Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

Menyecskék papír b ól Jelentés a rendőrségről A csabai toronyház kilencedik emeletére kell természetjáró mozgalmat szerveznünk, hogy becsengethessünk Lenkefi Kon- rád lakásán. Van ugyan lift, de a jó magyar liftek szokása sze­rint most sem működik, meséli később a házigazda, hogy ilyen­kor a földszinten kezd vetkőzni az ember, és mire a kilencedük­re ér, már csak a pizsamát kell felvennie, és várja az ágy... A tévedés valahol itt kezdő­dik. Lenkefi Kon rád mostanában késő éjszakáig fent van, és dol­gozik. Harminchét gyönyörű bá­but készít, a csabai nyári nem­zetközi bábfesztiválon ezek a bábuk Bartók zongorajátékára 16 magyar táncot mutatnak be. Most még ott pompáznak a nappali szobában, műanyag vé­dőburokban, színeik. ruháik gyönyörűsége így is betölti az egész lakást. A falon is bábuk, az egyik sarokból néger és indi­án maszkok furcsa mosolya süt a szemlélőre, a bábművész fe­lesége pedig illatos kávét hoz az ízletes, könnyű bor mellé. Fél délutánra terveztük ezt a randevút, a kilátással is nehéz betelni innen fentről, aztán a hivatássizeretetnek, a szorgalom­nak és a művészet-imádatnak ez a villogó kavalkádja idebent; az első negyedórában valósággal szótanná varázsoljo az embert. Félmondatok, érdeklődő rövid kérdőszavak, ugyanolyan vála­szok. Séta a lakásban, időtöltés a műhelyben, amit mások per­sze, hogv szobának használnak, Lenkefiéknél műhely, műterem, a bábuk ihletett hangulatú szü­lőszobája. Rajzok, színek, vázla­tok a falon, a magyar népviselet ritkán látott ornamentikái bá­bu-ruhákra transzponálva, To- rockó, Boldog, Kapuvár... „Már mindenki kalotaszegi meg ma­tyó viseletbe öltözteti a bábuit, előkerestem az ismeretlenebbe­ket, talán még szebbek isi, mint amazok.” A legifjabb Lenkefi hatalmas fakalapáccsal sétál közöttünk, és mosolyogva ba­busgatja a bábukat. „Szép baba” mondja, és elindul, hogy közé­jük álljon. Nem sokkal kiseb­bek azok sem. Üjra a csendes nappaliban; Most már ketten. Ez a vallomá­sok ideje. „Aki nem ismer, elég ha any- nyit tud rólam, hogy huszonegy éve csinálom a bábszínházát. Hatodikos voltam, amikor ked­ves tanárom, Ponicsán Ádám év elején szétosztotta a gyermek­hadat. A jó hangúak énekkarba mentek, a jó mozgásúak tornáz­ni. a selejtböl meg bábcsoport lett. Néha az sem árt, ha az em­bert selejtnek minősítik... Akkor kezdtem. Aztán egy életre szóló szerelem lett a vége. Megérte.” A kilencedik emelet magasá­ból látni a gyulai tornyokat. Mi­lyen közel van a két város! És milyen közel a művészet, ha érzi, látja az ember. A vallomás tovább. „Látod az arcukat? Nem groteszkek, de nem is eszményítettek. Kísérlet Valami mást akartam adni, ki­fejezni. A szemük meg nem néz sehová. Vagy inkább: maguk elé néznék. Megfigyelted már a ma­gyar táncost? Nem néz az seho­vá, vagy maga elé tekint, de resi, vagy maga elé tekint, de abból is érezni, hogy ez a tánc most a legbensőbb dolga, senki­re nem tartozik... A magyar néptánc büszkeségét, komolysá­gát, hangulatát felidézni, ha ez sikerül, akkor jó. Ezt akarom,” A ruhák, mind külön költe­mény. „Hétféle magyar népviselet variációit látod a 37 bábu ruhá­ján. Minden bábu öltözékének eredeti alapja