Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-05 / 54. szám
Tanácskozik az országgyűlés Varga Zsigmond Békés megyei képviselő* Legégetőbb a lakáshelyzetünk (Folytatás á 2. oldalról) egyetemek területén megkezdett reformot Pártunk Központi Bizottsága még a múlt évben, március 5— 6-i ülésén határozatot hozott az állami élet, a szocialista demokrácia fejlesztésének időszerű kérdéseiről. E határozat szellemében azóta egy sor intézkedés született már az államigazgatás területén is, elsősorban a tanácsoknál. A rendezésre váró legfontosabb kérdések kidolgozása még folyamatban van. Ezek sorában a leglényegesebb alkotmányunk módosítása, az új tanácstörvény és a választási rendszer továbbfejlesztése. Meg vagyunk győződve arról, hogy a megalkotandó törvények, valamint — velük összefüggésben — az államigazgatás egész területére kiterjedő intézkedéssorozat egész közéletünkben a bürokrácia csökkentését, a munka egyszerűsítését, a hatékonyság növelését fogja eredményezni. S mindez egyúttal a szocialista demokrácia fejlesztését, s ezen keresztül rendszerünk további megszilárdulását fogja jelenteni. Tisztelt Országgyűlés? Ebben a szellemben készítette elő és tárgyalta meg pártunk Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az ifjúsággal kapcsolatos politika néhány kérdését, valamint a nők politikai, gazdasági, szociális helyzetéről szóló jelentést és javaslatot. A feladatok végrehajtásának konkrét tennivalóit a kormány — mint hasonló esetekben máskor is — a közeljövőben kidolgozza és a szükséges intézkedéseket megteszi. Mindkét esetben össztársadalmi kérdésről van szó, amely nemcsak a ma, vagy a következő 5— 10 év feladataival kapcsolatos, hanem társadalmunk szocialista jövőjével is. Sem az ifjúság, sem a nők kérdésével nem lehet úgy foglalkozni, hogy ezt egyik vagy másik minisztérium reszort-feladatává tesszük. A kormányzati munka területén mindenhol sokkal többet és sokkal összehan- gcitabban kell tennünk, mint eddig — mondotta többek között Fock Jenő, majd beszédét így fejezte be: Tisztelt Országgyűlési Kedves Elvtársak! Ennyiben kívántam beszámolni önöknek a kormány munkájának néhány vonásáról; arról, amit elvégeztünk, s arról is, amit az elkövetkező időben tervezünk. Szerettem volna az önök figyelmét, a közvélemény figyelmét két egymással összefüggő, egymással szoros kölcsönhatásban levő kérdésre gazdaságépítési feladatainkra és állami, társadalmi életünk további demokratizálásának fontosságára irányítani. Bízom benne, hogy ez sikerült és e kérdésekben egyetértésükkel találkoznak. Beszéde végén szólt a párt külpolitikai irányvonaláról, amelynek aktuális kérdéseit Péter János külügyminiszter fejti ki. * A kormány elnökének nagy tapssal fogadott expozéja után szünet következett. Szünet után Vass Istvánná elnökletével folytatta munkáját az országgyűlés. Elsőnek Péter János külügyminiszter mondta el expozéját majd ebéd után felszólalt Oláh György (Heves), dr. Ortutay Gyula (Bács), Szabados Ferenc (Komárom). Kovács Éva (Bxxdar- pest), Gombaszegi Jenő (Somogy), Kemenczés Sándorné (Budapest), Varga Zsigmond (Békés. Hozzászólását lapunk más helyén közöljük), Listár Sándor (Fejér), Nieszler Ferenc (Gsongrád), Zárnbó József (Győr-Sopron), Csűrös János (Szabolcs-Szatmár) képviselője. Ezután az elnöklő Beresztóczy Miklós az ülést berekesztette. Az országgyűlés ma délelőtt 1 Utóra kor a kormánybeszámoló feletti vitával folytatja munkáját, Tisztelt Országgyűlési Az elmúlt ülésszakunkról, az 1970. évi népgazdasági tervről és állami költségvetésről adott híradásokat nagy érdeklődéssel olvasta, hallgatta az ország népe, s közöttük Békés megye lakossága is. Gazdasági reformunkat helyesnek taxája, magáénak érzi dolgozó népünk, s félti minden olyan jelenségtől, amely az alap- gondolatoktól eltérő, tor7 formában jelentkezik a végrehajtásban a népgazdaság egyes