Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-05 / 54. szám

Alul- vagy felüljárót kérünk Hangversenysorozat a negyedszázados évfordulóra Áldozatkész orvosok i Az influenzajárvány nemcsak • betegeket viseli meg, hanem ag orvosokat is, akik hivatottak » betegek ellátására, gyógyke­zelésére Nap mint nap százan és százan jelennek meg a ren­delőkben. Az orvosok áldozatkészsége és helytállása késztette levélírón­kat, Orosz £va óvónőképzős hall­gatót, hogy megírja a szarvasi orvosok helytálló munkáját, fá­radhatatlanságát. „A váróterem zsúfolásig telve — írja levelé­ben — délelőtt és délután is. So­kan már a rendelési idő előtt beülnek, hogy minél hamarabb rájuk kerüljön a sor. A padokon ülve, a folyosókon állva vára­koznak, s itt a fiataltól a leg­idősebb korosztályig mindenki képviselve van. Az orvos pedig gondosan vizsgál, megméri a lázat, gyógyszert ír fel, tanácso­kat ad, s ebben fáradhatatlan. Már eltelt a munkaidő, de még mindig van legalább húsz be­teg a várószobában. Addig ter­mészetesen nem mehet el, amíg Ezzel a kéréssel fordultak Bé­késen a Szántó út végén lakók a községi tanácshoz. Azonban mind a mád napág eredményte­lenül — írja Nagy Sándorné a lakók nevében. — Nemrégiben ide költözött a vízügyi hivatal. \ Tekintettel arra, hogy több au- tóval rendelkezik, így a hiva­tal könnyekét salakkal töltötte get, s a salakos sár, latyak szer­te fröccsen. Nem szólva a járó­kelők ruháiról, mert időnként azoknak is baja esik. Ha egy magánháznál lenne ilyen sáros az út, már régen megbüntették volna a tulajdonost. Az utca la­kói már lassan idegileg sem bír­ják ezt az állapotot. Jó lenne alul- vagy felüljárót építeni ?! — írja olvasónk. — Legalábbis intézkedni, mert erre van a leg­nagyobb szükség. MOdern A dm láttán ne gondoljon az olvasó holmi újságírói trükkre és a nyomda ördögét se emle­gesse. Másról van szó. Egyik békéscsabai tanárnő juttatott el hozzánk egy fáról letépett alkal­mi apróhirdetést. íme a hiteles szöveg: Hazánk felszabadulásának ne­gyedszázados évfordulójára a megyei Ifjú Zenebarát körök hangverseny-sorozatot szervez­tek. A műsort Békés megyében született zeneszerzők. írók, köl­tők műveiből válogatták össze. Hajdú Mihály, Borgulya And­rás, Szokolay Sándor és Vary Ferenc zeneműveit, Darvas Jó­zsef Város az ingoványon című regényéből vett részletet, Ladá­nyi Mihály, Sass Ervin, Filadel- fi Mihály verseit neves előadó­gárda mutaya be: Almási Lász­ló zongora-, Bállá Tibor ének-, Oj telephelyre költözik júli­usban a Körösladányi Fa, Vas, Vegyi Ktsz vasipari részlege. A szövetkezet főkönyvelője, Nyer­ges László arról tájékoztatta la­punkat, hogy a jelenleg zsúfolt, korszerűtlen körülmények kö­zött dolgozó vasipari részlegnek már épül' az új műhelycsarnok a község szélén levő új tele­pen. Az új műhelycsarnok be­ruházási összege 1 millió hat- százhatvanezer forint. Ebből az épület és a gépi berendezés Tuska Károly hegedűművész, és Surányi Ibolya előadóművész, az Országos Filharmónia szólis­tái. A műsort Pándi Marianna ismerteti. Márciusban 27 helyen mutat­ják be az összeállítást; ma