kenyéren és vízen éltünk. Ilyen környezetben fogantak első verseim, amelyek 1911-től a Népszavában Jelentek meg. A Katonafiamnak című versemért a hatóságok üldözni kezdtek, de hiába kobozták el a Népszavát, a munkások röpcédulára nyomtatva terjesztették a forradalmi gondolatot: „Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek.” A Tanácsköztársaság bukása után az életünk is veszélyben forgott. Két apró gyermekemmel egy kis óbudai kalyibában húztam meg magam, amikor a házkutatást tartó különítményesek rámlőttek. Csak a véletlenen múlott, hogy a golyó a fejem mellett a falba fúródott... Hosszú évtizedekig nélkülözés^ üldöztetés, később illegalitás volt a költőnő sorsa, de a legsötétebb években sem »ámíthatták eL Tanulságos meséin egy egész korszak gyermeknemzedéke nevelkedett Politikai verseit gyárakban és a Vasas-székházban szavalta szeretett közönségének, az egyszerű munkásembereknek. A nyilas terror idején aktívan részt vett az ellenállási mozgalomban. Az élethalálharc emlékei közül egy epizódot mesél: — Egyik alkalommal szóltak, hogy az ellenállási csoportunk az én nevem szeretné viselni. Megtiszteltetésnek vettem a bizalmat és gyanútlanul aláírtam azt a 60 kis kartonlapot, amely a „tagsági könyvünk” volt Később gondoltunk csak rá, hogy ez milyen veszélyes lehetett volna, hiszen ha bármelyikünk lebukik, a könyvecske már egy áruló adat lett volna a nyilasok kezében. A felszabadulás után az ellenállási mozgalomban való munkájáért az elsők közt kapta meg a Magyar Szabadság Érdemrend legmagasabb fokozatát. Számos kitüntetése között talán legbüszkébb arra a Batsányi-díjra, amellyel szülőföldje jutalmazta a költőnőt Mint hófehér hajú nagymama, személyesen süti unokájának a tepertős pogácsát, de a mindennapok nagy része most is rendszere« alkotómunkával telik. Ha csak teheti, szívesen találkozik olvasóival. Kedvesen meséli, hogy egyik alkalommal egy kultúrbázban 516 könyvét kellett dedikálnia. A mindenfelől érkező levelekből és a szeretet számtalan megnyilvánulásából is látia, hogv ez a „nagy, de egy kicsit nehéz élet” nem volt hiábavaló. Andódy Tibor min László Tölgyese? Mik. lós versei elé. Tölgyessy a kötet egyik legfiatalabb, és egyik legtehetségesebb költője. Groteszk hangú, őszinte, világos, könnyed költészetében a „modem” és a „hagyományos” szintézisére törekszik. Kertész Péter is az egyszerűség kulcsát keresi. Huszonhét éves korába« kezdett írni. Bölcsebb kortársainál. A tartalomra figyel elsősorban, nem törekszik mutatós, rendhagyó formák létrehozására, de a dísztelen, néhol cinikus sorok mögött fiatalos energia feszül, tisztaság utáni vágy érződik. Feltétlenül figyelemre méltó, önálló kötetre megért költő még Szepesi Attila és Apáti Miklós. Az antológia legfiatalabb tagja, a Békés megyei születésű Pardi Anna. A többit az olvasóra bízom. A szép kiállítású kötet, amelyet tizenöt fotó és tizennégy ismert költő, köztük Pilinszky János, Juhász Ferenc, Nagy László, Weöres Sándor bevezetője egészít ki. a békéscsabai Kner Nyomdában készült 1969- ben. Cseraík Árpád Koszfa Rozália Portré A könnyű múzsa Irta : Gál György Sándor nak. A XIX. század sorén Senki se vonta még meg pontosan a határt: hol végződik a könnyűzene birodalma és hol kezdődik a komoly muzsikáé. Két határos óméig, amelynek térképe rendkívül bonyolult Tartományai nem egyszer vitatottak: vajon idetartoznak még, vagy mér túlesnek az imént emlegetett határon? Beethoven nemcsak szimfónia-óriásokat alkot hanem könnyedén pezsgő kontratáncokat és skót táncokat Mozart nemcsak a hangversenydobogón és az operaszínpádon jelent klasszikus értéket Német táncokat is komponált amelyek a maguk Idején is, akik »nem tisztelve” Mozart lángelméjét bizony táncra kerekedtek a