Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

Hz ápolónő az orvos munkatársa

W

Kritikátlan kritika

ff

Még egyszer a jegyzőkönyv margójára

„A pártbizottság képviselője

a közgyűléstől a lákásszövetkeMegyénkban. Gyulán működik a Békés megyei Tanács Semmelweis Egészségügyi Szakiskolája. Ebben az intézetben hosz- szú évek óta foglalakoznak általános és gyermekápolónő-kép- zéssel. Az elmúlt években — bár az ország egészségügyi intézményeiben egyre több szakképzett ápolónőre van szükség, mégis csökkent a pálya iránti érdeklődés, ami részből azzal is magyarázható, hogy az iskolából kikerült ápolónők bérezése nem volt kielégítő. A kormány közelmúltban hozott intézkedései a bérek rendezésére, nagyban hoz. zájárult ahhoz, hogy a lányok most már egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak az egészség- ügyi szakközépiskola munkája felé.

Az iskola igazgatóját; dr. Rozsnyad Lászlónét kerestük fel, hogy tájékoztasson bennünket az iskolában folyó munkáról és a lehetőségekről.

— Országszerte mostanában a pályaválasztás izgalma tapasztalható, nemcsak a fiatalok, hanem a családok körében isi Nem is csoda, hiszen most kell dönteniük arról, hogy az iskolát végzők milyen pályát válasszanak. Szeretnének olyat, amely nemcsak megélhetést, de örömet is nyújt számukra. Ezekben a kérdésekben és választásokban segít a hónapok óta tartó gondos előkészület és az a széles körű tájékoztató^, amelyet a televízió, sajtó és az iskolák tartanak. A fiatalok már az általános és középiskolai tanulmányaik során a biológiai ismeretek megszerzése mellett az ifjúsági vöröskeresztes, az egészség- ügyi szakköri munkákban sajátították el az egészségügyi alapokat. Az ápolónő az orvos munkatársa, kettőjük munkájának eredménye a beteg gyógyulása. Iskolánkban a gyermekápolónők képzése két évig tart. Ezek hivatása, hogy a beteg csecsemők és gyermekek egészségét visszaadják és kórházi tartózkodásuk alatt ápolják, gondozzák őket. Az ápolónők, szakismereteik alapján — az orvos utasításait betartva — önállóan látják el feladatúkat. Ismeretük sokrétű, muníkájuk alapos tudást, szeretetett, gyengédséget és kulturált magatartást igényel.

Intézetünkben minden lehetőség biztosítva van arra, hogy kiváló szakemberek irányítása mellett elsajátítsák a szakma, a hivatás minden szükséges ismeretét és megalapozott szakmai tudással kezdhessék meg munkájukat kórházakban, klinikákon és szanatóriumokban.

Az iskola kettő-hatágyas szobái. kulturált közös helyiségei, a komoly tanulás és munka mellett pihenésre, hasznos időtöltésre és szórakozásra egyaránt lehetőséget biztosít.

— Mi szükséges az iskolai felvételhez?

— Az egészségügyi szakiskola áprilisban általános ápolónőd, szeptember 1-gyel pedig általános ápolónői és gyermekápol ó- női évfolyamokat indít. A képzési idő mindkét szakon két év, amely alatt nemcsak elméleti, hanem gyakorlati oktatásban is részesülnek a hallgatók. Felvételét kérheti minden 17-től 32 éves nő, aki az általános iskola nyolc osztályát legalább közepes eredménnyel elvégezte. Természetesen a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők a felvételi vi2sga sikeres letétele után előnyben részesülnek. A felvételi kérvényt április 15-ig, illetve július 1-ig kell Gyula, Karácsony János u. 13 sz. alá elküldeni. Ehhez csatolni kell a születési anyakönyvi kivonatot, iskolai bizonyítványt, önéletrajzot. szülők kereseti igazolását, két igazolványképet és három hónapnál nem régebbi orvosi igazolást arról, hogy a jelentkezők a választott pályára fizikaisák. A felvételre jeletkezők vizsgát tesznek, melynek eredményeiről az iskola vezetősége írásban értesíti a pályázót.

A felvett hallgatók tandíjat és ellátási díjat nem fizetnek. Napi háromszori étkezésit, a gyakorlati időszak idején védőruhát kapnak. A vidéki hallgatók számára ingyenes kollégiumi elhelyezést biztosítunk. Az iskola sikeres elvégzése után a hallgatók képesítővizgát tesznek, amelyről oklevelet kapnák. Ezután pályázat útján helyezkedhetnek el.

— Milyen lehetőségek vannak az elhelyezkedésre és milyen fizetéssel tudnak elhelyezkedni a végzett ápolónők?