Me­zőhegyesen, Mezőkovácsházán és Medgyesegyházén, holnap Kon­doroson és Szarvason. Gyulán és Sarkadon 10-én, Eleken 12-én, Gyomén 13-án, Szeghalmon 18- án. Békéscsabán 19-én hallgat­hatjuk meg az ünnepi hangver­senyt nyolcszázhatvanezer forintba ke­rül, a forgóeszköz pedig nyolc- százezer forintba. A jelentős be­ruházáshoz az OKISZ ötvenezer forintot adott, a községi tanács pedig 180 ezer forinttal járul az építkezéshez. A főkönyvelő tájékoztatása szerint az új műhelycsarnok üzembe helyezése után a ktsz 60 dolgozóval emeli a létszámát és a jelenlegi 3 millió forintos évi termelését mintegy 10 millió fo­rintra növelj. Több mint háromszorosára növeli évi termelését a Körösladányi Fa, Vas, Vegyi Ktsz mindenki sorra nem kerül Ak­kor sincs még hazatérés, hiszen j várják az újabb betegek, az ott­honokban magas lázzal fekvők.” Végül azzal fejezi be levelét, hogy minden elismerés ezeknek as orvosoknak, egészségügyi | dolgozóknak. Véleményével mi is egyetértünk. fel. Ügy, hogy domb képződött ki ezáltal, s ha nedves az idő, minden sár és pocsolya. Az út egyik oldaláról a másikra szin­te lehetetlen az átjárás. A há­zak oldala, fala csupa sár lett, mert a szűk utcában a gépko- í csík nem csökkentik a sebessé­A mi utcánk térdig sáros Akár mottója is lehetne ez a cím Pikó Imre (Békés, Mónus Illés utca 30.) olvasónk levelé­nek. Am a nevezetes utca, ame­lyet hajdan Sötét most pedig Károlyi Mihály utcának hívnak, nem azért sáros, mert nincs jár­dája. Van, mégpedig betonból. Sokkal inkább az a baj, hogy az amúgy is keskeny utcácska gya­logjáróját a TÜZÉP fuvarosai és a háziipar fogatosai is hasz­nálják. Így aztán meg sem le­pődtünk levélírónknak azon az állításán, mely szerint a kör­nyékbeliek a járdán is bokáig járnak a latyakban, s a több mázsás kocsik összetörik a be­tonlapokat, megrongálják az esővíz-csatornát. Pikó Imre joggal hivatkozik arra, hogy aki a gyalogjárón motorozik vagy kerékpározik, azt menthetetlenül megbírságol­ják. Miért kivétel a lova6 kocsi? A kérdés költői, de az már nem, hogy hová tűnt el az ominózus utca bejárata elől a ZSÁKUT­CA feliratú tábla? A Károlyi »• utcáit ugyanis — levélírónk sze- S rint — egyszer már lezárták. 5 Most viszont egyforma joggal j használja a gyalogos és a lovas • kocsi. * Olvasónk a sáros utca ügyé- ■ ben a szerkesztőség sürgős in- j tézkedését kéri. A hozzánk kül- 5 dött levelet figyelemmel elolvas- : tűk. Ám intézkedni nem tu- ! dunk, legalábbis úgy nem, aho- : gyan azt Pikó Imre szeretné. > Sem az utcát lezárni, sem pedig ■ a felelőtlen fuvarosokat felelős- S ség re vonni nem tudjuk. De a j kérésnek, amelyet mi is támo- ; gátunk, szívesein adtunk helyet ; a lapban. ■ Mégis leszállt! Börner István (Békéscsaba, Ku­lid) Gyula Lakótelep 11/a, 1/3) feb­ruár 26-án, a rendes időben, 7 óra M perckor Indult el munkahelyére a vásártérről a 8. sz AKÖV CG 03— 66 rendszámú 8-as autóbuszával. A Bartók Béla út és a Petőfi utca kereszteződésénél, ahol több kis­gyermekes mama akart leszállnl, sajnálattal tapasztalta, hogy az au­tóbusz hátsó ajtaja nem működik. A kocsi már kiindult