Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-05 / 54. szám
(TolyieMs «s 1. oldalról) tetet fős növekedéssel számolunk. A valóságban ez csaknem 300 ezer lesz. Az életszínvonal alakulását Jelző számok az átlagot jelentik. Ettől felfelé és lefelé is meglehetősen nagy eltérések le. hétnek és vannak is. Változatlan törekvésünk a reálbérek és a reáljövedelmek emelése. Ennek azonban a fedezetét is meg kell teremteni. A reálbérek és a reáljövedelmek emelése nem a párt és a kormány önkényes elhatározásától függ. Nem lehet fenntartani az átlagos bérek és a termelékenység emelésének a népgazdaság lehetőségeihez képest fordított Irányzatát, mlvél elosztaná teak annyit lehet, amennyi erre a célra rendelkezésre áll, amennyit megtermelünk. Az életkörülmények alakulásának fontos mutatója a kereskedelmi forgalom változása. A kiskereskedelmi forgalom fél évtized alatt 45—47 százalékkal nő és jelentős a forgalom ösz- szetételének változása is. Mind nagyobb rész jut a jobb és a korszerűbb termékekre, különösen a tartó6 fogyasztási cikkek értékesítése emelkedik dinamikusan. Népünk növekvő jólétét mutatja, hogy gyakorlatilag már minden második háztartás rendelkezik mosógéppel és televízióval, minden negyedik hűtőszekrénnyel és porszívóval; Az ötéves terv időszakában számottevően nőtt a lakosság szociális-kulturális és kommunáiig ellátottsága. Jelentősen növekedett a lakásépítés üteme. Sikerként számolhatunk be arról, hogy a tervben előirányzott 300 ezer lakással szemben 317—318 ezer lakás épül fel Az eredményekkel még mindig nem lehetünk elégedettek és a negyedik ötéves tervben ezen a területen is nagyobb feladatokat tűzünk magunk elé. 1968-ban, a reform bevezetésekor a kormányzat az egyi|c fontosabb feltételnek a lakosság javuló ellátásának biztosítását tekintette. Ennek érdekében az előkészítés időszakában hatékony intézkedéseket tettünk. 1968-ban az áruellátás az előző évekhez képest észrevehetően javult, keresett és korszerű termékek kerültek forgalomba és csökkent a hiánycikkek köre. Ennek érezhetően kedvező volt a hatása a lakosság hangulatára, a bizalom erősödött. A növekvő Jövedelmekkel együtt 1969-ben a kiskereske-. delmi forgalom növekedése is meggyorsult; folyó áron számítva körülbelül 10 százalékkal emelkedett. Az áruellátás egészében megfelelő volt, a várt további javulás azonban nem következett be. Vonatkozik ez mindenekelőtt a ruházati termékek egy részére, különösen a kisebb keresettel rendelkező emberek igényeinek kielégítésére. Az esetek túlnyomó többségében ez objektív okokkal nem magyarázható, mert a hiányzó termékek nagy részének előállítására szükséges termelőkapacitások rendelkezésre állnak. Az országgyűlésben legutóbb a költségvetési vita során — azt megelőzően ptártunk Központi Bizottságának novemberi ülésén — ez a kérdés éles megvilágításba került. A kormány úgy döntött, el kell érni a lakosság ellátásának kiegyensúlyozottságát, megfelelőbben kell kielégíteni az alacsonyabb jövedelmű rétegek igényeit, növelni kell az olcsóbb áruféleségek kínálatát Az ipari minisztériumokat, valamint a Belkereskedelmi Minisztériumot ezeknek megfelelő intézkedések megtételére kötelezte. A Belkereskedelmi és a Külkereskedelmi Minisztérium feladatává tette, a lakosság ellátása és az exportkövetelmények teljesítése közötti összhang megteremtését. A szolgáltatások fejlesztéséről, valamint a belkereskedelem és a szolgáltatások