Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
Őszinte beszéd a kenyérfogyasztásról 4 miniszoknyák és a koncerttermek akusztikája A rövid szoknyák divatja jóleshet a szemnek, a dobhártyára azonban kevésbé kellemes a hatása. Hírre a felismerésre dr. Vem O. Knudsen, híres amerikai fizikus és akusztikai szakértő jutott, abból az alkalomból, hogy a meztelen lábaknak a koncertteremben kiváltott hatását tudományosan is megvizsgálta. „A ruha elnyeli a hangot” — mondta dr. Knudsen egy interjú alkalmával” s egy miniruhás lány sokkal több hangot igényel, mint az, aki konvencionális ruhába öltözött Rock and Roll- koncertekre, ahová olyan emberek járnak, akik a hangzavart szeretik, megfelel ez a modem divat Egy szimfonikus koncerten azonban megtörténhet, hogy a koncertterem akusztikai egyen, súlyát a túl sok miniszoknyás hölgy jelenléte fölborítja.” Heti étrend- javaslatunk KÉSZÍTETTE: KALMAR GYULA, A STRAND. ÉTTEREM FOSZAKACSA. Hétfő: Kaporleves tejszínnel Pirított sertésmáj', sós burgonya. Savanyúság. Kedd: Rizsleves. Párolt hagymás rostélyos burgonyakrokettel. Rumos meggybefőtt. ji- Szerda: Lebbencsleves. Húsos- Ä káposzta (birkahúsos). ízes palacsinta. Csütörtök: Zöldbableves. Csongrádi laSka. Rizsfelfújt, málnaszörp. Péntek: Halászlé (pontyból). Túrós táska. Almahab. Szombat: Húsleves, máj galuska. Főtt marhahús, egresmártás, rizs. Tarkedli csipkéi zzeL Vasárnap: Zöldborsóleves aprólékkal. Tűzdelt pulykasült, pirított burgonya, párolt vöröskáposzta (vörös borban párolva). Puncstorta. ÉS EGY RECEPT: CSONGRÁDI LASKA: 50 deka vegyes zöldséget apró kockára vágunk és kevés zsíron feltesszük párolni. Ha félig megpuhult, hozzáadunk 50 deka darált sertéshúst és fedő alatt puhára pároljuk. Ha a hús leve közben elfőne, kevés vízzel utánaöntjük. Majd 80 deka lisztből 2 tojással metélt tésztát gyúrunk, és kifőzzük. Végül a metélttel elkeverjük a zöldséges húst, sóval. borssal, majoránnával és petrezselyemzölddel ízesítjük. Tűzálló tálba téve, a tetejét leöntjük tejföllel és meleg sütőben jól átforrósítjuk. Igen jő, eredeti magyar alföldi étel. (A recept öt személy részére szól) Félreérthető recept Az orvos így szól a hosszú ideje kezelés alatt álló beteghez: — A gyógyszerből pedig nrrüv den félórában vegyen be egy Idskanállal- És mától kezdve engedélyezek magának egy pohár jó bort • Erre a páciens: — Ugyancsak félóránként? Kenyeres nemzet a magyar. Mindnyájan azok vagyunk egytől egyig, jómagam is. De hiszen jó is az. Ha azt a bizonyos szőlőt eszi lágy kenyérrel az ember, vagy előtte párolog az aranyszínű paprikáshús és a puha, foszlós kenyér szivacsos belét belemártogatja az ínycsiklandozó lébe! Egy szó mint száz: szeretjük a kenyeret és fogyasztjuk is. Jó és szép dolog is ez. Csak talán a kezdete, az eredete nem szép. Bizony nem az! Mert a magyar akkor lett ilyen kenyér- fogyasztó nemzet, amikor másra nem jutott és a kis darab szalonna meg a vöröshagyma mellett a nagy darab kenyér volt a fö eledele még a nehéz betakarítási munka alatt is. És örült, ha a kenyérből nagy jutott Meg is becsülte. Meg is becézte. A képzelet kakastejjel és varjú vajjal dagasztotta, még a határból visszatért „madárlátta” kenyérdarabocskát is csemegének tartotta és úgy hozzákötő- dött a kenyérszeretet, úgy második természetévé vált, hogy még ma sem tud leszokni róla. Mindez akkor jutott az eszembe, amikor a minap a magyar ember táplálkozása került szóba és az egyik kiváló szakember megszólalt: Sajnos, mi még