a megállóból, amikor az ismételt és erélyes csen­getésre a sofőr mégis megállt. Mint Börner István írja a szerkesztőség­hez címzett levélben, a szolgálatos kalauz felháborodott, hogy az uta­sok illetéktelenül nyomkodják a gombot, mondván: annyi logikája mindenkinek lehetne, hogy egy sa­rakba állított seprű láttán kitalálja, a hátsó ajtó nem működik, s fgy csak az elsőn lehet leszállnl. Miért XeD tehát oktalanul csengetni. Abban egyetértünk levélírónkkal, íogy a reggeli munkába Indulást s megkeserítő kis malőr elkerülhető • lett volna, ba a kalauz a logikán ! való hivatkozás helyett kerek perec ! bejelenti, hogy a hátsó ajtón nem i lehet leszállni. Osztjuk Bórner 1st- ; ván véleményét abban is, hogy • némi udvariasság még az amúgy is » zsúfolt 8-as járaton sem árt. Azt ! azonban semmiképpen sem fogad- ■ hatjuk el korrekt válaszként, ame- j Iyet levélírónk kapott, amikor az nd- j variatlanság és a zárt ajtó miatt az ; AKÖV-nél reklamált. Ugyanis — ál- ; lítása szerint — a telefonkagylóba a S következő szavakat mondta a forgat- I mi tiszt, utalva arra, hogy az autó- S buszban általában nincs felszerelve • a Bell-féle készülék: amint hallom, J azért csak sikerült leszállniát Ez igaz. Bőmer István és a, Gá- ; bor Áron utcai óvodába igyekvő kis- ; mamák valóban leszálltak. Az autó- ! buszról. Az AKÖV illetékese azon- ; ban nem. Mármint a magas ló- ; róL Szigorú büntetést kaptak az éjszaka fantomjai „MOdern, mély GYERmekko- csi ELADÓ. Ugyanott egy KU- Kori camorzsoló KAPható.” A hirdető nevének és pontos cí­mének közlésétől eltekintünk. De a tanulság közreadásától nem. Nyilvánvaló, hogy bárki is vét a helyesírás ellen, legyen az akár egy utcai apróhirdetés fo­galmazója is, a leleplezést nem kerülheti el. Az éles szemű ta­nárnő ugyanis — aki mellesleg magyar nyelv, és irodalomsza- kos — éber szemmel járja az utcákat és figyel. Azaz, hogy stílszerűen írjuk: FIGYel. 21. Danzig (ma Gdansk) gauleitere. Forster is a tengeri utat válasz­totta a sok megpróbáltatással járó menetelés helyett. Egy luxusgőzösön oldott kereket. Útközben hajója találkozott egy menekültekkel túlzsúfolt komp­pal, amely a vízen kigyulladt. Forster megtagadta, hogy segít­séget nyújtson a szórón gatot- taknak. Ekkor váratlanul német torpedónaszád tűnt fel. A pa­rancsnok felszólította a luxus- gőzös személyzetét, hogy vegye vontatókötélre a kompot és szál­lítsa partra. Forster visszaordí- tott: „Essen a gőzösön Danzig gauleitere utazik. Ha továbbra is háborgatnak, felelősségre vo­natom magukat!” A parancsnok azonban hajthatatlan maradt: „Ez parancs, gauleiter úr. Vagy segít a kompon, vagy tüzet nyit­tatok önökre!” Förster fogcsi­korgatva engedett a felszólítás­nak. Azért még maradt elég ideje, hogy később megszökjön. A többi gauleiter sem volt ki­vétel. Valamennyien gyáván megfutamodtak és hamis név alatt „merültek alá". Mint arról lapunkban már hírt adtunk, Darvasa Károly, Ju­hász Ferenc dévaványai lako­sok előszeretettel keresték fel — általában az éjszakai órákban — a határokban kinthagyott mezőgazdasági gépeket és azok­ról minden