csodálatos hangsatok és ritmusok ösztönzésére. Schubert nemcsak dalaival Irta be nevét a halhatatlanságba, hanem rövid lélegzetű keringőivei is, amelyeket 150 esztendővel ezelőtt nem koncertmuzslkusok Játszottak, hanem egyszerű, jóra- való zenészek, valamelyik vendéglő ámbitusán, nyári helyiség lugasában, ünnepi alkalmakkor a bálterem, az ifjúság őszinte örömére. Megannyi nagymester. Szimfonikus alkotásaik példamutatók. Lám mégse rös- telték, hogy tánczenéjük bejárja előbb szűkebb hazájukat, aztán az egész világot. Fölmerül hált a kérdés: komoly muzsikusok, vagy könnyűzenészek? Nyilván a legkomolyabbak, a legsúlyosabbak, de erejük, mélységük, magasságokba ragadó becsvágyuk egyáltalán nem tartotta vissza őket áttol, hogy a könnyű múzsának hódoljaolyan mesterekkel találkozunk, mint a négy Strauss: id. és ifj. Johann, Josef és Eduard Strauss. Világuk — a tánczene világa. Legmagasabb ambíciójuk: az operett Vajon könnyűzenészek? Bizonyára azok. De valami olyasmit alkottak, ami nemcsak a zenészek, de mindennemű művészetnek a legmagasabb rangját jelenti. Muzsikájukat átjárta Becs, tágabb értelemben: az osztrák nép zenei ihletése. Strauss zenéje a népiben gyökerezett, aztán vissza is került a néphez, oly módon terjedve el, mint ahogy a nép alkotásai szívódnak fél egy társadalomban. Pár száz kilométerrel odébb, Párizsban Offenbach hódol a könnyű múzsának, vagy 100 operettel ajándékozva meg a világot. Könnyűzene? Bizonyára az. Műveinek Javarésze mégis halhatatlan. Egy egész nép hangulatát, szellemét, gúnyos mosolyát, kénsavként maró iróniáját, naiv érzelmessé- gét, harsány kacagását, sőt politikai gondolatait visszhangozta. A párizsi nép nem egyszer úgy érezte: Offenbach csak azt foglalja szilárd zenei keretbe, amit — a párizsi nép, vagy kissé szükebbre vonva a kört: a párizsi polgár gondolt. A könnyű múzsa itt tehát valami általánosat, átfogót mond. Ismét a nép hangját lesve el, majd felerősítve, mondhatnék így: kiélezve adja vissza ihlető, jének, a publikumnak. Strauss többet mond a habsburgi Becsről, Offenbach III. Napóleon Párizsáról, mint ezernyi könyv. És a XX. század könnyűzenéjének őrlés árama a jazz 1* felbecsülhetetlen fontosságú. Népi ihletése félreérthetetlen. Egy feltörekvő, leigáaott, erejét muzsikává transzformáló nép zenéje ez. Bizváat mondhatjuk: a század zenéje, amelynek hatása alól n«sn vonhatja ki magát senki sem. Könnyűzene? Talán az. De gyökereit évszázadok, évezredek mélységét« ereszti, z tán még nagyobb erővel fejezi ki a utódára élet gigászi erőinek vtrakodását, mint ahogy Strauss a ferenc Józsefi Béta, vagy Offenbach a császári Párizs életét tükrözte. A könnyűzene nemcsak jelen századunkban, de Mozart, Bach vagy Händel korában is megtermékenyítette a legnagyobb zeneszerzők szellemét. A Suútek beláthatatlan sora tanúskodik róla (Händel, Bach, vagy jelenünkben Bartók agy* egy alkotása), hogy a hét birodalom határai összemosódnak. Mindez még nem útmutatás ebben az egyszerű kérdésben: mi legyen álláspontunk a könnyűzenével kapcsol»' g in? Hiszen nem mindig Strauss, Offenbach lángelméjével találkozunk! Ha valami pehelykönnyű zene megragadott bennünket: ne szégyéljük. Ne fanyalogjunk, meghamisítva igazi, benső véleményünket. Ha majd elég gyakorlatunk lesz a zenehallgatásban, a talmit elutasítjuk úgy is. Arany Jánosra, Ady Endrére vagy József Attilára szokott rá, az úgyis elutasítja a fűzfapoéták verselését. Aki a nagy zeneköltők érzéseinek, szenvedélyeinek, alkotásainak sodrába kerül, az egészen biztos, hogy a könnyűzene terméséből is csak a legjavát vallja magáénak. Azt a zenét, amely as emberről szól, mégha ábrázolása szűkebb skálájú is, mint a nagymesterek szinte határtalan palettája. Folytatása Jövő vasárnap