— A végzettek bőven válogat, hatnak munkahelyekben, például nemrégiben végzett 18 növendékünk közel háromszáz állást pályázhatnak meg. Átlagkeresetük 1400 forint, ehhez járul még a kormányzat által biztosított ágymelletti pótlék, amely két- háromszáz forint. A veszélyeztetett munkahelyre kerülők az alapbéreken kívül, még 33 százalék veszélyességi pótlékot is kapnak és itt 7 órás a munkaidő.

Reméljük, hogy a kormányzati intézkedés tovább növeli a fiatalok érdeklődését és sokan jelentkeznek majd olyanok, akik hivatásuknak is érzik az egészségügyi pályát.

B. O.

A Békés megyei Népújság március 6-j számában arról olvashattunk. „Mi történt 5 óra 10 perc alatt a Trefort utcai kul- túrház zsúfolásig megtelt nagytermében”. A szerző nagy elégedettséggel állapítja meg, hogy a közgyűlést megelőző két cikk, melyben a Lakás Szövetkezet Gondnoksága és Igazgatósága munkájával kapcsolatos elmarasztaló megállapítás látott napi- világot, megtette hatását Különösen a március 1-i számban megjelent írás „vitathatatlanul nagy port vert fel”.

A közgyűlésről szóló értékelés után az a véleményem, hogy a por, amit felvertek, nemcsak a tagoknak, hanem még a cikk szerzőjének is zavarta tisztánlátását. Nem szerencsés elvic- oelni a dolgot, de valószínű, azért látta a nagytermet olyan zsúfoltnak. Lehet, egy kis szervezéssel még annyian elfértünk volna zsúfoltság nélkül is. Na, de ez kis túlzás megbocsátható.

A cikk szerzőjének az a véleménye, hogy joggal rótták fel a szövetkezet vezetőinek az „alapszabály megsértését, a több letbevételre irányuló számlázást, a hanyag adminisztrációit, a nyomtatásban közre adott szakszerűtlen mérlegbeszámolót, a kozmetikázást”. A kritika jogától senki nem akarta és nem is akarja megfosztani a szövetkezet tagjait. Azok, akik szinte minden közgyűlésen jelen voltak, meg vannak győződve, hogy a szólásszabadság, a demokrácia biztosítva van. Arra azonban még nem volt példa, hogy egy kis csoport a Népújságot is felhasználja saját véleményének szenvedélyes igazolására.

Megítélésem szerint az igazgatóság elnöke igen alapos, megfontolt és érdekes szóbeli kiegészítő beszámolójában tárgyilagosan megállapította, hogy a szövetkezet vezetőségének munkáját a sajtó is támogatta, kivéve a március 1-i cikket. Ennék ellenére érdekes módon a jegyzőkönyv margójára című cikk szerzője megállapítja, hogy a beszámoló „döntően az inkriminált cikknek, a cikk szerzőjén nek és magának a szerkesztőségnek kritizálására szorítkozott’. Az olvasóban önkéntelenül felmerül a kérdés: miért van erre szükség, hogy a vitába a szerkesztőséget is bevonják? Valószínű azért, mert a közgyűlésen szép számmal akadtak olyanok, akik a cikk szerzőjével ellentétben, a vezetőség álláspontját támogatták. A cikk szerzője, miközben erélyesen hangsúlyozza, hogy a lakásszövetkezeti tagok elidegeaüthe- tetlen joga „a felmentés, az ítélkezés, azon bosszankodik, hogy egyes tagok mégis olyan véleményt, értékítéletet hangoztatnak, hogy a cikk felszínes, hangulatkeltő volt. Vegyék csak elő a március 6-i Népmjságot és olvassák el figyelmesen, hogyan vélekedik a szerző az igazgatóság, a felügyelőbizottság és gondnokság iránt tanúsított bizalomról, és rájönnek, hogy valami nincs rendjén. Ugyanis a közgyűlés ezt nem igazolta. A több mint 20 hozzászólásból inkább az csendült ki, hogy né- hányan a számlázást kifogásolták, de a legélesebb kritikusok sem vonták meg a bizalmat senkitől, nemhogy az egész vezető testülettől. Nem tudom, a cikk szerzőjét mi inspirálta erre az enyhén szólva, pontatiam- ságra? A bizalmatlanság, a kétkedés keltése egyforma értékű, ha az újságírótól származik vagy éppen egy jogász kerek mondatokban foglalt precíz megnyilvánulásából. Sajnos, a szerző elhallgatta a p>ozitív megnyilvánulásokat. A városi tanács osztályvezetőjének hozzászólásából csak annyit ismerünk meg, hogy „korábban végzett vizsgálatkor visszaélést nem tapasztaltak”. Vajon miért hallgatta el, hogy éppen a legjobban vitatott számlázás ügyében mondott hivatalos véleményt? Talán azért, mert nem marasztalta el a vezetőséget. pedig ők szakmailag vizsgálták a témát éppen a tagok bejelentése alapján.

zeti vezetők érdemeinek elismerését kérte és óvta a közvéleményt és a sajtót a korábbihoz hasonló — a szerzők véleménye szerint — kritükátlan kritikától”.