területein: legyen az szénellátási nehézség, ruházati árprobléma, vagy munkafegyelmi kérdés. Az azóta napvilágot látott intézkedések megnyugtatóan bizonyítják, hogy az országgyűlésen elhangzott javaslatok alapján született döntések tovább formálják, finomítják a gazdaság- irányítás bonyolult szerkezetét népgazdaságunk, dolgozó népünk javára. A harmadik ötéves terv és ezen belül az 1969. évi népgazdasági terv teljesítése és túlteljesítése érdekében megyénk mezőgazdasági, ipari s általában valamennyi dolgozója igyekezettel és eredményesen végezte munkáját. Megyénk mezőgazdasága az ország összes gabonatermésének 11,2 százalékával, az összes kukoricatermés 10,1 százalékával segítette az 1969. év tervteljesítését. A lakosság húsellátásához vágósertésből 12 százalékkal, vágómarhából 7,9 százalékkal, baromfiból 12,6 százalékkal járult hozzá Békés megye. 1970-re a jól megalapozott gazdasági pozíciókkal rendelkező mezőgazdasági üzemeink mindent megtesznek, hogy a párt és a kormány által elő- ii’ányzott 1 százalék«» termésnö- vékedést biztosítsák és túlteljesítsék. Előreláthatóan 85 ezer tonna vágóállat felvásárlását, biztosítják, mely 2,2 százalékkal több az 1969. évinél. A XII. ötéves terv utolsó esztendejét szeretnénk még sikeresebbé, még eredményesebbé tenni. Iparban fejlődő, de még mindig gyengén ellátott megye vagyunk. Az állami és szövetkezeti iparban dolgozók eredményes munkája máris bizonyítja, hogy az az iparfejlesztés és telepítés, mely megyénkben történt, helyes volt és érdemesek vagyunk a megkezdett iparosítás fokozására. A Viharsai'ok népe otthon akar megélni, otthon akar gyermekeinek munkát, jövőt biztosítani. Az a vágyunk, törekvésünk, de kötelességünk is, hogy a több, mint 30 000 fős népességcsökkenést — mely legnagyobb százalékban fiatalok elvándorlásából adódik — megszüntessük. Ilyen mérvű elvándorlás egészségtelen folyamat és népgazdaságunk szempontjából sem előnyös. Ehhez fokozni kell lehetőségeinket a foglalkoztatásban: az élő munka közelébe keli vinni a megmunkálandó holt anyagot. Növelni kell lakásellátottságunkat, elsősorban az állami lakások építésével, és fejleszteni kel} iskolai ellátottságunkat, hogy jól képzett szakmunkásokkal, agrár- és műszáki értelmiséggel dolgozhassunk a IV. ötéves terv sikeréért. Tisztelt Országgyűlés! A kiadott tájékoztatónak az 1970. évi népgazdasági terv megalapozó számításai 6. pontjával, a nem anyagi jellegű szolgáltatások fejlesztésének egyes Békés megyed problémájával szeretnék külön is foglalkozni. Legégetőbb a lakáshelyzetünk. A jóváhagyott III. ötéves terv megyénknek mindössze 970 állami lakást juttatott Az előirányzott lakásépítést lényegében már 1969. év közepén befejeztük s gondot okozott, hogy a meglevő kapacitást hogyan használjuk ki. 1970-re is a tanácsi lakásépítés részaránya csak 9 százalék, szemben a tanácsi és állami erőforrásból épülő lakások 38 százalékos országos átlagával. Nehezíti helyzetünket az a körülmény, hogy az ipari nagy- vállalatok létrehozásával több vállalatunk önállósága megszűnt s a fejlesztési alapok a budapesti központokban képződnek, amiből területünkre kevés jut vissza. így különösen vállalati fejlesztési alapból csak elvétve, igen csekély mértékben kerül sor vállalati dolgozók lakásépítésére. Lakásánományunfoba*i a vályog, a sáralapú és falazatú lakások aránya 60 százalékos, szemben az országos 33 százalékkal. Ezek állaga rohamosan romlik, évről évre hatványozottan súlyosbítja a helyzeteit. Az elmúlt tíz évben felépült új lakások 39,5 százalékban az elavult és megszüntetett lakások pótlását jelentették csupán, és nem növelték a lakásállományt. Más alföldi megyékben ez a pótlási arány kedvezőbb, csak 26,5 százalék, az országos átlag pedig ennéd is jobb: 21.3 százalék. A megye lakásállományának elavultságát bizonyítja az a tény is. hogy a jelenlegi lakásállománynak