Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-25 / 71. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA »KI. MÁRCIUS 25., SZERDA Ara: 80 fillér XXV. ÉVFOLYAM, 71. SZÁM Biztonságunk őrei Az elmúlt hónapok egyik leg­tragikusabb televízióadásának képei villannak fel előttem, amikor hozzáfogok ehhez az íráshoz. Az Alföldön történt rendőrgyilkosság képei, Börcsök törzsőrmester halála, családjá­nak szomorúsága a ravatalnál és a fiatel gyilkos közönyös A rendőr — a társadalma rend. a közbiztonság fegyveres őre — ritkán főszereplő a mi sajtónk hasábjain. Nem kenye­rünk a dicsekvés, így hát dere- kas tetteik, helytállásuk is in­kább csak egy-egy kiugróan örvendetes eredmény vagy valljuk be, kiugróan tragikus esemény alkalmából kerül nyil­vánosság elé. A „Kék fény” azonban — az egész társadal­mat veszélyeztető bűnözőkre, garázdákra, a legkülönbözőbb rendű és rangú káros elemek­re világít. Beszéljünk most azokról, akik ezt a nélkülözhe­tetlen fénycsóvát a sötét zu­gokba irányítják. Az a korábban táplált, tiszta indokokból fakadó elképzelés, amely szerint a szocialista tár­sadalmi rend felépítésével az emberek szinte automatikusan, egy-két emberöltő alatt meg­változnak és mindenki magas erkölcsiségű, humánus, szorgal­mas építők közé sorakozik: il­lúziónak bizonyult. Igaz, köz­biztonságunk általában jó és szilárd — és igaz az is, hogy helyzetünk kiállja az összeha­sonlítást világviszonylatban. De ez nem csökkenti a rendőrség, a Belügyminisztérium szervei­nek érdemét: inkább aláhúzza. Mert a helyzet mai színvonala: sok tekintetben nekik köszön­hető, túlzás nélkül áldozatosnak nevezhető munkájuknak. ke­mény és fáradságos nappalok­nak és éjszakáknak. A névtelen rendőr, X. főhad­nagy és X. Y. őrmester és törzs- őrmester az, akiről beszélni sze­retnék most, meg a tizedesek és gzakaszvezetők keményen fe­gyelmezett szürkeruhás seregé­ről. Amikor a magyar demokra­tikus rend kialakult és megszi­lárdult, a rendőr nemzetiszínű kanszalaggal és sokszor madza­gon viselt puskával állt őrhe­lyén, küzdött féketézőlkkei, bam_ cEtákkal, gazdasági kártevőkkel. Hol van már az a korszak — elég rendőrségünk technikai felkészültségére, felszereltségé­re, gépkocsi-, sőt repülőgép- parkjára utalni, hogy az embert jogos büszkeség fogja el. De a legtöbbet maguk az em­berek változtak, azok, akiket a hivatalos szóhasználat „személyi állománynak” nevez. Fejlőditek »Idáéban, műveltségben, tapasz­talatban — és hancedzebbségben. Fejlődtek abban a bizonyos tol­datban, hogy mögöttük áSj a la­kosság óriási többsége — há­romszázezren tevőlegesen is, gondolunk itt az önkéntes rend­őrök, önkéntes tűzoltók, határ- őnsegítök tevékenységére. ' Né­hány hónappal ezelőtt az MSZMP Központi Bizottságé megtárgyalta a Betügyminiszté- rhrm munkáját, egész tevékeny­ségét — tizenhárom esztendő óta először. Ez a tény, a munka na­pirendre tűzése, aláhúzza az ál­lam- és közbiztonság védődnek szerepét, hivatásuk teljesítésé­nek országos fontosságát. Hol tart ma a mi rendőrsé­günk? Ott, hogy a párt Központi Bi­zottsága elismeréssel állapíthat­ta meg: közrendünk, közbizton­ságunk szilárd, s ebben messze­menően méltányolta a Belügy­minisztérium