mozdítható! ellop­tak. De nemcsak a mezőgazda- sági gépekre specializálták ma­gúkat, hanem válogatás nélkül vitték ei a magánosok őrizetle­nül hagyott értékeit is. Ezzel összesen mintegy 40 000 forint­nyi kárt okoztak a társadalmi és magántulajdonban A fasiszták lelkén száradó szörnyű menekülés, a népván­dorlás modern változata, napon­ta új áldozatokat követelt. Tö­megesen hulltak el az úton, sen­ki sem sietett segítségükre. • Voltak azonban „menekültek”, akik mindezt megtakaríthat­ták. A bajor Alpokban bújtak el és semmiben sem szenvedtek szükséget Mayrhofen községi tanácsa — a sokat megénekelt Ziller völgyben — csak hatal­mas összegek lefizetése ellené­ben adott tartózkodási enge­délyt. A kis helységben virág­zott a feketekereskedelem, hor­ribilis összegekért minden volt: vaj, tej, sajt, kenyér, kolbász és cigaretta. A pénz és értéktárgyak nél­kül érkező menekülteket nyo­morúságostömegszállásokon he­lyezték el. Ez lett az igazi „nép­es sorsközösségból”. Erich Kästner így emlékezik: „Egy útnak indított tanítóképző diákjainak el kellett hagyniuk a vendégfogadót, ahol éppen .megszálltak- Az új vendégek ve­zérkari tisztek voltak. Ebben az A Szarvasi Járásbíróság a kö­zelmúltban tárgyalta Darvas: Károly, Juhász Ferenc és Nagy Ferenc ügyét Bűnszövetségben elkövetett társadalmi tulajdont károsító lopásért és más bűn- cselekmények miatt Darvasa Károlyt 4 év és 6 hónapi, Juhász Ferencet 2 év és 6 hónapi, Nagy Ferencet 1 év és 6 hónapi sza­badságvesztésre, a bűnügyben még szereplő Juhász Pált 4 hó­napi, Papp Elemért pedig 6 hó­napi szabadságvesztésre ítélték. Az ítélet nem jogerős, a vád­lottak enyhítésért fellebbeztek. —WW1—1MW—8H időben az utak tele voltak eere­dek és hadosztályok nélküli ez­redesekkel és hadosztály-pa­rancsnokokkal. Munka nélkül maradtak, lefoglalták a szállá­sokat, kialudták magukat, él­vezték a friss hegyi levegőt, megbeszélték a helyzetet és összehangolták, milyen választ adjanak a kínos kérdésekre.” A bajor Alpok sok náci nagy­ságnak nyújtott menedéket. Legtöbbjük már előre gondosko­dott magáról és eldugott helye­ken víkendházakait és villáikat vásároltak. • A háború utolsó napjaiban Wendelstein közelében tanyá­zott a Wehrmacht főparancsnok­ságának kémfőnöke, Reinhard Gehlen vezérőrnagy is. Legfon­tosabb iratait és kartotékjait magával hozta, közöttük a meg­szállt országok, főleg a keletiek, náci!- ügynökeinek listáját. Há­romszoros mikrofilmmásolatot készíttetett róla és időjárást ál. ló tokokban helyeztette el Ugyancsak magánál tartotta legfontosabb munkatársainak új címeit .és fedőneveit is. Sokan holttá nyilvánították magukat. Gehlen mindezt jól tudta és ez­zel az értékes kinccsel a birto­kában várta a háború végét én az új kezdetet Az amerikaiakra számított. A bajor Alpok „menekültje” 1945. május 8. után az ameri­kaiak jól fizetett szolgálatába lépett. Ma 6 Nyugat-Németor- szág legfőbb kémfőnöke. A Wehrmacht főparancsnoksága is „úton volt”. Parancsot kapott hogy a vezérkariakat feltétlenül és időben kell kiszabadítani a Keleti-tenger partján keletke-

Next

/
Thumbnails
Contents