van, átszűrve a bábszínpad követelményein. Csak jelzik az ősforrást, a szűrök, a subák, a blúzok egyszerűbbek, mint a valóságban, de a jelleg­zetességüket megőrzik. Vagy legalábbis, ezt kell éreznie an­nak, aki látja őket... Tévedek?” Lenkefi nem téved. Amit akart, megvalósította. És ebben a három szóban alig van vala­mi. Alig fejez ki valamit abból, amit a közvetlen élmény hatás© jelent Majd a fesztiválon. A tánc. Bartók zongorajátéka hangle­mezről. Felejthetetlen találko­zásnak ígérkezik. E gy aszony a férjére pa­naszkodott nekem, illetve a volt férjére, hiszen tíz év óta különváltan élnek, bár közös a fedél a fejük felett, túszén egy házban laknak. Arra kért: ítéL jem el annak az embernek a legutóbbi cselekedetét mert az őt megnyugtatná. Mielőtt a vádaskodásra tért volna, rövidesen vázolta eddigi életüket. Amikor összeházasodtak, úgy kezdődött minden, olyan szé­pen, ahogy ez általában kez­dődni szokott Nagy lakodal­muk volt, rengeteg jókívánságot és sok-sok ajándékot kaptak. A férfi munkatársai összegyűjtöt­tek egy kis összeget s közösen vásároltak egy valódi ezüstből készült dobozt Mind a ketten dohányoztak s elhatározták, hogy ebben a dobozban tartják majd a cigarettát Mind a ket­ten Harmónia cigarettát szívtak. Illatos, gyönyörű kék füstje volt a Harmóniának. Esténként ezt nézegették, amikor egymásmel­lé ültek s pihentek, cigarettáz­tak. Nagyon szerették egymást és telve volt körülöttük a világ. A rádiót, televíziót ki sem nyi­tották. hogy emberi hang ne zavarja a boldogságukat. Néhány év múlva a férfi rá­unt a Harmónia cigarettára és Szimfóniát kezdett szívni. Hogy hogyan történt, már nem tud­ná megmondani. A Harmónia cigaretta dobozára rá volt írva: „Szívjon időnként Szimfónia cigarettát is”. S a férfi engedett a csábí tásnak. Vágyott a váltó­„A műsor 16 perces. Két perc­nél tovább egyetlen bábu sem lehet a színen. A tánchoz több bábu kell, a zene sokszínűsége, dinamikája a meghatározó.” A kilencedik emeletről már olyan a világ, mintha repülőgé­pen ülne az ember. Szállna a felhők alatt, a napfényben, az igazi tavasz elé. És közben... fi­gyeljünk csak!... a másik szobá­ban Bartók Béla játszik zongo­rán. A hangok, remegő, bájos akkordok úgy libbennek át a szobán, úgy ölelik körül a színes bábukat, mint a lágy tapintású tavaszi szél. A magyar népdal lelkét vallatja minden idők egyik legnagyobb művésze. A bábuk büszkén, komolyan néznek maguk elé. S&ss Ervin Cjziilt zatosság után. Ügy találta, jobb íze van a Szimfóniának. Azután már nem cigarettáz­tak együtt. Az asszony egyedül szívta a Harmónia cigarettát és az ezüst dobozt benn tartotta ezentúl az éjjeliszekrény fiófc- jában. Ezért történhetett, hogy a fér­fi nem vette észre az osztoz­kodásnál az ezüst dobozt a Har­móniával. Teljesen megfeledke­zett róla. Pedig mindent szigo­rúan számba vett, amikor ke­nyértörésre került a sor. A válás után a keresete ** nem volt elég, mert ál­landóan a kocsmákat bújta, ezért egyre-másra adta el a hol­mijait. Sokszor virrasztotta át az éjszakáit is azon töprengve, hogy honnan tudna szerezni másnapra pénzt Az ezüstfelvásárlás idején egyik éjjel eszébe jutott az ezüst doboz. Azonnal felkelt az ágyból, felzörgette a másik szo­bában alvó