érdemeit. Hogy egy ilyen elismerés mögött a bűnüldöző és a rendészeti-igaz­gatási funikcdók ellátásának mennyi megoldott feladata, szét­ágazó tennivalója, napról napra növekvő követelménye rejlik, arra a közrend által nyugalmat kapott állampolgár ritkán gon­dol. Hiszen általában ritkán ta­lálkozik rendőri intézkedéssel: s igazán megeshet, hogy egy-egy községben vagy akár kisváros­ban hétszámra nem történik „port felverő” eset, kivéve ta­lán a közúti baleseteket. Mert az, sajnos, van bőven — gyorsabb tempójú növekedés gyümölcseként, mint amilyet gépkocsiparkunk létszámemelke­dése indokolttá tenne. Nem vé­letlenül emelem ki rendőrsé­günknek ezt a munkaterületét, mert itt kiemelkedően bizonyít­ható az, hogy eredményesebb munka az egész lakosság rész­vétele nélkül szinte elképzelhe­tetlen. A legpéldáisabb rendőri szigor és a leggyorsabb intézke­dés sem védhet meg a baleseték számának növekedésétől, ha nem javul a közúti morál, ha az útra induló gyalogostól a ke­rékpároson át a szép személy- kocsi ás a húsztonnás camion vezetőjéig nem tesz mindenki önmagában egy-egy lépést a sza­bályos magatartás, az előzékeny­ség, a körültekintés és az udva­riasság együttesének elsajátítá­sában. Általában a közösség érdeké­ről van szó. Akkor is, amikor bűnöző, romboló, lányokat sze­rencsétlenné tevő galerik meg­fékezéséről kell beszélnünk, ak­kor is, amikor a társadalmi rend ellen uszítok, vagy a társadal­mi tulajdont sikkasztok, elrab­lók kerülnék rendőrkézre. És politikai érdek az is, hogy min­den egyes állampolgár érezze: személyes biztonságát, munká­val szerzett tisztességes vagyo­nát is védik a szürkeruhás fér­fiak. Rendőrnek lenni, természete­sen nem mindenki előtt népsze­rű hivatás. A rendbontók, vagy a mások — egyénék és közösségek — megkárosításából élők, a za­varosban halászók és a társa­dalmi rend kisszámú, de elszánt ellenségei jobban szeretnének gyenge, rosszul irányított, a la­kosságra támaszkodni nem tudó rendőri szervezettel szemben áll­ni. Nemrégiben a Magyar Rendőr hírt adott arról, hogy Dunántúl, Vasban, örvendetesen javult a lakosság tevékeny segítőkészsé- gie, s hogy számos olyan eset­ben, amikar korábban húzódoz­tak volna a tanúskodástól vagy csendben visszavonulták volna (politikai izgatás, provokációk eseteiről volt szó), a vasiak nyíl­tan és természetes kötelességet teljesítve mondták el, amit lát­tak, hallottak. Bizonyára más megyék példáját is felhozhat­nánk. Utalhatnék arra is, amit közlekedés közben saját magam tapasztaltam: hányszor helyes­lik tisztességesen közlekedő, a szabályokat betartó autósok, mo­torosok, sőt gyalogosak a reni­tens, „ki, ha én nem” emberek, a közúti „ámokfutók” megrend- szabályozását Az emberék rendben, béké­ben és biztonságban akarnak él­ni. É7 a szándékuk — milliók szándéka — a rendőri munka legjobb alapja. Hogy szocialista módra, törvénytisztelőén és a törvényesség védelmében élnek és élhetnek: ez a mi rendőreink munkájának legszebb dicsérete. B. F. A megyei tanács rt-Héséföl ittenijük: Időszerűvé vált a tanácsi ipar fejlesztése — Megélénkült a beruházási tevékenység Szanálási eljárás Hz tsz-ben A megyei tanács végrehajtó bizottsága március 24-én ülést tartott Békéscsabán Klaukó Má­tyás elnökletével. A tanácsi he­lyiipar továbbfejlesztéséről, a termelőkapacitások helyzetéről dr. Dankó János osztályvezető adott jelentést. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy a he­lyiipar lényegesen rugalmasabb a piac tekintetében, mint a na­gyobb vállalatok. Az eltelt két év után pozitívan értékelte a vállalatok gazdálkodását, azon­ban ennek ellenére eszköz-sze­génységgel, a gépek avultságá- val küszködnek. A gépek kopá­sa még az 50 százalékot is .túl­haladja. Gond és baj a vállala­tok területén a saját erőből való fejlesztés. A végrehajtó bizott­ság ennek könnyítésére a taná­csi iparnál jelentős fejlesztési, támogatási összeget hagyott jó­vá. Javasolta, hogy ezen belül kerüljön előtérbe a műszaki el­látottság fejlesztése is. A következő napirendi pont­ban a Békés megyei Beruházási Vállalat elmúlt évi működéséről és a harmadik ötéves terv beru­házásairól tanácskoztak. Kide­rült, hogy a tanácsi fejlesztési alapból 1969-ben 293,9 millió fo­rint értékű beruházás valósult meg a megyében, ebből a beru­házási vállalat 220,5 millió fo­rintot bonyolított le. A vállalat 1970. évi feladatairól szólva a vb úgy értékelte, hogy már ed­dig is megélénkült a beruházási tevékenység. Ésszerűbb lett a kapcsolat a különböző érdekelt­ségeik és ösztönzők miatt. Javult a partnerek közötti viszony. Üj tartalmi elemek jelentkeztek a tervező, kivitelező és beruházási vállalat kapcsolatában. Jó pél­daként Említették meg Békéscsa­ba, Gyula, Orosháza város taná­csait, ahol a beruházási felada­tok decentralizálása során ki­alakult tervcsoportokkal a jó együttműködés. A vállalat to­vábbi fejlődésének gátjaként je­lentkezik viszont a rossz elhe­lyezése. A békéscsabai városi tanács épületében a rendel­kezésükre bocsátott helyiségek kicsinyek, rosszul világítottak, zsúfoltak. Erre az intézkedést megteszik. Szó volt az 1970. év végéig várható építkezések befejezésé­ről is. Így a gyulai kenyérgyár augusztus 31-ig épül fel. Már­cius 31-én adják át a békéscsa­bai szállodát. Az orosházi víz­mű építése év végéig befejező­dik. Ezt követően a megye köz­rendjének és közbiztonságának helyzetéről dr. Haraszti János megyei rendőr-főkapitányhe- íyettes adott tájékoztatást. A vb ezt tudomásul vette és elismeré­sét fejezte ki a megye rendőrei­nek, önkéntes segítőiknek áldo­zatos munkájukért. A legnagyobb vitát az 1969. évi gazdasági eredmények alapján szanálási eljárás keretébe vont mezőgazdasági termelőszövetke­zetek veszteségének értékelésé­ről és a pénzügyi rendezésről szóié előterjesztés váltotta ki. Végül is a vb jóváhagyta az elő­terjesztést a békési Kossuth, a békési Október 6, a gerlai Mag­vető, a sarkadkeresztúri Egyet­értés, a körösújfalui Rákóczi, a körösladányi Dózsa, a körösladá- nyi Oj Barázda, a vésztői Béke, a szarvasi Dózsa és az orosházi Vörös Csillag Termelőszövetke­zet vonatkozásában. Ugyanakkor • kijelölte a kedvezőtlen adottsá­gú tsz-ek egy évre szóló dotáció­jának elosztását és megszabta annak feltételeit. Ezek közé tar­tozik a bélmegyeri Űj Barázda, a köröstarcsai Petőfi, az okányi Alkotmány Termelőszövetkezet. Ülését bejelentésekkel zárta. MA Közkegyelmi rendelet (2. oldal) Sok a vidéki beteg (4. oldal) Múltat idéző aranylakodalom (5. oldal) Megszüntették az árvízvédelmi készültséget (3 oldal) Fékezzen egy percre (6. oldal) lubifeumi ezüst emlékérméket bocsát ki a Magyar Nemzeti Bank A Magyar Nemzeti Bank ha­zánk felszabadulásának 25. év­fordulója alkalmából 50 és 100 forintos címletű ezüst jubileumi emlékérmeket bocsát ki. A 100 forintos érme súlya, 22, az 50 forintosé 16 gramm, átmérőjük 37, iletve 34 milliméter. Az em­lékérmeket Kisfaludy-Stróbl Zsigmond alkotása, a budapesti felszabadulási emlékmű rajza díszíti. Az érmék 640 ezrelékes finomságú ezüstből készülnek. Két választás között: Három év munkájáról tanácskozott a HVDSZ Békés megyei Bizottságának küldöttértekezlete Mint arról lapunk tegnapi szá­mában már hírt adtunk, a HVDSZ Békés megyei bizottsága március 24-én, kedden tartotta meg küldöttközgyűlését Békés­csabán, a MEDOSZ-székházban. Megjelent, és részt vett az ér­tekezlet munkájában Pavló Györgyné, a HVDSZ Központi Bizottságának szervezési osztály- vezetője, az SZMT titkára: dr. Takács Lőrinc, valamint a me­gyei tanács vb építési, közleke­dési és vízügyi osztályának ve- vezetője: dr. Takács János és Pe. nyaska Pál, a megyei tanács ipari osztályának főelőadója. Karaba György, a HVDSZ Bé­kés megyed Bizottságának nyug­díjas titkára nyitotta meg a kül­döttgyűlést, majd Varga István, a megyei bizottság tagja emléke­zett meg hazánk felszabadulását nak 25. évfordulójáról. Elmond­ta többek között, hogy a felsza­badult munkásosztály és dol­gozó parasztságunk eredményes 25 évet tudhat maga mögött. Ezutáp Bereczki Pál veterán szaksáerv^zeti munkás emléke­zett meg ja 25 év előtti esemé­nyekről, s közben idézett egy 1952-ben megjelent újságcikk­ből, amely a HVDSZ megalaku­lásáról tudósított. A fiatalok ne­vében Karácsonyi Róza. a Gyu­lai Kötőipari Vállalat szb-titkára köszöntötte a régi aktívákat, s kért további támogatást a fiata­lok számára a veterán szakszer­vezeti munkásoktól. Ünnepélyes aktus volt, amikor a csaknem 120 főnyi küldött egyperces néma felállással adó­zott a szovjet, magyar és nem­zetközi brigádokban harcolt ka­tonák emlékének, alak a fasisz­ta háború leverésében életüket vesztették. Szalay Istvánné, a megyei bizottság titkára, mi­előtt a hároméves munkáról szólt volna, kitüntetést adott át a szakszervezeti munkában ki­magasló eredményt elért Gye­pes Istvánnak, a Gyulai Kerté­szeti. Vállalat szb-titkárának. Rajtuk kívül hat szakszervezeti aktívának pedig elismerő okle­velet. A három év munkájáról szá­mat adva, Szalay Istvánné töb­bek között elmondta, hogy a gaz­dasági irányítás. reformja nem­csak a gazdasági munkában ho­zott gyökeres változást, hanem a szakszervezet irányító munkájá­ra is hatott: növelte a szakszer­vezetek önállóságát. A beszámolót követő vitában számos felszólás hangzott el. A hozzászólók elsősorban a HVDSZ előtt álló feladatokat emelték ki. A megyei bizottság titkára összefoglalva az értekezlet mun­káját, eredményesnek és hasz­nosnak értékelte azt. Arra kérte a küldötteket, hogy a megbeszé­lésen elhangzottakról tájékoz­tassák a megyei bizottsághoz tartozó 3000 szakszervezeti ta­got. B. J.

Next

/
Thumbnails
Contents