körében alkalmazandó ár- és hitelpolitikáról is intézkedett. Az 1970. évi népgazdasági fcrr a fogyasztási cikkellátás Tanácskozik az országgyűlés jelentős javítását irányozza elő, különösképpen az alacsonyabb keresetű dolgozók igényeinek kielégítésére. Talán — két hónap alapján — korai még véleményt mondani, mégis megkockáztatom a kijelentést: véleményem szerint valamelyes javulás már tapasztalható. Minden ország fejlesztési üte. mének egyik jelentős mércéje a nemzeti jövedelemből a felhalmozásra fordított rész. A felhalmozás a tervezett 17 százaléknál, sőt a nemzeti jövedelem emelkedésénél is gyorsabban nőtt. Ez lényegében azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelem egységnyi részének létrehozásához a korábbinál nagyobb felhalmozásra volt szükség. Ez nem örvendetes dolog. A felhalmozás hatékonyságának pozitív vonása viszont, hogy a tervidőszak második felében a készletgazdálkodás — intézkedéseink hatására — kedvezőbben alakult: a felesleges készletek növekedése csaknem teljesen megállt Harmadik ötéves tervünk a népgazdaság fejlesztésére 250— 260 milliárd forint beruházást irányzott elő, ami a jelenlegi árszinten mintegy 290 milliárd forintnak felel meg. A számítások szerint ennél 17—18 százalékkal magasabb, mintegy 340—345 milliárd forint értékű beruházás megvalósítása várható. A jelenlegi beruházási igények jóval nagyobbak annál, mint amit ki lehet elégíteni. Különösen vonatkozik ez az építési igényekre. 1968-ban és 1969-ben p>éldául az építőipar évenként mintegy 8—9 milliard forint összegű szerződési ajánlatot utasított el. Ennek ellenére a megengedhetőnél jóval nagyobb az egy időben folyamatban levő építkezések száma. A beruházások befejezetlen állománya — bár az Utóbbi időben némi javulás van — azonos áron számítva — 1969-ben mintegy 70—80 százalékkal nagyobb az 1965, évinél. Éppen ezért indokolt, továbbra is a beruházások koncentrációjára törekednünk: ezért írtuk szigorúan elő, hogy ez évben a nagy állami beruházásokból 29-et be kell fejezni és csak 7 újabbat lehet megkezdeni. Tisztelt Országgyűlés! • Képviselő Elvtársak! Az elmúlt négy esztendőben a termelékenység az iparban éves átlagban az előirányzott 4,5 százalék helyett .3 százalékkal emelkedett. Az éves átlag azonban elfedi azt a tényt, hogy a termelékenység 1968- ban mindössze 1 százalékkal, 1969-ben r>edig egyáltalán nem emelkedett A termelékenység növekedését gátló okok nagy része időleges és megszüntethető. Ahhoz, hogy a termelőüzemek a munka termelékenységének emelésében számottevő eredményeket ériének el, behatóbban kell foglalkozniuk a munkaszervezéssel, a normák karbantartásával s fokozva az anyagi érdekeltséget és megszilárdítva a munkafegyelmet, a dolgozóktól hatékonyabb munkát kell elvárniuk. Általános tapasztalat, hogy a vállalatok nem használják ki megfelelően a bérek és a része, sedési alap adta ösztönzési lehetőségeket. Sok helyen előfordul, hogv azoknak a bérét emelik — függetlenül munkájuk mennyiségétől és minőségétől — akik a vállalattól való kilépéssel fenyegetőznek, ahelyett, hogy a béreket a végzett munka és a vállalathoz való hűség arányában differenciálnák. Azok a változások, amelyeket a jövedelemszabályozás rendszerében és a részesedési alap felosztásánál ez év elején bevezettünk, kedveaőbb feltételeket teremtenek a kívánatos anyagi érdekeltség hatékonyabb érvényesítéséhez. A vállalatok helytelen