Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

Kedden kezdődik a békéscsabai alapszervezeti párttitkárok háromnapos tanfolyama Az MSZMP Békéscsabai Va­lósi Bizottsága március 10-én, 11-én és 12-én rendezi meg az alapszervezeti párttitkárok tan­folyamát az ifjúsági és úttörő- házban. A tanfolyam célja, hogy politikai, szervezeti és módszertani segítséget adjon a pártalapszervezetek elvi és gya­korlati munkájához. A tanfo­lyamok programja a követke­ző: Kedd: A megnyitó és a programis­mertetés után délelőtt fél 10 órai kezdettel dr. Szabó Sándor, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkára tart előadást a párt- élet időszerű kérdéseiről. A részvevők délután megtekintik a Munkácsy Mihály Múzeum­ban a Felszabadulásunk 25 éve című kiállítást, majd meghall­gatják dr. Pankotai Istvánnak, a városi pártbizottság osztály­vezetőjének a pártszervezetek előtt álló feladatokról szóló tá­jékoztató előadását. Ezután cso­portos foglalkozást tartanak, Szerda: Délelőtt 9 órai kezdettel Bocskai Mihályné, a megyei pártbizottság munkatársa ismer­teti tájékoztatójában a politikai információ helyét és szerepét a pártmunkában. Ezután 10 órá­tól Andrikó Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának munka­társa tartja meg előadását Élet­színvonalpolitikánk érvényesü­lése a harmadik ötéves terv időszakában és távlati elkép­zelések címmel. Csütörtök: Fontos tennivalónkról, a ta­vaszi ünnepségekkel kapcsola­tos feladatokról tájékoztatja a tanfolyam hallgatóit délelőtt 9 órai kezdettel Fekete Jánosné, a városi pártbizottság osztály- vezetője. Ezt követően, délelőtt . Magyarnóta-est, színházi ankét a csabai nyugdíjas­klubban Békéscsabán a Megyei Műve­lődési Központban működő nyugdíjasok klubja márciusban is gazdag programot valósít meg. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a kötetlen foglal­kozások mellett kisfilmvetítése- ket, közös mozilátogatásokat szerveznek. Néhány további klubműsor: 9-én, hétfőn a me­gyei művelődési központ népi zenekara, Andó Mihály és Sza­bó Teréz magyamóta- és nép­dalénekesek szórakoztatják a nyugdíjasokat; 19-én, csütörtö­kön délelőtt Bálint András, a Madách Színház művésze Ma­gyarország messzire van címmel tart irodalmi előadást; 26-án a Játék a kastélyban című Mol­nár Ferenc darabról rendeznek ankétot, amelyen a főszereplők is részt vesznek; Korompay Va­li, Körösztös István és Kovács Lajos. 10 órakor Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságá­nak munkatársa tartja meg elő­adását A tömegpolitikai munka időszerű elvi és módszertani kérdéseiről címmel. Délután a Megyei Művelődési Ház békés­csabai politikai és kulturális programjáról tájékoztatja a tit­károkat Sasain János, a városi pártbizottság munkatársa. Ez­után megtekintik Lenin, Az em­ber; és A felszabadulás 25 éve című filmet. A tanfolyam ta­pasztalatait Such János, a vá­rosi pártbizottság első titkára értékeli majd összefoglalójá­ban és zárszavában. Megkezdték a kecskebéka- exportálást a körösi halászok A gyomai Viharsarok Halá­szati Tsz tagjai a rendkívül szeles, szeszélyes időjárás elle­nére megkezdték a kora tavaszi halászatot, főként a Holt-Körö­sökön és az Élővíz-csatornák­ban. A legősibb halászati esz­közökkel, varsákkal és kerék­kel indult a halfogás. Megkez­dődött az egyik jól jövedelmező melléküzemági tevékenység is, a békafogás. A jég alól kisze­dett dermedt békákból eddig mintegy 400 kilót küldtek a MAVAD-hoz. A körösi halászok békaszállítmányát egyébként Franciaországba exportálják. Az ínyencek nagy