Jó, hogy a közgyűlés jegyző- könyvvezetőt és hitelesítőket választott, így az utókor számára megmarad a pártbizottság képviselőjének hiteles véleménye is. A cikk szerzőjének megállapítása itt is enyhén szólva, ferdít. A pártbizottság képviselője nem kérte az elismerést, hanem elismerte az igazgatóság és felügyelőbizottság munkáját. Kifejezte nagyrabecsülését azoknak, akik társadalmi munkában, egy fillér honorárium nélkül becsülettel dolgoztak. Elmondta, hogy a közel hárommillió Ft értékű szolgáltatás megszerzése nem kis teljesítmény, még főállásban. jó fizetés mellett is becsúszhatnak hibák.

Ugyanakkor indítványozta a Népi Ellenőrzés vizsgálatát a vádiratnak beillő cikk és néhány hasonló hozzászólás miatt. Lehet, hogy a pártbizottság képviselője tévedett abban, hogy a cikk szerzője — aki ugyanis szövetkezeti tag —, kicsit visz- szaélt azzal, hogy a sajtónál dolgozik. Ha már a vezetőségben, a felügyelőbizottságbam, a tanács illetékeseiben nem bízott, fordulhatott volna tetszése szerint más, arra illetékes szervhez, az állítólagos „disznóságok” kivizsgálásét kérve. Mtennyivel más lett volna, ha a cikk szerzője egy általuk is elismert vizsgálat alapján konkrétan nevezi meg a gyereket és nem ébreszt olyan gondolatokat, melyek végső fokon oda vezettek, hogy a fürdővízzel még a gyereket is kiöntötték.

A cikk szerzőjének és a társaságában levő hozzászólását is megörökíti a jegyzőkönyv, kár, hogy olyan kevesen hallották, nem volt valami derűs hangulatú. Nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a közgyűlés több mint 5 óra hosszat tartott. Jó, hogy a felügyelőbizottság elnöke kicsit késve, de megérkezett és nem hagyta szó nélkül az egyik jogász „precíz”, de megalapozatlan kétkedéseit Kár, hogy a szerző e hozzászólásnak is csak a „nem kis derültséget keltő” részét ragadta ki. A közvélemény szempontjából nem közömbös, hogy a felügyelőbizottság elnöke józanul és részrehajlás nélkül foglalt állást, elmondta azt is, amin már a szesrzónem derült, hogy év közben tízpontos vizsgálati programot hajtottak végre, visszaélést nem tapasztaltak. Rámutatott az adminisztrációs munka rossz feltételeire és nem hallgatta él a gondnok elbocsátásával kapcsolatos személyi villongást sem.

A beszámoló a többség véleménye szerint elfogadható volt és valószínű, ha szavazásra bocsátják. el is fogadják. Mint ahogy elfogadták az új alapszabályt is, pedig azt is az a vezetőség terjesztette a közgyűlés elé, melyről a cikk szerzője szerint beigazolódott, „nem élvezi a lakók bizalmát”. De a 84 szavazat mégis csák több, mint 13 ellenszavazat. A tartózkodás száma megállapítható volt-e? Ezit döntse el az olvasó, mert ha százhúszan vannak jelen, közben néhányan elmennek, 97-en szavaznak, hányán tartózkodtak?

Mihez folyamodik a cikk szerzője a fellépéséért ért nyilvánvaló kudarc után? A törvényességhez. Különös, mert a bizalom megvonásához szükséges határozatkép>es®óget nem hiányolják, de az alapszabály módosításával kapcsolatos állásfoglalást nem tekintik törvényesnek.

Véleményem szerint ez még hiányzott a jegyzőkönyv margójára. És várjuk a NEB vizsgálatát. S az esetleg visszaélést elkövetők felelősségrevonását. Bízunk benne, hogy ezt követően elül a oor és folytatódhat a lakásszövetkezetben is ativugodf. alkotó munka. Várai Mihály

A hallgatók magas szintű elméleti képzésben részesülnek.

A tanulás és munka után jól felszerelt társalgóban pihenhetnek és szórakozhatnak.

lag is és szellemileg is alkalma-