most is sok kenyeret eszünk, pedig az az igazság, hogy a sok kenyér nem előnyös. Igazság ide... igazság oda... egyelőre így van. De nem tudom, jól van e így, mert, ha nem Is sántít, egy kicsit botladozik ez a mi sziklaszilárdnak tartott igazságunk. Valóban a világnak igen kevés nemzete van — az éhező nemzeteken kívül —, amelyik annyi kenyeret fogyasztana — vagy szeretne fogyasztani! — mint a magyar, és a kenyérért niég az áldozatra is képes. Sehol olyan türelemmel nem várakozik, mint a pékbolt előtt, ahol a friss, a még forró, a kemencéből azonmód kiszedett, párolgó kenyeret árusítják. No6 erről megint az eszembe jut valami. A múlt héten Békés megyében jártam és egy kedves fiatal nagymama megkínált kocsonyával. Nagyon szégyenkezve, nagy bocsánatkérések között egy szelet kölcsönkenyeret tett melléje: „A mienk tegnap elfogyott Ha nem sietne ennyire, félóra múlva puha, házi sütetű, meleg kenyérrel tisztelhetném”. Vigasztalni próbáltam, hogy én a szikkadtat is szeretem, amire dédnagyapa megszólalt: „Hát jó is az. Minél jobban csikorgott benne a kés, annál jobb ízűén falatozta az ember. Tudja, a régi öregek azt mondták, hogy az él legtovább, aki leghosszabban tartja a hármas igazságot: hároméves bort iszik, háromnapos kenyeret eszik és csak harmadnaponként kacsint a menyecskére”. Elgondolkodtam. Honnét eredhet ez a gyakorlati tapasztalat? A szakemberek megmagyarázták: a meleg kenyér jobb ízű, de ha kihűlt, ha kiszikkadt, Ha egy-kétnapos, akikor egészségesebb. Az egészen friss nem morzsolódik, a gyomomedvek számára nehezebben hozzáférhető, nehezebben emészti még az egészséges is, hát még a beteg gyomrú! A kelés, sütés alatt a kenyérben a szénhidrát alkoholos erjedési folyamata széndioxidot és egyéb gázokat szabadít fel és apró hólyagocskáik a forró kenyér belében még 24 óráig is megmaradnak. Ha a kenyér kihűl, megszűnik ez az ártalom. No, de miért is hozom én ezt szóba? Azért, hogy kevesebb kenyeret együnk? Nem, nem! Ezt még javasolni sem merem. Vagy azért, hogy ne együnk friss, forró, puha kenyeret? Nem. Egyszerűen csak azért, hogyha én hallottam és tudom, akkor olvassák és tudják meg olvasóim is az igazságot. Tudják meg és gondolkodjanak. Furcsa az élet. Néha még a tanácsadó orvos-író is tanácstalanná válik és azt szeretné, ha az olvasók önmaguknak tanácsolnának. Dr. Buga László Pin» es kék hím ro fonállal varrjuk a palóchímzést. A szétszórt palóc-virágokkal régebbi fehér blúzunkat is újjá varázsolhatjuk. ÁPRILIS ELSEJE Évről évre, nemzedékről nemzedékre öröklődik az április elsejei tréfálkozás vidám hagyománya. Ez a szokás megmaradt, habár régen kitörlődtek a nép emlékezetéből az azt szülő babonák. A régi rómaiaknál az „ostobák ünnepének” nevezett tréfálkozás napja február 17-én volt, az indiaiaknál hasonló nap március 31-éré, a régi szlávok- nál és germánoknál április 1-ére esett. Az orosz régészek ezt a dátumot az ősök mezőgazdasági gondjaival hozzák összefüggésbe. Április X-re az élelemkészletek már rendszerint elfogytak és üres káposztalevest kellett főzniük, ily módon csapva be saját gyomrukat. A tréfálkozás szokásának és a nép mindennapi életének kölcsönös összefüggéséről tanúskodik Franciaországban az április elsejei tréfálkozás eredete. Ott áprilisban kezdődik a franciáknál nagyon kedvelt hal, a makrahal (makréla) halászata. Régi szokás szerint a halászat első napján ezt a halat elajándékozták. A szerencse azonban nem mindig kedvezett a halászoknak Innen származik a francia szólás-mondás: „poisson d’avril”, ami szó szerint „áprilisi halat” jelent, tréfás értelmezésben pedig „megcsalt reményeket”. Világoskék, rózsaszín vagy más pasztellszínű puplin ingblúz elejét szépen díszíti a karádl fehér hímzés egyik Ismert motívuma, a km- szárú. Fehér puplinból készült ez az ünnepélyes, hímzett blúz. Rába- kózi kendó fehérrel kivarrt, lyukacsos széle díszíti az ujján és a nyakán látható, keményített fodrot. Néhány ötlet a különböző népi hímzések alkalmazására. Az eredeti mintákat kis kézügyességgel magunk rajzolhatjuk elő a hímzéshez. F. I. I Nem igaz, nők előbb öregszenek hogy a A középkorú és hajlottkorú férfiak és nők általában minden alap nélkül teljesen különbözően lebecsülik önmagukat. Űjra újra megállapítható, hogy 45—65 éves férfiakat még elóg fiatalnak tartanak és részt vesznek az élet minden megnyilvánulásában, minden területen. Azonkívül úgy mutatkozik, hogy az említett korcsoporthoz tartozó férfiakat az asszonyok életerőseknek, ke. resztül-kasul „fiataloknak” ítélik meg. Ezzel szemben a nők — jóllehet, hogy 45—55 éves korukban még nem tekinthetők „öregnek” — a lehangoltság, az ala- csonyabbrendűség érzése felé hajlanak. Mialatt a velük egykorú férfiaknak fiatalos erőt tulajdonítanak, addig saját életaktivitásukat igen korlátozottnak minősítik. Ehhez még hozzájárul, hogy a férfiak 50 felett — még ha kisebb mértékben is, mint korábban — az azonos korú nőket nem értékelik többé olyan aktívaknak, mint saját magukat Ezzel az ellentmondással kíván most a szo- ciál-pszichológia felszámolni. Kiindultak abból a monstre „vitalitás- vizsgálatból”, amelyet 150 000 nővel folytattak. Az egyik csoport a 45— 59 éves, a másik a 60— 80 éves nőket vizsgálta. A kísérleti vizsgálatok 1960-tól 1969-ig zajlottak le az Egyesült Államokban. A vizsgálatok során kiderült, milyen nagy a jelentősége a közép, és hajlottkorű nők pszichológiai diagnózisának. E korcsoport 68 százaléka teljes mértékben. indokolatlanul arra panaszkodott, hogy nem olyan életerős, mint a vele egykorú férfiak. A kísérleti, illetve a megvizsgált alanyok kéth_2_rmadrészénél megmutatkozott, hogy testileg-lelkileg egyenértékűék a velük egykorú, tehát 50—70 éves férfiakkal és egyha imádónál megállapították, hogy „fiatalabbak”, mint a velük egykorú, sőt a náluk fiatalabb korosztályú férfiak. Attól függ, milyen a nő magatartása az élettel kapcsolatban. Mert egyáltalán nem öregszik gyorsabban, sem korábban, mint a férfi. Európában körkérdések segítségévei megállapították, hogy a megkérdezett 45 év feletti nők több mint egyötöde értéktelennek, alaptalannak és feleslegesnél? tartja az amerikai „vitalitás-kísérletet”. Mindamellett lassan végrehajtották ezt a viz^gá? lati eljárást Angliában és Franciaországban, Dániában és Svédországban már nagyobb nyíltsággal találkoztak. Lassanként azonban ér. vényesülni látszik a feltevés, hogy az orvosok és pszichológusok egyes alátámasztott vagy bizonyított megállapítása hatásos eszköz arra, hogy az ilyenfajta ala- csonyabbrendűség-érzést megszüntesse, vagy legalábbis csökkentse. Az öntudatos, a saját második vagy harmadik fiatalságában levő nő sokkal többet kap az élettől. Ehhez azonban szükség van arra a bizonyosságra, hogy egészségük, aktivitásuk kifogástalan ég a mai nők is az érettebb korban is nemcsak egyenértékűek a hasonló korú férfiakkal, hanem némely esetben túlszárnyaljál? őket. S, l. IföímzeJti bíúzo k A blúzokon is nagyon divatos a magyaros hímzés