örömére az idén több mint száz mázsa békát fognak a Gyomai Viharsarok Htsz tagjai. II Mezőberényi Tanács VB a hátrányos helyzetű tanulókról tárgyalt Március 5-én, csütörtökön ta­nácskozott a Mezőberényi Köz. ségi Tanács Végrehajtó Bizott­sága. Az ülésen megtárgyalták Nagy Ferenc általános iskolai igazgató tájékoztató jelentését a hátrányos helyzetű tanköteles gyerekek iskoláztatásáról. Ebben a tanévben 263 hátrá­nyos helyzetű tanulót tartanak nyilván Mezőberényban; ezek tanyáról bejárók, sokgyermekes családból származók, rendezet­len lakás-, családi és szociális körülmények között élő gyere­kek. A hátrányos helyzetűek többsége cigány tanuló, akiknek a szüleit sokszor lehetetlen Meggyőzni arról, hogy a tan­kötelezettség az ő gyerekükre is vonatkozik. A hátrányos helyzet megszün­tetésére, illetve csökkentésére intézkedéseket tettek. A két is­kolában összesen 120-as keret­számmal három tanulószoba működik. A tapasztalat szerint azonban többnyire nem ők ke­rülnek a tanulószobába. Ha be is fizetik a napi egy forintot, a gyerekre bízzák a szülők, hogy elmen jen-e vagy sem; azoknak pedig természetesen „nincs ked­vük”. Korrepetálással segítik a ta­nárok a gyenge eredményt el­ért gyerekeket, s maguk a ta­nulók is segítenek nekik. A szü­lők és az iskola sokszor anyagi támogatásban is részesíti a rá­szorulókat. Ennek ellenhatása­ként néhány szülő azt képzeli, hogy az iskolának keil gyerme­két ruháznia, gondoznia. A jól szervezett segítő mun­ka ellenére megdöbbentő a hát­rányos helyzetű tanulók tanul­mányi eredménye; a 263-ból 86-an kaptak elégtelen osztály­zatot félévkor. A hátrányos helyzet megnyil­vánul a továbbtanulásnál is. A cigány szülők nagy része leg­feljebb azt követeli meg gyer­mekétől, hogy elvégezze a nyolc általánost. Ezzel egy gonddal kevesebb, nem kell a hatóság­KENDERFONÖ ÉS SZÖVŐIPARI VÁLLALAT KÖZPONTI GYÁRA (Szeged, Alsókikötő sor 6.) állandó munkára, azonnali belépéssel alkalmaz textilipari vagy gépipari technikumot végzett munkavállalókat SEGÉDMŰVEZETÖI, HENGERSZERELÖI beosztásba, valamint kazánkezelői vizsgával rendelkező munkavállalókat, lakatosokat, 14—40 évig napi 8 órás mun­kaidővel szövőnőket, női betanított munkásokat, céroázó, szövő munkakörbe. Magas kereseti lehetőség. Vidékieknek albérleti hozzájárulást 200,— Ft/hó összegben biztosítunk, és útiköltséget térítünk. Minden második héten szabad szombat. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen a gyár munka­erőgazdálkodási csoportjánál 4829 gal „bajlódni”. Eszükbe sem jut, hogy szakmát kellene adni a gyereknek. Az 1969—70-es tanévben 38 tanulót mentettek fel Ez gyakorlatilag azt jelen­ti, hogy évente a községben egy teljes osztályra való gyerek nem jár iskolába. A legkülönbözőbb ürügyekkel akarják néhányan kivonni gyereküket az általá- ios tankötelezettség alól. Sok­nak sikerült is. A nehéz helyzeten csak tár­sadalmi összefogással lehet se­gíteni, hangoztatták a hozzászó­lók. A tsz képviselője felvetet­te: kapják meg azok névsorát, akik sehol sem tanulnak to­vább. Nekik szükségük van rá­juk, szakmát, tisztességes meg­élhetést biztosítanak számukra. Az elfogadott határozatok igyekeznek sokoldalúan megkö. zelíteni a kérdést. Az erőfeszí­téseket tovább kell fokozni, hi­szen nem közömbös, hogy a jövő nemzedékének nem is je­lentéktelen hányada milyen alappal indul az életben. S. M. Okoskodjon csak mindenki „Alig áll velem szóba, pedig együtt kezdtünk dolgozni 25 évvel ezelőtt” — hallani gyak­ran a dolgozók között az egyes vezető beosztású emberekről