csak 10,5 százaléka épült az utóbbi időben, szemben az országos 15 százalékos aránynyal. Köztudott, hogy Békés megye városainak és községeinek kiterjedt tanyaviláguk van. A tanyai lakosság beáramlása a települések központjába szűk - ségszerü és ütemes folyamat. Az ütemet fokozza az a körülmény is, hogy a tanyaépületek állagára hosszú idő óta nem fordítanak tulajdonosaik gondot, így azok rohamosan tönkre mennek. Nyári idényben, főleg az öregek még kint laknak, a lakásállományban még szerepel a tanya, de tényleges lakás funkcióját igen kis mértékben tölti be. Megyénk lakásállományáról csak ezek elemzése után kaphatunk helyes képet. Az épített lakásokból is az egyszobás lakások aránya 15 százalékkal nagyobb, mint az országos átlag. Ezek a gyeiinekes családok kulturált lakásigényét ma már kevésbé elégítik ki. Településeinkre a szétterjedt építkezési mód volt a jellemző. E7 a gazdaságosabb közművesítés érdekében nem célszerű. A városok és községek belső területein kell tehát helyet biztosítani az új többszintes épületeknek, melyeik a régiek szanálását vonják maguk után. Ez tovább növeli lakásgondjainkat. A kulturált lakáskörülmények elengedhetetlen feltétele a közművesítés. A vízvezetékhálózatba bekapcsolt lakások aránya megyénkben 6,2 százalék. A környező alföldi megyékben 10 százalék felett van, az országos átlag közel háromszorosa. Csatornahálózatba lakásaink 3,1 százaléka van bekapcsolva. Országosan 11 százalékos ez a mutató. Megyénk számottevő kincse a földgáz, de a gázszolgáltatásba bekapcsolt lakások aránya csak 3 százalék. Más alföldi megyékben 6—12 százalékos. Az 1000 lakosra jutó épített állami és szövetkezeti lakások számának mutatója megyénkben 4,7. Országos átlagban 5,8—6,0 az arány. Az elmúlt 8 év során megyénk e téren az utolsók között állt. A tanácsok által nyilvántartott jogos lakásigénylők száma 8000 körül van. Ezek 80 százaléka városokba jelentkezik. Orvosok, mérnökök, mezőgazdasági és ipari szakemberek letelepítése még járási székhelyeken és nagyközségeinkben Űs tanácsi lakás hiányában legtöbbször megoldatlan ■ nehézségekbe ütközik. Megyénk gondot fordított a korszerű technológiával dolgozó lakásépítő kapacitás létrehozásira. Az 1970. évi állami lakás- építési előirányzatot 35 száza- 1 ékkai túl tudná telj esi ten i a me - gye építőipara, ha pénzügyi fedezet állna rendelkezésére. A megyei lakásfeszültség enyhítése legnagyobbrészt a lakosság salát erőforx'ásai'ból, illetve OTP-hiteUél történik. Ez a lendület a kamatlábnak a lakosság szempontjából való kedvezőtlen alakulása miatt várhatóan megtörik. Az elmondottakat nem pa- naszkodásnak, hanem a konkrét helyzet feltárásának, megismertetésének szántam. Saját erőinket a jövőben is maximálisan bevetjük lakásproblémánk megoldása érdekében, de mindez, éppen az elmondottakból megállapíthatóan kevés annak nagyságához viszonyítva. E feszítő társadalompolitikai problémát csak hatékonyabb állami támogatással tudjuk és lehet megoldani. Másik szorító gondja megyénknek az álsó és középfokú oktatási intézményeink tárgyi feltételeinek kedvezőtlen helyzete. Az 1653 általános iskolai tanteremnek csaknem egynegyede szükségtanterem. Az országos átlag 15,7 százalék. Vas megye után nálunk a legrosszabb a helyzet Ezek a szükségtantermek sem a korszerű oktató-nevelő munka, sem az egészségügyi követelményeknek. nem felelnek meg. Az egy tanteremre jutó tanulólétszám jónak látszik, de csak a számok tükrében. A valóság az, hogy még sok tanyai iskolánk van, ahol 15—20 fős a tanulólétszám s ez a megyei átlagot kedvezőnek mutatja. Tanyai iskoláink fokozatosan elnéptelenednék. Ez sürgetően követeli az általános iskolai kollégiumok bővítését, újak létrehozását. Eddig saját erőből 9 tanyai diákotthont hoztunk létre. Ezekhez állami támogatást nem kaptunk. A jövőben még 57 tanyai iskola több mint 1000 tanulójának