munkaerőgazdálkodásának következménye, hogy az utóbbi két évben romlott a munkafegyelem. Ellentétben azokkal a javaslatokkal, amelyek a Munka Törvénykönyvének megváltoztatását kívánják, továbbra sem akarja kormányunk adminisztratív intézkedésekkel az üzemhez kötni a dolgozókat. Azt viszont — a közvéleménnyel együtt — elvárja, hogy az illetékesek az éj-vényben levő jogszabályokkal élve járjanak el a fegyelmezetlenekkel szemben. Sok helyen attól félnek, hogy ha megbüntetik a fegyelmezetleneket, azok elhagyják a vállalatot. Ez igen valószínű, de bizonyos, hogy az általános munkafegyelem megjavulása több eredményt hoz, mint néhány ember hiánya Már csak azért is, mert az emberek nagy többsége becsületesen akar és szeret dolgozni, sőt gyakran áldozatot is vállalva teljesíti kötelességét Olyan üzemi légkört kell kialakítani, amelyben a vállalat vezetőinek céltudatos és elvi alapokon álló személyzeti munkáját segíti a kollektíva azzal Is. hogy kiközösíti magából azokat, akik hanyag és rossz munkát végeznek. A termelékenység emelésének rendkívül leegyszerűsített, sematikus kezelését jelentené, ha a megoldást csak az említettekben keresnénk. Tudatában vagyunk annak, hogy a termelékenység emelésének alapvető feltétele, hogy tudományosan kialakított magas színvonalú, korszerű termelőerőkkel rendelkezzünk. Az ehhez szükséges feltételek megteremtése érdekében jelentős erőfeszítések történtek. Gazdaságirányítási rendszerünk egy sor szabályozóját már erre az évre módosítottuk. Jó néhány tudatosan beépített „fék”-eit kioldottunk annak érdekében, hogy előmozdítsuk a fejlettebb technika beállítását s ennek következtében a termel eken ység jobb alakulását. Tisztelt Országgyűlési Nagv vonalakban beszélni szeretnék a gazdaságirányítási reformnak a gazdasági folyamatokra gyakorolt hatásáról az eltelt két év néhány tapasztalatáról. A reform kibontakozás« mélyreható. hosszadalmas folyamat, így tehát a népgazdaság egészét érintő változások rövid idő alatt nem következnek be. Finnek megCelniően az 1968-as. 1969-as és részben még az 1970-es évet is a rebvm bevenriógére és megszilárdulására szántuk. A reform bevezetésétől eltelt időszak eredményei ári igazollak. hogv az alanolvek helyesek. Az úi gardsKáeiránvftási rendszer a népgazdaság tervszerű irányításának, a terveazyisiáo. dánnak bevált, hatásos eszköze. Az út Vöriiiménvek közö*t a nézvénzdagári terv: a gazdasági munka fő célt «inak «tireíneU és a megvalósítást szolgáló gazdasági eszVöz*>io»k. valamint a kaocaelódó központi intézkedéseknek összefüggő rendszere A terv vé°rebaa kormánv, illetve a gazdasáeiránvf+ó szervek szám á—a Vfloiozrt anié!—ok a vállalatok tevékenységét általában közvetve — a szabályozó rené«—- .'.‘Jén — iránvítlák é= befolyásol iák. Ezután a neavedik ötéves terv kidolgozásáról beszót, hangsúlyozva: A neovedik ötéves tervünk kidolgozásának irányelvei arra figveimerietnek. hogv a népgazdaság eeyensúlvi viszonva’han — különösen a külkereskedelmi forgalomban — kialakult kedvező helyzetet tartsuk fenn és terjesszük ki a beruházási ég a fogyasztói terület egészére. Továbbra is biztosítani kívánjuk a magas szintű foglalkoztatottságot. A termelőágazatokban azonban a termelékenységet gyorsabb ütemben kell növelnünk. a szolgáltató ágazatokban javítanunk kell az ellátást és a kiszolgálást. Egyik fő feladatnak tekintjük azt is, hogy a reálbérek emelkedése váljék a reáljövedelmek növekedésének meghatározó tényezőjévé. A lakosság életkörülményeinek javításában közismerten megkülönböztetett jelentősége van a lakásépítésnek — mondotta többek között — Ezt a körülményt vettük figyelembe akkor, amikor a tervezés jelenlegi szakaszában előzetesen mintegy egyharmaddal több lakás felépítését irányozzuk elő, mint a megelőző 5 évben. Ez annyit, jelent, hogy 5 év alatt 400 ezer lakás épülne fel. A feladat teljesítéséhez az építőipar lakásépítési tevékenységét mintegy megkétszerezzük. A lakásellátás javítása érdekében az új lakások nagyobb részét továbbra is a városokban kívánjuk felépíteni. A lakásépítési program a magánerőből történő építkezés eddigi mértékének fenntartásával is számol, s azt az állam hitelekkel továbbra is támogatja. A tervezés jelenlegi stádiumában úgy látjuk, hogy a szocialista szektor összes beruházása mintegy 30—33 százalékkal emelhető. Nyilvánvaló, hogy a lakásépítés és általában a nemtermelő szektor beruházási részarányának növelése egyben azt jelenti, hogy a termelő ágazatokra — elsősorban az iparra —• a beruházások eddiginä kisebb hányada jut. Látnunk kell. nem vagyunk képesek arra, de nem is lenne helyes, hogy minden ipari ágazatot, minden üzemet, minden gyártmányt egyszerre feilesz- szünk. Ez a népgazdasági hatékonyság szem,pontiéból helytelen lenne. Erőnk szétforgácsol ását jelentené, versem vképeMsécünket a világpiacon csökkentené. Gazdaságpolitikánknak megfelelően. az eddiginél gokkal kő. vetkezetesebben kell feileszte- nünk az adottságainknak jobban megfelelő mari ágazatokat, másrészt lassabban kell fejlesztenünk — esetleg éppen vissza kell fejlesztenünk — azokat az ágazatokat, melyekre ■az ellenkező megállapítás a jellemző. Ugyanez a gvártmánv- strvikturára vonatkoztatva: adjunk meg minden támogatást ahhoz, hogy a keresett és gazdaságosan gváriott termékeket termelő kapacitás fejlőd ifin és fokozatosan — de ne túl lassan — fedődiön vissza, végső soron állion le az itthon erazda- sáetaianul előállított. korszerűtlen termékek termelése. Olvan ütpmben. ahogv e termékek más forrásokból történő beszerzéséről gondoskodni tudunk. A következő években miben mutatkorik meg a nérvgazdacág termelési szei-be-etének, gazdasági hatéironvságának változása, javulása? —- Az ener-íarendszer korszerűsítésének évek óta folytatott, és most tovább feiWztett programiéban. amit az ötéves tervidőszakokon túlmenően is érvényesíteni kívánunk;-e az ipari és mezőgazdasági fejlesztés jobb összehangolásában, ami eevfeiöi nagyobb mértékben biztosítja az ipari termékek felhasználását a mező- gazdaságban, másfelől a mező- gazdasági termékek magas szintű ipari feldolgozását jelenti; — a vegyiparnak az ipar átlagánál gyorsabb ütemű fejlesz, tésében. döntően azért, hogy természeti anvagok hiányát korszerűbb vegyipari anyagokkal helyettesítsük, de azért is, hogy lépést tartsunk a műszaki követelményekkel • — a rendelkezésre álló nyersanyagok jobb hasznosítása érdekében a szükséges feldolgozó kapacitások kiépítésében. Ilyennek tekinthető többek között az alumíniumfeldolgozás és a kőolajtermékek vegyipari to- vább-feldolgozásának bővítése. Megemlítem még a közúti járműgyártást, amely már a jelenlegi ötéves tervben is jelentős és kedvező irányú változást hozoti a gépipar struktúrájában. Kiemelem a műszer- és híradástechnikai ágazatot, amelyen belül a «zárni tógópgyártáe részaránya jelentősen megnövekszik. Ezeket a nagy jelentőségű változásokat a tervezés és a központi gazdaságvezetés viszonylag nagy biztonsággal tudja irányítani, befolyásolni. Gazdaságpolitikánk fő célja továbbra is az életszínvonal tartós növelése. A tervidőszakban — számításaink szerint — az egy főre jutó reáljövedelem, összhangban a nemzeti jövedelem tervezett növekedésével, előreláthatólag mintegy öt százalékkal emelkedhet évente. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! A gazdaságirányítás reformját pártunk és kormányunk mindig úgy értelmezte, hogy az nemcsak a szorosan vett gazdasági életre, hanem a társadalmi életnek szinte minden területére kihat. A gazdaságirányítási rendszer politikailag jelentős eredménye a demokratizmus erősödése, különösen az üzemekben, a termelő egységekben. Sokakban felvetődik a kérdés, vajon ez nem jelenti-e a centrális, a kormányzati irányítás háttérbe szorulását, gyengülését, Semmiképpen sem • jelenti, nem is jelentheti, hiszen ez ellentmondana a demokratikus centralizmus elvének. Az elmúlt két esztendő tapasztalatai is ezt igazolják. Igaz, előfordult, hogy sok -setben késett vagy elmaradt a kormányzati szervek intézkedé. se, mikor pedig arra szükség lett volna. A kormányzati munkának ez a hiányossága nem írható a reform számlájára; vezetői gyengeségünknek tudható be. Igen nagy hibát követnénk el, ha ezt a hiányosságot a gazdálkodó egységeik jogainak, hatáskörének szűkítésével kívánnánk megszüntetni, A demokrácia fogalmáról napjainkban világszerte viták folynak. A kormánynak —- összhangban a párt politikájával — az a nézete, hogy az államhatalom és államigazgatás demokratizmusa feltétele a haladásnak, a fejlődésnek. A nép tevőleges segítsége nélkül a szocialista társadalmi viszonyokat fejleszteni lehetetlen. A mi demokráciánk kibontakoztatása szocialista rendszerünk fejlődésének nemcsak magától értetődő követelménye, de természetes következménve is. S e következmények állami és társadalmi életünk számos területén folyamatosan jelentkeznek a mi feladatunk pedig az, hogy ezeket felismerjük és meg tegyük a megfelelő lépéseket. Világosan kell látni azt is, hogy a szocialis+a demokratizmus nemcsak államigazgatást, hanem a társadalmi élet egészét meghatározó elv és követelmény Is. Lehetnek, sőt minden bizony, nyal vannak is sokan, akik keveslik a demokratizmus kibontakoztatása érdekében eddig tett intézkedéseinket vagy nyilvánosságra hozott szándékainkat. Vannak, akik sokalliák. Misem állítjuk, hogv mindig mindent hibátlanul oldottunk meg, de abban bizonyosak vagyunk, hogy helves irányban haladunk. A fejlődés tempóiát lehetőségeink határozzék meg. Eelelós emberek vaevunk g kijelenthetjük: az ütemet nem szabhatjuk meg önkényesen, ez a hazánkban kialakult objektív és szubjektív körülrnérjvrktől függ Azoknak oedig, akik attól félnek, hogy máris túl mesz- szire mentünk el, azt válaszoljuk. hogy mi a marxizmus— leninizmus szellemében kívánunk haladni szocialista társadalmunk építésében, s ezt a demokratizmus állandó fejlesztése nélkül nem tehetjük meg. Ennek megfelelően egy sor olyan intézkedést tettünk, amelyek ugyan önmagukban is szükségessé váltak, de végrehajtásukra a gazdaságirányítási reform szelleme pozitívan hatott, a megoldás módszere pedig a demokratizmus kibontakoztatását helyezte előtérbe. Csak példaképpen említem a tudománypolitikai irányelvek kidolgozását, az akadémiai, valamint az (Folytatás a 3. oldalon)