al­kotott véleményt. E sorok Íróját is leintette egy volt igazgató: „Nem kell azt tudni az embe­reknek, hogy én először asztalos segédlevelet szereztem. Elég, ha azt tudják, hogy gépipari techni­kumot végeztem és most igaz­gató vagyok.” — Hát szegyeili az indulást? Elvégre hozzávetőlegesen most annyian rendelkeznek közép- és felsőfokú végzettséggel, mint ahány millió koldust tartottak számon hazánkban negyedszá­zaddal ezelőtt. Tisztelet a kivé­telnek, egyes vezető beosztású emberek hovatovább már rös- telnek részt venni a különböző összejöveteleken, mintha csak fájna nekik az, hogy az egysze­rű dolgozók felszólalásait, véle­ményeit kell hallgatniuk. Mi több, kihúzzák magukat a kü­lönböző tömegdemonstrációk, felvonulások és ünnepségek alól is. Senki senkit sem kötelez arra hogy részt vegyen egy-egy ko- szorúzási ünnepségen, nyilvános pártnapon, vagy felvonuláson, ha csak lelkiismeretük parancsa nem. És erre nem árt appellál- ni egynéhány vezető beosztású ember előtt. Hiába rejti ugyan­is bárki strucc módjára mérnö­ki, tanári vagy más diplomák, címek és rangok mögé a fejét, az emberek többsége tudja, szá­mon tartja, hogy ki hogyan, honnan indult. Nem lehet őket azzal sem letorkolni, hogy „ha nem tanultatok, akkor most is­merjétek el a köztünk levő kü­lönbséget”. Tisztelet és elisme­rés mindazoknak, akik ifjan vagy előrehaladott koruk elle­nére tanultak, diplomát szerez­tek. Ám ne feledjék, hogy amíg ők oklevelet, diplomát szerez­tek, addig az emberek sokasága dolgozott, s amint az eredmé­nyek bizonyítják, nem is rosz- szul. Nem kívánja senki, hogy az üzemek, vállalatok, gazdaságok vezetői puszipajtás módjára vi­selkedjenek dolgozóikkal, akár azokkal is, akikkel együtt cse­peredtek fel. Viszont az nem válik sehol a dolgozók hangula­tának javára, a termelés hasz­nára, ha a vezető pávaként jön. megy a munkahelyén, ha annyi­ra eltúlozza tudását, vezetői ké­pességét, hogy nem tart igényt az egyszerű dolgozók vélemé­nyére. Erről beszélgetve, Endrő- di Dezső, az ecsegfalvi Egyetér­fim 24. Himmler 1945. április 24. éj­szakáján még egyszer találko­zott gróf Folke Bemadotte-val, ezúttal Lübeckben. A gróftól megtudta, hogy Eisenhowemek nincs szándékában különbékét vagy egyoldalú fegyverszünetet kötni a fasisztákkal. „Himmler úr, önöknek a Vörös Hadsereg előtt is ie kell tenniük a fegy­vert” — mondotta Himmler először kétségbeesett, aztán gyorsan magához tért és megint kérkedni kezdett: „Átveszem egy zászlóalj parancsnokságát a keleti fronton és harcba indu­lok”. Néhány nappal a kapituláció után, elharapott egy elrejtett méreg-ampullát és gyáván a ha­lálba menekült. A „hősi halált” nem az ő számára találták ki. A monopóliumok urainak és a fasisztáknak, további kísérleteik ellenére sem volt szerencséjük, utolsó aljas cselszövésükkel. A Hitlerellenes koalíció hadseregei eldöntötték a hitleri Németor­szág sorsát! * Az SS oranienburgi gazdasági főhivatalának írnokai 1945 áp­rilis első napjaiban szinte már az idegösszeomlás szélén álltak, alig tudták az anyagot feldol­gozni. Az ő feladatuk volt a sok fogolyszállítmány és áthelyezés statisztikai feldolgozása, továbbá gondosain regisztrálni, hányán haltak meg hányán maradtak életben. Ezenkívül rájuk hárult még a számos koncentrációs tá­bor naponta változó létszámá­nak figyelemmel kísérése. De mindenekelőtt: pontosan kiszá­mítani az anyagi veszteséget, amelyet az SS azáltal szenve­dett. hogy a menetelő foglyok nem állhatták a konszernek ren­delkezésére. Oranienburgban ugyanis minden egyes