körzetesítését kell megoldanunk. E cél elérése csak általános iskolai diákotthonok további létesítésével biztosítható. Erőforrásainkat ez a probléma meghaladja, megoldása csak állami támogatás nyújtásával lehetséges. Hasonlóan nehéz a helyzet a középfokú oktatás területén is. Bár a tervidőszakban 63 tanteremmel és 8 műhelyteremmel gyarapodtunk, mégis 33 szükség- terem van megyénkben. Az osztályok egy része előadótermekben, szertárakban, KISZ-termekben nyert elhelyezést. Kedvezőtlen a helyzet megyénkben az egy tanulócsoportra eső kiadás tekintetében is. Ipari és mezőgazdasági szakközépiskoláknál országosain 130 000 Ft az egy tanulócsoportra eső kiadás, nálunk 84 000 Ft. Egyéb szakközépiskoláknál nálunk 68 800, országosan 90 000 Ft jut egy tanulócsoportra. A tantermi nehézségek mellett még súlyosabb a középiskolák kollégiumi helyzete. A felszabadulás óta Békés megyében csak egy kollégium épült. A meglevő régiek állaga rossz, korszerűtlenek, zsúfoltak, a legalapvetőbb egészségügyi követelményeknek sem felelnek meg. Több kollégium bezárását sürgetik az egészségügyi szex-vek. A megye iparához nem kapcsolódik megfelelő számú szak- középiskola. Szükséges lenne a meglevő mellett új szakközépiskolai profilok indítása s további psztálytennek építése. Szükséges továbbá ezeknek korszerű gépekkel, műszerekkel való ellátása. Éppen ezért fejlődő iparunk sürgetően követeli szakmunkáS- képző-isko Iáink fejlesztését. A szakmunkástanulók száma a 3 évvel ezelőtti 6700-X’ól 8500-ra s ezen belül az I. osztályosok száma 2700-ról 3700-ra emelkedett. A szakmunkástanulók képzése csak az általános és középiskoláktól igényelt tantermek segítségével oldható meg hásszú idő óta. Változatlanul gondot jelent, hogy kevés a felvehető lánytanulók száma. A szakmunkástanuló-intézetek tárgyi feltételei éltérőeik, de mindi-e jellemző a zsúfoltság és a kollégiumi férőhely hiánya. Korszerű, tudományos ismeretekkel rendelkező, szocialista gondolkodású, kommunista jellegű fiatalság nevelése sürgetően követeli az alapvető tárgyi feltételek javítását. Dolgozni lehet mostohább körülmények között is, sőt kisebbéi a gyobb eredmények is születnek az igazán tanulni akaró fiatalok s a hittel, hivatástudattá) dolgozó, lelkes pedagógusok közös munkája nyomán, de az igazán értékes, alkotómunka, a gyorsuló idővel vex'senyre kelni képes ember csak megfelelő körülmények között formálódhat. Ebben a nagy munkában jelentős szerepe van a pedagógusoknak. Élet- és munkakörülményei^ jelentősen befolyásolják munkájxxk s-edményességét. Anyagi megbecsülésük — egyedi kivételektől eltekintve nem áll arányban a végzett munkájukkal és főleg azzal a követelménnyel. amelyet társadalmunk velük szemben támaszt. Elfoglaltságuk. megterhelésük aránytalan. Ellentmondás, hogy az értelmiségiek közül a legalacsonyabb átlagkeresetük a pedagógusoknak van, mégis közülük kerülnek ki a legtöbb társadalmi munkát végzők. Ez általában akkor is igaz, ha egyedi esetekben ellenkező példával is találkozunk. A közelgő Lenin-centenárium különösen aktuálissá tieszi nagy tanítónk véleményét, állásfoglalását a pedagógusokkal kapcsolation: „A néptanítót olyan magasra keli emelnünk, amilyen magasan sohasem állt. nem- áll és nem is állhat a burzsoá társadalomban. Ez olyan igazság, mely nem szorul bizonyításra.” A pedagógusok erkölcsi megbecsülése pártunk, államunk, dolgozó nénünk részéről megtisztelő. jóleső, mindig jobb munkára ösztönző érzés, de a gazdasági körülmények alakulása újra időszerűvé tette az anyagi megbecsülés kérdését is. Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzott kormánybeszámolót elfogadom. Végrehajtásának sikere érdekében megyei képviselőtársaimmal együtt lelkiismeretesen dolgozni fogok. Kérem a kormányt és az ország- gyűlést, hogy megyénk vázolt gondjait vizsgálja meg, és segítsen azok mielőbbi megoldásában.