asszonyt és ráripa- kodott: — Azonnal add vissza az ezüst dobozt, mert azt az én munkatársaim vették, engem illet! Az asszony nem ellenkezett. Kicsit remegett a keze, talár, azért, mert álmából verték fel. de azért határozottan nyúlt az éjjeliszekrény fiókjába az ezüst dobozért A harmóniákat ki­TETTEN ÉRT TOLVAJOK Pintér Béla nagyszénás mű­szerész az egyik nap a déli órák­ban családjával ment hazafelé. A házuk előtt egy fiatalember őgyelgett, aki mint később ki­derült Ajtai József gádorosi lakos volt. Pintér érdeklődni kezdett a fiatalembertől, hogy kit keres? Ajtai erre azt felelte, hogy kerékpárjának gumiját szeretné megjavíttatni a mes­terrel. A műszerész felvilágosí­totta arról, hogy ő ilyesmivel nem foglalkozók és megmagya­rázta. hogy hova forduljon gu­mijavítással. Amikor beléptek a kapun, ak­kor jött a lakásból kifelé N. G. fiatalkorú nő, aki látva a haza­térő családot, futásnak eredt. A szomszédok segítségével Pintér, akinek gyanússá vált a két fia­tal viselkedése, rövid idő alatt elfogta őket. Kiderült, hogy N. G. Ajtai József felesége, aki „mellesleg” fiatal kora ellenére, büntetett előéletű, s jelenleg is feltételes szabadságon van. Ki­derült az is, hogy a fiatalasszony a házból ellopott több mint hat­ezer forint készpénzt, amit hi­ánytalanul megtaláltak nála. MEGVERTÉK, MERT NEM ADOTT SZESZES ITALT A rendőrség súlyos testi sér­tés címén indít eljárást Kiss András és Nagy Mihály nagyszé­nás! lakosok ellen, akik a nagy. szénási Kisvendéglőben megver­ték Liszkai Pált, a vendéglő al­kalmazottját. A kát duhaj — magyarázatuk szerint — azért verte meg Liszkait, mert nem volt hajlandó több italt kiadni, arra hivatkozva, hogy már erő­sen ittasak. Liszkai a bántalma­zás következtében kórházi ke­zelésre szorult. A VONAT VOLT ERŐSEBB A Békés megyei Rendőrkapi­tányság nyomozást rendelt el foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés bűntet­te miatt Mfed gyesi Lajos 42 éves A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság március 30-án, húsvét hétfőn rendezi a lottó havi juta­lomsorsolását. A húzáson a 12. játékhét szelvényei között össze­sen 1003 tárgynyereményt sorsol­nak ki. Főnyeremények: három­doboz szedte belőle, átrakta a mű­anyag dobozba, s az ezüst do­bozt szótanul átnyújtotta a haragos férfinek. Azután csak nézett maga elé s úgy érezte, nagyon mélyre süllyedt előtte ez az ember... Az asszony, amikor mindezt elmesélte nekem, láttam, hogy megkönnyebbült. Éreztem a szavaiból, hogy nem érez már se szeretetet se gyűlöletet az el­vált férje iránt. Olyan közöm­bös az előtte már, mint egy ide­gen. Arra azért mégis csak kí­váncsi volt, hogy. én mint ki­mondottan pártatlan fél, ho­gyan ítélem meg a férje csele­kedetét. N ehéz gondba estem. Töp rengtem, hogy hol is hal­lottam vagy olvastam én ha­sonló esetet, amelynek a tanul­ságát mo6t hasznosítani tud­nám. Bizony nem juttot eszem­be semmi. A történelemben nin­csen ilyesmi, a rómaiak nem jegyeztek fel hasonlót és még csak a régi görögöknél sem for­dult elő, Ellenben eszembe ju­tott egy dal, amelyik így hang­zik: Hej, Mehály, Mehály: azt a kendőt, amit adtam, add vissza, Mert mi köztünk a szerelem nem tiszta... Na lám csak! Ez már hason­ló eset. Csupán annyi a kü­kisecsegi lakos ellen. Med gyesi az egyik nap rakodó dömperé­vel figyelmetlenül hajtott fel a vasúti pályatestre, nem vette észre a közlekedő vonatot és az belerohant a dömperbe. A ka­rambol következtében a dömper a vasúti töltés melletti árokba zuhant, szerencsére vezetőjének semmi baja nem történt. Az anyagi kár azonban jelentős. „MEGFŰJTA” A HARSONÁT A 8. számú AKÖV Szarvasi úti telepén az ott parkírozó csuk. lós buszból ismeretlen tettes el­lopott két harsonakürtöt. A rendőrség a „hangszerkedvelő” tolvaj kézre kerítésére nyomo­zást indított. AKI KŐVEL DOB— Botás Péter és Csépányi Gyula eleki lakosok nemrégiben össze­szólalkoztak. Az egyik nap, késő éjjel mentek hazafelé, mindket­ten egy szórakozóhelyről, itta­san. Eleken, a Sallai úton a két haragos összeverekedett Először Csépányi ütötte meg Botást, aki nem maradt adós. A szóváltás és tettlegesség után már úgy lát­szott, mindketten megelégeltek az adott és kapott pofonokat, de Csépányi mégsem, mert a közeli vasúttöltésrői összeszedett kö­vekkel megdobálta Botást. Egy jókora kő fején találta az „ellen­felet”, aki húsz napon túl gyó­gyuló sérülést szenvedett. A rendőrség vizsgálatot indított súlyos testi sértés ügyében; A TYÜKTOLVAJ Gál József — többszörösen büntetett — gyulavári lakos, egyik büntetéséből az elmúlt év decemberében szabadult. Ügy látszik, a börtönkoszt nem volt megfelelő számára, mert egyik nap a kora reggeli órákban be­mászott özv. Papp Ferencné, Gyula, Kerecsényi utcai házának udarába és ott tyúkokat lopott. Ügyében a gyulai rendőrkapi­tányság bírósági előállításos el­járást indított B. O. szobás öröklakás a Hegyalja út 1 szám alatt épülő társasház­ban, két balatonakarattyad ví- kendtelek üdülőház-építési utal­vánnyal, Zasztava személygép­kocsi, Volkswagen személygép­kocsi; lönbség, hogy itt a nő az elíté­lendő fél. Mert ugyebár még el sem múlt a szerelem, csak ép­pen nem tiszta már s ú mégis visszaköveteli a kendőt. Ilyen anyagiasak természetesen csak a nők lehetnek. Hogy a férfiakat a nagylel­kűség jellemezte úgy általában, azt talán nem is kellene külön megerősítenem. Persze számí­tok arra, hogy kételkedők is akadnak, ezért előhozom a másik dalt, amelyik írásbeli, valamint szájhagyomány szerin­ti hiteles bizonyíték: Játszadozzál édes rózsám én nem bánom Csak a rádrakott csókjaimat sajnálom. S ajnálta sajnálta ugyan — szó se róla —, de nem kérte vissza és ez a fontos! Le­het, hogy azért nem, mert a valakire tíz éve rárakott csók­nak sokkal kisebb az értéke, mint teszem azt az ezüst doboz­nak. (Persze, ezt nem muszáj hangsúlyozni). A valóság még­is az, hogy a férfiak eddig min­dig igen lovagiasan viselkedtek. Kivéve ennek az asszonynak a férjét, avval az ezüst dobozzal. Az ördög vinné el, hogy leron­totta a statisztikát. Hogyan le­hetne ezt helyreköszörülni ? — Megvan! — ütöttem a homlokomra diadalmasan a ma. tatóujjammal. — Nézze asszo­nyom: én veszek magának egy másik ezüst dobozt, de aztán egy szót se többet senkinek er­ről az esetről!... Etínus István MiinnuiniimHimnamninmnimHii Barnácz István felvétele llllUlinMilIHHMHIIlilMIIIUMIIIIIIIIUII Ezer tárgynyeremény a lottó hétfői jutalomsorsolásán

Next

/
Thumbnails
Contents