fogoly után pontos jövedelmezőségi számítást végeztek. Az alábbi dokumentumot a buchenwaldi koncentrációs tá­tés Tsz elnöke azt mondta: nem lehet olyan sürgős útja egyetlen vezetőnek sem, hogy meg ne áll­jon egy-két percre a dolgozók­kal beszélgetni vagy legalább problémáik elmondásának idő­pontjában megállapodni. Aki elrohan az emberek mellett, ke­rüli a találkozókat, beszélgeté­seket, az azt az erőt becsülj le, akiknek nemcsak a minél sike­resebb termelést, hanem végső fokon vezető beosztását köszön­heti. Ezzel a lényeghez is értünk. Felesleges az abszolút föléren­deltség szerepét játszania bárki­nek, mert hiedelme ellenéire sem lesz nagyobb, hanem kiseb­bé zsugorodik a tekintélye. A felsőbbrendűség játékát nem engedheti meg a pártalapszer- vezet sem senkinek. Az üzem­ben innen az igazgató az egye­düli mindenható úr, a többiek nemcsak engedelmes parancs­végrehajtó lehet mellette. Csak­hogy a jó parancsnok még a hadseregben is részletesen is­merteti előbb a feladat fontos­ságát, jelentőségét, végrehajtá­sának módját» és aztán adja ki a parancsot. A termelőegységek egyikében sem lehet kurta vezényszavak­kal irányítani. Az emberek nö­vekvő értelme, öntudata nem tűri a szűk körben papírra ve­tett terveket, amit részletesebb indoklás nélkül szinte parancs- hirdetésként közölnek velük. A megmagyarázás, a megértés minden feladat sikeres elvégzé­sének az alapja. Ezt pedig csak­is a fölérendeltség szerepének alakítása nélkül, közvetlenség­gel lehet elérni, úgy, hogyha egyetlen vezető sem feledkezik meg arról, hogy az egymásra­utaltság, a kölcsönös vélemény és segítségkérés a siker fő forrása. Ehhez feltétlenül fontos megho­nosítani a dolgozókkal folytatott gyakori és sokoldalú párbeszé­det, mielőbb kiirtani a véle­ménynyilvánítást elfojtó „ne­okoskodjunk!” kiszólásokat s helyébe az okoskodjunk közösen igényét ültetni. Nemcsak azért, hogy szabad teret kapjon a kez­deményezőkészség, hanem azért is, mert nálunk nem lehet el­zárt egyéni tulajdon a társada­lom segítségével megszerzett tudás. Másrészt nincs olyan hat­diplomás tudós sem, áld időn­ként ne fordulna segítségért al­kotó munkájához a gyakorlat­hoz, főként az elméletet kész termékké formáló gyakorlati emberekhez. Kukk Imre * • borban találták. A számítás alapjául az szolgált, hogy a foglyok maximum 9 hónapot bírnak ki. Jövedelmezőségi számítás: na­pi átlagos kölcsöndíj 6 RM. táp­lálékra levonandó 0,70 RM, kl- lenchavi élettartam = 270x5,30 RM = 1431 RM. A hullák racionális feldolgo­zásából származó nyereség: 1- fogarany, 2. ruházat, 3. érték­tárgyak, 4. készpénz. Elégetés! költség címén levonandó 2 RM, átlag nettó nyereség 200 KM, össznvereség kilenc hónap után: 1631 RM. Pluszként hozzászá­mítható még a csontok és a ha­mu értékesítéséből származó nyereség. A statisztikai adatok azonban már régien nem egyeztek, mert teljes volt a zűrzavar. Abba is hagyták az értelmetlen számítá­sokat és kimutatásokat, abizb- nyítékók nagy részét megsemmi­sítették. A fasiszták legfőbb gondja volt rettenetes bűneik nyomainak eltüntetése. Ebben is alaposak akartak lenni. • Thierack náci igazságügymí- niszter rendeletet adott ki „a foglyok szabadon bocsátásáról”. Ebben a következőket olvashat­juk: „...hogy ne kerüljenek az ellenség kezébe, nevezett eleme­ket át kell adni likvidálásra a rendőrségnek vagy ha erre nin­csen mód, agyon lövéssel meg­semmisíteni. Az ártalmatlanná tétel nyomai gondosan eltünte- tendők. A „foglyok szabadon bocsátó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents